Milliárdokat bukott a külügyes Magyar Nemzeti Kereskedőház, de azért van, aki jól járt

"A keleti nyitástól azt elvárni, hogy nagyon rövid időn belül nagyon látványos eredményeket produkáljon, az nem reális és nem is méltányos."

Ezt 2015. januárjában mondta a 444-nek adott interjújában Szijjártó Péter külügyminiszter, négy évvel a keleti nyitás meghirdetése után.

Az azóta eltelt másfél évben a külgazdasági erőfeszítések egy része kudarcot vallott, beleértve a keleti nyitás politikáját is egyengető Magyar Nemzeti Kereskedőházat (MNKH) is.

  • Az MNKH 5,5 milliárd forint állami pénz elköltése után 2,8 milliárd forintnyi üzletet tudott összehozni a magyar cégeknek. Ez legalább 2,7 milliárd forintos bukó.
  • Kiderült, hogy egy Tiborcz Istvánhoz kötött keleti üzletember nagyon jól járt a keleti nyitással, még ha a magyar vállalkozások számára hasznos üzletet nem is sikerült összehoznia,
  • és egy bírósági eljárásból azt is megtudtuk, hogy a Szijjártó Péter és Tarsoly Csaba által 2013-ban ünnepélyes keretek között átadott moszkvai magyar kereskedőház talán soha nem is létezett.

Egész jó terv volt

A Magyar Nemzeti Kereskedőházat 2012. végén hozták létre, néhány hónappal azután, hogy Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági ügyekért felelős államtitkár lett. A cél az volt, hogy az állam segítsen felpörgetni a kis- és középvállalkozások exportját.

"Folyamatosan kutatjuk fel azokat a magyar vállalkozásokat, melyek a külpiacokon is versenyképesek lehetnek. Másrészt a célországokban létrehozott helyi kereskedőházaink segítségével felmérjük az adott piac igényeit, illetve feltérképezzük a magyar cégek szempontjából potenciális üzleti lehetőségeket."

Ezt írja magáról az MNKH. Ez az elképzelés elviekben egyáltalán nem hülyeség.

Egy rakás Magyarországnál fejlettebb nyugati országban segít az állam magáncégeknek az exportlehetőségek felkutatásában. A Kereskedőház működését a Keleti Nyitással együtt érdemes értelmezni. Ez a gazdaságpolitika arról szólt, hogy Magyarország új kereskedelmi partnereket keres a keleti országokban, hogy ne függjünk annyira a nyugatiaktól.

Szijjártó Péter miniszterségét jelentős részben ez a keleti partnerkeresés határozta és határozza meg.

Pár milliárd Tarsoly Csabának

Szijjártó hivatali idejének másik meghatározó eseménye a Quaestor-botrány.

A Quaestor összeomlása után, 2015. tavaszán kiderült, hogy a külügy milliárdos kapcsolatot tartott fenn a bukott brókercéggel. Egyrészt maga a minisztérium 72 milliárd forint értékben tartott értékpapírokat a Quaestornál, az ügyészség szerint is szabálytalan módon. Másrészt a Magyar Nemzeti Kereskedőház is hozzájuk vitte tőkéjét.

Ez utóbbi nem csak azért elképesztő, mert egy fontos közfeladatot ellátó állami vállalat egy átláthatatlanul eladósodott brókercégre bízta a milliárdjait, hanem azért is, mert az MNKH-nak csodával határos módon pont néhány órával a Quaestor bedőlése előtt sikerült kirántania a maradék pénzét Tarsolyéktól.

(A 2015-ös brókerbotrány eseményeit itt lehet időrendben, napról-napra végignézni, egészen Tarsoly Csaba Quaestor-főnök letartóztatásáig.)

A külügy gyanús kavarása a Quaestor-ügyben, és az MNKH teljesítménye idén nyáron ért össze, amikor két, egymástól független bírósági ügy fejeződött be. Az egyik közérdekű adat pert a Transparency International (TI) indította a Kereskedőház ellen, a másikat a 444.

Két per kellett, hogy kiderüljön, mekkora a bukó

A TI-s per tárgya többek között az volt, hogy az állami kereskedőház mekkora összeget tartott a Questornál. A jogerős ítélet, és némi noszogatás után kiderült, hogy

2013. március végén és április elején két nap alatt 9,3 milliárd forintot utalt el a külügy cége a Quaestornak.

Az MNKH azt is elárulta, hogy 2015. márciusában 3,8 milliárd forintot kaptak vissza (néhány órával az összeomlás előtt), és a két összeg különbségét pedig működésre fordították.

Ez azt jelenti, hogy két év alatt, 2013 és 2015 márciusa között 5,5 milliárd forintot használtak fel.

A 444 azért indított pert, hogy jobban megismerhessük a Magyar Nemzeti Kereskedőház működését. Többek között arra voltunk kíváncsiak, hogy a Kereskedőház közreműködésével pontosan milyen üzleteket segített nyélbe ütni mely magyar cégeknek.

A pert 2015 tavaszán indítottuk a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet segítségével, Hüttl Tivadar képviselt bennünket a bíróságon.

A Kereskedőház először azzal érvelt, hogy nem lát el közfeladatot, így nincs is közünk hozzá, hogy mit és kivel üzletelnek, de aztán idén egyességet ajánlottak.

Kaptunk egy listát arról, hogy milyen üzleteket hoztak eddig tető alá az MNKH közreműködésével.

Saját bevallásuk szerint, az indulástól, 2013-tól számítva 2016-ig összesen 2,8 milliárd forintnyi üzletet hoztak össze. A másik perből lehet ugye tudni, hogy 2013-tól 2015 tavaszáig 5,5 milliárd ment el működésre.

Így az MNKH ebből a szempontból súlyos, legalább 2,7 milliárd forintos bukóban van.

(A cég egyébként még mindig nem hozta nyilvánosságra a 2015-re vonatkozó hivatalos beszámolóját az igazságügyi minisztérium oldalán, pedig ennek a határideje másfél hónapja lejárt.)

Magyar sópipákat Dél-Afrikába

Az MNKH segítségével nyélbe ütött üzletek listáját végignézve vannak teljesen érthető tranzakciók, mármint olyanok, amiket a kereskedőház maga is sikerként vert nagy dobra. Mint a magyar marhahús kijuttatása kínai szupermarketek polcaira.

Az MNKH tájékoztatása szerint ezen kívül például vittünk Magyarorszgáról

  • fagyasztott éticsigát és pácolt kacsamellet Franciaországba,
  • ovulációs mikroszkópot Kazahsztánba és Ghánába
  • laptopokat Zambiába,
  • magozott meggybefőttet Botswanába,
  • 150 db használt tokaji hordót Írországba,
  • Hélia D termékeket Hongkongba,
  • és sópipát Dél-Afrikába.

Továbbra is iszonyatos pénzek folynak el

Lehet azzal érvelni, hogy csak a kezdeti kiadások voltak magasak, egyszer volt drága létrehozni a szervezetet, de később már nem kell annyit költeni, a pénz pedig majd szépen folyik befelé. Ez tévedés, a kereskedőházak hálózatát fenntartani folyamatosan nagyon sokba kerül.

A perben megszerezett adatokkal számolva ~2,1 milliárd forintot kell kifizetnie az MNKH-nak a hálózat fenntartására minden évben, miközben 2013 és 2016 között összesen 2,8 milliárdnyi üzlet hoztak tető alá.

Az is kiderült, hogy egyáltalán nem azokban az országokban kötik a legtöbb üzletet, ahol a magyar állam a legtöbb pénzt költi.

A legdrágább külföldi bázis Törökországban van. Ott a Tiborcz Istvánnal összefüggésbe hozott Adnan Polat, illetve cége, az ALX Kft a magyar állam partnere. Ezért súlyos százmilliókat kap, egészen pontosan

  • egyszeri nyitási díjként 535 ezer eurót (168 millió forintot)
  • havidíjként 160 ezer eurót (50 millió forntot)
  • negyedéves díjként 236 ezer eurót (74 millió forintot) egy évig azt követően pedig 75 ezer eurót (23 millió forintot)
  • ez az első évben összesen egymilliárd forint

Ezért a pénzért Törökországban (és Cipruson és Görögországban) képviselik a magyar cégeket, ahol az MNKH nekünk elküldött adatai szerint 2013 óta egyetlen üzlet sem jött össze a kereskedőház közreműködésével. (Polat kereskedőházas ténykedéséről a Magyar Nemzet is írt.)

A perben kapott adatok alapján 3 kategóriába soroltuk az országokat, ahol a kereskedőháznak saját bevallása szerint sikerült üzleteket nyélbe ütnie.

  • Zölddel jelöltük az országokat, ahol a magyar állam fizet a kereskedőház fenntartásáért, és lett is belőle üzlet a magyar cégeknek. Ez az A csoport.
  • Sárgával jelöltük az országokat, ahol ugyan hivatalosan nem működik magyar állami pénzből kereskedőház, de az MNKH szerint az ő közreműködésük segítségével lett üzlet a magyar cégeknek. Ez a B csoport.
  • Pirossal jelöltük az országokat, ahol a magyar állam ugyan fizet a kereskedőház fenntartásáért, de eddig egyetlen üzletet sem sikerült tető alá hozni a magyar cégek számára. Ez a C csoport.
  • Az egyes országonknál szereplő számok az MNKH közreműködésével létrejött tranzakciók számát jelzik.

Emlékeznek erre a képre?

Tarsoly Csaba (b) és Szijjártó Péter (j) MTI

Ennek a képnek a következő a képaláírása az MTI szerint

"Szijjártó Péter, a magyar-orosz gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos (j) és Tarsoly Csaba, a Quaestor Csoport elnök-vezérigazgatója megnyitja a magyar kereskedőházat Moszkvában"

Nem tűnik a dolog a földtől elrugaszkodottnak, tényleg Tarsoly és Szijjártó látható rajta, és tényleg úgy tűnik, hogy átadnak valamit Moszkvában.

Az MTI tudósítsa szerint a 2013-as esemény után Szijjártó Péter arról beszélt,

  • hogy a moszkvai kereskedőház egy üzleti és invesztíciós központból, valamint egy konszignációs raktárbázisból áll.
  • hogy a keleti nyitás egyik legfontosabb pillére az orosz–magyar gazdasági, kereskedelmi és üzleti kapcsolatok jelentős megerősítése.
  • hogy a moszkvai kereskedőház egyik fő letéteményese a magyar–orosz kereskedelmi kapcsolatokban meglévő 5 milliárd dolláros magyar negatív szaldó három-négy éven belüli kiegyensúlyozásának

Még ma is működik a moszkvai magyar kereskedőház oldala a quaestor.hu-n. A logója szépen illeszkedik a magyar állami cégéhez.

A moszkvai magyar kereskedőház oldala a Quaestor.hu-n

A magyar állami MNKH honlapján 2015. januárjában, néhány hónappal a Quaestor-botrány kitörése előtt is büszkén hirdették, hogy van Oroszországban kereskedőház. A 2015-ben leadott igazságügyminisztériumi beszámolójukban 100 százalékos tulajdonként szerepel az Orosz - Magyar Kereskedőház Kft.

Van kép, van nyilatkozat, honlap, logó, állami hivatkozás, tulajdon, és a történet látszólag illik is az akkori stratégiába.

Hát képzeljék el, hogy a dologból valószínűleg egy szó nem igaz!

Mikor ugyanis átnéztük az MNKH-tól kiperelt papírokat, azokban nem találtuk orosz kereskedőház nyomát. Az eljárásban ezért külön kértük, hogy adják ki az orosz vállalkozás adatait, de erre a következő választ kaptuk (kiemelés tőlük; az MVTD Tarsoly-féle cég):

"Felperes 2016. május 23. napján e-mail útján küldött pontosítási kérelmével kapcsolatban tájékoztatjuk, hogy az MNKH Zrt. Oroszországban soha nem nyitott kereskedőházat. Az MNKH Zrt. valóban felmérte a régiót, és az MVTD nevű céggel folytatott tárgyalásokat egy lehetséges oroszországi kereskedőház megnyitásáról, azonban szerződéskötésre nem került sor, ott kereskedőház nem nyílt."

Így lehet bármit elhinni

  • vagy Szijjártó Péternek,
  • vagy az MNKH-nak,
  • vagy az MTI-nek,
  • vagy persze az is lehet, hogy Tarsoly Csaba teljesen saját szakállára nyitott egy kereskedőházat Moszkvában, aminek semmi köze nem volt a magyar államhoz, viszont valahogy rávette Szijjártó Pétert, hogy segítsen neki reklámozni a dolgot.

(A keleti nyitás arcairól először itt írtunk 2015 márciusában. Akkor indítottunk pert a közérdekű adatokért, és részben ennek a jogi eljárásnak lett eredménye a mostani cikk.)

UPDATE 15:41

Reagált a cikkre a külügyminisztérium.

Egyrészt nagyon hosszan leírták, hogy igenis sikeres a kereskedőház, a keleti nyitás, és egyáltalán a külgazdaság. Azt is, hogy a kereskedőháznak nem kell nyereségesen működnie.

Az MNKH által elköltött 5,5 milliárd forintról, és az állami cég közreműködésével létrejött 2,8 milliárd forintnyi üzletről sajnos konkrétan nem írnak.

A moszkvai kereskedőházzal kapcsolatban szó szerint a következőket állítják:

"Mint azt számtalanszor elmondtuk, a moszkvai kereskedőház a Quaestor magánkezdeményezéseként indult el. Értelemszerűen így havidíjra sem volt a Quaestor jogosult, és más jogcímen sem jutott közpénzhez. Ez nem jelenti azt, hogy az MNKH nem közvetített orosz relációban ügyletet, de ezekben a Quaestor nem vett részt."

Ilyen értelemben ez egy nagyon szerencsés magánkezdeményezés volt, amit maga Szijjártó Péter reklámozott a nyilvánosság előtt, amiről az MNKH saját honlapján, kvázi saját kereskedőházaként írt.

Sőt, a magánkezdeményezésről ezt lehet olvasni a kormany.hu-n.

"A hétfőn megnyitott moszkvai magyar kereskedőházzal kapcsolatban - amelyet a magyar állam a Quaestor Csoporttal együttműködve hozott létre - [Szijjártó] elmondta: a működését megkezdő befektetési központnak az lesz a dolga, hogy elősegítse magyar vállalatok térnyerését oroszországi tendereken, valamint a magyar kis- és középvállalkozás érvényesülését, továbbá idegenforgalmi feladatokat is ellát majd."

Támogasd a 444-et

;