Tarlós végtelen háborújában Budapest veszett el

  • Tarlós István azt állítja magáról, hogy 17 éves koráig minden nap verekedett.
  • Főpolgármesterként is kamaszkori hévvel állt bele a konfliktusokba, leginkább a hatalmi harcokba.
  • Miközben a hatásköri háborúkat vívta, az első két ciklusában lényegében nem volt beleszólása a legnagyobb budapesti beruházásokba, a főváros vagyonának jelentős részét államosította a kormány, Budapest gazdasági önállósága megszűnt.
  • Pont azt nem kérte Orbántól, amire Budapestnek a legnagyobb szüksége lenne.

Jobb, ha egy új áramlat, egy frissebben gondolkodó ember jön két ciklus után. Lehet, hogy nem is kellene többet engedni.

Ezt Tarlós István nyilatkozta a budapesti főpolgármesteri posztról. Tarlóst ismerve nem lett volna meglepő, ha elődjére, a várost 20 évig irányító Demszky Gáborra tett volna megjegyezést. De a fentieket közvetlenül a 2010-es önkormányzati választások előtt, a szinte biztos győzelme tudatában mondta az Indexnek, amikor megkérdezték tőle, hány ciklusra tervez.

Tavaly nyárig úgy tűnt, hogy Tarlós tartja magát a saját mondásához, és tényleg elkoptatja a főpolgármestert két ciklus Budapest élén. Az újabb választáshoz közeledve már a háta közepére sem kívánt még öt évet. 

„Szívem szerint nem szeretnék már tovább pályázni sem a főpolgármesterségre, sem más, aktív elfoglaltságra” 

mondta a megfáradtnak tűnő, nyugdíjba készülő, akkor 69 éves főpolgármester 2017 novemberben. 

Sok csata, kevés eredmény

Hogy Tarlós milyen úton jutott el a főpolgármesterségig, arról Magyari Péter írt kiváló cikket még 2010-ben az Indexre Tarlós, az óbudai pók címmel. Az a fajta mókázás, a mindegyik párttal sikeres háttéralkudozás, ami Óbudán 16 évig működött, a Fővárosi Közgyűlésben nagyon hamar besült. Tarlós kilencéves főpolgármestersége  végeláthatatlan konfliktusfolyam lett. Ezekből a legkevésbé az ellenzéki politikusokat pocskondiázó, viccesnek szánt, de sokkal inkább modortalan és otromba beszólásai az érdekesek. Tarlós ugyanis a saját táborával is szünet nélküli kommunikációs háborúban állt, sűrűn váltogatott ellenfelekkel, és változatos személyeskedésekkel. A kis hatalmi harcokban hol alulmaradt, hol győzött, miközben Budapest mozgástere folyamatosan szűkült.  

„Az önkormányzati autonómia az elmúlt években visszafejlődött, a vak is láthatja”

– mondta Tarlós az Indexnek 2017-ben. De még a fővárosi költségvetés előterjesztésében is ez állt ebben az évben:

„A Fővárosi Önkormányzat gazdálkodási szabadsága az elmúlt évek folyamán jelentősen lecsökkent.” 

Tarlós szívesen hangoztatja, hogy más még annyit sem ért volna el, mint ő. Akár el is fogadhatnánk, hogy Orbánnal szemben más sem lett volna sikeresebb, de az ilyen „mi lett volna, ha?” típusú okoskodásokat könnyű megfordítani: egyáltalán nem biztos, hogy egy másik - akár egy ellenzéki - polgármester feltétlenül kevesebbet ért volna el Budapest érdekében. Ez igazán akkor látszik, amikor Tarlós felsorolja, hogy mi mindent sikerült kiharcolnia a kormánnyal szemben az elmúlt kilenc évben. A győztesen megvívott csaták közül Tarlós általában kettőt szokott megemlíteni: 

„Meg is akadályoztam bizonyos dolgokat, mint az Úttörő Stadion átépítését vagy a kilencemeletes teniszstadion felépítését a Margitszigeten”. 

A Magyarország jelenkori legnagyobb, Chuck Norrisnak is bemutatkozó utcai harcosát jóval megelőzve Tarlós korábban szívesen mesélte magáról, hogy 17 éves koráig minden nap verekedett. Ez furán venné ki magát főpolgármesterként, de legalább virtuálisan valakivel mindig pofozkodásban van. A főpolgármester – rájátszva „a nem vagyok fideszes, de támogatom a Fideszt és különösen Orbán Viktort” alapállására – a NER legkevésbé fegyelmezett kommunikátora, nyíltan ütközik és minősítgeti az állampárt politikusait is. Kormánytagként ezt nem tehetné meg, de miután Tarlóst közvetlenül választották a tisztségre, amit nem győz hangsúlyozni, a NER mindent átszövő, szigorú hierarchiáján kívül állónak tartja magát. Orbán Viktor azért nála is kitüntetett helyen van. („Az én főnököm a nép, amely megválasztott. A népen kívül még a Jóisten és bizonyos kérdésekben a feleségem, aztán kész. Én persze figyelembe veszem az ország első politikusának véleményét, szándékait, de olyanra ő sem utasíthat, aminek ő maga is az ellenkezőjét kérte tőlem korábban”. Index, 2016. január) 

Tarlós a fideszes politikusokról, legalábbis az önállóságukról úgy általában nincs kifejezetten jó véleménnyel. Mindez kérdésnek álcázva így néz ki

„Butaság, amikor azt mondják, hogy Tarlós a Fidesz bábja. Ha rólam ezt állítják, miként jellemzik a többi fideszes politikust?”

Az alig titkoltan lenézett fideszes politikusokkal szembeni vég nélküli háborúskodás békebeli pillanatai mindig a kampányra készülve jönnek el, amikor az akadékoskodó, a fővárossal szemben rosszindulatú akárkiken átlépve Tarlós eljut Orbán Viktorhoz, személyesen elsimítják az addigi nézeteltéréseket, egymás tenyerébe csapnak, írásba foglalják, hogy innentől kezdve új korszak kezdődik, Budapest végre valahára jól jár. Most is ez történik. Aztán a választások után már nagyon hamar az a téma, hogy ezeket a megállapodásokat a kormány (és néha Orbán Viktor, de ő a legritkább esetben) miért nem tartja be, miért fosztják meg Budapestet attól, amit megérdemelne. 

Orbán Viktor, Tarlós István és Pintér Sándor TEK-es gyakorlatot tekint meg a metróban.Fotó: Illyés Tibor

Tarlós rögtön 2010-es megválasztása után kénytelen volt szembesülni azzal, hogy Orbán Viktor – hiába nem voltak Tarlósnak nagyobb ambíciói – nem fogja engedni, hogy erős hatalmi pozíciót építsen ki, vagy ne az történjen Budapesten, amit a miniszterelnök akar.  Arra, hogy Demszky Gábor legszebb hagyományait ápolva Tarlós jelezze a főváros méltatlanul szűkös anyagi helyzetét, már az első ciklusában sem kellett sokat várni.

Mindössze két hónappal a 2010-es választás után (a kampányban ígértekre hamar rácáfolva) Tarlós már arra panaszkodott, hogy „újabb és újabb pénzeket vonnak el a fővárostól, pedig innen már nem szabadna forrásokat kivonni” és a Fideszben „lehet egy-két ember, aki igyekszik a maga politikai pecsenyéjét sütögetni”. 

A választási másnaposság később sem javult. 2012-ben, az akkor még újságként működő Origóban így értékelte a lepörgött két évet:

„O: Az elmúlt két évben az a legnagyobb csalódása, hogy a kormány, a parlament vagy a Fidesz vezetése nem kezelte helyén Budapestet?

T: Lényegében igen. Budapestnek több járna. Többet is tesz az asztalra. A többi részletkérdés.”

A második főpolgármesteri ciklusában is rendre kifakad amiatt, ahogy a Fidesz és a kormány kezeli Budapestet. Öt évvel a megválasztása után járunk:

„A miniszterelnök országépítő munkájához lojális vagyok, továbbra is támogatom, ellenben a Budapest-politikával nem értek egyet.” Amikor pedig úgy tűnt, hogy nem vállal újabb ciklust, mintha összegezte volna az addigi tapasztalatait a Heteknek 2017-ben:

„Budapest szerepét, súlyát, autonómiáját, finanszírozását kicsit másképp képzeltem 2010-ben, mint ahogy ez eddig alakult. A miniszterelnökkel és a kormánnyal összedolgozva rengeteg mindent elértünk hét év alatt, de az is igaz, hogy én egy kicsit másképp képzeltem. A nemzet fővárosa nagyobb rangot, több autonómiát, egyértelműbb és stabilabb finanszírozást érdemelne, mint amit én eddig tapasztaltam.” 

Aztán meggondolta magát, elindult mégis újra, így az utolsó mondatot most már Karácsony Gergely mondhatná el.

Pesti felügyelő

Tarlós már 2006-ben is megkapta a Fidesz támogatását a főpolgármester-választáson, de hiába jött ki az akkori önkormányzati választások előtt az őszödi beszéd, törtek ki zavargások a városban, és Demszky Gábor is messze volt már csúcsformájától, Tarlós veszített. Nem elegánsan. Szerinte Demszky kínkeservesen győzött, de a morális győzelmet ő aratta. 

„Én az eredményt elismerem, tudomásul veszem, gratulálni éppen nem tudok, mert a főpolgármester és csapata főleg az utóbbi két hétben nem túlságosan sportszerű eszközöket alkalmazott” 

– fogalmazott Tarlós. Azt még hozzátette nem kevés sértettséggel a hangjában: „a kis lenézett, lebunkózott kerületi polgármester rendkívüli módon megnehezítette a nagy Demszky Gábor életét”.  Tarlós azóta is emlegeti, és sajnálja, hogy nem kapott visszavágási lehetőséget, mert Demszky 2010-ben már nem indult. 

2010, Orbán és a frissen megválasztott főpolgármester.Fotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

A Demszky árnyékával folyamatosan küzdő új főpolgármester azonnal kapott egy felügyelőt a nyakába a kormányfőtől. Azt a Pesti Imrét, akit Orbán kérésére kellett előbb Tarlósnak kineveznie az egyik helyettesének, majd a miniszterelnök meggondolta magát, és 2011 januártól Pestit inkább a fővárosi kormányhivatal élére nevezte ki, kormánymegbízottként. A fővárosi Fidesz elintézőemberével Tarlós természetesen azonnal hatalmi harcba keveredett. Előbb a fővárosi egészségügyi elképzelésekről derült ki, hogy nagyon mást akarnak, („a jövőben a kőfaragók, balett-táncosok, de még a kormányhivatal vezetője sem avatkozhat kéretlenül az önkormányzat munkájába”), majd amikor az eredetileg belgyógyász Pesti ötletelni kezdett azon, hogy a fővárostól el kellene venni a BKV-t, Tarlós azzal vágott vissza, hogy  „nyugodtan vigye a kormányzati hivatal a BKV-t adósságostól, metróstól, csak az lesz a probléma, hogy nemrég mentek el a Városházáról a Sétapálca Bejárató Kisszövetkezet tagjai, akik azt mondták, nekik is van egy koncepciójuk, mert nekik is van annyi közük a közlekedéshez, mint egy belgyógyásznak.” 

Rogán nehezen dolgozta fel, hogy nem lett főpolgármester

Tarlós nemcsak a fővárosi kormányhivatallal lökdösődött egy jót, hogy ne csorbuljon a hatalma, a Közgyűlésben ülő fővárosi fideszesekkel is hamar elmérgesedett a viszonya. Annyira, hogy 2012 őszén fel is jelentették Orbán Viktornál. Köztük volt az egyik főpolgármester-helyettes, György István is. Tarlós ekkor mondta azt, hogy „minden nagyobb politikai közösségben vannak nemtelen módszerekkel dolgozó, koncepciószerűen másodszándékú emberek”, „nálunk is vannak hivatásos ólálkodók, akik ha lehetőséget látnak, elkezdenek mesterkedni”.  

De nyíltan összefogott Tarlós ellen a kerületi fideszes polgármesterek jó része is. Nem személyes ügy volt, egyszerűen saját kerületük érdekében szinte minden hatáskört el akartak vonni a fővárostól. A 2011-ben létrehozott Budapesti Önkormányzatok Szövetségét Tarlós gyorsan súlytalan gittegyletnek nevezte, de a fideszes politikusoknak ekkor még jelentős lobbierejük volt az Országgyűlésben, a polgármesterek parlamenti képviselők is lehettek, csak 2014-től lépett be az összeférhetetlenség. A főváros ebben a harcban a kerületekkel szemben elbukta az idegenforgalmi adót és 3000 parkolóhelyet is.  

A kerületi szervezkedésben nagy szerepet vállalt Rogán Antal pozícióhalmozó, a Belváros akkori polgármestere, fővárosi és parlamenti képviselő, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke. Rogán nyújtotta be egy salátatörvényben elrejtve azt a módosító indítványt, ami több milliárd forintnyi idegenforgalmi adótól fosztotta meg a fővárost, hogy annak jelentős része a kerületeknél, leginkább a Rogán által irányított, szállodákkal teletűzdelt Belvárosnál landoljon. Tarlós ezt érthetően nem vette jó néven. A Rogán által beterjesztett, a Parlament által megszavazott idegenforgalmi adó azután is a Belvárosnál maradt, hogy a jóval súlytalanabb Szentgyörgyvölgyi Péter lett az V. kerületi polgármester. 

Tarlós Rogánnal tartósan háborúzott, amit a maga részéről 2012-ben azzal magyarázott:

„Köztudomású, hogy Rogán Antal szeretett volna főpolgármester lenni, elég nehezen dolgozta fel, hogy ez nem így történt.”

A 2010-es választás utáni harcokat indokolhatta, hogy az nemcsak a múltról szólt, hanem a jövőről is. Rogán terveiben ugyanis állítólag szerepelt a 2014-es főpolgármester-jelöltség, miután az elkoptatott Tarlós lelép. Nehéz nem arra gondolni, hogy Tarlós Rogánra célzott még 2017-ben is, amikor a Heteknek adott interjúban eljutott odáig, hogy Lázár mellett van a kormányban vagy a kormány környékén egy titkos ellenfele is:

„Van egy vagy kettő, akikre én egyáltalán nem haragszom, és nincs is olyasmi bennem, hogy bármiért törleszteni akarnék nekik. Nézze, mondhatnám, hogy nem igaz, de mindenki tudná, hogy hazudok. Van egy-két ember, aki nem nagyon tud feldolgozni, elfelejteni olyan kellemetlen epizódot, amikor volt valamiért egy versenyfutás, és ő az előkelő második helyet szerezte meg.”

Tarlós tavaly ősszel nyilatkozta azt, hogy „Rogán Antallal is rendkívüli mértékben megjavult a munkakapcsolatunk”. Rogán, Orbán társaságában meglepetésvendégként elment Tarlós 70. születésnapjára. 

Lázár, a kisebb szellemi kapacitású

A főpolgármester legélesebb meneteit Lázár Jánossal vívta. Ezt habitusukból adódóan mindketten élvezhették, Tarlós hozta a szokásos formáját, vidéki fiúnak nevezve Lázárt, aki ne szóljon bele a fővárosi dolgokba. A többiekkel ellentétben Lázár – viszkető tenyeret emlegetve – vissza is szólt. Szerinte Tarlós karrierjét meghatározza, hogy mindig valakibe bele kell kötnie. Ezt viszont ő sem tudta felülmúlni:

„Egyszer valamikor berepült a parlamentbe Rapcsák András esernyőjén, mint a csudálatos Mary Poppins, és az utóbbi egy évben eléggé próbára teszi a képességeit az a feladattömeg, amit a nálánál jóval nagyobb szellemi kapacitású miniszterelnök kiszignált rá.” (Tarlós Lázárról, Origo, 2015. 07. 08).

Akkor váltott komolyabbra a dolog, amikor Lázár egy mozdulattal lehúzta a fővárosi közlekedési projekteket az uniós pályázatok listájáról. Ez végül nem maradt így, de egyáltalán nem volt világos, hogy Lázár saját maga leckéztette Tarlóst és Budapestet vagy Orbán Viktort képviselte ebben. 

Tarlós 2014-ben azzal a feltétellel vállalt újabb ciklust, ha vétójogot kap a közgyűlési döntéseknél. Ezt azzal indokolta, hogy „bármilyen őrültségeket meg tudjon akadályozni, akármelyik oldalról is jöjjenek, ehhez a vétójog nélkülözhetetlen”. Vagyis a fideszes oldalt is blokkolni akarta, pontosabban leginkább azt, szinte biztos volt, hogy a következő közgyűlés fideszes többségű lesz. Orbán a legutolsó pillanatban teljesítette Tarlósnak ezt a követelését. 

A vétójog ugyanakkor a kommunikációs haszna mellett legfeljebb arra jó, hogy Tarlós megakadályozzon neki nem tetsző lépéseket a közgyűlésen belül. Alapvető problémákat (főváros vs. kerületek) nem oldott meg rendszerszinten, ezt Tarlós is elismerte 2017-ben: „A kétszintű önkormányzati rendszer Budapesten azokkal a jogosítványokkal, amelyekkel a főváros és pláne a kerületek rendelkeznek, nem vált be. Ez még akkor is igaz, ha 2014-ben kaptam egy-két erős jogosítványt. Aprózzuk a forrásokat, nem a legjobb logikai rendszerben történt meg a főváros és a kerületek közötti munkamegosztás.” 

Arról nem beszélve, hogy a közgyűlésen kívüli, de Budapestet érintő ügyekben levegőnek nézte a kormány Tarlóst. Ez olyan, kisebb jelentőségű ügyekre is igaz, hogy az Eucharisztikus Világkongresszusra készülve egy megállóval meghosszabbították a villamost a Hungexpónál, ami Tarlós szerint önkényes lépés volt, mert a fővárostól senkit nem kérdeztek meg róla. Ő ráadásul úgy sem fejthette ki a véleményét, hogy tagja az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítő bizottságának is. 

Ezeknél sokkal nagyobb fővárosi beruházásokba sincs semmi beleszólása a főváros vezetőjének, saját tervek megvalósítására viszont pénze sincs. 

Jellemző, hogy Tarlós mit gondol a Városliget-projektről nem kampányban (2015, az akkor még létező Népszabadságnak adott interjúból) :

„A múzeumi negyed eredetileg az én ötletem volt, benne volt az első választási programomban is, csak én nem a Ligetbe, hanem a Nyugati Pályaudvar mögé képzeltem. A Városligetbe áttelepített tervhez nincs közöm, azóta különösen nem, mióta a parkot törvénnyel elkommendálta Budapesttől a kormány.” 

A Városligetet úgy államosította a kormány, hogy azt a főváros egyáltalán nem ajánlotta fel. Tarlós szerint annyit tudtak elérni, hogy a Széchenyi Fürdő, a Vajdahunyad vár, a Műjégpálya és az Állatkert fővárosi tulajdonban maradt. „Én akadályoztam meg, hogy az állam elvigye” – mondta erről. Végülis ezt is hozzá lehet csapni ahhoz, amit elért a kormánnyal szemben. 

A kormány azt épít Budapesten, amit saját maga fontosnak tart. Hiába ígérte meg már 2009-ben Tarlós az új óbudai hidat, ha a kormány prioritási listáján a Galvani-híd fontosabb, mert - ugyan kevesebben veszik majd igénybe - az a Budapestre vágyálmodott olimpiai helyszínnél van. Éppen Orbán olimpiai álma az, ami miatt óriási beruházások vannak Budapesten. Pedig elég valószínű, hogy ha valaki megkérdezte volna a budapestieket, kiderül, hogy nem a 80 milliárdos szupersportcsarnokot, a 190 milliárdos Puskás-stadiont, a ki tudja, mennyibe kerülő atlétikai stadiont választották volna, hanem a Kútvölgyi kórház szigetelésének befejezését négy év után, esetleg a János kórház kiváltását bármire, netán légkondiconált és korszerű metrókocsikat. 

Az olimpiai álmokat pedig Fürjes Balázs önti betonba. A személyében rá leselkedő veszélyt Tarlós gyorsan felismerte. 

Lázár lelép, de felbukkan Fürjes

Tarlós második ciklusa könnyebbnek ígérkezett.  

A kerületi polgármesterek már nem lehettek egyszerre parlamenti képviselők is, amit Tarlós jó jelnek vett. Ezzel ugyanis megszűnt az addig szinte ellenségnek kezelt fideszes polgármesterek lehetősége a törvények közvetlen befolyásolására a kerületek javára/a főváros kárára. (Amivel 2010 és 2014 között éltek is.) 

Tarlós mégis kiszállt volna a második ciklusa után. Ezt egyrészt azzal indokolta, hogy túl régóta benne van a politikában, több időt szeretne tölteni a családjával. De nemcsak a kora és a családja miatt vonult volna nyugdíjba, a kedvezőbbnek tűnő helyzet ellenére ebben a ciklusban semmit sem lazult körülötte a kormány szorítása, elégedetlen volt a lehetőségeivel és a hatáskörével. 

Az ugyan javította a helyzetét, hogy 2018-ban Orbán lecserélte a Miniszterelnökséget vezető Lázár Jánost Gulyás Gergelyre. Tarlós nem is titkolta, hogy üdvözli a döntést,  mert a „vidéki fiú” Lázárral szemben Gulyás „jó családból való fiú”, volt gyerekszobája, tisztelettudó, okos és ősbudapesti. 

De hamar akadt újabb célpontja. Tarlós miniszteri szint alatt rangon alulinak találja a vitát, de még miniszterekkel folytatott csatában is szívesen próbálkozik azzal, hogy Orbán Viktorhoz fordul közvetlenül. A 2018-as kormányalakítás utáni első erőfelmérője is ennek megfelelő volt. A fővárosban megvalósított állami építkezések, különösen a sportlétesítmények felhúzásának örökös megbízottja, Fürjes Balázs lett ugyanis a Budapest és a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár. Kinevezésében a főpolgármester azonnal meglátta a veszélyt, de ezt úgy jelezte, mintha riporterek bakijáról lenne szó: „Már most baljós jeleket látok, az új államtitkárság a statútuma szerint a kiemelt fővárosi kormányzati fejlesztésekkel foglalkozik majd, ehhez képest volt sportolóból avanzsált riporterek máris úgy emlegetik azt, hogy »Budapestért felelős államtitkárság«! Így nehéz dolgozni.” 

Annyira fontosnak tartotta, hogy kijelölje, kinek hol a helye, hogy a szokásos sajtótájékoztatóján is hosszasan foglalkozott ezzel. Érdemes megnézni, ahogy sértetten reklamál a szerinte rosszindulatú újságírók miatt, akik helytelenül használják az államtitkárság nevét:

Fél évvel később, 2018 végén a HVG-nek minderről azt mondta„egy államtitkárt nem szoktak egy miniszteri rendfokozatú, nép által választott főpolgármester fölé helyezni”. De szerinte ez rendeződött is az Orbánnal kötött megállapodásában, mivel a megalakult Fővárosi Közfejlesztések Tanácsában „az én partnerem a működési szabályzat szerint Gulyás Gergely, és rögzítve van, hogy az államtitkárság semmiben nem határoz a főváros nélkül”. Szerinte egyébként ez a tanács garantálja majd, hogy mostantól – 8 évvel a megválasztása után – a fővárosi ügyekbe a főváros vezetője is beleszólhat majd. 

Tarlós és Orbán

„Kevés dologban értek egyet Demszky Gáborral, de abban igaza volt, hogy az országos GDP 38 százalékát ebben a városban termelik meg. Fajlagosan messze Budapesten fizetik be a legtöbb jövedelemadót. Ehhez képest a személyijövedelemadó-bevételeknek gyakorlatilag nulla százalékát kapja meg Budapest”

– nyilatkozta Tarlós 2015-ben az Origónak. Nem most volt, de semmi sem változott azóta. Szinte szó szerint ugyanezt mondta el idén tavasszal is a Válasz Online-nak.  

Ez olyan alapvető probléma, amit a rendszerváltás óta nem sikerült megoldani. Tarlós szerint a főváros pénzügyi mozgástere akkor bővülne lényegesen, ha a személyi jövedelemadó nagyobb hányadát kapná vissza Budapest. „Ebben voltak és vannak vitáim, de képzeljék el, mennyit kapna vissza, ha nem szövetséges főpolgármester lenne” – magyarázkodott Tarlós a köztévében idén februárban. Ehhez még annyit tett hozzá a Válasz Online-nak, hogy „ne feledjék, hogy Demszky ugyanennyit kapott vissza a személyi jövedelemadóból. Az MSZP-SZDSZ kormányoktól is”. Vagyis kihozta döntetlenre az átkos Demszky-korszakkal.

A meglepő az, hogy Tarlós a személyi jövedelemadó nagyobb arányú visszacsorgatásához már nem ragaszkodott, amikor tavaly összeírta a listáját Orbán kérésére. Tarlós nagyon sokszor elmesélte már ezt a sztorit: 2018 nyarán közölte Orbánnal, hogy nem akar újabb ciklust, de a miniszterelnökkel abban maradtak, hogy futnak még egy kört. „Én összeírom azokat a kikötéseket, amik részemről nem követelések, hanem az őszinte elmondása annak, hogy miknek a hiányában nem vagyok képes folytatni ezt a munkát. Biztos voltam benne egész nyáron, hogy a Fidesz, miniszterelnök úr a felit sem fogja elfogadni, hiszen voltak közöttük olyanok, amiket már korábban felvetettem, és választ sem kaptam rá. A legjobban én voltam meglepve, mikor ezeket a kikötéseket elfogadták”nyilatkozta az Inforádiónak. Ami azért mutat valamit abból, hogy mennyire vették komolyan az elmúlt kilenc évben Tarlós legfőbb követeléseit. 

A főpolgármester szerint egyetlen egy dolog van csak, amibe Orbán nem ment bele. A miniszterelnök az egységes fővárosi parkolási rendszerre nemet mondott, mert nem akart konfrontálódni a kerületi polgármesterekkel. 

Pedig az egységes fővárosi parkolási rendszer Tarlós egyik hangsúlyos ígérete volt 2009-ben.

Fotó: Tarlós: A Nemzet Fővárosa

Tarlós számos alkalommal utalt már arra, hogy ő az egyetlen, aki komoly eredményeket tud elérni Orbán Viktornál Budapest érdekében. Azt is sugallta, hogy azért is gondolta meg magát, mert a Fidesz nem tudott volna hasonlóan jó jelöltet találni, és Budapestet sem igazán vezethetné alkalmasabb ember.

Orbánnal a személyes kapcsolatuk nyilván jobb, mintha egy ellenzéki politikus irányítaná Budapestet, bár az a videó, amiben Tarlós és Orbán buszozik az Andrássy úton, nem éppen két egyenrangú tárgyalófél pozícióját mutatja.

A főváros nem profitál a legendás kapcsolatukból. Hiába írtak alá 2013-ban egy Budapestnek szárnyakat ígérő megállapodást, Tarlós valójában nem tudott gyökeres változást elérni a legfontosabb kérdésben, Budapest és a BKV finanszírozásában, sőt, a helyzet rosszabb, mint Demszky idején volt. 

Budapest gazdaságilag kiéheztetve fordul rá az új ciklusra. Még a választás évében sem adott adott több pénzt a kormány az anyagilag gúzsba kötött főváros működtetésére. Sem a jövő évi központi költségvetés, sem a főváros következő évekre kitekintő előrejelzése a saját költségvetésben nem számol azzal, hogy a folyamatos forráselvonás megfordulna, pedig ezeket már Orbán és Tarlós tavaly őszi megállapodása után fogadták el. Innen folytatjuk a következő részben. 

Címlapkép: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA