Viszik a gyerekeket

1. Újfehértó

Erzsike ötvenes évei elején járó nő, rövid ősz haja van, gyorsan és sokat beszél, néha biztat, vegyek még kekszet. Újfehértón lakik, mostanában hajnalban takarít egy szórakozóhelyen, ötkor kezd, mire dél körül megérkezünk, addigra túl van a munkán. A nyitott ajtó mögött üres gyerekszoba, tele plüssállatokkal, játékokkal. A szobát régóta nem lakja senki, ezért vagyunk itt.

Erzsike négy gyereket nevelt fel, ma már egyik se lakik otthon. Budapesten és Londonban is él közülük egy, a férjével szétváltak, amikor a gyerekek felnőttek. Jelentkezett nevelőszülőnek, elvégezte a tanfolyamot.

Bobik Istvánné, ErzsikeFotók: Botos Tamás

Először egy kisfiú, Mánuel érkezett hozzá, 2007 márciusában. Másfél éves és hat kiló volt, amikor Erzsike elhozta a csecsemőotthonból. Mánuel egyedül nem tudott megfordulni, a gyerekorvos azt mondta, hogy 3-4 hónapos szinten van. Az első héten fél kilót hízott Erzsikénél, aztán a következő héten még felet. Szeptemberre megtanult járni. Akkoriban Erzsike egyik lánya a férjével szintén a házban lakott, és amikor Mánuel beszélni kezdett, akkor Erzsike vejét úgy kezdte hívni, hogy „apa”.

Mánuel már tipegett, amikor 2007. november 27-én tragédia történt néhány faluval arrébb, Bökönyben. Egy egyedülálló asszony délután bezárkózott a házába három lányával: a 8 hónapos Eugéniával, az 5 éves Szabrinával és a 7 éves Klaudiával. Az anya lefeküdt kora este, a nagyobb lányok pedig tévéztek, a Rex felügyelőt nézték. Később azt mondta Klaudia, hogy anya hasa nagyon mozgott, de nem ébredt fel. A lányok később hiába keltegették, anya mozdulatlan maradt.

Az óvodás Szabrina és a másodikos Klaudia bevitték csecsemő kishúgukat a hátsó szobába éjszakára. A ház ajtaja zárva volt, hiába kiabáltak, az övék volt a legutolsó ház a faluban, sötét volt, nem járt arra senki. Reggel nagynénjük férje törte rájuk az ajtót, ő mondta, hogy az anyukájuk meghalt.

Aznap este már Erzsike házában aludt mindhárom lány. Klaudia tele volt kiütéssel, pikkelysömör miatt. Később kiderült, háromévesen diagnosztizálták, de aztán nem kezelték a betegségét. Klaudia volt a legrosszabb állapotban lelkileg is. Éjszaka rendszeresen sírva arra ébredt, hogy azt látja, hogy bogarak jönnek ki a falból. Erzsike őt gyerekpszichológushoz, Mánuelt gyógytornára cipelte. Éva néni a megyei gyámügytől háromhetente látogatta a családot, hivatalosan, tanácsadói minőségben. Mindig mindent rendben talált.

Vinnék a nagylányokat

Erzsike azt mondja, hogy a nevelőszülői oktatáson felkészítették arra, hogy a gyerekek nem feltétlenül vele fognak felnőni. Elsődleges cél, hogy visszakerüljenek vér szerinti szüleikhez vagy közeli rokonaikhoz, vagy ha ez nem megy, valaki örökbe fogadja őket. Azt is tudta azonban, hogy együtt nevelkedő testvéreket nem lehet szétválasztani, és ha a gyerekeknek kapcsolatuk van az igazi családjukkal, akkor nem adhatók örökbe.

ujfeherto_gyerekelhelyezes_9

Először 2008 szeptemberében jelentkezett a megyei gyámügy Erzsikénél, hogy Klaudiát és Szabrinát örökbe adnák. Ám az eljárásból semmi sem lett, hiszen velük élt kisebb testvérük is, azt mondta a hivatal egy családlátogatás után, hogy nem választják szét őket. Közben Erzsike megszervezte, hogy a lányok havonta találkozzanak nagyobb féltestvéreikkel, akik már régóta nevelőszülőknél éltek. Ennek ellenére 2011 szeptemberében ismét jelentkezett a gyámügy: hamarosan elhelyezési értekezletet tartanak a két nagyobbik lány örökbe adásáról. Októberben volt az értekezlet, Erzsike itt is előadta, hogy a testvérek szétválasztása lehetetlen, így az a határozat született, hogy a gyerekek nem adhatók örökbe.

Erzsikéről kimutatják, hogy alkalmatlan

Ezután lett pokol a gyerekek és Erzsike élete. Erzsike szerint azért, mert nem hagyta, hogy örökbe adják a gyerekeket. Szerinte az a nevelőszülő, aki nem kekeckedik, nem emlékezteti a hivatalt a szabályokra, azt békén hagyják. Neki is célozgattak utólag, hogy jobb lett volna, ha nem ugrál.

Az első jelet észre se vette, csak utólag tudta meg, hogy mi történt 2011 szeptemberében, amikor pszichológiai vizsgálatra rendelték be a két nagyobb lányt. Az akkor 11 éves Klaudiával Rorschach-tesztet vettek fel, de nem igazán mert megszólalni, Erzsike ölében ülve mondott egy-két szót, hiába próbált segíteni Erzsike is, „Na, mondjad, mit látol?”. Aztán a gyámügyes Éva néni és a pszichológus külön is beszélgetett Klaudiával. Később derült ki, hogy azt mondták a kislánynak, abban segítenek most neki, hogy elkerüljön Erzsikétől, de ezt ne mondja meg otthon, mert akkor Éva néni haragudni fog. Klaudia nem is mondta el rögtön.

Decemberben Erzsikének jelentkeznie kellett a szokásos pszichológiai teszten, amin át kell esnie háromévente minden nevelőszülőnek. Örömmel közölték a Szent Lukács Hittudományi Egyetemen, hogy mindenki megfelelt a csoportból. (Időközben a Szent Lukács Görögkatolikus Gyermekvédelmi Központon keresztül a görögkatolikus egyház vette át a megye egy részén a nevelőszülői hálózatot, de az együttműködés továbbra is szoros maradt az állami gyámüggyel.)

Januárban közölték Erzsikével, hogy a két nagyobb lányt másik nevelőszülőhöz viszik, mert nem felelt meg a pszichológiai vizsgálaton. Azon, amelyikről korábban azt mondták, hogy mindenki átment.

Erzsike semmit sem értett. Miért mondták azt korábban, hogy mindenki átment? Miért alkalmatlan, miért nem adnak neki erről papírt, vagy mondják el legalább szóban? Ha alkalmatlan, akkor miért csak a két nagylányt veszik el a négy gyerek közül? „Csak sírtam, sírtam és sírtam, de aztán leszidtak a gyámhivatalnál, hogy ne sírjak a gyerekek előtt”.

ujfeherto_gyerekelhelyezes_7

Erzsikét elküldték egy újabb pszichológiai vizsgálatra, ahol már csak vele foglalkozott a szakember. MMPI tesztet töltetett ki vele, hosszan kérdezgette. A Szent Lukács Központ által felkért pszichológus úgy döntött, hogy Erzsike alkalmatlan. A szakvéleményt én is láttam, az első érv az volt benne, hogy Bobik Istvánné túlságosan dominálni akar, ez abból is látszott, hogy nem a pácienseknek fenntartott székre ült, hanem közvetlenül a pszichológussal szemben, az íróasztalhoz. Egy másik érv arról szólt, hogy meg akarta vásárolni a lányok szeretetét, hiszen Klaudiának mobiltelefont ajándékozott (a telefont a kislány valójában az apjától kapta, aki akkoriban elkezdte látogatni a gyerekeket). Laikus szemmel a szöveg később sem tűnt komolyabbnak. Akkoriban Erzsikét csak az alkalmatlan minősítésről értesítették, a részletes szakvéleményt csak jóval később tudta megszerezni.

Erzsike ekkor harcolni kezdett. Nyíregyházán bejelentkezett egy kórházi pszichológusnál, négy órát töltött nála, fizetett neki ötvenezer forintot, a pszichológus pedig írt egy szakvéleményt, miszerint Erzsike teljesen rendben van. Ez a papír azonban semmit sem ért, nem volt jogi relevanciája. Jóval később, amikor Erzsike már ügyvédet fogadott, akkor az ő tanácsára Szegeden igazságügyi pszichológussal vizsgáltatta meg magát, egy ilyen szakvéleménynek a bíróság előtt már van súlya. Szegeden szintén azt állapították meg, hogy Erzsike teljesen normális, nevelőszülőnek alkalmas.

Viszik a nagyokat

Először 2012 február 24-én jöttek volna a két nagylányért, de akkor Erzsike arra hivatkozva nem adta ki őket, hogy se pecsét, se aláírás nem volt a gyerekek átadására felszólító határozaton. Ez egy pénteki nap volt. Hétvégére a négy gyerekkel felmentek Budapestre, Erzsike szeretett volna egy szép utolsó kirándulást szervezni a lányoknak.

Hétfőn megjött a formailag megfelelő felszólítás, és kedden elvitték a két nagyobb lányt. Klaudia belekapaszkodott a lépcsőkorlátba, aztán a kertkapuba is, alig tudták lefejteni a kezét. Eugénia nem látta nővérei eltávolítását, óvodában volt. A gyerekek elviteléről a Népszabadság riportot írt, ami miatt a Szent Lukács Központ beperelte a lapot, ám a pert az újság nyerte meg.

Viszik a kisfiút

Erzsikének márciusra sikerült egy hivatalos szakvéleményt szereznie a megyei kormányhivatal gyermekvédelmis munkatársától, ami megállapította, hogy olyan nincs, hogy egy nevelőszülőt alkalmatlannak találnak pszichológiai szempontból, de két gyereket nála hagynak. A hivatalnok segítséget ígért, de ebből nem lett semmi: az illetőt hamarosan áthelyezték másik területre.

A következő hónapok háborús hangulatban teltek. Erzsike egyik lánya a férjével (ők éltek egy ideig Erzsike házában) jelentkeztek, hogy szeretnék örökbe fogadni Mánuelt, a kisfiút, aki először került a családba. Jelentkeztek örökbefogadói tanfolyamra, azonban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyámügyön alkalmatlannak minősítették őket, és visszautasították jelentkezésüket. Budapesten ismét jelentkeztek, ott simán felvették őket, és sikeresen elvégezték a tanfolyamot.

Közben a megyei gyámügy pszichológiai vizsgálatot rendelt el az Erzsikénél maradt két gyerek esetében, ahol a szakértő arra jutott, hogy el kell vinni a gyerekeket, mert túl zaklatott az életük Erzsike idegeskedései miatt.

ujfeherto_gyerekelhelyezes_6

Mánuel esetében közelgett az utolsó hivatalos papír aláírásának a napja, hogy Erzsike lánya örökbe fogadhassa. A legutolsó papírt egy szerdai napon kellett átvenniük. Két nappal korábban, hétfőn azonban a megyei gyámügy elvitte Mánuelt Szamostatárfalvára nevelőszülőkhöz. Pontosan tudták, hogy Mánuelt ki és mikor fogadja örökbe, de ez nem hatotta meg őket. Azt mondták, hogy a pszichológiai vélemény alapján biztonságba kell vinni a kisfiút, ha nem adják, akkor rendőrrel viszik el.

Mánuel négy hétig volt Szamostatárfalván, egy neki idegen családnál. Látogatni nem lehetett. Négy hétig tartott, mire átment a megyei bürokrácián az örökbefogadási papír elismerése.

Mánuel azóta Erzsike lányánál és vejénél él Budapesten. „Manukát nagyon megviselte az a négy hét. Egy másik gyerek jött vissza. Nem akart beszélni a kis drágám, csak üres tekintettel nézett”.

Viszik a kislányt

Elvették közben Eugéniát is. Ő ugyanazokhoz a nevelőszülőkhöz került mint a nővérei, a hivatalos indoklás szerint szintén azért, mert túl zaklatott lett a hangulat Erzsikénél.

A történetben újabb csavarként Erzsike és Eugénia édesapja egymásba szerettek (Klaudiának és Szabrinának nem ő az édesapja). Az apa jelezte, hogy szeretné Erzsikével magához fogadni a lányát. Amikor Erzsike ment a gyámügyre erről papírokat beadni, ilyeneket vágott az ügyintéző a fejéhez: „csak tönkreteszik az életét ezek a cigány kölykök, maga a leghülyébb aki itt ma jelentkezett, pedig higgye el, sok hülye jár ide”.

Amikor erről a hivatali látogatásról hazaért, pont hozta a postás a hivatalos felszólítást, hogy Eugéniát át kell adnia.

2012 őszére így maradt Erzsike gyerekek nélkül. Mánuel sorsa rendeződött, de a lányok körül azóta is voltak kemény fordulatok.

A nővérek kálváriája

2012 végén Klaudia kék-zöld foltokkal a nyakán ment iskolába. Először azt mondta, hogy „megütötte magát”, de egy osztálytársának elárulta, hogy új nevelőapja fojtogatta, mert azt hallotta róla, hogy lopott. Klaudia egyik idősebb, akkor már 21 éves féltestvére ezt jelezte a gyámügynek. A kislányt pszichiátriára utalták, Erzsike nem tudja, hogy pontosan miért fektették be. Alig két hónap múlva a három lányt Beregsurányba szállították, újabb nevelőszülőkhöz. A hivatalos gyámügyi indoklás szerint ezt a nevelőszülők maguk kérték, mégpedig azért, mert Erzsike zaklatta a gyerekeket, és így hasznosnak látták, hogy egy távolabbi településen éljenek tovább. Erzsike állítja, hogy sohasem zaklatta a lányokat, közvetlen kapcsolata nem is volt velük, csupán a lánya váltott néha üzenetet Klaudiával a Facebookon.

Itt játszottak a gyerekek, amíg el nem vitték őket

A három kislány most Beregsurányban él, Eugéniát kéthetente két órára (vasárnap 14-től 16-ig) látogathatja az apja. Újfehértótól Beregsurány 90 kilométerre van, tömegközlekedéssel három átszállással (busszal Nyíregyházáig, vonattal Záhonyig, megint busszal Beregsurányig) lehet csak odajutni. A törvény szerint 50 kilométernél messzebb nem lehet a vér szerinti szülőtől vinni gyereket, ha rendszeres a látogatás. Eugénia örökbefogadását azért nem engedi a helyi gyámügy az apának, mert együtt él Erzsikével, aki szerintük alkalmatlan még nevelőszülőnek is.

Erzsikéék elérték, hogy Budapestről egy gyerekjogi képviselő ellenőrizze a helyzetet. A hivataltól kiment valaki Beregsurányba és Újfehértóra is, környezettanulmányt tartott, és megállapította, hogy Eugéniának jobb helye lenne az édesapjánál és Erzsikénél. Azonban menet közben a vizsgálatban eljáró nőt leváltották, a helyébe lépő munkatárs pedig új vizsgálatot készül indítani.

Eugénia a közelmúltban kórházba került, állítólag azért, mert nem volt hajlandó enni. Részleteket azonban az apával nem közöltek, nem engedélyezték neki azt sem, hogy a kórházban meglátogassa a kislányt.

Erzsike és Eugénia apja jogi csaták sorát vívják: Eugénia örökbefogadásáért, és azért is, hogy a bíróság kimondja, jogtalanul minősítették nevelőszülői munkára alkalmatlannak Erzsikét. Utóbbi ügyben a Helsinki Bizottság képviseli. Azt már sikerült bizonyítaniuk, hogy nem zaklatták a lányokat, miután az első nevelőszülőkhöz kerültek.

Véletlen, túlzás?

Erzsike szerint bosszú áldozata: neki és a négy gyereknek azért kellett kiállnia ezeket a tortúrákat, mert a gyámügy meg akart büntetni, mert kétszer is megakadályozta, hogy Klaudiát és Szabrinát örökbe adják. Hogy ez miért fáj ennyire a gyámügynek? Mert megyeszerte azt beszélik a nevelőszülők, hogy a külföldre örökbe adott gyerekekben nagy pénz van, komoly alapítványi támogatásokat adnak a szülő-jelöltek. Ezért állítólag a nem együttműködő nevelőszülőket kitúrják a rendszerből.

Lehetséges persze az is, hogy Erzsike a sok szenvedéstől már rémeket lát. És bár valóban nagyon fura, hogy mennyi értelmetlennek látszó fájdalmat okoztak a gyámügyesek, nem tűnt kizártnak, hogy a bürokrácia csikorgása és a véletlenek összjátéka vezetett oda, hogy Erzsike úgy gondolja, üldözik őt is és a gyerekeket is.

Csakhogy Erzsike nincs egyedül. Más nevelőszülőktől is elvették mondvacsinált okokkal a gyerekeket a megyében, akik felléptek a gyanús örökbefogadások ellen. Közülük Ling Ferencné is beszélt velünk.

2. Tímár

Negyven kilométerre Erzsikétől, Tímár községben él Ling Ferencné. Hasonlóan szövevényes történetet mesél ő is. Tőle is nagyon fura indokkal vették el a nevelt gyerekeit, és esetében is akkor kezdődtek a gondok, amikor jelezte, hogy a rábízott kislányok nem örökbe adhatók.

Ling Ferencné

Lingné zárkózottabb és halkabb szavú asszony. Beszélgetésünk első felében az ölében tart egy hatalmas mappát, tele bírósági, gyámügyi és egészségügyi papírokkal, a visszafojtott indulattól erősen szorítja magához a csomagot. 2006-2010 között tagja volt a tímári képviselőtestületnek (Fidesz-KDNP), de már nem politizál. Neki is felnőttek a saját gyerekei, amikor nevelőszülő lett.

2010-ben került hozzá három testvér: a két és fél éves Margit, (akiről később kiderült, hogy autista), a 15 hónapos Barbara és a 13 napos András. Mindhárman egy miskolci hajléktalan pár gyermekei, az anya enyhén szellemi fogyatékos.

2012 nyarán utasította Lingnét a gyámügy, hogy vigye a két nagyobb lányt Nyíregyházára pszichológushoz, mert az örökbe adásukhoz kell egy vizsgálat. Lingné azonnal jelezte, hogy a lányok nem örökbe adhatók, hiszen velük együtt nevelkedik az öccsük, továbbá rendszeresen látogatja őket az egyik nagymamájuk és a nagynénjük is. Sőt, a saját szüleik is akarták látogatni őket, de a láthatást csak András esetében engedélyezték, mert az apát azzal vádolták, hogy bántalmazta Margitot, ezért a lányokat a szülők nem láthatták. Később kiderült, hogy tévedés történt: az óvoda által jelzett viselkedési zavarokat Margit esetében nem egy bántalmazást követő trauma okozta, hanem az addig fel nem ismert autizmusa. Lingné szerint az apa elleni per azért is mehetett ennyire félre, mert a szülők egy szót se értettek az egész tárgyalásból. A kirendelt védő pedig azt mondta, fogadják el az elsőfokú ítéletet.

Lingné tehát teljesen jogszerűen megakadályozta Margit és Barbara örökbe adását. Ezzel párhuzamosan a hajléktalan párnak megszületett a negyedik gyereke is, Márkó. Lingné jelentkezett, hogy örömmel befogadja a negyedik testvért is, aki élete első két hetét egy miskolci anyaotthonban töltötte édesanyjával. Egyik nap azt mondták Lingnének, hogy másnap jön Márkó, készítse fel a lakást. Aztán nem jött. A Szabolcs megyei gyámügynél azt mondták, hogy vita van a borsodiakkal, hogy ki finanszírozza a szállítást, kevés a pénz, drága a benzin. Lingné mondta, ne fáradjanak, elmegy ő Miskolcra a babáért. Jó, majd jelentkeznek.

Márkót inkább otthonba vitték

Pár nap múlva Miskolcról hívták Lingnét, hogy ugyan semmi közük hozzá, de mondja már meg ha nem haragszik, hogy miért nyilatkozott úgy a szabolcsi gyámügynek, hogy mégsem fogadja be Márkót. Lingné nem értette, hogy milyen világban van. Soha nem mondott le Márkóról. Márkó ennek ellenére a nagybarcai csecsemőotthonba került. Lingné hamarosan összerakta, hogy ha még egy testvér lenne nála, akkor még nehezebb volna örökbe adni a kislányokat. Ezért mondták a szabolcsi gyámügyesek a borsodiaknak, hogy „lemondott” Márkóról.

timar_gyerekelhelyezes_1

Lingnéről kimutatják, hogy alkalmatlan

Lingné ellen decemberben rendkívüli alkalmassági vizsgálatot rendeltek el. Az ok: András a szüleivel a nyáron egy rakamazi játszótéren, és nem a gyámügy erre kijelölt látogatószobájában találkozgatott. Ez egyébként azért alakult így, mert a szülők nem voltak alkalmasak arra, hogy egyedül járjanak át Miskolcról Rakamazra, ezért az egyik nagynéni kísérte őket. A négynéni ezt csak hétvégente vállalta, viszont a látogatószoba csak hétköznap üzemelt. Ezt annak idején Lingné meg is beszélte a hozzá kirendelt tanácsadóval, aki ezt szóban jóvá is hagyta.

A látogatási szabály megsértése miatt egy háromfős bizottság szállt ki Lingék házába, majd januárban őt is, és a gyerekeket is pszichológiai vizsgálatra rendelték. Ezeken a gyámügy pszichológusa megállapította, hogy szerinte Margit nem autista (hiába volt szakértői diagnózisa a kislánynak a debreceni klinikáról), és hogy Lingné csak az abúzáló apát akarja mentegetni.

timar_gyerekelhelyezes_4

2013 március 6-án közölte a gyámügy Lingnével, hogy alkalmatlannak bizonyult nevelőszülőnek. Néhány nappal később mindhárom gyereket intézetbe szállították, Nagyszőlősre. A gyerekek sírtak, a gyámügyesek pedig megszidták Lingnét, miért nem nyugtatja meg őket. A három testvér azóta Újdombrádra került, nevelőszülőkhöz. Márkó továbbra is intézetben van.

Hiába nyert két pert

Lingné ügyvédet fogadott, és munkaügyi pert indított alkalmatlanná nyilvánítása ellen. Első fokon pert nyert a megyei bíróságon, ahol kötelezték a gyámügyet az eredeti állapot visszaállítására. Másodfokon a Kúria is megerősítette ezt, annyi különbséggel, hogy csak a lányok elvétele esetében mondták ki, hogy a gyámügy nem járt el jogszerűen. András esetében nem tették ezt, ám mivel a testvérek együttnevelése az erősebb szabály, ezért Lingné és ügyvédje szerint a helyzet egyértelmű: vissza kell kapnia a gyerekeket. (András esetében a Kúria elfogadta, hogy a láthatás körüli problémák miatt a gyámügynek legalább volt érve, hogy miért indítottak eljárást.)

Lingné azonban nem kapta vissza a gyerekeket. A gyámügy arra hivatkozik, hogy törvényt sértene, ha visszaadná őket, mert időközben bevonták Lingné nevelőszülői engedélyét, anélkül pedig nem lehet nevelőszülő. Lingné szerint az ítéletből az következik, hogy nem vonhatták volna be az engedélyt. Most arra vár, hogy a gyámügy visszaadja az engedélyt, ám erről szóló folyamodványára a gyámügy nem reagál.

Szűrik a nevelőszülőket

Erzsike és Lingné is tudnak még hasonló sorsokról. Olyan nevelőszülőkről a megyében, akikről koncepciósnak tűnő eljárásban mondták ki, hogy alkalmatlanok, miután megakadályozták gyerekeik örökbefogadását. Lingnének is szóltak: „nem kellett volna cirkuszt csinálni, és minden rendben ment volna, kapott volna másik gyerekeket".

Kerestük a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kormányhivatal gyámügyi osztályát és a gyámügyekben illetékes EMMI minisztériumot is. Egyik helyről sem jött semmilyen reakció sem a kérdéseinkre.