Orbán szárnyakat ígért a korgó gyomrú Budapestnek, aztán inkább a további éheztetés mellett döntött

  • Budapest éppen a jelenét és a jövőjét éli fel.
  • 2017 óta a főváros éves költségvetését úgy fogadják el, hogy százmilliárd forintos luk van a főváros bevételei és kiadásai között. 
  • Az elmúlt 9 évben a főváros vagyona jelentős részét elveszítette, ami ellen Tarlós István főpolgármester szinte semmit sem tudott tenni, Budapest elveszítette gazdasági önállóságát. 
  • A fővárost úgy éhezteti ki a kormány, hogy éppen ennek az ellenkezőjét ígérte Orbán Viktor.

„A kormány olyan rendszert alakított ki, amelyben központi támogatás nélkül nagyberuházásokat nem tudunk kivitelezni.” 

Ezt nem egy, a választási eredmények miatt büntetett város ellenzéki polgármestere mondta. Tarlós István főpolgármester mutatta be így a nyolc év alatt kialakul munkakapcsolatot a kormány és a főváros között a Pesti Srácoknak tavaly júliusban.

Budapest anyagi gúzsbakötése nem egyik pillanatról a másikra történt, szisztematikus munkával érte el az Orbán-kormány. A kiéheztetés legfőbb eszköze a közösségi közlekedés súlyos alulfinanszírozása. Erre a feladatra a gazdasági válságban is több normatív támogatást biztosított a 2010 előtti baloldali kormány (évi 32 milliárd), mint a most megélt ütemes és tartós GDP-bővülés idején az Orbán-kormány (évente csak 12 milliárd). Erről lesz még szó bővebben, de nézzük meg az alapokat. 

Az Orbán-kormánynak több lépése is volt, ami nemcsak Budapestet, hanem minden önkormányzatot hátrányosan érintett („Az önkormányzatok, így a Fővárosi Önkormányzat gazdálkodási szabadsága az elmúlt évek folyamán jelentősen lecsökkent” - írták Tarlósék a főváros 2017-es költségvetésének tervezetében), de olyan extra terhek is vannak Budapesten, amelyeken még nehezített is a kormány. Amikor pedig pillanatnyi segített kapott Budapest, annak úgy megkérték az árát, hogy már középtávon is rosszul járt a főváros. 

Orbán és Tarlós éppen megállapodnak abban, hogy majd megállapodnak a főváros finanszírozásárólFotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

Budapest a rendszerváltás óta alulfinanszírozott. Tarlós - elődjéhez, Demszky Gáborhoz hasonlóan - állandóan felemlegeti, hogy Budapesten termelik meg a GDP majdnem 40 százalékát, ehhez képest filléreket kap vissza a főváros a személyi jövedelemadóból. Ezen Tarlósnak sem sikerült változtatnia egy hangyányit sem 2010 óta a Fidesz-kormánynál. Budapest adóbevételeit ráadásul csökkentette az is, hogy Rogán Antal 2011-ben megszavaztatta az idegenforgalmi adó jelentős részének átterelését a kerületekhez, mert a Belváros akkori polgármestereként ez volt az érdeke. 

„Tény, a főváros nincs kiemelkedően jó pénzügyi helyzetben, de 1990 óta soha sem volt abban. Demszkynek is minden kormánnyal komoly vitája volt a fővárosi költségvetéssel és forrásbiztosítással kapcsolatban. Mindezek mellett a most elfogadott költségvetés jó, végrehajtható, megalapozott” - nyilatkozta Tarlós István a tavalyi országgyűlési kampányban a baráti Magyar Időknek. Az interjúban természetesen bőven volt kötelező migránsozás, de ha valakit érdekelt a főváros helyzete is, annak feltűnhetett a Tarlós által jónak minősített költségvetés egyik fontos eleme: Tarlós fejlesztési hiányról beszélt, amit 75 milliárd forintos hitelből pótol a főváros.

Tavaly ugyanis már bőven benne volt Budapest egy olyan, azóta is tartó spirálban, hogy az elfogadott költségvetésében a kiadásai és a bevételei között óriási különbség van:

  • 2015: -79 milliárd
  • 2016: -85 milliárd
  • 2017: -127 milliárd
  • 2018: -131 milliárd
  • 2019: -114 milliárd

Nem lehet automatikusan összeadni ezeket a számokat, mert rendre borul a valódi kiadás a tervezetthez képest a jelentősen megcsúszó beruházások miatt. („Sajnálatos jelenség, hogy a megkezdett beruházásaink közbeszerzési és egyéb okok miatt nem zárulnak le a tervezett határidőben, illetve esetenként számottevően többe kerülnek, mint az eredetileg betervezett források összege. Ez a jelenség a költségvetést jelentősen megterheli” - írják visszatérően, most már évről évre a fővárosi költségvetéshez csatolt szövegben.) De így is hatalmas lukat kell betömni minden évben, és ez egyre nehezebb lesz. 

Tarlós büszke arra, hogy a működési bevételek és kiadások egyensúlyban vannak, csak a fejlesztésekre, felújításokra kell felvenni hitelt. Azoknak a kamatait és a tőketörlesztést viszont ugyanúgy fizetni kell majd, sőt már el kellett kezdeni idén. Mindezt úgy, hogy tartaléka már nem lesz a fővárosnak, azt ugyanis éppen ezekben az években éli fel. 

Az idei költségvetésben például úgy számolnak, hogy a 114 milliárdos hiányt három forrásból fedezik: 25,3 milliárdot az előző évek maradványaiból, 66,7 milliárd forintot új hitelek felvételéből, további 27,9 milliárdot pedig a meglévő befektetések értékesítéséből teremtenek elő. Mi történt tavaly? Nagyjából ugyanez. Akkor 131 milliárdos volt a tervezett hiány, a megoldás: az előző évek maradványából 36 milliárd felhasználása, 75 milliárdos hitelfelvétel, belföldi értékpapírok - vagyis az aranytartalék - értékesítéséből 19 milliárd. Egyetlen egy dolog van, ami pluszt hoz, és a gazdasági növekedés legalább érezteti a hatását: az iparűzési adó rendre meghaladja a betervezett összeget. 

A fővárosi idei költségvetésben már 171 milliárd forintot tüntettek fel az adósságoknál, a megfizetendő kamatokkal együtt. (Hogy pontosan mennyi, azt többszöri próbálkozásunkra sem áruták el. Legfeljebb majd kiadnak egy közleményt, amiben szintén nem árulják el.) Ha 171 milliárd, az majdnem annyi, mint amivel Tarlósék átvették a fővárost. Úgy sikerült ez, hogy közben a kormány átvállalta a korábbi adósság egy darabját, viszont a főváros elveszítette vagyona és bevételei jó részét. 

Akkor visszük a Kossuth teret, az Erzsébet teret, a Dagályt és a Városligetet. Ja és a Főgázt

Budapest éves bevétele 2010 előtt 500 milliárd forint körül volt, majdnem a duplája a mostaninak. De nemcsak ezt veszítette el Budapest, hanem:

  • az általános iskoláit, középiskoláit és szakiskoláit
  • a kórházait
  • az idegenforgalmi adó jelentős részét
  • több, mint 2000, a kerületeknek átadott fizetős parkolóhelyet
  • a Főgázt
  • a Kossuth teret
  • az Erzsébet teret 
  • a Városliget nagyon nagy részét
  • a HÉV-et
  • a Dagály-fürdőt
  • a gazdasági önállóságát

A főváros bevételeinek felét éppen a többi önkormányzatot is érintő államosítás vette el, hiszen ha nincs iskola vagy kórház, akkor azok üzemeltetésére sem ad pénzt az állam. 

Tarlós az egészségügyi intézményektől vidáman szabadult meg, mert azok milliárdos veszteséget termeltek, szerinte drága és rossz hatékonyságú volt a fővárosi kórházak rendszere. De azért azt is szívesen hangsúlyozza, hogy az állammal nem írta alá a megállapodást a kórházépületek átadásáról, mert „bizonyos ingatlanoknál nem lehetett megegyezni, csak az önkormányzatok rovására”. 

Még azt sem fájlalta, hogy az általános iskolák és a szakiskolák állami kézbe kerültek, de a gimnáziumok elvételével „messzemenőkig” nem értett egyet. Mindegy volt. 

Tarlós kénytelen volt átengedni a rezsicsökkentésig jelentős osztalékot hozó Főgázt is az államnak 2014-ben, az ellenzék szerint messze áron alul. A tervek szerint további cégeket is államosítottak volna, amivel egybként rövid távon akár jól is járhatott volna a főváros, mert a rezsicsökkentés lenullázta ezeknek a cégeknek a korábbi nyereségét, de ez végül nem történt meg. Viszont állami kézbe került a csatornázási- és szemétdíj megállapítása. (Tarlós tavaly ősszel az Orbánnal kötött megállapodásba beleírta, hogy a fővárosi cégeket nem államosítják.)

„Nem vitatom a politikai hasznát a rezsicsökkentésnek, és mint állampolgár örülök is neki, de részben a rezsicsökkentésnek, részben pedig a különféle díjbeszedési manipulációknak köszönhetően nem állnak túl jól a fővárosi közműcégek. Ha egyesek olyan érvekkel jönnek, hogy használjuk fel a cégek osztalékait, azzal nem tudok mit kezdeni, mert eltűntek az osztalékok”- világította meg a rezsicsökkentést nem a szavazók elsődleges szempontjából Tarlós az Indexnek 2016-ban.

A főváros azzal sem járt jól, ha az állam valahol nagy beruházásba kezdett, megspórolva azt az érdeklődést, hogy mire lenne szüksége Tarlós szerint a fővárosnak. Így mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, egy kormányzati tollvonással olyan értékes területeket államosítottak Budapesttől, mint az Erzsébet tér, a Kossuth tér és a Városliget (nem a teljes Városligetet einstandolták, a Széchenyi Fürdő, a Vajdahunyad vár, a Műjégpálya és az Állatkert fővárosi tulajdonban maradt).   

Ehhez képest mondja most Tarlós, hogy az Orbánnal tavaly ősszel aláírt szerződése garantáltja, hogy mostantól a fővárosnak beleszólása lesz a fővárost érintő ügyekbe. Csakhogy ilyen ígéretet 2013-ban is írásba foglaltak, és abból sem lett semmi. 

A főváros üres gyomra és szárnya

2013-ban a kormány - akárcsak a többi település esetében - átvállalta Budapest adósságainak nagy részét. Tarlósék 2010-ben a számításaik szerint 188 milliárd forintos önkormányzati mínuszt örököltek, a kormány 217 milliárd forint adósságtól szabadította meg Budapestet 2013-ban. De ezzel is csökkent az önállósága, lényegében pénzügyi felügyelet alá került a főváros, innetől kezdve ugyanis csak a kormány jóváhagyásával vehet fel hitelt. Ennek lesz is jelentősége. 

De előbb térjünk ki egy korszakváltónak mondott, sajnos hamar besült 2013-as Orbán-Tarlós megállapodásra. Az adósságátvállalás aprópóján Orbán és Tarlós aláírt egy szerződésfélét. Ez volt a Budapest 21, aminek a bejelentésekor a főpolgármester és a kormányfő olyan beszédet mondott, amitől minden budapestinek bepárásodhatott a szeme. Tarlós úgy értékelte a szerződést, mint amivel „ma végképp véget ért egy legenda; a megállapodás egyszer és mindenkorra rendezi a kormány és a főváros kapcsolatát, a szerződés teljes akarategyezőségről és együttműködésről tesz tanúbizonyságot”. Szerinte mostantól azzal sem lehet vádolni őket, hogy „csak működtetünk, és nincsenek álmaink. Vannak álmaink, és azok megvalósítása most elérhető közelségbe került.” 

Tarlós István megpihen a Budapest költségvetésért folyatott folyamatos háborúbanFotó: botost/444.hu

Az adósságátvállalás mellett a megállapodás másik fő pillére, hogy „a kormány és a főváros vezetése vállalják, hogy a következő évek nagy fővárosi fejlesztéseit közösen készítik elő és dolgozzák ki. A szerződés „általában is megfogalmazza a főváros és a kormány együttgondolkodását”. (Itt elolvasható pdf-ben.)

Orbán is beszélt, szerinte ahhoz, hogy a főváros derűs és boldog hely legyen, többre van szüksége, mint működtetésre. 

„Ma megnyílik a lehetőség, hogy a jövőről, a fejlesztésekről is beszéljünk. A városnak van gyomra, de szárnya is. Előbbi rendben volna, most a szárnyait kell kiterjeszteni, hogy olyan jövő felé induljon, ami a polgárokat büszkévé teszi”.

Annyira nem kapott szárnyra az üres gyomrú Budapest, és rendeződött egyszer és mindenkorra Budapest helyzete, hogy 2015-ben novemberében Tarlós azt mondta az Origónak, hogy „nagyjából évi plusz 40 milliárd forintra lenne szüksége a BKV-nak ahhoz, hogy a jelenlegi szinten tudjon működni, miközben a kormány jövőre csökkenti a társaság támogatását”. De ennél is rosszabbra fordult a dolog 2016 janurában, amikor Tarlós már azt közölte, hogy a kormány a hátába vágta a kést, és emberileg csalódott Orbánban. 

Ami mélypontra vitte Tarlós és Orbán kapcsolatát, az a BKV rendezetlen anyagi helyzete és egy törvénymódosítás, ami a közlekedési társaság anyagi katasztrófájával fenyegetett. 

BKV, „a város egyetlen igazi problémája”

Tarlós az Orbánnal kötött Budapest 21 bejelentésekor azt mondta, hogy a szerződés tartalmazza a BKV problémájának megoldását, „nem rövid, hanem közép- és hosszú távon, határidőket is említve”, ebből nem lett semmi. A főpolgármester két évvel később a szerződésre utalva azt nyilatkozta, hogy annak szövegében „szerepelt az is, hogy a kormány 2013. május 20-ig lépéseket tesz a BKV Zrt. működésének stabilitását biztosító intézkedésekre is. A 2016-ra az állami költségvetésben tervezett mindössze 18 milliárd forint nem ebbe az irányba mutat”.

A főváros szűkülő költségvetésének messze legnagyobb, a büdzsét agyonnyomó tétele a BKV finanszírozása. Tarlós 2010-es győzelmekor az volt az ígéret, hogy rendezik a cég helyzetét, és eleinte úgy is tűnt, hogy az Orbán-kormány gyorsan a BKV segítségére siet. Tarlósék számításai szerint 80 milliárdos hiánnyal vették át a közlekedési társaságot. Fél éve sem volt főpolgármester, amikor 2011 márciusban bejelentette, hogy a kormány átvállalja a 77 milliárdos adósságot, erről döntés született. Figyelmeztető jel lehetett volna, hogy a kormányrendelet csak hónapokkal később, 2011 augusztus elején jelent meg. De legalább megjelent, kihirdették hivatalosan is, a kormány írásban is elköteleződött, hogy átvállalja a megörökölt adósságot. De mégsem történt semmi az égvilágon. Annyira nem, hogy Tarlós 2012 februárban a fővárosi költségvetés elfogadásáról szóló vitában a közgyűlésben úgy fakadt ki: 

„mi a fészkes fenéből fizessük vissza a BKV adósságát?” 

A kormányrendeletbe foglalt ígéretet csak négy (!) évvel később, 2015-ben váltotta be a kormány. Az időhúzással a kormány jól járt, a főváros nagyon rosszul. Az kétségtelenül Tarlós érdeme, hogy nem hagyta elszállni a BKV gazdálkodását. Ennek viszont az volt az ára, hogy a budapesti közlekedés nagyon szorosra húzott nadrágszíjjal működött, a megörökölt és befejezett 4-es metrót leszámítva nemhogy fejlesztésekre nem volt pénz, de a működtetést is alig tudták megoldani. És közben gondosan törlesztették annak az adósságnak a hitelét, amit a kormány a 2011-es határozata ellenére mégsem vállalt át. 

Amikor a kormány végül négy évvel később lépett, a korábbi 77 milliárdos adósságot 25 milliárddal már lefaragta a kivéreztetett BKV. 

A kormány a megmaradt 52 milliárdos adósságot ráadásul csak úgy vállalta át, hogy közölték, csökkentik a BKV normatív támogatását, hiszen kamatokat már nem kell fizetnie a cégnek. Ez a normatív támogatás 2006 óta - még a gazdasági válság legsúlyosabb időszakában is - 32 milliárd forint volt. Orbánék viszont elkezdték megkurtítatni, annyira, hogy mostanra 12 milliárd lett csak belőle. 

Tarlós szerint a már nem fizetendő kamatoknál jóval több pénzt vontak el („A cég adósságait idén nyáron ugyan átvállalták, de jövőre 6 milliárddal csökkentenék a támogatást”). A BKV finanszírozásából összeségében évi 20-25 milliárdot hiányolt állami részről, hiszen ők a működtetést feladatként megkapják az államtól, de annak forrását már nem. 

Az tényleg apró kis részlet volt az adósságátvállalásban, hogy azért cserébe - a csökkentett normatív finanszírozás mellett - Lázár János még elkérte ingyen a Dagály fürdőt is a fővárostól, hogy oda felépítsék a vizes vébére az uszodát. Tarlós közölte, hogy arról szó sem lehet, majd mégis odaadták, és még meg is köszönték a kormánynak az adósság eltörlését.  

A BKV Demszkyék alatt jelentős, majd Tarlós idején fokozatosan csökkentett kormányzati normatív támogatását még egy forrás egészíti ki. Ezt az állam fizeti a nyugdíjasok ingyenes, illetve a diákok kedvezményes utaztatásért, kompenzációként. Ez valamivel 16 milliárd forint fölött volt Demszkyék alatt, most valamivel 16 milliárd alatt van. Hogy pontosan mennyit kéne kapni az ingyenes utaztatásokért a BKV-nak,  azt senki sem tudja. Egyszer próbálták valahogy mérni, de azt csalások miatt inkább feladták. Tarlós szerint a jelenlegi 15 milliárdnál jóval, 10 milliárddal is több járna. Miután a kormány nem erőlteti, hogy pontosan kiderüljön, ez szinte biztosan igaz. Itt az a probléma, hogy a budapesti ingyenes nyugdíjas utaztatás Európában is nagyvonalúnak számít. Mert nemcsak a fővárosi, hanem az összes magyar nyugdíjas igénybe veheti, sőt, az EU-s állampolgárok is. Ami akár lehetne turistacsalogató is, a főváros viszont az idegenforgalmi adóból ugye nem profitál, hiszen azt Rogán elszavaztatta. 

2010, az önkormányzati választások éjszakájaFotó: ATTILA KISBENEDEK/AFP

A sok konfliktus talán legsúlyosabbja - amikor Tarlós 2016 elején azt mondta, hogy a kormány kést vágott a hátába és emberileg is csalódott Orbánban, és szégyellje az magát, aki így bánik a szövetségesével - is a BKV finanszírozásával volt kapcsolatban. A parlament úgy fogadott el egy jogszabályt (Varga Mihály és Rogán Antal adta be), hogy arról nem tájékoztatták Tarlóst. („Azt tudom, hogy volt a miniszterelnöknek egy ígérete 2014 novemberben arról, hogy közvetlenül konzultálunk a fővárosi ügyekről. Nem nagyon érzékelem, hogy ez az ígéret megvalósult volna”.) 

Elsőre látszólag azzal jól járt a főváros, hogy az iparűzési adónál a főváros és a kerületek között megosztást pár százalékkal eltolták a főváros javára. Cserébe viszont tovább csökkentették a BKV finanszírozását, amiért Tarlós besokkallt. („A fővárosi tömegközlekedés kérdésében én már a miniszterelnöknek se tudok engedni, nem értek egyet az ezzel kapcsolatos álláspontjával.”) A rövid távú kompromisszum végül az lett, hogy a főváros átpasszolta az agglomerációs közlekedést az államnak, mert az 10 milliárdos veszteséget okoz, és a kevesebb támogatásból nem akarta állni a költségeket. Valamint, bár az állam nem kérte, Tarlós lemondott a HÉV-ekről is. Ezekért a szolgáltatásokért most 6 milliárd forint körüli összeget fizet az állami cégnek a főváros. 

Tarlós ekkor nyilatkozta azt, hogy szívesen átpasszolja az egész BKV-t az államnak, legalább „megszabadulnánk vele a város egyetlen igazi problémájától”. Nem mintha a BKV maga lenne a tökéletes cég, de a MÁV-ot elnézve legalábbis kalandos kísérlet lenne. Másrészt ha Tarlós a közösségi közlekedésről is lemondana, tényleg szinte semmi nem maradna a fővárosnál.

A veszteséges agglomerációs közlekedés lepasszolása csak nagyon rövid távon enyhítette a nyomást, ráadásul a BKV most az állami cégnek fizet ezért a feladatért évi 6 milliárdot (de nincs tízmilliárdos vesztesége). 

Budapest teljes működési kiadásainak a 45 százalékát a közlekedésre fordítandó kiadások teszik ki.

A költségvetésben az szerepel, hogy „amennyiben év közben többlet támogatás nem várható, a Fővárosi Önkormányzat és az állam által finanszírozott kiadások közel 87%-át a Fővárosi Önkormányzat saját forrásaiból biztosítja”.

A kormány/állam tehát fokozatosan vonul ki a budapesti közlekedés finanszírozásából, magára hagyva a feladattal a fővárost. A városházi becslések szerint évi 20 milliárd forintos állami támogatást hiányzik a rendszerből, amivel az üzemeltetést és a karbantartást lehetne megfelelő szinten elvégezni, a nagyobb fejlesztésekre ez sem lenne elég. Jegyárakat 7 éve nem lehet emelni, a járatritkítás szóba sem jöhet, a különböző kedvezmények megkurítása ugyanígy tabu. Közben a BKV-nál is béreket kell emelni, mert folyamatos toborzással is létszámhiánnyal küzdenek. 

Ráadásul plusz kiadásként Budapestnek már szolidaritási adót is kell fizetnie. Ezt elvileg a jómodú települések fizetik be az államkasszába, márpedig papíron Budapest az, hiszen itt termelődik a GDP jelentős része, magasak a fizetések (amiből személyi jövedelemadóként nem részesül a főváros). Tavaly ötmilliárd forint szolidaritási adót préselt ki a fővárosból a kormány, idén már 10 milliárdot. 

Budapestnek most tehát masszívan veszteséges feladatokat kellene megoldania úgy, hogy arra az állam nem ad elengedő pénzt. 

Még a saját pénzét sem költheti el a főváros, csak úgy, ahogy a kormány mondja

Hogy mennyire kiszolgáltatott helyzetben van a főváros a kormány felé, azt a 3-as metró mutatta meg. Az új szerelvények beszerzése teljes egészében a fővárosra hárult, 69 milliárdos hitelt vettek fel erre. A terv az volt, hogy vadonatúj szerelvényeket vesznek. Csakhogy a hitelfelvételt - az átvállalt korábbi adósság feltételeként - a kormánynak kellett volna jóváhagynia. És a kormány nem engedélyezte az új, nyugati szerelvények vásárlását, mert úgy döntött - nyilván a politikai kapcsolatok miatt - , hogy inkább újítassa fel Budapest az évtizedes szerelvényeket az oroszokkal. Tarlós sem tagadta, hogy ezt ő nem akarta: „ jobbnak tartanám az új kocsik vásárlását, ár-érték arányban messze jobban megérte volna így megoldani a helyzetet, mert messze elegánsabb és jobb állapotot eredményezett volna a vásárlás”, de még mindig jobb, mintha a gyulékony régiek maradtak volna. 

A felújítás majdnem annyiba került, mintha új, nyugati szerelvényeket vettek volna, ráadásul míg az újak 30 évig futhattak volna, a felújított oroszok csak 20 évig. És légikondi sincs rajtuk, amit eleinte Tarlós megpróbált elbagatelizálni, most utólag próbálnak majd rájuk buherálni. De a 3-as metróvonal építése alatt működtetett pótlóbuszok beszerzését sem intézhette a főváros, mert a kormány arra kötelezte, hogy lengyel helyett magyar buszokat vegyen. Csakhogy nem volt annyi, megfelelő minőségű magyar busz, ami elég lett volna a BKV-nak. 

A régóta ígért nagy, átfogó buszcsere helyett a közlekedési vállalat használtbusz-kiállítást nyithatna az elmúlt években innen-onnan összenepperkedett járműveiből. Amik csökkentették ugyan a buszpark átlagos életkorát, de csak ideiglenes megoldást jelentenek, amíg ezeket a máshol már levetett járműveket is ki kell a forgalomból. Erről bővebben „A világoskék 43 árnyalata - Azaz miért ilyen ócskák a budapesti buszok?” cikkben írtunk

Ami nem a szerelvény, hanem minden más felújítása a 3-as metróból, arra az EU-s támogatások mellett az államtól kell kuncsorogni pénzt, hiszen erre nincs elég saját forrása a fővárosnak. 2016-ban 137,5 milliárdra vállalt ígéretet a kormány. A munka csigalassúsággal halad és drágul, így ez mostanra kevés lett. Erre további 80 milliárd forintot ad az állam, ez az egyetlen konkrét pontja annak a megállapodásnak, amit tavaly ősszel kötött Tarlós és Orbán. Ebben az új szerződésben újra megígérte a miniszterelnök, hogy a fővárost most már tényleg nem hagyják ki semmi fontos, fővárost érintő kérdésből, és rendszeresen egyeztetnek majd. A metrófelújítást plusz 80 milliárdján kívül viszont több pénzt nem ígért, csak 2030-ig szóló tervek kidolgozásáról van szó. 

Egy olyan pontja van a szerződésnek, ami mintha azzal foglalkozna, hogyan lehetne rendezni Budapest lassan ellehetetlenülő anyagi helyzetét, de ebben aztán semmiféle konkrétum nincsen:

Az biztos, hogy a központi költségvetés jövő évi tervezetében nincsen arról semmi, hogy a főváros több pénzt kapna. A fővárosi költségvetés következő évekre kitekintő része is csak egyetlen ponton számol többlettel, az iparűzési adónál, mert úgy kalkulálnak, hogy folytatódik az elmúlt évek kedvező tendenciája, és a tervezettnél több folyik majd be innen a kasszába. 

Hogy Orbán szavára lehet-e adni, arra Tarlós azt mondta, hogy ha nem tartják be minden nap, amit neki ígértek, akkor feláll. De persze pár éve mondott már olyat is, hogy „elégedett és boldog vagyok, hogy elértem a célomat. Csak az okoz csalódást, hogy nagyobb mozgástérre számítottam, de úgy látszik, a Fidesz által is elfogadott Tarlós-programnak nem egy olvasata van, hanem több is”.