Németország helyett Banglades és Albánia felé bandukol a magyar gazdaság

  • Hasít a magyar gazdaság - állítja a kormány.
  • Valójában azonban 2010 óta majdnem minden régiós versenytársunk elhúzott mellettünk.
  • Most ugyan nő a GDP és ami még fontosabb, a GNI is,
  • de ha megnézzük, pontosan mi is hajtja ezt a növekedést, elkeserítő a kép.

2013 óta sikert sikerre halmoz a magyar gazdaság – legalábbis a kormányzati propaganda szerint. Közben azért annyira nem hasítunk, 2010 és 2014 között Szlovákia és Lengyelország is sokkal nagyobbat nőtt, mint amekkorát Magyarország. Bár a legtöbb fontos gazdasági mutatónk javul, a növekedés oka még mindig leginkább az, hogy az utóbbi években annyira összezuhant minden a magyar gazdaságban, hogy a nagyon alacsony bázisértékekről könnyű hatalmasakat ugrálni. Az éves GDP-növekedés 2013-ban 1,5 százalékos volt, egy évvel azelőtt azonban ugyanennyit esett a hazai termék, a bázisérték változásait is figyelembe véve tehát a 2013-as növekedéssel még a 2012-es esést sem sikerült kiigazítani. 2014-ben változott a helyzet: a növekedési problémákkal küzdő EU élvonalába törve, valószínűleg több mint 3 százalékkal bővült a magyar gazdaság (a pontos adatokra még várni kell). Ezt a növekedést viszont nagyrészt a három nagy külföldi autógyárunk és a hozzájuk kapcsolódó cégek hajtják.

Az Orbán-kormány nagyon szereti is a GDP-t, de maga Orbán Viktor és a baráti közgazdászok többsége még a GDP-nél is jobban szeret egy másik fontos gazdasági mérőszámot, a GNI-t. Ezt úgy lehet kiszámolni, hogy a GDP-ből kivonjuk azokat a jövedelmeket, amit a külföldiek termelnek meg a magyar gazdaságban, és hozzáadjuk a magyarok külföldről hazautalt jövedelmeit. Tehát míg a GDP azt mutatja meg, hogy egy ország határain belül hogy teljesít a gazdaság, a GNI az ország állampolgárainak jövedelmét nézi. Egyszerűen fogalmazva: a GDP a magyarországi gazdaság teljesítményét méri, a GNI pedig megmutatja, hogy az ebből mennyi pénz marad itthon, és mennyi pénz kerül ezen kívül haza.

Orbán Viktor és a Fidesz-közeli közgazdászok többször beszéltek már arról, hogy a GDP javításán túl a GNI-t is növelnie kellene Magyarországnak, és ezt diktálja a józan ész is az olyan államokban, melyek gazdaságában Magyarországéhoz hasonlóan magas a külföldi tőke aránya. Hiszen ha csak a GDP nőne, de a GNI nem, az azt jelentené, hogy a külföldiek a Magyarországon megtermelt jövedelem egyre nagyobb részét viszik ki az országból.

Ha megnézzük az utóbbi néhány év GNI adatait, látható, hogy

nemcsak a magyar GDP, hanem a magyar GNI is növekedett,

sőt

2013-ig csökkent a GDP és a GNI közötti szakadék.

(Hogy 2014-ben tovább csökkent-e, ezt még nem tudjuk, ugyanis egyelőre nincsenek hivatalos éves adatok. Ettől függetlenül nagyon valószínű, hogy a trendek nem változtak, így 2014-ben tovább csökkent a GDP és a GNI közötti rés.)

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-01

Statisztikailag ez maga a nemzeti felzárkózás: egyre javul a gazdaság termelékenysége, és egyre több pénz marad itthon.

Magyarországon hagyományosan nagyobb a GDP a GNI-nél, 2013 nyarán Orbán Viktor is beszélt erről Tusnádfürdőn, és még az akkor a miniszterelnök rendelkezésére álló 2012-es adatok szerint is több mint 1200 milliárd forinttal maradt el a nemzeti jövedelem (GNI) a belföldi termeléstől (GDP). Persze ez is javulás a 2008-as 1800 milliárdos különbséghez képest képest, de még mindig nem az Orbán által kívánt egyensúly. A 2013-as adatok szerint viszont még tovább záródott a rés a GDP és a GNI között, már csak alig több mint 1000 milliárdos a lyuk. Ez így elég jó, hiszen ezt az eredményt mindkét szám emelkedésével sikerült elérni.

Önmagában az, ha egy ország GNI-je kisebb a GDP-jénél, nem feltétlenül baj. A Magyarországhoz hasonlóan tőkeszegény Írországban is így van, mégis jó kis hely, mostanában jól teljesítő gazdasággal. Kínában és Törökországban is ez a helyzet, és ezeknél az országoknál senki nem kételkedik abban, hogy a GDP elsősorban azért magasabb, mert a nemzetközi tőke úgy gondolja, Kínába és Törökországba érdemes befektetni.

De az is tény, hogy ha egy államban túl nagy a GDP és a GNI közötti lyuk, akkor hosszú távon azt az országot lényegében kizsákmányolják a partnerei. Ez volt a helyzet például a 18-19. században a gyarmatok és a gyarmattartók világában, és ahogy Thomas Piketty francia közgazdász is írta nagy sikerű 2014-es könyvében: ilyen mértékű gazdasági függőségi viszonyt hosszú távon csak politikai függéssel együtt lehet fenntartani, ahogy azt a gyarmattartók is tették. A magyar GDP-GNI-rés messze van a gyarmati függés szintjétől, sőt nemzetközi összehasonlításban egészen átlagosnak mondható. Orbán Viktornak és a Fidesznek persze szíve joga a döntés, hogy az arányon akarnak-e javítani vagy nem.

De ha közelebbről megnézzük ezeket a mérlegeket, akkor már nemhogy javulás, de egyre súlyosabb gazdasági problémák látszanak.

A GNI jövedelmet mér, a jövedelemnek pedig két fő fajtája van: munkából és tőkéből származó jövedelem. Előbbi az, amikor valaki a munkaerejét árulja a piacon és kap érte pénzt, utóbbi pedig az, amikor valaki a tőkéjéből szerez jövedelmet, például kiadja az ingatlanját, kamatot gyűjt vagy osztalékot vesz ki a cégeiből. (Ezek mellett ide kell számolni az olyan állami transzfereket is, mint a segélyek és pótlékok. Ezek a pénzek belföldről belföldre áramlanak, ezért már a GDP-ben szerepelnek, ezáltal jelennek meg a GNI-ben is.)

Pénzkiáramlás

A Magyarországról kiáramló pénzek között értelemszerűen a tőkejövedelmek vannak túlsúlyban, hiszen elenyésző a magyarországi termelésben résztvevő külföldi dolgozók száma, így az általuk hazautalt jövedelem is. Az országban azonban rengeteg külföldi tőke van, és a külföldi tőke által termelt jövedelmek jelentős része általában kiáramlik a tőke tulajdonosaihoz az országhatáron kívülre. Hogy miért van Magyarországon ekkora külföldi tőke, azt talán nem kell hosszasan magyarázni: a rendszerváltás utáni modernizációhoz egyszerűen nem volt itthon elég pénz, ezért külföldi tőkét kellett az országba vonzani. Ezen felül a kilencvenes évek elején bankválság is volt itthon, lényegében összeomlott a hazai pénzintézeti rendszer, így a bankpiacon is egyre nagyobb szükség volt a külföldi szereplőkre.

A kivitt tőke- és munkajövedelmeket itt lehet követni:

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-021

A kivitt munkajövedelmek jelentéktelensége jól látszik, ez a szám 2008-ban volt a csúcson kb. 240 milliárd forinttal, azóta enyhén csökken. A kiáramló tőkejövedelmek sokkal nagyobbak, de a 2010-es 5,03 ezer milliárdos csúcs után ezek is csökkenni kezdtek. 2012-ben ugyan újra volt egy kis emelkedés, de 2013-ban folytatódott az esés. Ennek három fő oka lehet:

  1. 2010 óta egyre kevesebb külföldi tőke van Magyarországon,
  2. a Magyarországon lévő külföldi tőke 2010 óta egyre kevésbé jövedelmező,
  3. a Magyarországon termelt tőkejövedelmeiket nem viszik ki a külföldi tőketulajdonosok, hanem Magyarországon fektetik be.

A 3 ok közül a magyar gazdaság számára a harmadik lenne a legkedvezőbb, a visszaforgatott tőke adataiból azonban látszik, hogy pont ez az, ami biztosan kizárható.

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-03

Mivel a visszaforgatott tőke 2012-ről 2013-ra egyáltalán nem növekedett, feltételezhető, hogy az 1. vagy a 2. (leginkább mindkét) ok állhat a kivitt tőkejövedelmek csökkenése mögött. Ebből a táblázatból az is látszik, hogy trendeket tekintve a visszaforgatott és a kivitt tőke aránya 2010 óta nagyjából együtt mozog, tehát a külföldi tőketulajdonosok az itt megtermelt jövedelmük nagyjából azonos hányadát forgatják vissza. 2010 előtt ez nem így volt, 2007 és 2009 között kevesebbet forgattak vissza és többet vittek ki, itt a két függvény részben egymás ellenében is változhatott.

Nagyjából ez lenne a mérleg kiviteli fele. Azért csak lenne, mert Magyarországon a kiáramló tőke- és munkajövedelmeken kívül van még egy nagyobb mennyiségű, folyamatos pénzkiáramlás: az EU-nak fizetett adó. Ez persze a másik két kiáramlási csatornához képest is elenyészően kis összeg, de hogy teljesen világos legyen a dolog, rárakjuk ezt is egy grafikonra:

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-04

Pénzbeáramlás

A mérleg behozatali felén állnak a külföldön dolgozó magyarok hazautalt jövedelmei, a magyar tőketulajdonosok külföldön befektetett tőkéjének jövedelmei és az EU-tól érkező támogatások. Ezek így változtak az elmúlt években:

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-05

Ezen a grafikonon látszik, hogy míg behozott tőkejövedelmek arányaikat tekintve még a kivitt tőkejövedelmeknél is jobban csökkennek, az EU-s támogatások mértéke évről évre nő, ahogyan a külföldön dolgozó magyarok is egyre több pénzt utalnak haza. A hazautalt jövedelmek mértéke olyan gyorsan nő, hogy ez semmiképp nem magyarázható azzal, hogy a külföldön élő magyarok egyre jobban keresnek, a helyzet inkább az, hogy egyre több magyar megy külföldre dolgozni, és a gyengülő forintárfolyam miatt is egyre többet ér itthon a főleg euróban és fontban keresett jövedelmük.

A magyar tőketulajdonosok emellett kevésbé szívesen hozzák haza a külföldön megtermelt tőkejövedelmeiket, majdnem ugyanannyit forgatnak vissza külföldön, amennyit a külföldi tőketulajdonosok Magyarországon, viszont sokkal kevesebb magyar tőke van külföldön, mint amennyi külföldi tőke itt.

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-06

A grafikonok alapján tehát jól látszik, hogy pontosan mitől is javul jobban a GNI a GDP-nél:

  • Vagy menekül a külföldi tőke Magyarországról, vagy egyre kevésbé képes jövedelmet termelni, de leginkább mindkettő.
  • Egyre kevesebb külföldi dolgozik Magyarországon.
  • Egyre több magyar megy külföldre dolgozni, így egyre több pénzt utalnak haza.
  • Egyre több pénzt kaptunk az EU-tól.

Ezek az okok jól követhetőek az MNB mérlegadatai alapján is.

A saját GDP-jühöz lépest erős GNI-vel rendelkező országokon belül két típust lehet megkülönböztetni: az elsőbe tartozik például Németország és Japán, a másikban meg olyan országok vannak, mint Banglades, Haiti, a Fülöp-szigetek, Albánia vagy Üzbegisztán.

Németországban és Japánban azért magasabb a GNI a GDP-nél, mert a két országnak brutális mennyiségű külföldi tőkebefektetése van, amik évről évre szépen jövedelmeznek. Ezek a jövedelmek a japán és német GDP-ben nem jelennek meg, hiszen országhatáron kívül keletkeznek, a GNI-t viszont növelik.

Bangladesben, Haitin és Üzbeigisztánban szintén magasabb a GNI a GDP-nél, de ott más okok miatt: sok munkavállaló húzott el az országból külföldre dolgozni, ezek az államok több esetben nemzetközi segélyeket kapnak, és egyik országot sem igazán szereti a külföldi tőke.

A 2013-as GDP és GNI közötti rés néhány országban a Világbank adatai szerint:

  • Albániában 27,9 millió dollárral, a GDP 0,2 százalékával volt nagyobb a GNI a GDP-nél,
  • Haitin 61,4 millió dollárral, ami a GDP 0,7 százaléka,
  • a Fülöp-szigeteken 54,2 milliárd dollárral (ez a legdurvább: a GDP 19,9 százalékával),
  • Bangladesben 12,1 milliárd dollárral (a GDP 8 százalékával),
  • Üzbegisztánban 1,3 milliárd dollárral (a GDP 2,2 százalékával),
  • Németországban 96,1 milliárd dollárral (a GDP 2,6 százalékával),
  • Japánban pedig 180,1 milliárd dollárral (a GDP a 3,7 százaléka; ebbe a lyukba több, mint másfélszer beleférne a teljes magyar GDP).

A fenti grafikonok alapján jól látható, hogy Magyarország melyik úton halad: Banglades, Albánia és Üzbegisztán csoportja felé.

Ahhoz, hogy a német útra léphessen a magyar gazdaság, nem az itthon lévő külföldi tőkét kellett volna sápolni, majd elkergetni innen, hanem magyar vállalatoknak segíteni a megerősödésben. A magyar/külföldi arány ugyanis nemcsak a külföldi csökkentésével, hanem a magyar növelésével is kedvezőbbé tehető. Ráadásul ebben a tekintetben sem feltétlenül a GNI javítása felé megy a kormány, hiszen jól láthatóan mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy a magyar tőkét itthon tartsák és bevonják az állam finanszírozásába. A GNI-ben ez pedig úgy fog megjelenni, hogy ha kevesebb tőke jut ki külföldre, kevesebb lesz az abból származó hazaérkező jövedelem is, ami ellensúlyozhatná a Magyarországon termelt külföldi tőkejövedelmek kiáramlását.

Mit adott nekünk a gazdasági bevándorlás?

Ha pedig részekre bontva nézzük a kivitel-behozatal mérleget, szintén megdől az Orbán-kormány több nagy tézise is.

A ki- és beáramló munkajövedelmek alapján jól látszik, hogy a kormánynak az égvilágon semmilyen félnivalója nincs a gazdasági bevándorlástól.

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-08

Ezen a grafikonon látszik, hogy, míg 2009 óta folyamatosan és nagyon gyorsan nőnek külföldön dolgozó magyarok hazautalt jövedelmei, 2012 és 2013 között már csökkent a külföldiek által Magyarországon megkeresett jövedelem. A munkajövedelem mérlegének tehát hatalmas többlete van, 2013-ban már több mint 640 milliárd forint a különbség a ki- és hazautalt munkajövedelmek között: ennyit keresett Magyarország a külföldön dolgozó magyarokon.

A gazdasági bevándorláson tehát a magyarok sokkal többet nyernek, mint amennyit az országuk veszít.

Míg a kivitt és hazautalt munkajövedelmek egymástól eltérő pályán alakulnak, ugyanez a tőkejövedelmekről nem mondható el, ugyanis azok – trendjeiket tekintve – egymáshoz hasonlóan változnak.

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-09

Azonban az, hogy 2010 óta mindkét összeg csökken, nem feltétlenül jelenti azt, hogy bezáródna a magyar tőkepiac. Az igaz, hogy egyre kevesebb tőkejövedelem áramlik be és megy ki az országból, de ezt jelentős részben okozhatja (és okozza) az is, hogy alacsonyak a kamatok. Magyarországon 2012 augusztusában kezdődött egy hosszú kamatcsökkentési periódus, ami már Matolcsy György jegybankelnöksége alatt teljesedett ki. 2012 augusztusától 2014 nyarára 7 százalékról 2,1-re csökkent a jegybanki alapkamat, és most is ezen a szinten áll. Ezt azt jelenti, hogy a magyar állampapírokat birtokló külföldiek is kevesebb pénzt kapnak, és ugyanígy csökken a jövedelme minden külföldi tőkének, amit tulajdonosa olyan magyarországi eszközben tart, amire közvetlenül hat az alapkamat.

A kamatok azonban nemcsak Magyarországon alacsonyak, hanem külföldön is, ez pedig részben szintén magyarázhatja a hazatérő tőkejövedelmek csökkenését.

A KSH adataiból az is látszik, pontosan mit is köszönhetünk az Európai Uniónak:

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-10

A tanulság összegzésére ez a grafikon a legalkalmasabb:

tldr-jovedelemaramlas-1080p_grf-11

A GNI javul, ha a narancssárga vonal egyre magasabbra jut, ez stimmel. A narancssárga vonal akkor megy fölfelé, ha a fekete negatív oldal minél kisebb és/vagy a zöld pozitív oldal minél nagyobb. A német-japán fejlettségi szint felé elsősorban az vezet, ha a tőkejövedelmek egyenlege (fekete) pozitívba fordul, miközben az egyenleget alkotó ki- és beáramló tőkejövedelem is növekszik. A bangladesi úton viszont a munkajövedelmek egyenlege lesz egyre nagyobb, és ez okozza a GNI javulását. Magyarország jelenleg épp ezen az úton bandukol.

(Címlapi kép + grafikonok: Tbg. A cikk elkészítésében közreműködött: Kasnyik Márton)