Eddig a külföldiekkel fizettették a rezsicsökkentést, most muszáj lesz újat húzni

2016 január 11., 09:40
  • Németh Lászlóné államtitkárságán október elején írtak egy tervet arról, hogyan hozzák létre az ország 7. legnagyobb cégét, a lakossági közművek állami kézbe vételével.
  • Két változat is készült. Mindkettő belsős anyag, de az egyiket csak szűkebb körben terjesztették. A szűkebb körnek szóló szerint a Miniszterelnökség átvenné a paksi atomerőművet.
  • A szöveg szerint csak addig tartható a rezsicsökkentés mostani formája, amíg az állam meg nem szerzi a közműcégeket, a mostani rendszerben ugyanis csak veszteségesen lehet működni.
  • Ha az állam megszerzi a cégeket, és érvényesíti a valódi költségeket a rezsiben, akkor a Mol és az MVM bevételeinek megcsapolásával tartanák fenn a rezsicsökkentést.
  • Akármilyen nehéz is kigazdálkodni, 2017 végére újra rezsicsökkentést akarnak.

A Miniszterelnökség Németh Lászlóné vezette államtitkársága október elején készített egy vitaanyagot a nemzeti közműszolgáltatási rendszer kialakításáról. Arról, hogyan épüljön fel az az állami óriáscég (holding), amelyik egyedüliként szolgáltatna áramot, gázt és távhőt a lakosságnak Magyarországon. Ez lenne az Első Nemzeti Közmű Szolgáltató (ENKSZ) Zrt.

A terv komoly. Árbevétel alapján Magyarország 7. legnagyobb vállalatát készülnek felépíteni, és azt akarják, hogy a 2017. január elsejére meg is legyenek a munka legnagyobb részével. Összehasonlításul: jelenleg a 7. legnagyobb árbevételű cég a Magyar Telekom. Az óriás létrehozásának elég pontos menetrendjét írták le a vitaanyagnak nevezett belső dokumentumban, bő 30 oldalon.

Van egy apró különbség

Illetve pont ez a történet egyik különös része, az előterjesztés ugyanis két változatban készült, egy 31 és egy 33 oldalas verzióban.

A rövidebb ment ki szélesebb körben egyeztetésre, kapott belőle a kormányzat szinte minden energetikában és gazdasági ügyekben érdekelt szereplője. Ehhez képest a hosszabb verzió szűkebb körben terjedt csak, abból csak a belső kör kapott.

A két dolgozatban 31 oldal szó szerint megegyezik. Viszont azon két oldalon, ami csak a bővebb verzióban található, a paksi atomerőmű sorsa múlhat.

„Miért a Miniszterelnökség alá tartozzon a Paksi Atomerőmű" 

– ez annak a fejezetnek a címe, ami a rövidebb változatból kimaradt. (Kimaradt még egy rövidebb, gázkereskedelemről szóló rész is.)

Ebben a szerző kifejti, hogy miért lenne jó a már működő, évi 173 milliárd forintos árbevételt és 8,2 milliárdos adózott eredményt produkáló atomerőművet áthelyezni a fejlesztési minisztériumtól, vagyis a Seszták Mikós miniszter alá tartózó MVM-től a Lázár János vezette  Miniszterelnökséghez, illetve a hozzájuk tartozó nemzeti közműszolgáltatóhoz.

Az érvek nagyjából így alakulnak:

  • Paks 2. fejlesztése már most is náluk van, hatékonyabb lenne, ha egy kézben lenne a magyar atomügy,
  • az MVM üzleti logika alapján működik, a haszonra hajt, a Miniszterelnökség illetve az ENKSZ lehet viszont non-profit,
  • ebben a modellben lesz csak igazán olcsó a villamosáram, így lesz fenntartható a rezsicsökkentés.

Az, hogy az új gigantikus közműszolgáltató, az ENKSZ rátenné a kezét Paksra, hogy az olcsó paksi villamosenergia kulcsfontosságú egy újabb rezsicsökkentéshez, az egyébként mindkét anyagból kiderül. Emiatt a hozzáértő olvasók akár a rövödeibb dolgozatból is sejthetik, hogy mire megy ki a játék. Egyértelműen viszont csak a szűkebb körben kiosztott anyagból derül ki, hogy konkrétan a Miniszterelnökség venné át az egész paksi erőművet az MVM-től, vagy ha úgy tetszik Lázár Sesztákról.

A nagy kiszorítás

A vitaanyagból egy egészen világos, már folyamatban lévő terv bontakozik ki.

Eszerint csak addig maradhatnak az irreálisan alacsony árak a lakossági áram- és gázpiacon, ameddig a veszteségbe hajszolt külföldiek el nem adják a cégeiket az államnak. Amikor már mindet eladták – és ennek meg kell történnie 2017. első napjáig – akkor muszáj lesz ezeket a költségeket visszatenni az árazásba, különben az állam sem bírja elviselni a veszteségeket.

Ráadásul az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított a mostani árazás ellen, úgyhogy, mire ebből büntetés lenne, addigra amúgy is vissza kellene emelni az árakat. A terv azzal is számol, hogy ha újra racionális (értsd magasabb) lesz a gáz és az áram ára, akkor majd az állam ismét bevonhat magántőkét az üzletbe. A rendszer újraprivatizációjáról ugyan nincs szó, de pénz- és tőkepiaci források bevonásáról van.

A terv szerint 2017-től vége lesz annak, hogy csak a céges fogyasztóknak kell a rezsiben megfizetni a szolgáltatás egy csomó költségét, és a lakosságnak nem. A keresztfinanszírozás e formáját le akarják zárni, de csak attól a naptól kezdve, hogy az állam megszerezte a szolgáltatókat.

Hivatalosan a rezsicsökkentés miatt szedte ki az állam ezeket a költségeket a lakossági rezsiből. Hivatalosan emiatt nem építhették be a gáz- és áramszolgáltatók az árba a következő tételeket:

  • a közművezeték adót,
  • a Robin Hood adót,
  • a banki tranzakciós illetéket,
  • a hálózati földgázveszteség költségét,
  • és a kapcsolt vállalkozásokból eredő költségeket.

A lakossági áram és gáz árát az állam határozza meg, és ezeket a tételeket nem veszik figyelembe az ár megállapításakor. Emiatt most csak veszteségesen lehet áramot és gázt eladni a háztartásoknak Magyarországon.

Értelemszerűen ha ezek a költségek ismét megjelennének a rezsiben, akkor rögtön vége lenne a rezsicsökkentésnek. Sőt! A visszájára fordulna, és egyenesen rezsi emelkedéséhez vezetne.

A Miniszterelnökségen pontosan ki is számolták, ahhoz hogy megérje a szolgáltatás, a gáz árát köbméterenként 24 forinttal, az árám árát pedig kilowattóránként 3,2 forinttal kellene megemelni.

Mindez viszont azt is jelenti, hogy a rezsicsökkentés fenntartásáért ennyivel olcsóbban kell gázt és áramot szereznie majd az államnak.

Ráadásul az is kiderül a szövegből, hogy a kormány 2017 második felében (a következő választások előtt) újabb rezsicsökkentést akar. 

Vagyis még fentinél is olcsóbb gáz és áram kell majd.

Az eddigiekből az alábbi fontos tanulságok szűrhetők le:

A rezsicsökkentés érvényben lévő módja a kormány szerint is fenntarthatatlan, irracionális, képtelenség e módszer szerint veszteség nélkül gázt és áramot szolgáltatni.

A rezsicsökkentésnek a jóléti intézkedésen kívül lehetett egy másik célja is, amit a csökkentés módszerével értek el: elzavarni a külföldi közműcégeket az országból. Arra kényszeríteni őket, hogy eladják a magyarországi érdekeltségeiket. Ezt a szöveg egész konkrétan el is ismeri:

„Az eddigi forrásellátási rendszer prioritása volt, hogy támogassa a külföldi tulajdonú vállalatok kivonulási stratégiáját.”

Ha az állam már házon belül lesz, akkor ismét fenntarthatóvá teszik a rendszert, és rezsicsökkentés már tényleg csak abból lehet, ha olcsóbb lesz a gáz és az áram, és nem abból, hogy a különadókat a cégek nem építhetik be a termék árába. 

Az állam pontosan látja, hogy a mostani rendszer nem csupán gazdaságilag nem tartható, hanem jogsértő is. A kormány arra készül, hogy az EU pénzbüntetéssel sújtja majd Magyarországot ezért, hacsak nem módosít még idejében. Arra számítanak, hogy mire a büntetés jogerőre emelkedik az EU-s bürokrácia fogaskerekein, addigra a magyar kormány eltörli a megtámadott intézkedéseket, és így ejtik az egész eljárást. Hogy a jogsértést az állam cégek megszerzésére használta, az már senkit sem fog érdekelni Brüsszelben, ott örülni fognak, hogy vége a jogsértésnek. A cégek sem reklamálhatnak majd, mert addigra megkapják a pénzüket a magyarországi vállalataikért.

A szöveg konkrétan nem említi, de az is világos, hogy a rezsicsökkentés mostani formája azért is fenntarthatatlan, mert ha az állami cég is veszteséges marad az irreális díjszabás miatt, akkor vagy csődbe megy, vagy pedig folyamatos állami támogatásra szorul. Utóbbit viszont az EU tiltja, vagyis  néhány év, és az történne vele, mint a Malévvel: az EU-s szabályok miatt be kellene zárni.

Átgondolt módszer

Hogy a kormány tudatosan, jogsértő eszközökkel veszi el a külföldi közműcégektől a magyarországi érdekeltségeit, arról már régóta beszélnek a cégek emberei és a külföldi diplomaták is. Ám ez eddig csak elméletként jött elő. A vitaanyagból látszik, hogy tényleg ez a helyzet.

Magyar kormányzati szereplőtől is lehetett már hallani, hogy tudatosság van a módszer mögött. Egy fideszes politikus egy nem hivatalos beszélgetésen így fogalmazott erről:

Most semmi más nem történik, mint az igazságosság helyreállítása. Ezek a külföldiek bőven ár alatt bevásároltak, és lapátolták ki a pénzt. Eleget kerestek már, hogy megtérüljön nekik, és eleget kapnak most is, hogy elégedetten menjenek el. Nem államosítás történik, hanem adás-vétel, kifizetjük őket. Ez nemzeti politika. Sehol máshol nincs olyan Európában, hogy a stratégiai fontosságú energetikai ellátásból annyira kivonuljon az állam, mint ahogy itt történt.”

Ezen érvek mögött is van igazság, de nagy kérdés, hogy valóban jobb minőségű és olcsóbb lesz-e a szolgáltatás, ha az állam lesz a tulajdonos. Az pedig már erősen vitatható, hogy a korábbi kormányok döntéseit a jogbiztonságot gyengítő intézkedésekkel írják felül. Ez a magyarországi befektetők számára nagyon rossz üzenet, azt jelzi, hogy nem érezhetik biztonságban a vagyunukat ebben az országban.

Továbbá a tulajdonviszonyok átrendezése mögött van még egy fontos motivációja a kormánynak: hogy a vagyont egy új elitnek adja. Ahogy ezt Tölgyessy Péter a január 6-i Figyelőben megfogalmazta:

„A (kormány) gazdasági erőforrások és a társadalmi pozíciók átcsoportosítását végzi a külföldi befektetőktől és a velük összefonódott régi baloldali elitektől a körülötte álló, új feltörekvő csoportok, végső soron az egész „érdemes" magyar társadalom javára. Céljai érdekében magától értetődő elszánással csorbítja a jogbiztonság, valamint a tulajdonszabadság régi jogi elveit. Jogszabályaival egyénre, vállalatra és intézményre szólóan próbálja megvalósítani a központi akaratot.”

E leírásra teljesen illő példa a nagy közműcég felépítése is.

Bökkenők

Ha muszáj lesz visszarakni a rezsibe azokat a díjakat, amelyek nélkül az állam se tudja biztosítani a szolgáltatást, akkor az hogyan maradhat olcsó, és hogyan lesz újabb rezsicsökkentés?

A vitaanyag egyrészt utal rá, hogy a világpiacban kell bízni: reményeik szerint kitart a kőoalaj és így a földgáz árcsökkenése, tehát egyre olcsóbban vehetjük a gázt az oroszoktól. Amikor a paksi bővítés mellett kell érvelni, akkor a Miniszterelnökség emberei azt mondják, hogy a régióban emelkedő áramárra számítanak, ám ez a lehetőség a vitaanyagban fel sem merül. (Tudniillik az erőmű ellenzőinek gyakori érve, hogy a hatalmas beruházási költség miatt versenyképtelenül drága lesz a paksi áram, pláne, hogy egyelőre csökken az áramár. Erre mondják rendszerint a kormányemberek, hogy az áramár emelkedésére számítanak. Illetve számítottak, mert ebben az anyagban erről már nincs szó.)

Van további két konkrét ötlet az olcsóbb beszerzésre, bár egyáltalán nem világos, hogy ezek elég fedezetet adnak-e a rezsicsökkentés fenntartásához.

Az egyik szerint 

a Mol-nak ezentúl közvetlenül az állami lakossági szolgáltatónak kellene eladnia a magyarországi gázmezőkön termelt földgázt, az állam által meghatározott áron. 

A hazai termelés bő 15 százalékát adja a teljes gázfogyasztásnak, de mivel a lakossági fogyasztás a teljes magyarországi fogyasztásnak csak kb. 36 százaléka, így a terv lehetőséget ad arra, hogy amit a háztartások elégetnek, annak közel a fele az itthoni kitermelésből menjen.

Az állami közműcég a terv szerint arra is számít, hogy az egyre olcsóbb orosz gáz hasznából is lecsippent valamit. A vitaanyag például azt javasolja, hogy az orosz gáz magyarországi eladásából származó haszonból az MFGK (az MVM orosz gázzal üzletelő cége) 8 milliárd forintot adjon át az új állami cégnek 2016-ban.

Paks nem termelhet profitot

Az áramár kordában tartására is az MVM bevételeit csapolnák meg. Itt az a nagy ötlet, hogy 

a paksi atomerőműben termelt áram felét önköltségi áron, vagyis haszon nélkül adja át 

az ENKSZ-nek (az új gigaközműcégnek) az atomerőmű. 

A Pakson jelenleg termelt 15,6 terawattórából 7,3-t kellene így átadnia. Az önköltségi ár úgy alakulna ki, hogy a Paksot tulajdonló MVM e mennyiség után nem számíthatná fel az eredménydíjat (0,17 Ft/kwh), a menedzsmentszolgáltatási díjat (0,26 Ft/kwh), és ami a lényeg, a már az új közműcégbe tagozódott Paks nem fizetné a nukleáris pénzügyi alapba (KNPA-ba) az évi 20 milliárdos kötelezettségét. Utóbbi egy olyan alap, amelyből a kiöregedett reaktorok leszerelését és a nukleáris hulladék elhelyezését finanszíroznák. Hogy a kormányban felmerült az alap kiürítésének ötlete, arról az Index tavaly október végén már beszámolt. Jó nagy botrány lett belőle, szakértők sora határolódott el az ötlettől, többek között a Paks 2 kormánybiztosaként dolgozó Aszódi Attila is úgy nyilatkozott, hogy nem ért egyet vele.

A rezsicsökkentés fenntarthatatlansága miatt merült fel újra az ötlet. Persze ez se fenntartható, hiszen a 2030-as években lejár a mostani paksi blokkok üzemideje, és legkésőbb akkor ki kell majd fizetni azt a pénzt, amit az erőmű most nem rak az alapba.

Rengeteg pénz kell

A közműcégek felvásárlására és a rendszer beindítására közel 600 milliárd forint kell a vitaanyag szerint. Ez rengeteg pénz, ez több mint amibe a teljes 4-es metró került.

A pénzt az MFB-n keresztül akarják összeszedni. Ez az állami bank ugyanúgy Németh Lászlóné államtitkársága alatt működik, mint az épülő közműholding. Az MFB saját pénzt bő 90 milliárd forint erejéig adhat csak az EU-s szabályok miatt erre a célra (és ez a lehetőség is csak 2020-ig érvényes, az ügyben a kormány már korábban különalkut kötött Brüsszellel). A többi pénzt az MFB hitelekből szedné össze, ehhez viszont költségvetési kezességvállalásra lesz szüksége, mert különben ekkora kitettség miatt a bank nem felelne meg az úgynevezett baseli szabályoknak. Vagyis a kockázatot végső soron az adófizetők vállalják.

Megy már a felvásárlás

Az állam a nagy bevásárlását a Főgázzal kezdte, aztán megvette a GdF Suez magyarországi érdekeltéségét, majd decemberben a ELMŰ-ÉMÁSZ-t is. Idén kellene megvenni a terv szerint az EDF-DÉMÁSZ-t, a Tigázt, illetve a szolgáltatókon kívül a gáz- és áramelosztó cégeket. Mindegyik esetben már folynak a tárgyalások, információink szerint a német, francia és olasz tulajdonú vállalatok készek kivonulni a magyar piacról.

A Posta és a kormányablakok is benne lesznek

A vitairat örömmel értesíti az olvasóit, hogy az új holding ügyfélszolgálati rendszere sokat spórolhat majd azon, hogy a Magyar Posta egyes fiókjain és kormányablakoknál is lehet majd ügyeket intézni, továbbá minden járási központban saját irodát is fenntartanak majd. A posta ugyanúgy Németh Lászlóné államtitkárságának irányítása alatt van, mint az MFB és a teljes közműholding.

Egyetlen dolgot hagytak a meghatározatlan jövőre: a távhőcégek átvételét. Ebből túl sok van, és túl sokféleképpen működnek. De ami késik, nem múlik, ígérik a Miniszterelnökségen. Egyszer majd azokat is beépítik.

(A cikk elkészítésében közreműködött Erdélyi Péter.)

Kommentek

Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.