Mi igaz a nagy rigó–varjú háborúból?

  • Mik most a madátrendrek a fővárosban? Tényleg öli egymást a varjú és a rigó? Fogynak a fecskék? Van turul Budapesten? Hát baglyok?
  • Bajor Zoltán, a Madártani Egyesület elnöke válaszolt.
  • Tbg pedig rajzolt.

Indulásként, ha a budapesti madárhelyzetről van szó, Bajor Zoltán szerint fontos, hogy lássuk, hajlamosak vagyunk nem ugyanakkora figyelemmel fordulni az egyes madárfajok felé: vannak fajok, melyek életében valóban szabad szemmel is megfigyelhető változások zajlottak az elmúlt években. De sok olyan faj is akad, ahol ugyan vannak változások, de nem vesszük észre, mert az emberek számára nem annyira érdekesek. És vannak olyan madárfajok is, melyek életéről igazából kevesebbet tudunk, mivel nem lehet őket rendesen megfigyelni: időnként bekóborolnak városba, de nem állandó szereplői a városi ökoszisztémának.

Ezért most fajonként végigmegyünk, és megnézzük, hogyan alakul a város leggyakoribb madárlakóinak élete.

Romlott a varjú személyes márkája

Ha madarakról van szó, az egyik legelterjedtebb közhiedelem jelenleg, hogy a Budapesten az utóbbi években nagyon elszaporodott dolmányos varjak és szarkák megeszik a kisebb madarak, így például a rigók tojásait, és ezért ezek száma rohamosan fogy. De Bajor elmondása szerint ez ebben a formában nem igaz, itt sokkal inkább az emberi nézőpont érvényesül. Mivel a rigót hajlamosak vagyunk nagyon kedves és szerethető madárnak tartani a kevésbé megnyerő varjúval szemben, ezért terjedhetett el a vélekedés.

Illusztráció: Tbg

Az igazság az, hogy Budapest rigóállománya évtizedek óta nagyjából azonos. Csak a belvárosból kiköltöztek a kertvárosi területekre.

A varjak városba költözésében sincs semmi megmagyarázhatatlan, pont ugyanazt az utat járják be, mint korábban a rigók. A rigó nagyjából az ötvenes évekig erdei madár volt, nem nagyon fordult elő beépített környezetben. Akkoriban viszont elkezdte felfedezni magának a városi parkokat, és fokozatosan beköltözött a városba. Bajor szerint ezzel gyakorlatilag kompromisszumot kötöttek: hajlandóak elviselni az emberek közelségét és leküzdötték a félelmüket, cserébe mind táplálékban, mind ragadozókkal szembeni védelemben jobban jártak.

És az emberek nagyon örültek ennek a változásnak, mert a rigók nagyon kedvükre valók voltak. De közel sem kísérte akkora öröm azt a folyamatot, amikor jó ötven évvel később a varjak és a szarkák is ugyanezekre a következtetésekre jutottak. A varjak urbanizációs folyamata jelenleg is zajlik, mára a belváros jelentős részén ott vannak.

Az igaz ugyan, hogy a mindenevő varjak valóban kirabolják a kisebb madarak fészkeit, de ilyen szempontból messze nem ők a legnagyobb kártevők, a mókusok például sokkal több tojást fogyasztanak, de őket mégsem szoktuk emiatt kárhoztatni.

És ahogy a rigók száma nem csökkent, úgy azt is látni, hogy a dolmányos varjak és a szarkák állománya sem emelkedett az elmúlt években, hanem csak átstrukturálódott: a külterületek felől bejöttek a városba. A képlet tényleg nagyon egyszerű:

itt van elég táplálék, nincs annyi ragadozó, az embereket pedig végül is el lehet viselni.

A rigók kultúráját és törvényeit nem tisztelő varjak érkezésére a rigók is reagáltak, az utóbbi évtizedben elkezdtek kiköltözni a külterületekbe, kertvárosokba. Budapest területén is akadnak szép számmal így is, például a helyi védett területeken, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területein, a Budai-hegységben, például a Normafánál, illetve a Sashegyen vagy a Gellérthegyen. A madarak életét követő szakemberek azt is megfigyelték, hogy a rigók próbálnak reagálni a varjak és szarkák érkezésére, a városban maradó példányoknál látni, hogyan építik újra meg újra korábban feldúlt fészkeiket.

Illusztráció: Tbg

A hivatalos becslések szerint rigóból 2-3 ezer párnyi élhet Budapesten, a varjak és szarkák állománya pedig ennél egy kicsit kisebb lehet, mivel nagyobb testű állatként az egyes egyedeknek nagyobb területre van szüksége a táplálékszerzéshez.

A varjak ma már számos belvárosi téren felbukkanhatnak, kedvelt találkozóhelyük a Ferenciek téri templom előtti rész, de a Nyugatinál, a Széll Kálmán téren vagy a Vár környékén is remekül érzik magukat Bajor szerint. Kedvelik a sűrűn beépített, lakott területeket, a Duna-part pedig nagyszerű táplálékszerző helynek számít: lehet a kövek között szemezgetni, megtalálni, amit kidobott a folyó és felkapni a fiatalabb patkányokat is.

Hány galamb él Budapesten?

Ha valaki a városban madárral találkozik, legnagyobb eséllyel galambbal fog. A legelterjedtebb a parlagi galamb, ami a szirti galambnak egy leszármazottja. A mediterráneumban őshonos szirti galambot már a középkor óta háziasította az ember, postagalambok és húsgalambok is ebből a fajból lettek. A háziasításból kivadult utódok pedig elkezdték uralni a várost (hogy ez meddig fajulhat még, azt szépen bemutatja Parti Nagy Lajos nagyszerű disztópikus regénye, a Hősöm tere). És bizony, ők Bajor szerint is komoly problémát okoznak.

Illusztráció: Tbg

A galambok ugyanis előszeretettel fészkelnek padlásterekbe, szellőzőkbe, ahova rengeteg szemetet hordanak össze a fészeképítéshez. Ez egyrészt tűzveszélyes lehet, másrészt pedig a befülledt, beállt fészekanyagban rengeteg parazita lehet jelen. Ezért látni gyakran galambokat lábujjak nélkül vagy hatalmas daganattal a lábukon.

A galambokkal szembeni emberi védekezés, például a tetőkre felszerelt tüskék ezért egyáltalán nem számítanak túlkapásnak, Bajor szerint is indokolt lépések, a galambok pedig úgyis meg tudják találni máshol is az életfeltételeiket.

A városi galamboknak ráadásul felborult a fészkelési szokása is, nem a táplálékban bő tavaszi időszakban költenek, hanem gyakorlatilag télen-nyáron, óriási a szaporulatuk. És egyelőre nem is látszik, mi tudná őket kiszorítani a városból. Bajor szerint akár még egy gyérítés is indokolható lenne, de ez városi környezetben nem igazán megvalósítható.

És hogy mennyien vannak? Itt is csak becslések léteznek, ezek a több százezer és a milliós nagyságrend között mozognak.

Hirtelen tavaly beköszönt egy új verébfaj is

A veréb szintén olyan madárfaj, amely otthonosan mozog a városokban. Jelenleg háromféle él Magyarországon. A mezei és a házi veréb viszonylag gyakori, de a berki verebet tavaly észleltek először nálunk. A mediterrán faj a Kiskunságban bukkant fel, tavaly telepedett meg és költött is, idén viszont nem volt sikeres fészkelési adata.

A Magyarországon leggyakoribb házi verébre a jelentősebb ivari kétalakúság a jellemző: míg a tojó fakó, homokszínű madár, addig a hím kifejezetten szép, szürke fejével és fekete mellpajzsával. A mezei veréb kicsit ritkább, csokibarna feje van és fekete foltok arca két oldalán.

Illusztráció: Tbg

Nyugat-Európa szerte megfigyelt trend, hogy a mezei verebek száma fogy, Bajor elmondása szerint elsősorban azért, mert rovarokat fogyasztanak, rovar pedig ott van sok, ahol állatot tartanak. És ahogy az állattartó gazdálkodás szorul vissza, úgy az állattartás és az emberek közelségét kedvelő verebek természetes élőhelye is fogy.

A változás megérkezett már Magyarországra is, szűkül a mezeiveréb-állomány, bár Nyugat-Európához képest még mindig jól állunk. Angliában ma már alig találkozni mezei verébbel, pedig kifejezetten gyakori madár volt nem is olyan régen.

Mind a házi, mind a mezei veréb jelen van Budapesten is, és a Madártani Egyesület kihelyezett odúkkal próbálja segíteni a telepítésüket, de míg a házi verébnél azt tapasztalták, hogy egyes helyeken, például a Fővárosi Állat- és Növénykertben – gyakori odúfoglaló, addig ahhoz képest hogy Budapesten több mint hatszáz odújuk van, összesen három-négyben költ csak mezei veréb.

Ragadózók, egyebek

Ha Budapestre gondolunk, Bajor szerint a legtöbben csak a beépített, sűrűn lakott részekre szoktak gondolni, ahol nap mint nap megfordulunk. De Budapesthez hatalmas külterületek tartoznak, a városnak mindössze 40 százaléka sűrűn beépített terület. Ez a mozaikos élőhely, amiben egyszerre van benne városi környezet, nagy erdők és külterületek, a ragadozó madarak számára igazi kánaán.

Jelenleg hét-nyolc ragadozó faj költ Budapesten, és a Magyarországon előforduló több mint harmincféle ragadozómadár néhány kivételtől eltekintve mind felbukkant a városban az elmúlt két évtizedben.

Illusztráció: Tbg

Nagyon sokáig költött Dél-Pesten a turul-rokon kerecsensólyom egy párja, de ők most az építkezések miatt épp a városhatár mellé költöztek ki. Vadászterületük viszont még mindig Budapesten van.

Költ Budapesten rétisaspár is, pedig ebből a fajból az egész országban mindössze 250 pár él. Van 120-130 párnyi vörös vércse is a városban. Ők kifejezetten a belvárost kedvelik, hiszen alapvetően sziklás területen szeretnek költeni, a városi háztetők pedig jól adják vissza ezt az élményt. Vörös vércséből 3-4 pár még a Parlament tetején is költ.

De akad a városban kabasólyom is, ami ráadásul a dolmányos varjak és szarkák fészkét használja költéshez. A varjak ugyanis korán költenek, amikor pedig a kabasólyom visszatér a teleléséről április végén, egyből be is költözik az üresen álló fészkekbe. Azaz vélhetően a szarkák és varjak megjelenése nélkül kabasólyom sem fordulna elő a városban.

Egerészölyvből hetven pár költ Budapesten, főleg a külterületeken, de akad olyan pár is, amelyik kifejezetten közel jött a belvárosi részekhez. Az egerészölyvekről gyakran felmerülő képzet, hogy az utóbbi években nagyon elszaporodtak az országban, de ez nem igaz, Bajor elmondása szerint stagnál az állomány. Egyszerűen arról van szó, hogy telente mindig többet lehet látni ezekből a ragadozókból, a vadászok ilyenkor mindig elmondják, hogy elszaporodtak, de azok nem a mi ölyveink, csak átutazóban vannak. 

Akad Budapesten barna rétihéja is. A kifejezetten nádasokhoz kötődő madár a pár megmaradt nádfoltban él, 4-5 pár lehet belőlük.

Fecskepara tényleg van

A sajtóban is rendszeresen megjelenő hírek között, melyek különféle madárfélék kiszorulásáról vagy fogyatkozásáról szólnak, a legnagyobb para az egyik legnépszerűbb madár, a fecske körül van. És sajnos tényleg van valóságalapja: a fecskék jelentős mértékben fogyatkoznak, országosan és Budapesten is.

A hosszú út Afrikába és vissza sosem volt kockázatmentes vállalkozás a kistestű madaraknak, de az utóbbi években egészen új veszélyforrások is felbukkantak: Egyiptomban tömegesen vadásszák a fecskéket: a tenger felől megérkező, a hullámok felhajtóerejét kihasználva, alacsonyan szálló fecskék tíz- és százezrei repülnek bele a hosszú, kilométereken át kifeszített fecskehálókba.

Nemzetközi nyomásra Egyiptomban hamarosan betilthatják ezt a gyakorlatot, de Bajor szerint igazi megoldást az jelentene, ha a kistestű madarak európai felvevőpiacát sikerülne felszámolni.

Ritka fajok és papagáj a ligetben

A díszmadártartást szabályozó magyar törvények szigorúnak számítanak: míg több európai országban lehet őshonos fajok színváltozatait tartani, addig Magyarországon már ezt is törvény tiltja. Emiatt pedig nem hígul fel a magyar madárállomány, az a kevés külföldi példány, aki benéz hozzánk, nem okoz komoly változást.

Akad pár nem őshonos faj, amit néha észrevesznek a kutatók, de ezek elenyésző számban érkeznek. Ilyen például a halcsontfarkú réce, ami egy kék csőrű, nagyon szép amerikai faj. Ennek él egy rokona Európában, a kékcsőrű réce. És a két faj találkozásából születtek is hibrid példányok. De mivel Európában a kékcsőrű réce is ritkaságnak számít, ezért ez csak lokális probléma, Spanyolország egyes részein okoz ez csak gondot.

Illusztráció: Tbg

Sok melegebb klímájú európai város van, ahol a papagájok mára állandó lakói lettek a városok főtereinek, a pálmák ágairól rikácsolnak egész nap. A keményebb magyar tél miatt viszont nálunk erre egyelőre nincsenek meg a feltételek, bár pár példát ismerni. Egy örvös papagáj például évek óta él a Városligetben, sokszor be is jár az állatkertbe, ezért sokan azt gondolták eredetileg, hogy onnan szökött ki. De nem, valószínűleg egy díszmadarát megunó tulaj engedhette szabadon így a papagájt. Bajor még egy példát ismer, Nagytétényben egy barátpapagáj pár költött éveken át, de nem nagyon sikerült megfigyelni őket, azt sem tudni, hogy jelenleg megvannak-e még. Ami biztos, hogy tíz évvel ezelőtt rendszeresen jelen volt néhány pár.

Baglyok, baglyok everywhere

Budapest álladó, de nagyon titokzatos lakói a baglyok. A rejtőzködve élő madarakról jóval nehezebb pontosabb információt szerezni, mint az eddig említett fajokról. Ugyanakkor jelen vannak a városban is: Magyarországon nyolc bagolyfaj él, és ezek példányai Budapesten is felbukkannak időnként.

Van például az erdei fülesbagoly, ami télen csapatokba verődik és közösen telelnek fenyőfákon. Ilyen telelőfenyők vannak például Csepelen a Tamariska-dombon, a Kerepesti temetőben, a XX. kerületben pedig egy zárt udvaron áll egy nagy lucfenyő, amin telente harminc bagoly is elüldögél. Nekik is nagy segítség a szarkák és varjak urbanizációja, mivel az erdei fülesbagoly is ezekre a fészkekre csap le saját költéséhez.

Az emberek általában évente két hétig szembesülnek az erdei fülesbaglyok jelenlétével, ugyanis minden évben van két hét, amikor a fiókák még nem önállóak, és ilyenkor éktelen visítással jelzik vadászni indult szüleiknek, hova várják a pockokat. Körülbelül száz pár élhet Budapesten, de pontosabb számot nehéz mondani, mert nem könnyű őket megtalálni.

Illusztráció: Tbg

Akad bőven Budapesten macskabagolyból is, még a város közepén, a Margitszigeten is előfordul néhány példány. Van olyan bagoly is, ami telente elhagyja ugyan az országot a rovarok hiánya miatt,  és elmegy a Földközi-tengerig, de utána tavasszal rendre visszatér: ez a füles kuvik, ami Magyarországon is ritka bagolyfajnak számít, ehhez képest a dél-pesti peremkerületekben 230-240 pár is élhet.

Közvetlenül Budapest északi határán él egy uhu pár is. Ez a világ egyik legnagyobb bagolyfaja, egy példány két kilót is nyomhat, és akkora szárnyfesztávolsága van, mint egy kisebb sasnak. Az egész országban összesen hetven pár ismert, Bajor szerint ez a pár a budapesti patkányok közelsége miatt telepedhetett meg a város mellett. Telente a fiatalok be is járnak Budapestre, többször észleltek már kéményeken üldögélő fiatal uhukat.

Néha beesik egy-egy réti fülesbagoly is Budapestre, bár ez a faj elsősorban a pusztákat szereti. És fordulnak elő kuvikok is (nem összekeverendő a füles kuvikkal), akik pockokra és egerekre szeretnek vadászni, és most, hogy Délkelet-Pesten és az agglomerációban kicsit visszatért a ló- és marhatartás, rögtön megjelentek a pockok és így a kuvikok is.

De ez a fordulat kedvezett az idén az év madarának választott búbos bankának is, ami mára egész szép állományt alakított ki a XVII. kerületben. A Madártani Egyesült szakemberei most abban bíznak, hogy meg lehet tartani ezt az állományt, odúkat szórtak ki a térségben, hogy még könnyebb legyen a búbos bankák költése.

Ha madár vagy, Budapest nagyszerű város

Ha mindebből az a kép áll össze a számunkra, hogy Budapest igazi madármetropolisz, akkor Bajor szerint nem járunk messze a valóságtól. EU-s nagyvárosokhoz képest Budapest madárvilága nagyon diverz, a belvárost körbeölelő zöld területek mérete más európai városokhoz mérve is hatalmas, még akokr is, ha ritkán jut ez eszünkbe. Számunkra Budapest zöld területe csak a belső parkokat jelenti, nem pedig a külterület erdőit és mezőit.

Bajor szerint természeti értékek szempontjából nagyhatalom vagyunk Európában, még ha erről a döntéshozók jellemzően nem is hajlandóak tudomást venni. Csak az elmúlt másfél évtizedben 267 madárfajt figyeltek meg Budapesten, míg Magyarországon az elmúlt 150 évben, amióta feljegyzések készülnek minderről, 407 féle madárfaj fordult elő. A Budapesten megjelenő madarak között az eddig említett fajok mellett olyan ritka madarak is megfordultak, mint a holló, a bölömbika vagy a gyurgyalag.

Épp nemrég végeztek komolyabb felmérést Hamburg és Nápoly madárállományáról. Bár az Elba, illetve a tenger közelsége miatt mindkét város jó helyszínnek tűnik a madarak számára, mégis csak 60-70 rendszeresen költő madárfajt találtak ezekben a városokban. Ezzel szemben Budapesten 110-120 féle madárfaj költ a városhatáron belül. Ennek oka az lehet, hogy kifejezetten jó helyre települt ez a város, és sok mindent a mai napig megőrzött ennek előnyeiből.

Lehet szeretni ezt a várost, csak nem ismerjük eléggé ezt az oldalát.

- mondja erről Bajor, aki szerint az ideérkező madarak többsége elég jól elvan nálunk. A szűk keresztmetszet mindig a táplálék, ha az már rendben van, akkor az állandó tompa zajhatást és a nagyfokú emberi jelenlétet a legtöbb faj el tudja viselni, és feltalálják magukat.