Ahol az emberek választhatnak, ott leszavazzák az olimpiát

  • A 2024-es olimpiát már csak négy város szeretné megrendezni. Budapest mellett Los Angeles, Párizs és Róma vannak versenyben. 
  • Abban, hogy a mezőny így alakult, a legnagyobb szerepe a No Boston nevű szervezetnek van. 
  • Az ő kampányuknak volt köszönhető, hogy az Amerikai Olimpiai Bizottság által kiválasztott Boston visszalépett a pályázattól, és tanácsaikkal segítették annak a hamburgi népszavazásnak a megszervezését, amelyen 2015 november 29-én a német város leszavazta az olimpiát
  • A No Boston három társelnöke közül Chris Dempsey válaszolt a 444 kérdéseire.

Mennyibe fog kerülni a 2024-es nyári olimpia megrendezése?

Az utóbbi négy nyári olimpia valós költségei átlagban 19 milliárd dollár (5 460 milliárd forint) körül voltak. Ez alapján mi azt gondoljunk, hogy a minimum a 2024-es játékokra 10 milliárd dollár, de reálisabb valahova 10 és 20 milliárd közé saccolni.

A magyar kormány jelenleg 774 milliárd forintról (kevesebb, mint 3 milliárd dollárról) beszél.

A londoni szervezők az elején 4 milliárd dollárt becsültek, aztán a végén 14 milliárdot költöttek. Budapest jelenleg a pályázatnak abban a szakaszában van, amikor a politikusok még könnyen mondhatják, hogy olcsó lesz, de közben olyan ígéreteket tesznek a NOB-nak, amiket nem lehet ennyi pénzből teljesíteni.

És mennyi pénzt fognak veszíteni a 2024-es olimpián a rendező város vagy ország adófizetői?

A NOB kevesebb, mint 2 milliárd dollárt áll a költségekből, a többi a rendezőket terheli. Úgyhogy ha csak 10 milliárdba kerülne, a magyar adófizetőknek akkor is 8 milliárd dollárt (2 300 milliárd forintot) kellene fizetniük. Ebből lejönnek a jegybevételek és még néhány kisebb összeg, de az egészen biztos, hogy több milliárd dollárnyi költséget kell állniuk a helyi adófizetőknek. Amiből aztán stadionok, kerékpárpályák és hasonlók épülnek, nem pedig iskolák vagy hidak.

Meg fogják bánni a rióiak a 2016-os nyári olimpia megrendezését?

Én nem beszélhetek a rióiak nevében, de Bostonban azt láttuk, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) alapvetően azon dolgozik, hogy az olimpiákkal maga a NOB járjon jól, ne pedig a rendező város. Az alapján, amit most Rióról olvasok és ott dolgozóktól hallok, úgy érzem, ott is pontosan erről van szó.

És a londoniak már bánják, hogy 2012-ben olimpiát rendeztek?

Úgy tudom a közvélemény-kutatások szerint Londonban az emberek alapvetően elégedettek voltak a dolgok alakulásával. Mi, a No Boston mindig azt mondtuk, hogy a játékok 16 napja nagy élmény lenne, de érdemes a megelőző és rákövetkező évekkel is foglalkozni. Londonban pedig mintha utólag kevesen beszélnének arról, hogy lépték túl az olimpia költségei az eredeti tervet több mint háromszorosával, miért került a rendezés 10 milliárd dollárral (2900 milliárd forinttal) többe az első becsléseknél. Azt hiszem ha többet beszélnének erről, valószínűleg mást mutatnának a közvélemény-kutatások.

Hamburgi olimpiaellenes tüntetők. Bodo Marks/dpa

A No Boston azt mondta, hogy Bostonnak soha nem kellene olimpiát rendezni, vagy csak azt, hogy a NOB jelenlegi szabályozása mellett ne rendezzen a város olimpiát?

Boston csodálatos, jómódú, folyamatosan fejlődő város, a világon kevés helyen jobb élni. Ettől még vannak megoldandó problémáink. A tömegközlekedési rendszert ideje lenne felújítani, az iskoláink pedig hiába teljesítenek jól az amerikai felméréseken, sok diákra így sem jut elég forrás. A közterületeinken, parkjainkon is lenne mit javítani. A bostoniak pedig azt gondolják, hogy ezek fontosabb dolgok, mint megrendezni egy olimpiát, vagy egyáltalán pályázni rá. Szerintünk hiba lenne arra a néhány napra koncentrálni a sokkal fontosabb dolgok helyett. Nem arról van szó, hogy Boston úgy általában az olimpiai játékok ellen lenne, csak inkább másra szeretnénk költeni a pénzünket.

A NOB jelenlegi szabályozásával tud a világ bármely városa úgy olimpiát rendezni, hogy ne veszítsen közben borzalmasan sok pénzt?

Szerintünk az olimpiai pályázat ma egy árverés. A NOB pedig, mint ennek az árverésnek a szervezője, abban érdekelt, hogy minél többen induljanak rajta, hogy így minél feljebb lehessen srófolni az olimpia árát. Az árba itt nemcsak a kifizetendő pénzt kell beleérteni, hanem a NOB legkülönbözőbb igényeinek kielégítését is. És ezeknek az igényeknek általában semmi köze nincs ahhoz, amire az adott városoknak valójában szüksége van.

Papíron nem törvényszerű, hogy minden nyári olimpia költségei túllépjék az eredeti terveket, de az adatok azt mutatják, hogy 1960 óta minden esetben így történt. Azt gondoljuk, hogy ez éppen ez az árverés-jellegű pályázat miatt történik. A 1984-es Los Angeles-i olimpia az egyetlen az utóbbi évtizedekben, ami nyereséges tudott lenni, éppen azért, mert arra az évre csak ők pályáztak, és ha nincs többszereplős árverés, akkor lehetetlen felverni az árakat. Úgyhogy a kérdésre válaszolva azt mondjuk, hogy amíg ilyen árverés van, a rendezésre pályázó városok nagyon nehezen tudnak jól járni.

Az olimpiapártiak nagyon szeretnek az 1992-es barcelonai játékokra hivatkozni jó példáként. Elismerik, hogy bár maga az olimpia veszteséges volt, azt állítják, hogy hosszú távon Barcelona annyit profitált a játékokból, hogy összességében nagyon is megérte megendezni a játékokat. Elképzelhető, hogy ügyes városvezetők a városuk javára tudják fordítani az olimpiai rendezést, az annak köszönhetően otthonukra irányított figyelmet? Elfogadható ez az érv az olimpiai pályázat és rendezés mellett?

Nem mondom, hogy ez lehetetlen, de nagyon rizikós stratégia. Vannak, akik azt is vitatják, hogy a barcelonai játékoknak hosszú távon pozitív lett volna a mérlege, a No Boston honlapján külön kitértünk erre. De még ha el is fogadjuk, hogy a barcelonai a nagyon-nagyon kevés pozitív hozadékú olimpia egyike, akkor is ott van az a sok olimpia, ami sem anyagi, sem másfajta hasznot nem hozott a rendező városnak.

Ráadásul Barcelonával kapcsolatban azt is érdemes tudni, hogy a város 1992 előtt nagyon speciális helyzetben volt, mivel a Franco-diktatúra folyományaként évtizedeken át a súlyához képest nagyon kevés forrást és figyelmet kapott. Onnan valóban előre lehetett lépni egy nagyot, de kérdés, hogy hány mai olimpiai pályázó város van hasonló helyzetben.

A sikeres bostoni kampány után a No Boston tanácsait kikérték a hamburgi népszavazás előkészítői, és most a Rómában hasonló pályán mozgók is. Beszélhetünk valamiféle globális olimpiaellenes mozgalomról?

A világon sokfelé már a mi megjelenésünk előtt is dolgoztak azon, hogy minél többen legyenek tisztában az olimpiai játékok megrendezése körüli dolgokkal. A közelmúltban pedig, köszönhetően a mi sikeres bostoni kampányunkra irányuló médiafigyelemnek, a világon egyre többen ébredtek rá arra, hogy elég komoly érvek szólnak az olimpia megrendezése ellen. Mi nagyon örültünk annak, hogy Hamburgban végül az olimpia megrendezése ellen szavaztak, de ez egy folyamat része, amely már Krakkón, Davoson és Münchenen is végigvonult, ahol szintén nemet mondtak az olimpiára. Nem célunk, hogy valamiféle globális mozgalmat indítsunk, de nagyon örülünk, ha valakivel megoszthatjuk a bostoni kampány tapasztalatait.

Budapestről megkereste bárki a No Bostont?

Nem, pedig szívesen beszélnénk velük.

A bostoni és hamburgi tapasztalatok alapján hogy lehet egy város lakóinak a legegyszerűbben elmagyarázni, hogy nem jó ötlet olimpiát rendezni? Mi az üzenet, amivel az olimpia ellen kampányolók nyerhetnek?

Először is már az is nagyon jó, ha megindul a beszélgetés az olimpiáról. A városi szervezőbizottságok általában azt szeretnék, ha csak arról lenne szó, hogy mekkora lehetőség egy olimpia megrendezése, és mennyi pozitív hozadéka lenne. Onnantól kezdve, hogy ezt valaki elkezdi megkérdőjelezni, gyorsan nagyon nyilvánvalóvá válnak az olimpiai rendezés visszásságai. Ha valahol sikerül népszavazást kezdeményezni, ez szinte magától megy, szóval ez még csak nem is olyan nagy munka.

Azt mindenesetre Bostonban és Hamburgban is hangsúlyoztuk, hogy a NOB megköveteli a rendezőktől, hogy az adott ország kormánya vállalja, a költségvetés minden esetleges túllépésének finanszírozását. Erről valahogy az olimpia mellett kampányolók nem szeretnek beszélni, mi pedig azt láttuk, hogy amint erről értesülnek az emberek, nagyon nem örülnek neki.

Hamburg az olimpia ellen. Bodo Marks/dpa

Hogy indult el a No Boston kampány? Volt egy konkrét pillanat, amikor úgy érezték, hogy tenni kell valamit az olimpiai pályázat ellen, mert nem stimmelnek a számok?

A No Boston szervezet 2013 novemberében alakult meg, több mint egy évvel azelőtt, hogy az Amerikai Olimpiai Bizottság (USOC) Bostont választotta pályázónak a 2024-es olimpiára, és közel egy évvel azelőtt, hogy a bostoni szervezők bármilyen konkrét számot nyilvánosságra hoztak volna a rendezéssel kapcsolatban.

Természetesen nekünk fontosak voltak a konkrét költségek is, de ezektől függetlenül, a kezdetektől kezdve azt mondtuk, hogy lépjünk egyet hátra, és gondoljuk végig, mi az, ami valójában fontos Bostonnak. Mit szeretnénk, mivel foglalkozzanak a város általunk megválasztott vezetői? Pontosan tudtuk, hogy az utóbbi olimpiákat rendező városoknak milyen terheket kellett vállalnia, és ezért gondoltuk, a pályázat egyes részleteinek ismerete nélkül is, hogy nem szeretnénk Bostonban olimpiát.

A No Boston szerint Budapest rosszul jár, ha pályázik a 2024-es olimpiára?

Ilyet mi nem mondunk. Csak azt, hogy nagyon fontos, hogy a budapestiek foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, és megértsék, pontosan mit kínál nekik a NOB. Ha csak hagyják, hogy történjenek a dolgok, rossz üzletet fognak kötni, de ha tesznek azért, hogy részesei lehessenek ennek az egész folyamatnak, a nyilvánosság előtt megvitatják, és szavuk is lehet a végső döntésben, akkor jobban fognak járni, akár megrendezhetik végül az olimpiát, akár nem.

A jelenlegi állás szerint Budapesten nem lesz népszavazás az olimpiai pályázatról, miután a Kúria úgy döntött, hogy azt nem lehet lebonyolítani február 17-e előtt, amikor a pályázatokat hivatalosan is be kell nyújtani a NOB-nak. Lenne értelme február 17-e után népszavazást tartani?

Persze. A pályázati és rendezési folyamat bármely pillanatában jó népszavazást tartani. Nagyon fontos, hogy a budapestiek kinyilváníthassák a véleményüket az olimpiáról, és hogy egy nyílt vitában tájékozódhassanak a rendezés mellett és ellen szóló érvekről. Nagyon örülnénk, ha a magyar politikusok vagy bírák úgy döntenének, hogy ezt a lehetőséget igenis meg kell adni a magyar embereknek.

Tokióban alig négy és fél év múlva rendezik a 2020-as nyári olimpiát. Még ott is lenne értelme elgondolkodni a visszalépésen, vagy van egy pont a rendezési folyamatban, amikor már többe kerül elállni a rendezéstől, mint lebonyolítani a játékokat?

Ezt mi így nem gondoltuk végig Bostonban, de van erre egy jó példánk Amerikából. Denver 1970-ben elnyerte az 1976-os téli olimpia rendezési jogát, de 1972-ben mégis inkább visszaléptek. Szóval még az után is le lehet mondani az olimpiáról, hogy egy város elnyerte a rendezését. De a 2024-es helyszínt csak 2017 szeptemberében jelölik ki, a hátralévő másfél évben bőven lenne idő Budapesten is lebonyolítani egy népszavazást.

Hamburgi szavazólap. AFP / DPA / AXEL HEIMKEN

A bostoni és hamburgi olimpiaellenes kampányok azt bizonyították, hogy kevés ember viszonylag kevés pénzzel is sikeresen tud harcolni az olimpiai gépezet ellen. Ez a két város hasonló olyan szempontból, hogy komoly demokratikus múltjuk van, és a vezetésük elég átláthatóan működik. Az ott sikeres taktika működhet Rómában vagy Budapesten is?

Kétségtelen, hogy Bostonnak több évszázados demokratikus múltja van, és ez a környezet, az aktív polgárság, a szabad média mind segítette a mi munkánkat. De azt tényleg hangsúlyozni kell, hogy a az olimpiapárti tábor 1500-szor annyi pénzt költött a saját kampányára, mint mi a miénkre. Nekik 15 millió dollárjuk volt erre, nekünk meg kevesebb, mint 10 ezer. Lehet, hogy Bostonnak komolyabb demokratikus hagyományai vannak, mint Budapestnek, de bízom benne hogy ez azt bizonyítja, a magyar embereknek is megvan a lehetőségük, hogy hallassák a hangjukat.

Egy olimpia megrendezése nemcsak gazdasági, hanem politikai döntés is. Miért szeretnek a világ politikusai ennyire olimpiát rendezni?

Mert az olimpia lehetőséget ad a szereplésre, a politikusok pedig szeretik képernyőn látni magukat. Boris Johnson londoni polgármester számára a 2012-es olimpia hatalmas lehetőség volt arra, hogy az egész világnak megmutathassa magát, teljesen függetlenül attól, hogy a londoniaknak anyagilag egyáltalán nem érte meg megrendezni azt az olimpiát. Nagy lehetőség ez a politikusok számára, és őket nem zavarja, ha a karrierjük előmozdítását az adófizetők finanszírozzák.

A 2014-es brazíliai rendezésű focivébé és a 2016-os riói olimpia előkészületei szépen bizonyítják, hogy az ilyen kaliberű sportesemények apropóján hatalmas pénzösszegeket lehet lenyúlni. Ez mennyire motiválja a döntéshozók olimpiapártiságát?

Az biztos, hogy Bostonban komolyan felmerült, hogy ilyen motiváció is ott lehetett konkrét olimpiapárti döntések mögött. Egy ekkora sporteseményből nemcsak politikusok tudnak hasznot húzni, hanem például az építőipar is. Bostonban a pályázat egyik vezetője egyben a legnagyobb helyi építőipari cég igazgatója is volt, és bár azt mondta, hogy az ő cége nem indulna semmilyen olimpiával kapcsolatos tenderen, sok olyan támogatója volt a bostoni pályázatnak, aki személyesen is sokat kereshetett volna, ha a város megrendezi a 2024-es olimpiát. A politikai vezetőinket azért nem vádolnánk ezzel, de nagyon szomorú, hogy vannak országok, ahol bizony ők is érintettek lehetnek.

Az ember az élete során sok olyan döntést hoz, aminek gazdaságilag nincs értelme, mégis boldoggá teszi. Vesz például egy drága sportkocsit. Elfogadható, hogy közösségek is ilyen döntéseket hozzanak, amelyektől ugyan szegényebbek lesznek, de boldogabbak?

Ez valóban fontos kérdés. A jó kormányzásnak nemcsak a GDP növeléséről kell szólnia, hanem az életszínvonal emeléséről akár olyan eszközökkel is, amelyek nem feltétlenül számszerűsíthetőek egyszerűen. Azonban azt a kérdést fel kell tenni, hogy mit kapunk a befektetésünkért, akármi is az a befektetés. Nem vitatjuk, hogy a legtöbb olimpia helyszínén a helyiek valóban boldogak és büszkék voltak abban a kevesebb, mint három hétben, amíg rájuk figyelt a világ. De valóban annyira büszkék és boldogok voltak, hogy az megért mondjuk 15 milliárd dollárt? Nem lehetett volna azt a 15 milliárd dollárt máshogy elköltve sokkal elégedettebbé tenni a helyieket?

Bostonban tényleg bőven van okunk boldognak lenni. A város jól működik, van egy világhírű maratoni versenyünk, júlus 4-én ott a tűzijáték, a különböző bostoni sportcsapatok jól szoktak teljesíteni, ami mind boldoggá teszi az embereket. Pedig a városvezetés ezekre nem is költ dollármilliárdokat.

Olimpia ellen tüntető tokióiak. Alessandro Di Ciommo/NurPhoto

Most már csak négy város pályázik a 2024-es olimpiára. Várhatóak további visszalépések?

Ha bármelyikben kiírnak népszavazást a rendezéssel kapcsolatban, akkor szerintem igen. Az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag egyértelmű volt, hogy ahol az emberek választhatnak, ott leszavazzák az olimpia rendezését. Tehát a kérdés inkább az, hogy ebben a négy városban a helyi olimpiaellenes aktivistáknak sikerül-e elérniük, hogy egyáltalán kiírjanak ilyen népszavazásokat. De én erre nem tudom a választ.

Los Angelesben, a Bostonhoz minden szempontból legközelebb eső városban lesz népszavazás?

Eddig ennek nincs semmi jele, de még sok idő van hátra.

Ha még egy vagy akár két város is visszalép a rendezéstől, a NOB rákényszerülhet a pályázati szabályok, vagy akár az egész olimpiai mozgalom átszervezésére?

Jó lenne ezt hinni, de nem feltétlenül van így. 1984-ben csak egy pályázó volt, Los Angeles, és semmi nem változott. A 2022-es téli olimpiára már csak Peking és Almati pályázott, de ez sem nagyon zavarta a NOB-ot. Nagyon sokat beszélnek reformokról, és most van ez az Agenda 2020 nevű programjuk, amit forradalmi újításként mutattak be, de ha megvizsgáljuk közelebbről, kiderül, hogy a 40 pontjából csak 7 foglalkozik az olimpiai rendezéssel és pályázattal, és ezek sem jelentenek radikális változtatást.

Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a NOB teljesen bezárkózott ebbe az üzleti modellbe, és csak külső erők tudnák változtatásra kényszeríteni.

Az a tendencia sem fogja kikényszeríteni a változást, hogy a demokratikus társadalmak egyre kevésbé lelkesednek az olyan hatalmas sportesemények megredezéséért, mint az olimpia vagy a focivébé? Együtt tud ezzel élni hosszú távon a NOB vagy akár FIFA?

A NOB-nak 100 tagja van, köztük egy csomó herceg és mindenféle egyéb nemes, akik nem demokratikus választások eredményeként kerültek oda. Ők teljesen jól elvannak a mostani rendszerrel, hogy sokkal több pénzt kapnak a rendezőktől, mint amennyit ők adnak nekik, és így nehéz lesz őket változtatásra kényszeríteni. Amíg van egy vagy két város, amely jelentkezik olimpiai rendezőnek, ez a rendszer tud működni. Szomorú, hogy ez a néhány ember ilyen rossz hatással tud lenni a világ sok városára. 

(A címlapképen a hamburgi ellenkampány egyik posztere, a fenti képen ugyanennek a kampánynak egy graffittije.)

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.