Lesznek még merényletek Európában - War Nerd a 444-nek


  • A biztonságpolitikai szakértők világában néhány profi mellett számtalan kókler, szélhámos és fizetett zavarkeltő dolgozik. És van egy egészen különleges szerzet is: ő a War Nerd, az amatőr biztonságpolitikai szakértők királya.
  • Először az eXile-ban, a Moszkvában kiadott, méltán legendás angol nyelvű lapban kezdett publikálni, amióta pedig az újság a Putyin-rezsim nyomása alatt megszűnt, írásai számtalan, a mainstream nyugati sajtón valamennyire kívül eső weboldalon jelentek meg. Most éppen a Pando.com-on ír rendszeresen külpolitikáról, háborúról, terrorizmusról, haditechnikáról.
  • A War Nerd népszerűsége lenyűgöző szaktudása és rendkívül szórakoztató stílusa mellett annak köszönhető, hogy szemben a legtöbb hasonló témában publikáló szerzővel, őt teljesen hidegen hagyja a politikai korrektség, és elemzéseit szinte soha nem egyszerűsíti le jók és rosszak összecsapására. Megvan a véleménye az ISIS primitív gyilkosairól, mint ahogy megvan a véleménye szaúdi támogatóikról és szaúdi támogatóik nyugati üzletfeleiről is.
  • Hogy valójában ki a War Nerd, sokáig nem lehetett tudni. Cikkeit mindig Gary Brecher néven írta alá, de csak néhány éve derült ki, hogy ez a név valójában kit takar. Ma már nem titok, hogy a War Nerd/Gary Brecher valójában 1955-ben született Amerikában John Dolan néven. Dolan a civil életben író és költő, és angoltanárként éveket töltött Moszkva mellett Szaúd-Arábiában, Kurdisztán iraki részén és Kuvaitban is. Elég jól ismeri azokat az országokat, amelyek a jelenlegi szíriai konfliktusban nagyon komoly szerepet játszanak.
  • John Dolan a párizsi merényletsorozat utáni hétvégén érkezett Budapestre. Bede Márton és Plankó Gergő november 19-én délután készítettek vele interjút, percekkel azután, hogy a francia hatóságok bejelentették, Abdelhamid Abaaoud, a terrorakció főszervezője is meghalt az előző napi Saint-Denis-i lövöldözésben. Fotó: Botos Tamás.

Az olyan nagypályás terrortámadások után, mint a párizsi, mindenki arról kezd beszélni, hogy ez egy fordulópont, valami alapvetően megváltozik a világban, és minden más lesz, mint korábban. Ez így van?

Egyáltalán nem. Sokat gondolkodtam a párizsi merényletek után azon, hogy mi változhat meg, de nem látom, hogy mi. Persze vannak alkalmak, amikor egy nagy terrorakcióval sok mindent meg lehet változtatni, és erre 2001. szeptember 11. elég jó példa. Bush és Cheney sokkal erősebbek lettek, de azokat a támadásokat már jó ideje tervezték, és Oszama Bin Ládenéknek mázlija is volt. Időközben egy olyan jobboldali kormány jutott hatalomra Washingtonban, amelynek válaszlépései hosszú távon nagyon rosszat tettek Amerikának.

A londoni robbantások nem változtattak semmin, és a nagy madridi is csak azért, mert az akkori spanyol kormány olyan hülye volt, hogy megpróbálta a baszkokra kenni a dolgot, aztán részben a hazugság miatt gyorsan el is vesztették a három nappal későbbi választást.

Mintha az emberek már elfelejtették volna az 1945 előtti világot. Nagyvárosok lakosságának nagy százalékát lehet úgy megölni, hogy az ég világon semmi ne változzon. Nem akarok érzéketlennek látszani, de az a helyzet, hogy most Párizsban nagyon kevés ember halt meg. Szóval nem hiszem, hogy bármi változna. Kivéve, ha valaki közép- vagy felsővezető valamelyik francia titkosszolgálati szervnél.

És mi a helyzet azzal, amiről szintén sokan beszélnek most Európában, hogy “háborúban állunk"? Háború ez egyáltalán? Terrorelhárítási művelet? Minek nevezzük?

Amerikában már nagyon rég nem üzentünk senkinek hadat a kifejezés klasszikus értelmében. Talán egészen Pearl Harbour óta. Ma már ez nem így megy. A koreai háborút “police action”-nek, Vietnamot pedig “tanácsadók küldésének” nevezték. A szovjetek se háborúnak hívták, amikor 1956-ban idejöttek, ugye? Szóval a szavakkal mindig lehet bűvészkedni.

Viszont annyi minden ellen vívunk háborút a szegénységtől kezdve a kábítószerekig, hogy mintha a szó egészen elvesztette volna egykori erejét. Most, ahogy a francia nyilatkozatokat elnézem, az az érzésem, hogy mintha ez Franciaországban nem így lenne, hogy ott igenis van ereje a “háború” szónak. Talán ők nem használták el annyira, vagy csak így szeretnének súlyt adni az egésznek.

De igazából tök mindegy, hogy háborúnak, terrorelhárítási műveletnek vagy akárminek hívjuk. Felőlem nevezhetjük a Boldogság Klubjának is, úgyis ugyanarról van szó: bombázásról és közel-keleti milíciák finanszírozásáról.

Talán az lehet a gond a “háború” szóval, hogy amikor a Nyugat olyan absztrakt dolgok ellen indít háborút, mint a szegénység vagy a kábítószerek, annak rossz vége szokott lenni. És ezért hangzik rosszul ez a terrorellenes háború.

Hát igen, a drogok elleni háborúnak sok barátom esetében elég rossz vége lett. Szóval az ilyen frázisok valószínűleg tényleg nem sokat segítenek. Viszont én mindig nagyon örülök, amikor az ISIS emberei hullanak, és azt szeretném, hogy még sokkal többen haljanak meg, és lehetőleg minél fájdalmasabban.

Néhány éve írtál egy elég híres cikket arról, hogy a franciák egyáltalán nem azok a gyáva, kétbalkezes katonák, akiknek sokan képzelik őket. Létezik jellegzetesen francia háború és haditerv? Mire számíthatunk, ha tényleg beleállnak a terrorellenes háborúba?

A franciák az utóbbi években is jól teljesítettek. Afrikában mindig ott vannak, például Maliban is profin avatkoztak be, az ilyen, alacsony intenzitású műveleteket lehet a specialitásuknak nevezni. Soha nem ijedtek meg a mocskos munkától, és az afrikai akcióikban is mindig nagyon jól együttműködik a hadsereg, a titkosszolgálatok, a politikusok és még a francia üzleti élet is. Azt nem tudom elképzelni, hogy szárazföldi hadműveletekbe kezdjenek akár Irakban, akár Szíriában. Butaság is lenne.

De én egyébként sem várok semmilyen drámai lépést egyetlen külső hatalomtól sem a Közel-Keleten. Továbbra is minden nagyon lassan fog csordogálni, de ez hosszú távon rossz lehet az ISIS-nek. Egészen egyszerűen azért, mert a nyugaton felnövő, közel-keleti halálra vágyó, buta és naiv szunnita kamaszfiúk száma véges.

Írtál arról is, hogy az Iszlám Állam egyre inkább próbál úgy viselkedni, mint egy igazi állam, amely kórházakat és iskolákat működtet, adót szed és szociális juttatátosokat osztogat. Elképzelhető, hogy ebből egyszer tényleg egy rendes ország legyen, még ha csak olyan nemzetközi pária is, mint Észak-Korea?

Persze. A világ ennél sokkal rosszabb dolgokat is elfogadott már. Ehhez azért először is le kellene állni az olyan terrortámadásokkal, mint a párizsi, de az ilyesmit szép csendben mindig meg lehet beszélni és el lehet intézni. Szaúd-Arábia már egyébként is egy hatalmas Iszlám Állam. Éltem ott, tudom milyen, amikor a feleségem csak letakart arccal mehet ki az utcára.

Simán elképzelhető, hogy a világon máshol is létrejöhessenek hasonló iszlám államok. Irakból például lehetne egy olyan szövetségi állam, amit persze hivatalosan nem lehetne annak nevezni, de valójában középen az ISIS, északon a kurdok, délen meg a siíták uralkodnának. Kelet-Szíriában viszont nem hiszem, hogy létre tudna jönni ilyen. Egyszerűen nincs meg hozzá a támogatottság. Irakban az ISIS ma már gyakorlatilag a szunniták önvédelmi hadseregeként működik, Szíriában pedig nem ez a helyzet.

Összességében minden attól függ, hogy mi történik Törökországban. Erdogan ismét erős, akárcsak a török hadsereg és a török titkosszolgálatok. Ők nagyon sokat tehetnek az ISIS megerősítéséért, mint ahogy tették eddig is. Amikor a kurdok a kobanei győzelem után megindultak nyugatnak és megpróbáltak átkelni az Eufráteszen, a török légierő azonnal lecsapott rájuk, és gyakorlatilag kirobbantotta őket a folyóból. A török hadsereg egyszerűen úgy döntött, hogy kell nekik az a határszakasz Szíriával, hogy folyamatos kapcsolatban tudjanak lenni az ISIS-szel. Szóval amíg ilyen akciókat tudnak vezetni, nagyon sok minden múlik rajtuk.

A párizsi támadássorozat jó propaganda az ISIS-nek? Több frusztrált muszlim kamasz lesz ettől nyugat-európai lakótelepeken, aki csatlakozni akar majd hozzájuk?

Igen. Én is frusztrált, nyugati kamasz voltam, és meg tudom érteni, miért vonzó dicsőséges halált halni. Az élet egyik nagy ellentmondása, hogy most, hogy már öregszem és a testem egyre rosszabb állapotban van, sokkal értékesebbnek tartom, mint amikor 19 éves voltam és sérthetetlennek képzeltem magam. Én egy ír katolikus családban nőttem fel, és nagy szerencsém, hogy az IRA nem toborzott tinédzsereket Kaliforniában, mert simán lehet, hogy csatlakoztam volna.

Ráadásul most úgy érezhetik, hogy már el sem kell utazni Szíriába, kényelmes otthonukból is lehetnek dzsihadisták.

Ez nem feltétlenül van így. Az angol muszlimok például mintha lelkesen utaznának Szíriába harcolni, de otthon nem olyan szívesen támadnak, mint a franciák. Talán ennek ahhoz van köze, hogy Angliában mindig is nagy tradíciója volt a távoli vidékeken indított hadjáratoknak. Nehéz szétszálazni, hogy ezeket a fiatalokat mennyire motiválják az angol és mennyire a muszlim hagyományok.

Nem tudom pontosan mi a helyzet a francia banlieue-kben, lehet, hogy az ottani fiatalok idegenebbnek érzik magukat a francia közegben, mint az angliai muszlimok az angolban. Egyszerűen más Párizsban algériainak lenni, mint Birminghamben pakisztáninak. Nem lehet minden muszlimot egy kalap alá venni, egyes csoportok nyilván teljesen mást gondolnak arról, hogy mit szabad elkövetni egy háborúban, az otthonunkban, vagy kit lehet megölni.

Amikor a világban szétszórt dzsihadistákról olvasok, mindig az az érzésem, hogy nagyon nehéz róluk összességében bármit megállapítani. Ha országonként vizsgáljuk őket, már jobb a helyzet, de még mindig óriási különbségek vannak mondjuk a Belgiumban élő, radikálizálódásra hajlamos fiatal muszlimok közt is. Olyasmit lehet csak mondani, hogy a Szíriában harcoló dzsihadisták esetében a szaúdiak és a pakisztániak közül sokan kifejezetten jó körülmények közül származnak, míg például az ausztrálok közt sok a kispályás, köztörvényes bűnöző.

Ezek a belgák meg külön furcsák. Európában mindig az az érzésem, hogy mindenki hülyének tart mindenkit, de valahogy a belgákat tartják a leghülyébbnek. A legjobb interjúban, amit belgiumi származású dzsihadistával olvastam, azzal indokolta meg a radikalizálódását, hogy “mert Belgium unalmas”. Nem üldözte senki, nem éhezett, csak egyszerűen unatkozott, és ennél többre, valami izgalomra vágyott. És mondom, egykori nyugati kamaszként a vágyakozást az izgalomra nagyon meg tudom érteni.

Mennyiben felelősek a francia vagy belga titkosszolgálatok azért, hogy ezek a fiatalok Párizsban lövöldözgethettek és robbangathattak? Meg lehet akadályozni valahogy az ilyen támadásokat?

Elég nehezen. A francia és belga titkosszolgálatokat például elég jónak szokás tartani, és hallottam már olyan elméletet is, hogy van valamilyen titkos megállapodás a dzsihádistákkal, hogy békén lesznek hagyva, csak ne Nyugat-Európát támadják. Az például elég fura, hogy mindenki tudta, mi folyik Molenbeekben, mégsem tettek ellene semmit. Hogy azért, mert a belga vezetés béna, vagy mert volt valamilyen megállapodás, nem tudhatom.

Ebben a mostani helyzetben lenne értelme valamilyen európai Patriot Act-nek? Így történelmi távlatból már látjuk, hogy szeptember 11. óta nem volt nagy terrortámadás amerikai földön, és ehhez azért a Patriot Act-nek is lehetett köze, nem?

Nem, és szerintem nem is erről volt szó. Az FBI soha nem akart közel-keleti terroristákkal foglalkozni, mert hát az kemény munka, meg nem is beszéltek egy kukkot sem arabul. Szeptember 11-ig azt szerették, ha ökoterrorista hippiket verhettek meg, aztán 2001-ben szinte hallani lehetett a sóhajtozásukat, amiért hirtelen a radikális iszlamizmus lett a munkájuk.

Akkoriban egy rakás, sokszor egymással is versenyző amerikai titkosszolgálati és biztonsági szerv született vagy nőtt hirtelen hatalmasra, a DIA-tól az NSA-ig. Ezek több száz milliárd dollárnyi pénzt kaptak, és az a helyzet, hogy közben a világon elég kevés dzsihadista van, úgyhogy elég sikeresek is voltak.

Szeptember 11. után azért nem voltak nagy terrorakciók Amerikában, mert Amerikában nincsenek olyan nagy muszlim közösségek, mint Európában, vagy legalábbis egészen a közelmúltig nem voltak. Az amerikai arabok jóval szétszórtabban élnek. Detroit körül van egy nagyobb libanoni csoport, de azoknak jó része eleve keresztény, és a libanoniak mindig is a leggazdagabbak voltak az arab diaszpórában. A dzsihadisták Amerikában egyszerűen nem tudnak hatékonyan toborozni.

Európában el kell fogadnunk, hogy lesznek még a párizsihoz hasonló támadások?

Igen, lesznek, de szerintem Amerikában is lesznek. Párizs egy szokatlanul hatékony akció volt, nem hiszem, hogy a jövőbeni merényletek komoly része tudna ilyen hatékony lenni, mint ahogy a korábbiak sem voltak azok. Azt viszont látnunk kell, hogy az ISIS akciói alapvetően mások, mint az a terrorizmus, amihez a közel-keleti csoportoktól korábban szoktunk. A PFSZ például mindig próbálta kerülni a civil áldozatokat, kivéve persze ha izraeliekről volt szó. Most viszont egyértelmű, hogy a lehető legtöbb civil áldozat a cél. És amikor egy csomó ember ül egy stadion lelátóján, ezt nem is olyan nehéz elérni. Utólag azt gondolom, hogy a legpusztítóbbra a Stade de France elleni támadást tervezték, ami pont nem sikerült.

Na de pont ez az érdekes, hogy éppen ott mondtak csütörtököt, ahol legalább egy kicsit ügyesnek kellett volna lenni, nem? A többi párizsi célpontnál mintha az lett volna a helyzet, amit a 2008-as mumbai támadássorozatról írtál, hogy egyszerűen el akarták használni a rendelkezésre álló bőséges humánerőforrást, ami semmi komolyabbra nem használható, mint vakon lőni mindenre, ami mozog.

Írtam pár éve egy IRA vs. Al Qaeda című cikket arról, hogy sokáig azt hittem, hogy amit az ír republikánusok csináltak a drága, alacsony hatásfokozatú, jól kitervelt akcióikkal, az teljesen értelmetlen, de hogy aztán beláttam, igenis az IRA-nak volt igaza. Ezekkel az akciókkal az IRA végül rá tudta kényszeríteni Londont valamiféle politikai megállapodásra, ami egyik félnek sem volt rossz.

Az al-Kaida viszont nem fogta vissza magát, mindig mindent beleadtak minden támadásukba. Most Párizsban is az volt az érzésem, hogy az ISIS számukra nagyon értékes embereket használt el. Az egyetlen hatalmas akció helyett megölhettek volna egy éven át minden héten három ártatlan civilt. Szerintem annak sokkal nagyobb hatása lehetett volna.

Ha van egy rakás hamis személyazonossági okmányod, és tudod, hogy kell bármelyik közértben megkapható tárgyakból bombát építeni, nem nehezebb hetente robbantani egy-egy kisebbet, mint egyszer bemenni egy koncertterembe, és mindenkit szétlőni, meg felrobbantani. Néhány éve volt Amerikában egy mesterlövész, aki bármiféle komoly ideológiai elkötelezettség nélkül, egyetlen tinédzser segítségével heteken át rettegésben tudta tartani Washingtont.

Idén azért nem csak ez az egy nagy akció volt Párizsban. Volt a Charlie Hebdo és a vonat elleni támadás is.

Igen, de ezekben mind embereket veszítettek, és így gyorsan fogynak. Megint csak az a kérdés, hogy hány embert tudnak mozgósítani, amit én nem tudok, de szerintem senki más sem tud. Oké, van egy csomó dühös fiatal muszlim férfi Párizs külvárosaiban, de dühös fiatal muszlimnak lenni egy dolog, köveket dobálni egy másik dolog, felrobbantani magad pedig végképp teljesen más.

Ismétlem, az az érzésem, hogy nagyon értékes embereket pazarolnak el nagyon könnyen. Most ezt az Abaaoudot is feláldozták, és nekem ez egyszerűen hülyeségnek tűnik. Ez egyébként nem olyan meglepő. Hajlamosak vagyunk ezeket az embereket valamiféle okos szuperhősöknek képzelni, pedig az a helyzet, hogy megölni egy csomó embert egy nagyvárosban nem valami bonyolult feladat.

Logikus lenne az ISIS részéről olyan kisebb európai NATO-tagállamokban is végrehajtani merényleteket, mint Magyarország vagy Lengyelország?

Nem.

Szeptember 11. után általános volt a rettegés, hogy az al-Kaida majd valahogy atomfegyvereket szerez, vagy legalább egy piszkos bombát összehoz, aztán ebből nem lett semmi. Most megint vannak ilyen hangok, amelyek azzal fenyegetnek, hogy az ISIS akár vegyi fegyvereket is bevethet Európában. Van alapja ezeknek a félelmeknek?

Ha az ilyesmit könnyű lenne kivitelezni, már rég megcsinálták volna. Néha nem is értem, hogy miért nem találtak még valakit mondjuk Moldovában, aki hozzá tud férni ilyen jellegű fegyverekhez, olyan szegény, hogy a családja is éhezik, és egymillió dollárért mindenre kapható. Vagy a titkosszolgálatok végeznek nagyon jó munkát, vagy az ilyen fegyverek őrzői nagyon gerinces emberek. Kezdek arra hajlani, hogy ha eddig nem történt ilyesmi, akkor nem is fog.

Fegyverügyben a másik végletet Izraelben látjuk, ahol még lőfegyverekre sincs szükség, késekkel is lehet káoszt és rettegést terjeszteni.

Igen, pontosan, Csak hát az a kérdés, hogy miután sikerült sokakat megijesztened, akkor mi van? Párizs után is ezen gondolkodom, hogy oké, egy csomóan rettegnek, de kinek jó ez? Az egyetlen csoport, ami eszembe jut, az a jobboldali populista politikusok. Putyinnak például borzasztóan jól jött, amikor 1999-ben felrobbantak azok a lakóépületek Moszkvában. Attól megjött az oroszok kedve Csecsenföldhöz, és a második csecsen háborúban nagyon véresek és nagyon hatékonyak is voltak.

El tudom képzelni, hogy Izrael valamikor a jövőben megszűnjön létezni, de nem azért fog megszűnni, mert pár embert összevagdosnak az utcán. Ettől csak annyi történik, hogy Izrael szemetebb és jobboldalibb hellyé válik. Igen, van az az elmélet a gerilla-hadviselésben, hogy tedd minél elviselhetetlenebbé az ellenség életét, de Izrael megengedheti magának, hogy sokkal rosszabb hely legyen, mert amíg mögötted áll Amerika és van több száz atombombád, úgyis biztonságban vagy.

Ha már a jobboldali populizmus így felmerült: mennyire indokolt az egész Európán végigsöprő rettegés a közel-keleti menekültektől?

Az biztos, hogy az ISIS néhány közkatonáját el tudja rejteni a menekülttömegben, és ezek tudnak is valamennyi kárt okozni. De megint csak az a kérdés, hogy mennyi kárt, és mi lenne annak a hatása.

Néhány évtizede német és japán városok összehasonlíthatatlanul súlyosabb dolgokkal tudtak úgy együttélni, hogy egészen normálisan működtek. London semmit sem változott akkor, amikor az IRA rendszeresen robbantgatott. Írnek speciel nem volt jó lenni akkor Angliában, de ennyi.

Hogy fel tud-e szívni az európai gazdaság nagy mennyiségű, többségében alulképzett fiatalt, nem az én szakterületem. De úgy látom, a németek azt mondják, hogy ők igen. Mintha nekik szükségük lenne huszonéves emberekre, akiket nem kell felnevelni és iskolába járatni, viszont készek dolgozni.

Vannak európai politikusok, akik folyamatosan arról beszélnek, hogy minden áron meg kell állítani a menekülteket, de azt nem mondják el a választóiknak, hogy ez kerítésekkel nem fog menni, és csak akkor lehetséges, ha készen állunk felénk tartó emberek megölésére. Elképzelhető, hogy Európa meglépje ezt, és jóléte védelmében tényleg megöljön menekülteket, hogy a többiek értsenek a szóból?

Á, dehogy. Ehhez egy nyíltan fasiszta kormányra lenne szükség. Amerika sem épített rendes kerítést soha, bármennyire volt szó arról, hogy most már elég, le kell zárni a mexikói határt. Ez is egy elég érdekes dolog szeptember 11-gyel kapcsolatban, hogy utána Bushéknak gyakorlatilag korlátlan hatalma volt, és bármit megtehettek volna. Ha azt mondják, hogy valamelyik országra le kell dobni egy halom atombombát, Amerikában majdnem mindenki azt mondta volna, hogy oké, csináljátok. És még ők sem csináltak semmit a mexikói határral.

Tudják ezt a legjobboldalibb amerikai rajongóik is, és zavart is kelt a kis agyukban, hogy ott voltak ezek a kőkemény “Amerika az első!”-nacionalisták, és mégsem tettek semmit a mexikói határ lezárásáért. A megoldás pedig tök egyszerű: azért, mert szeretik az olcsó, ijedt, bármiféle jog nélküli munkaerőt, és hát a bevándorlók pont ilyenek. Mondom, nem értek a gazdasághoz, de gondolom Európában is lehet pénzt csinálni, és szükség van olcsó munkaerőre.

Komoly és sikeres ember Amerikában igazából nincs a bevándorlás ellen, legfeljebb arra használja, hogy megvezesse a hülyéket. Ott van például az ír bevándorlók példája. Amikor először jöttek, a komplett munkásosztály utálta őket, mert lejjebb vitték a béreket és nagyon sokat ártottak a megszületőben lévő munkásmozgalmi, munkajogi kezdeményezéseknek. Aztán persze ők lettek a jogokat követelő munkásosztály. Ugyanígy volt ez a kínaiakkal is. És ennek egy része valóban primitív kínai- vagy katolikus-ellenes rasszizmus volt, de az a helyzet, hogy az új bevándorlók tényleg lejjebb vitték a a béreket, legalábbis egy időre. Az már más kérdés, hogy az alacsonyan képzett munkásosztály jobban tette volna, ha a gazdagokat favorizáló amerikai adótörvényekre haragszik, nem a bevándorlókra.

Van egy olyan vélemény, amit kurd katonai vezetőktől kezdve Donald Trumpig sokan hangoztatnak, hogy ha a világ rendesen nekiállna, nagyon gyorsan le tudná győzni az ISIS-t. Tényleg olyan egyszerűen megoldható ez, hogy csak fogni kell egy kisebb hadsereget, aztán Rakkáig vonulni vele, és kész, vége?

Nem. Először is, kinek a hadserege? Fáj elismernem, de én is sokáig alulbecsültem az ISIS-t, és nem szeretném ezt a hibát még egyszer elkövetni. Az igazi erejük az iraki szunnitákban rejlik, és ők elég jó harcosok, nagyon sokáig egész Irakot uralták. Őket nem lehet könnyen legyőzni. A kurdok például biztosan nem is fogják, mert egyrészt nem is tudnák, másrészt nem is olyan hülyék, hogy elinduljanak egy nagy hadjáratra, át az arabok lakta területeken.

Akkor meg kicsoda? Az iraki hadsereg egy vicc, úgy adták fel Moszult, hogy egy rakás katonájuk volt ott, és egy csomó méregdrága amerikai haditechnikai eszközük. Egyszerűen elszaladtak, szóval ők biztosan nem képesek erre. Aszad hadseregét is kizárhatjuk, ők nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek a szíriai polgárháborúban. Senki sem tudja, pontosan hány alavita élt Szíriában a háború kezdetén, de az biztos, hogy ma már sokkal kevesebb.

A Hezbollah (libanoni központú, Iránból pénzelt és irányított síita szervezet - szerk.) mehetne messzebb annál, mint eddig elmentek, de a Hezbollah nagyon ravasz, lassan már őket tartom a legtöbbre ebben az egész összevisszaságban. Ők nem fognak felesleges áldozatokat vállalni messze az otthonuktól egy olyan háborúban, ami nem is az övék. Az iraki síita milíciák sokkal jobbak, mint a szintén síita iraki hivatalos hadsereg, de belőlük sem nézném ezt ki. Szóval a válaszom az, hogy nem, ilyet a közeljövőben senki sem fog csinálni.

Egyáltalán minek foglalná el bárki Rakkát? Semmi értelme. Tele van problémás emberekkel, akik most már az ISIS-t tekintik a saját hadseregüknek. Miért kellene ez bárkinek, pláne sietve? Igen, bombázzuk csak őket, hogy minél nehezebb legyen az életük, és legyen okuk végiggondolni a személyes politikai preferenciáikat. De beküldeni katonákat őrt állni minden utcasarkon, hogy aztán leszedjék őket, mint ahogy az amerikaikkal történt Tikritben és Ramadiban, teljesen értelmetlen. Ki is csinálna ilyet?

Nincs a szíriai helyzetnek végjátékszaga amióta az oroszok elkezdtek bombázni? Hogy valami hamarosan történni fog?

Ezt én is így érzem. De amire én számítok, az Szíria de facto felosztása. Lesz egy alavita állam a Földközi-tenger partján, a többit meg hagyják a francba. Ezzel a megoldással az oroszok is elégedett lennének, hiszen továbbra is lenne egy szövetségesük a régióban.

Az egész világ arról beszél, hogy meg kell állítani az ISIS-t, közben meg senki nem tesz semmit az anyagi hátterük felszámolásáért. Van bármi esély arra, hogy Amerika tegyen valamit a radikális iszlám finanszírozói, a gazdag szaúdiak és egyéb közel-keletiek ellen?

Ez egy nagyon könnyű kérdés: nincs. A szaúdiak nagyon okosan bánnak a pénzükkel, tudják, kinek kell adni belőle. Kezd egy olyan érzésem lenni, hogy lassan már Izraelnél is erősebbek. Nem olyan régen Amerikában bármi rosszat mondtál Izraelre, gyakorlatilag nácinak tartottak. Ma már nem így van. A szaúdiak közben szép csendben olyan támogatottságot szereztek maguknak Amerikában, ami még nagyon sokáig fog tartani.

A világban nagyon könnyű olyan egyszerű bűnbakokat kijelölni, mint az ISIS, és a szélesebb nyugati közönség soha nem fog a dolgok mögé nézni, nem kapcsolja össze az okot az okozattal. Hajlamos vagyok ilyenkor egészen kiábrándulni az emberiség tisztánlátási képességéből. Amíg valaki nem talál fel valamit a kőolaj helyett, addig semmi sem fog változni. És ez elég valószínűtlen, mert az olaj nem csak üzemanyagnak jó, számtalan egyéb felhasználási módja is van.

Ez nyilván nagyon bonyolult kérdés, de a Nyugat és Oroszország alapvetően ugyanazon az oldalon állnak Szíriában?

Nem, és szerintem ez nem is olyan bonyolult kérdés. A válasznak Izrael a kulcsa. Izraelben teljesen bele vannak őrülve Iránba, ami ugye Aszad és a Hezbollah szövetségese. Az izraeliek, akik végső soron az amerikaiak képviselői a régióban, az utóbbi években több százszor támadták a légierejükkel a Hezbollahot és a szír hadsereget. Szunnita milíciákat viszont egyetlen egyszer sem. Sem az Al-Nuszra Frontot, sem az ISIS-t.

Az oroszok mindenáron életben akarják tartani Aszad síita alavitái által ellenőrzött parti régiót. Ezzel szemben az amerikaiak, akárcsak az izraeliek, ennek pont az ellenkezőjében érdekeltek. Szóval legfeljebb csak úgy tűnhet, mintha az oroszok és az amerikaiak ugyanazon az oldalon állnának, de valójában nem.

A mostani orosz rezsim egyik mániája újrajátszani a szovjet történelmet, de úgy, hogy megpróbálják nem elkövetni a szovjetek számtalan hibáját. És a Szovjetunió egyik nagy hibája az volt, hogy nagyon olcsón adták el a külföldi barátaikat. Az egyiptomi kommunistákat például egy elég rövid távú szövetségért cserébe átengedték Nasszernak, aki aztán letartóztatta és megkínozta vagy megölte őket. Putyin most inkább úgy csinálja, ahogy az amerikaiak szokták: mindegy, milyen mocskos alakok a szövetségeseid, vigyázol rájuk, mert komoly értéket jelentenek.

Szíriában is ezt látjuk, hogy az oroszok most nem adják fel, mint Brezsnyev vagy Jelcin. Jelcin konkrétan úgy engedte át Koszovót a NATO-nak, hogy az oroszok tulajdonképpen egyetlen lövést sem adtak le. Ilyet egyetlen komoly birodalom sem csinált a történelemben. Én azt látom, hogy Putyin most le akarja rendesen játszani ezeket a játszmákat, nem pedig feladni.

Most, hogy már az oroszok is elismerték, hogy bomba volt a Sínai-félszigeten leesett gépen, a civil áldozatok nem ártanak Putyin otthoni támogatottságának?

Amikor a csecsenek robbantottak a moszkvai metrón, épp ott éltem. Másnap a metrón, az ég világon semmi különöset nem lehetett látni senkin. Akkor is ott éltem, amikor a csecsenek több száz túszt ejtettek egy színházban, és a túszszabadító akció eredményeként többen haltak meg, mint most Párizsban. Az áldozatok családjainak biztos nagyon fájt, de az orosz társadalmat ez egyáltalán nem rázta meg.

Nem akarom ezt elviccelni, de sok oroszt most jobban zavar, hogy nem mehet Sarm es-Sejkbe nyaralni a hideg télből. Oroszországban a II. világháború emléke még nagyon élénk, és mindenki pontosan tudja, hogy a mostani veszteségek hogy hasonulnak az akkoriakhoz.

Mintha lenne egy olyan vonal is most a médiában, hogy már annyi szereplője van ennek az egésznek Franciaországtól Szaúd-Arábián át Oroszországig, hogy ez a harmadik világháború.

Ha nincs akkora peched, hogy irakinak vagy szíriaink születtél, akkor erre a válasz csak annyi, hogy: ugyan már.