Miért választotta Brazília a múlt emberét?

A cikk szerzője Luiz Ruffato brazil író, korábban újságíró, akinek regényei tucatnyi országban jelentek meg. Magyarul egy novellát lehet olvasni tőle itt, amelyet ugyanúgy Bense Mónika fordított, mint ezt szöveget. A Bolsonaro-jelenség kialakulását bemutató esszéje először a német politikatudományi folyóirat, a Blätter márciusi számában jelent meg, Ruffato ezt egészítette ki néhány ponton a magyar megjelenés előtt.

A mi saját szörnyetegünk

Jair Bolsonaro elnök, akit hívei csak Legendának neveznek, büszkén vallja magát a múlt emberének. Egyik beszédében kijelentette: kormánya célja Brazíliát olyan országgá változtatni, „amilyen 40-50 évvel ezelőtt volt” – nyíltan vállalva az 1964-1985 közé eső katonai diktatúra időszakát. A homofób, rasszista és nőgyűlölő Bolsonaro meg akarja „szabadítani” Brazíliát a „szocializmustól, az értékválságtól és a  politikai korrektségtől”, és célja „helyreállítani azokat az etikai és erkölcsi normákat”, amelyek a családon, „társadalmunk alapkövén” nyugszanak.

A hadsereg volt kapitánya, a hét választási periódust (azaz 28 évet) szövetségi képviselőként kitöltő Bolsonaro másodvonalbeli alakja volt a brazil politikai életnek egészen addig, amíg 2017 közepén azzal az ötlettel állt elő, hogy pályázni fog a köztársasági elnöki pozícióra egy addig ismeretlen párt, a Partido Social Liberal (PSL - Szociálliberális Párt) vezéreként, melynek akkoriban csupán egyetlen képviselője ült a parlamentben. A párt zavaros programjával a gazdasági életben ultraliberalizmust, a politikában nacionalizmust, a hétköznapi szokások átformálásában pedig ultrakonzervatív elveket vall. Donald Trump megszállott követőjeként Bolsonaro kijelentette, hogy a brazil külpolitika hallgatólagosan az Egyesült Államok érdekeihez fog igazodni, és ehhez fiát, a diplomáciai tapasztalattal nem rendelkező Eduardot javasolta amerikai nagykövetnek. (A jelölését maga Trump is támogatta, de a belső ellenállás miatt Eduardo inkább a PSL frakcióvezetője lett október közepén - a Szerk.)

Bolsonarot a legnyilvánvalóbban egyfajta mélységes sértődöttség jellemzi,

ez magyarázza a legjobban ideológiai elképzeléseit és ez befolyásolja minden megnyilvánulását. Így áll bosszút a társadalmon a középszerűségéért, miközben ugyanez a társadalom fedezi fel magának Bolsonaroban az „átlagembert”. 

  • Militáns rendet hirdet, pont ő, aki katonatiszt korában megszegte felettesei parancsát; 
  • a család szentségéről szónokol, miközben három házasságból született öt gyereke; 
  • és úgy prédikál vallásról, hogy egyszer katolikusnak vallja magát, máskor valamely evangéliumi egyház hívének. 
  • Az erkölcs védelmezőjének hirdeti magát, miközben a családjával együtt korrupciós ügyekbe keveredik, és bűncselekményeket elkövető félkatonai szervezetekkel szövetkezik; 
  • politikaellenesnek vallja magát, miközben profi politikusként kereste és keresi a kenyerét – három fiával karöltve, akik ugyanezt a szakmát választották…

Minden itt kezdődött

1970. április elején, az ereje teljében lévő katonai diktatúra hírszerző szolgálata kínzások útján információt szerzett a szélsőbaloldali Forradalmi Népi Előretörés csoport kiképző bázisáról a Ribeira folyó völgyében, São Paulo állam egyik legszegényebb régiójában. A hónap közepén jó ötezer katonát küldtek oda, köztük a politikai rendőrség embereit, hogy egy nagyszabású hadművelet keretében fogják el a gerillákat. Utakat zártak le, helikopterekkel köröztek a sűrű erdőségek fölött, repülőről bombázták a gyanús területeket. A művelet eredményeképpen 120 embert tartóztattak le, köztük két gerillát – nyolcan el tudtak tűnni a helyi lakosok közé vegyülve.

Május 8-án reggel, sűrű lövöldözések után a hét megmaradt gerillának, akiket a hadsereg volt kapitánya, Carlos Lamarca vezetett, sikerült áttörnie az Eldorado városában felállított kordont, és ezzel kezdetét vette fergeteges menekülésük, amely csak 41 nap múlva ért véget São Paulóban. Lamarca később még egy sor akciót szervezett a katonai diktatúra ellen, köztük a svéd nagykövet elrablását, akit csak egy hónappal később engedtek szabadon 70 politikai fogoly szabadságáért cserébe. Lamarcát 1971. szeptember 17-én ölték meg Bahia állam sűrű bozótosában.

Lamarca kapitány gyakorlat közben, illetve a meggyilkolása után a hadsereg által készített képen. 2007-ben posztumusz előléptették ezredesséFotó: Wikipedia/O País

A hadsereg jelenléte nagy hatással volt Eldorado lakosságára. Egyesek aktívan részt vettek a műveletekben, például vezetőnek ajánlkoztak az őserdőbe, és információkat hoztak-vittek a gerillák mozgásáról. Köztük volt egy lelkes és elszánt, „ravasz és önfejű” 15 éves fiú, akit Palmitonak, azaz pálmafának hívtak, mert fehér volt és magas, és akinek Jair Bolsonaro volt a neve. Kamaszkori jó barátja, Cidenei Alves visszaemlékezése szerint elbeszélgettek a katonákkal, akik megmutatták nekik a fegyvereiket, amitől a fiúk eksztázisba estek. Ez az epizód nagy hatással volt Bolsonaro jövőjére. Másik barátja, Celso Leite állítja: Bolsonaro ekkor kijelentette, hogy Brazília elnöke lesz, és mivel azt látta, hogy minden elnök katona, úgy döntött, belép a hadseregbe.

A messiás

Jair Messias Bolsonaro São Paulo állam egyik apró, eldugott településén, Glicérioban született 1955. március 21-én. Gyerekkora egy részét városról városra vándorolva töltötte, mígnem végül Eldoradóban telepedtek le. Hat testvér között ő volt a harmadik, és a családban egyszerűen Messiásnak hívták, mert anyja, Olinda Bonturi a nehéz várandósság után csodának tudta be a születését, míg apja, Percy Geraldo Bolsonaro az olasz származású kisebbség kedvenc csapatában, a Palmeirasban focizó Jair da Rosa Pinto tiszteletére nevezte el. A család az észak-olasz Anguillara Venetából, Padova megyéből bevándorló Bolzonarók leszármazottja.

Anyja háztartásbeli volt, apja pedig műfogsorkészítő. Bár nem volt fogorvosi végzettsége, Percy Geraldo mégis tömött, húzott, műfogsorokat gyártott, ezért a rendőrség 1973-ban feljelentette illegális munkavégzésért. Két évre rá a katonai rendőrség figyelni kezdte, mert kapcsolatba került az MDB-vel (Movimento Democrático Brasileiro – Brazil Demokratikus Mozgalom), az egyetlen legálisan működő ellenzéki párttal. Percy Geraldo „nagy bohém” volt, és közben „tetterős”, ahogy a fia, Renato visszaemlékszik rá: „Szeretett inni és dohányozni, de a gyerekeinek nem engedte, hogy cigarettázzanak és igyanak”. Az anyja bevallása szerint Jair nem állt különösebben közeli kapcsolatban az apjával. A sors iróniája, hogy végül Percy Geraldo Bolsonaro nevét kapta a Duque de Caxiasban 2018. december 17-én megnyitott katonai szakközépiskola, miután a fiát elnökké választották...

Bolsonaro szegény családból származik, de ahogy gyerekkori barátja, Gilmar Alves mondta róla, 

„ő az egyik legelszántabb ember, akit valaha ismertem”. 

„Napi huszonnégy órát tanult”, mert arra vágyott, hogy bejusson a kadétok előkészítő iskolájába Campinasban - és vágya 18 éves korában teljesült. Miután ezt elvégezte, beiratkozott az Agulhas Negras Katonai Akadémiára, ahol 1977-ben végzett. Ettől kezdve a tüzérség tisztje volt és ejtőernyősként is szolgált egészen 1988-ig, amikor megválasztották Rio de Janeiro önkormányzati képviselőjének, amivel egyúttal tartalékos állományba helyezték kapitányi rangban és a vele járó jövedelmezéssel.

A „rossz katona”

Annak ellenére, hogy Bolsonaro rajong az egyenruhákért, a fegyverekért, a rendért és a hatalmi hierarchiáért – imádja pisztolytartásba emelni a kezét, mintha épp lőni készülne –, a hadseregben nem voltak róla jó véleménnyel a felettesei. 1983-ban, 28 évesen hadnagyi rangban szolgált, amikor Carlos Alfredo Pellegrino ezredes a Hadügyminisztérium Nyilvántartási és Értékelési Igazgatóságának tett vallomásában azt állította, hogy Bolsonaro „egyfolytában egzecíroztatni akarta az alacsonyabb rangú tiszteket, amiért mindig megrovásban részesült, részben a bajtársai iránt tanúsított agresszióért, részben pedig a minden logikát és racionalitást nélkülöző, kiegyensúlyozatlan érvrendszere miatt”.

Balra a fiatal katonaFotó: Facebook/Bolsonaro

1986-ban, az ország demokratizálódásának kellős közepén két hétre letartóztatták. A vád „súlyos engedetlenség” volt, ugyanis szeptember 3-án a Veja hetilapban megjelent cikkben a hivatásos katonák alacsony fizetése miatt reklamált. Egy évvel később, 1987. október 27-én ugyanez az újság feltárta, hogy létezik egy „Beco Sem Saída” (Zsákutca) névre keresztelt és Bolsonaro által vezényelt terv, amely szerint 

kis teljesítményű bombákat robbantottak volna laktanyák mosdóiban, 

továbbra is az alacsony fizetések ellen protestálva. Egy újabb körben, a november 1-ei számban az újság leközölt egy Bolsonaro által rajzolt térképvázlatot, amely azt mutatta, hová helyeznének el bombát a Guandu folyó vízátemelőjénél, amely vízzel látja el Rio de Janeirót.

A Katonai Igazoló Bizottság 1988. április 19-i ülésén egyhangúlag Bolsonaro bűnössége mellett döntött, és felterjesztette, hogy „határozatban mondják ki a tiszti szolgálat betöltésére való alkalmatlanságát, és fosszák meg beosztásától és rangjától”. Az ügy a Katonai Legfelsőbb Bírósághoz került, ahol még az év júniusában lefolytatták a tárgyalást. A bíróság elfogadta Bolsonaro védekezését, miszerint a bizonyításra felhasznált dokumentumok elégtelenek, nem lehet rajtuk írásszakértői vizsgálatot végezni, mert a térképvázlaton nagybetűk szerepelnek. Bolsonarot annak ellenére mentették fel, hogy létezett egy grafológiai jelentés, amely megállapította a szerzőségét. Az üggyel szert tett némi népszerűségre, elsősorban az alacsony rangú katonák családjainak körében, és még abban az évben politikai pályára lépett.

Jarbas Passarinho ezredes, aki több miniszteri posztot is betöltött Costa e Silva, Emílio Garrastazu Médici és Jão Figueiredo tábornokok (a katonai diktatúra elnökei – a ford.) kormányaiban, azt nyilatkozta 2011-ben, hogy sosem tudta elviselni Bolsonarot a radikalizmusa miatt: „Ki nem állhatom a radikálisokat, még a jobboldali radikálisokat sem.” Ernesto Geisel tábornok, aki 1974 és 1979 között Brazília diktátora volt, már az 1993 júliusa és 1994 áprilisa között rögzített vallomásában azt állította, hogy Bolsonaro „abszolút nem volt normális”, sőt „rossz katona” volt.

Kaszárnyakormány

A laktanyákban töltött zaklatott évek után egyfajta pszichés kompenzációnak tűnik, hogy amint Bolsonaro kapitányból a köztársaság elnöke lett, nála magasabb rangú tiszteket osztott be maga alá. Az elnökhelyettes Hamilton Mourão tábornokon kívül a 22 miniszteréből három tábornok (a Védelmi Minisztérium, az Intézményes Biztonsági Kabinet és a Kormányzati Titkárság), egy admirális (Bányászati és Energetikai), egy a légi közlekedés alezredese (Tudomány és Technológia), egy pedig kapitány (Infrastruktúra). Összességében több mint 150 katonatiszt tölt be pozíciót első és második kormányzati szinten.

Bolsonaro elnök, jobbján Mourão alenök és a kabinet tagjai zászlófelvonási ceremóniát tekintenek megFotó: SERGIO LIMA/AFP

Bolsonaro, a diktatúra alatt kiképzett katona paranoiásan viszonyul a „kommunistákhoz”– ez a kategória mindazokat felöleli, akik nem értenek egyet gondolataival. Miután kiderült, hogy az elnökválasztás második körében a munkáspárti Fernando Haddad ellenfele lesz, 2018. október 21-i beszédében azt mondta a híveinek, hogy ők képviselik „az igazi Brazíliát”: „Ez itt a mi hazánk. És nem azé a vörös zászlós, mosott agyú csürhéé.” Véleménye szerint a kommunista felforgatók egyértelműen az oktatási rendszert vették célkeresztbe. Második oktatási minisztere, Abraham Weintraub lelkes harcostársa a „kulturális marxizmus” ellen vívott küzdelemben, amit elődje, a mindössze néhány hónapot pozícióban töltő Ricardo Vélez Rodríguez úgy írt le, mint valamiféle 

„materialista ideológiát, amely távol áll legdrágább hazafias értékeinktől és a világról alkotott vallásos elképzeléseinktől”.

Az oktatási miniszter felszámolta a sokféleségért és integrációért felelős titkárságot – ehhez tartozott az indiánok és quilombák (az afrikai rabszolgák leszármazottainak közösségei – a Ford.) iskoláztatása, az etnikai-faji kapcsolatok és az emberi jogok –, és helyette létrehozott egy militáns szervezetek által támogatott szervet, amelynek célja a katonai nevelés bevezetése az állami iskolákban. E modell szerint katonai rendőrök végzik az adminisztratív munkát, miközben az oktatási részért nevelők felelnek. Ez szigorú hierarchikus rendszabályokhoz vezetett az így működő intézményekben. A diákok egyenruhát hordanak, tisztelegnek, megérkezésnél megmotozzák őket, átnézik a hajukat és a cipőjüket, majd zászlófelvonással és a nemzeti himnusz éneklésével kezdik meg napi tevékenységüket.

A guru

Bolsonaro intellektuális vezetője az önmagát filozófusnak és írónak hirdető Olavo de Carvalho, aki 2005 óta az USA-ban él, és akit a Facebookon több mint félmillióan követnek. Mielőtt ez az ultrakonzervatív katolikus és megrögzött antikommunista a szélsőjobboldali brazil elnök mentora lett, volt asztrológus, az ezoterikus muzulmán Tariqa szekta tagja, és megjárta egy kórház pszichiátriai osztályát. A lelkes Trump-rajongó Carvalho megkérdőjelezi a globális felmelegedést, az evolúciót és a heliocentrikus világképet; azt állítja, hogy nem létezik fosszilis tüzelőanyag; tagadja, hogy a dohányzásnak köze lehet a rákos megbetegedésekhez és hogy az oltásokra szükség van; az AIDS szerinte a homoszexuálisok betegsége; az abortuszt bármilyen körülmények között elítéli; a feminizmust „szellemi fogyatékosságnak” címkézi. Carvalho munkásságának legjelentősebb hozadéka, hogy Bolsonaro kormánya magába szippantotta a „globalizmusról” vallott nézeteit.

Az Época hetilap 2017. október 13-i számában Carvalho így magyarázza gondolatait: „A világszintű, globális, egységes irányítás elképzelése már nagyon régóta létezik. Azoknak, akik erre törekszenek, az az egyik terve, hogy kiiktassák a világból az ember által vezetett autókat. Ez csak úgy lehetséges, ha az összes járművet egy központi forráshoz kapcsolják. Aki pedig ennek a forrásnak a birtokába kerül, az tudni fogja, mikor és hová megy bárki a világon. A másik tervük: kiiktatni a forgalomból a papíralapú fizetőeszközt. Az elektronikus tranzakciókkal a népesség gazdasági életét teljes kontroll alá lehet vonni.” 

Hogy ezt véghez tudják vinni, a „globalista elitnek” szét kell bomlasztania a tervnek ellenálló hatalom sejtjeit, amelyek között a legfontosabb a család. A „kulturális marxizmus” elterjesztése lenne a család lerombolásának egyik fegyvere. „Gramsci [Antonio Gramsci olasz filozófus] stratégiája szerint harci szellemüket elsősorban nem a kommunista ideológia táplálja. Sőt, épp ellenkezőleg, olyan, a társadalom legfőbb pilléreinek számító különleges pontokat támadnának, mint a család, a szexuális erkölcs, a büntető- és polgárjog ideája.” Ha az állampolgárok nem hisznek semmiben, könnyen uralma alá hajthatja őket a globalista elit, vonja le Carvalho a következtetést.

A brazil elnöki hivatal által közzétett kép a washingtoni brazil nagykövetségen adott fogadásról 2019 márciusában. Bolsonaro és külügyminisztere között Olavo de CarvalhoFotó: ALAN SANTOS/AFP

Ahhoz tehát, hogy felvegyük a harcot a „globalizmus” ellen, nem elég, ha belülről támadjuk a „kulturális marxizmust”, kívülről is szembe kell vele szállnunk. Carvalho erre a feladatra Ernesto Araújot javasolta Bolsonaronak a külügyminiszteri posztra. A fundamentalista katolikus Araújo, aki eddig másodvonalbeli diplomata volt, most azt állítja, hogy leghőbb vágya megszabadítani Brazíliát és a világot a globalizmustól, „ettől a velejéig embertelen, antikrisztusi rendszertől”: „A Krisztusba vetett hit ma azt jelenti, hogy harcolni kell a globalizmus ellen, amelynek végső célja, hogy szétszakítsa az Isten és ember közötti kapcsolatot, rabszolgává tegye az embert, Istent pedig megfossza jelentőségétől.” Zavaros beiktatási beszédében állította: „Azok, akik azt mondják, nincs különbség férfi és nő között, nem mások, mint akik azt hirdetik, hogy az országoknak nincs joguk megvédeni a határukat, és akik azt hirdetik, hogy az emberi embrió nem több valamiféle szétroncsolható sejthalmaznál, és akik azt mondják, hogy az emberi faj egy betegség, amelynek el kell tűnnie, hogy megmentsük a földet.”

Araújo a globális felmelegedést „marxista dogmának” tartja, javaslatai között pedig olyanok szerepelnek, mint hogy „a pénzügyi szervezeteket használjuk a fejlődő országok kínai tőkétől való függésének csökkentésére”, szakítsunk a békepárti politikával, harcoljunk a migráció egyetemes joga ellen úgy, hogy fölébe helyezzük a nemzeti önrendelkezés jogát, továbbá szüntessük meg „az amerikai kontinensen uralkodó bolivárizmust”, és 

gondoljuk újra az „új” Olaszországhoz, Magyarországhoz és Lengyelországhoz fűződő viszonyunkat. 

Az irányvonal pedig Izrael legyen, egy olyan állam, „amely mindig is egy nemzet volt, még akkor is, amikor nem volt saját földje – ellentétben az olyan országokkal, amelyeknek van saját földjük, vannak templomaik és váraik, mégsem akarnak nemzet maradni.”

Evangéliumi egyházak

2016. május 12-én, mialatt Brazíliában a szenátus megszavazta a korábbi elnök, Dilma Rousseff vád alá helyezését, Izraelben Jair Bolsonarot a Jordán folyó vizében keresztelte meg Everaldo Dias Pereira, az Isten Gyülekezete pásztora, aki egyben a Keresztényszociális Párt elnöke; akkoriban az a hír járta, hogy a párt a gyülekezet egyfajta leányvállalata. 

Bár Bolsonaro továbbra is katolikusnak vallja magát, harmadik felesége, Michele Reinaldo az egyik evangéliumi egyház követője (Brazíliában ez a kifejezés főleg a fundamentalista pünkösdista és neo-pünkösdista egyházakat jelöli), a Baptista Szemléletű Egyház gyakorló híve, esküvőjüket 2013-ban Silas Malafaia, az Isten Gyülekezete  pásztora celebrálta. A Forbes szerint ő a harmadik leggazdagabb brazil vallási vezető 150 millió dolláros vagyonával. Az első a listán az Isten Királyságának Egyetemes Egyházát vezető Edir Macedo 950 milliós becsült vagyonnal, a második pedig Valdemiro Santiago, az Isten Hatalmának Világegyháza vezetője 220 millióval. Mindhárman, a listán a negyedik és ötödik helyet elfoglaló RR Soaressel (Isteni Kegyelem Nemzetközi Egyháza) és Hernandes-házaspárral (Krisztusban Való Újjászületés Egyháza) együtt támogatásukról biztosították Bolsonarot.

Egy lelkész imáját hallgatja a szenátus elnöke, Bolsonaro elnök és Silas Malafaia az evangéliumi gyülekezetek találkozóján a riói Hilton Barra HotelbenFotó: MAURO PIMENTEL/AFP

A különböző evangéliumi egyházak vezetőiben – a vagyonukon és követőik fanatikus tömegén kívül – az a közös, hogy a bibliai apokalipszis szó szerinti értelmezésére alapozva azt a hitet terjesztik, hogy Jézus vissza fog térni, elfoglalja Dávid király trónját Jeruzsálemben, majd a világ népeinek krisztianizációja után ezer évig uralkodik a földön. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, alapvető fontosságú, hogy előbb Izrael és a szent város a zsidók fennhatósága alá kerüljön, akik mellett ott állnak majd a keresztények. Azért, hogy megtartsa az észak-amerikai evangéliumi egyházak feltétlen támogatását, Trump Jeruzsálembe helyezte át az Egyesült Államok nagykövetségét – ezt Bolsonaro is megígérte elnökké választása után. (Igaz, egyelőre nem teljesítette, Brazília – Magyarországhoz hasonlóan – csak kereskedelmi kirendeltséget nyitott a vitatott státuszú városban – a Szerk.)

Az evangéliumi egyházak ma a brazil lakosságnak körülbelül 30 százalékát képviselik, ami megdöbbentő növekedést jelent az 50 évvel ezelőtti 10 százalékhoz képest.

Igazi tömegkommunikációs birodalmat tartanak a kezükben: saját televíziós és rádiós csatornák, nyomtatott és elektronikus sajtó. A Nemzeti Mozgóképügynökség tanulmánya szerint a televíziós műsorok 21 százaléka hittérítő céllal készül. A 2018-as választások alatt az evangéliumi egyházak 91 főt delegáltak a kongresszusba (82 szövetségi képviselőt és 9 szenátort, köztük Eduardo és Flávio Bolsonarot, az elnök fiait), az Evangéliumi Parlamenti Front pedig, amely katolikusokat és protestánsokat is soraiban tudhat, majdnem a harmadát teszi ki az 594 kongresszusi tagnak. „A Frente elsősorban azért jött létre, hogy vigyázza a férfiból és nőből álló, monogám család érdekeit”, magyarázza Lincoln Portela, a Brazil Republikánus Párt képviselője, neopünkösdista pásztor, a Frente egyik vezéralakja.

Beiktatási beszédében, 2019. január 1-jén Bolsonaro ultrakonzervatív programot hirdetett, mely olyan témákat ölel fel, mint a hagyományos családmodell felértékelése, a gender-ideológia elleni harc, a fegyverviselés megkönnyítése és az Escola sem Partido (Pártsemleges Iskola) létrehozása (a szavait idézve: „olyan iskolákat akarunk, amelyek a munkaerőpiacra készítik fel a gyerekeinket, és nem politikai harcokra”). Kevesebb mint tíz perc alatt hatszor idézte Istent.

Felemelkedés

Mielőtt belépett a Szociálliberális Pártba, amelynek színeiben megválasztották, Bolsonaro hét politikai csoportosulásnak volt a tagja (PDC:  Kereszténydemokrata Párt, PPR: Reformprogresszív Párt, PPB: Brazil Progresszív Párt, PTB: Brazil Munkások Pártja, PFL: Liberális Front Pártja, PP: Progresszív Párt, PSC: Keresztényszociális Párt), parlamenti munkássága pedig jelentéktelen volt.

Az O Estado de S. Paulo feltárta, hogy Bolsonaro a képviselőházban töltött 28 éve alatt 171 törvénytervezetet és alkotmánymódosítási javaslatot nyújtott be – ennek 57 százaléka a katonatisztek érdekeit képviselte, illetve a közbiztonsághoz kapcsolódott. Mindeközben csupán két törvénytervezetet tudott elfogadtatni – az egyik kiterjesztette az adómentességet az informatikai céllal előállított ipari termékekre, a másik pedig engedélyezte a foszfoetanolamin orvosi célú használatát. Az ezzel a hatóanyaggal készült gyógyszer Brazíliában „ráktablettaként” vált ismertté, miközben a tesztelése során bebizonyosodott, hogy semmilyen hatással sincs a betegségre. Volt még egy alkotmánymódosítási javaslata, amely az elektronikus úton leadott szavazatok kinyomtatását indítványozta, ezt a parlament elfogadta, de végül a Legfelsőbb Szövetségi Bíróság elutasította.

Bolsonaro háromszor pályázott a képviselőházi elnökségre, 2005-ben, 2011-ben és 2017-ben, mindháromszor hiába. Az utolsó alkalommal, 2017 februárjában, másfél évvel elnökké választása előtt csupán négy szavazatot kapott, amivel utolsó helyen végzett a hat pályázó között. Bár a kollégái nem hittek benne, Bolsonaronak mégis sikerült felhívnia magára a figyelmet vitatható nézeteivel, amelyekre ráerősített a különféle közösségi hálókon megnyilvánuló harciassága – ebben példaképe, Donald Trump stratégiáját követte. Sikerült felébresztenie, megerősítenie és megszilárdítania a brazil társadalom mélységesen reakciós oldalát, ami aztán kialakította saját politikai-ideológiai platformját.

Az Ibope 2018 márciusában közölt kutatása szerint 

tíz választópolgárból nyolcnak az a legfontosabb, hogy az általa kedvelt jelölt higgyen Istenben.

A Fórum Brasileiro de Segurança Pública 2018-as felmérése arra jutott, hogy a brazil társadalomban nagyon magas (egy nullától tízig terjedő skálán 8,1) a hatalmi pozíciók támogatottsága. A Világgazdasági Fórum, mely évente egyszer Davosban ül össze, 2017-ben megállapította, hogy a 137 országot vizsgáló Globális Versenyképességi Mutató szerint Brazíliában bíznak legkevésbé a politikusokban.

2018. november. A Bolsonaro-pólók fölötti figurák: Sergio Moro bíró mint Superman, Rousseff és Lula korábbi elnökök rabruhábanFotó: MAURO PIMENTEL/AFP

Bolsonaro felemelkedése gyengén teljesítő szövetségi képviselőből az elnöki pozícióba egybeesik a társadalomban fokozatosan erősödő antipetizmussal (az országot másfél évtizeden át kormányzó baloldali Munkáspárttal, a PT-vel szembeni ellenérzés vagy ideológia – a Szerk.), amire még jobban ráerősített az Operação Lava-Jato (Autómosó) néven ismert nyomozás, amely a Luiz Inácio Lula da Silva kormányzása (2002-2010) alatt a közintézményekben elkövetett korrupciót vizsgálta. A 2013. júniusi tüntetések zavaros követeléseikkel és az orientáció hiányával a brazil társadalom polarizációját erősítették, ami 2014-ben Dilma Rousseff nagyon szoros újraválasztását (az érvényes szavazatok 51 százalékát kapta) és a labdarúgó-világbajnokság megrendezése elleni tüntetéseket eredményezte. Az óriási médiakonglomerátumok által indított embertelen kampány és a közösségi hálókon terjesztett fake news-ok segítségével a zöld-sárga ingesek tüntetései 2016-ban végül a Dilma Rousseff elleni alkotmányos vádeljárás megindításához vezettek. Ez valójában a hagyományos jobboldal parlamenti puccsa volt.

Ez a hagyományos jobboldal - amelynek sok vezetője szintén korrupciós ügyek miatt szerepelt a feljelentésekben - még az exelnök Fernando Henrique Cardoso presztízsét meglovagolva sem tudott elég erős nevet állítani Lula da Silvával szemben, aki az összes közvélemény-kutatás szerint a választók kedvence volt. Az ex-kapitány és „antipolitikus” Jair Bolsonaro, kihasználva ezt az űrt, megpályázta az elnöki pozíciót azzal az ígérettel, hogy „felveszi a harcot mindaz ellen, ami itt folyik”, és szélsőséges, végtelenül egyszerű beszédében „hierarchiát és fegyelmet” ígért, „a rend és haladás érdekében”. 2018 januárjában Bolsonaro már a második helyen állt a választási versenyben. Csak az volt a gond, hogy Lula még ebben az össztűzben is legyőzhetetlennek tűnt a közvélemény-kutató intézetek előrejelzései alapján. 

Április 5-én, öt hónappal a választások előtt Sérgio Moro szövetségi bíró, aki az Autómosó-művelethez kapcsolódó perekben ítélkezett, passzív korrupció és pénzmosás miatt börtönre ítélte Lulát, az ítéletet azonnal végrehajtották, a volt elnököt 12 évre zárták el – annak ellenére, hogy az ügy hatalmas jogi vitát kavart. Ma már a The Intercept Brasil feltáró munkájának köszönhetően tudható, hogy Moro az Autómosó-ügy során rengeteg illegális lépést tett Bolsonaro pártérdekeinek megfelelően azért, hogy Lulát börtönbe juttassa. (Erről itt olvasható egy viszonylag friss összefoglaló – a Szerk.) 

A börtönbüntetését töltő Lula még így is listavezető volt a közvélemény-kutatások szerint – augusztusban a szavazatok 39 százalékát tudhatta magáénak Bolsonaro 19 százalékával szemben. Szeptember 6-án aztán az ex-kapitányt Minas Gerais államban megkéselték. Ennek az epizódnak a körülményeit azóta sem tisztázták, viszont erős érzelmi reakciókat váltott ki a radikális választási hadjárat alatt meglehetősen érzékennyé váló szavazók körében. 

A késszúrás utáni pillanatFotó: RAYSA LEITE/AFP

A Munkáspárt próbálkozásai Lula kiszabadítására sorra elbuktak a Legfelsőbb Szövetségi Bíróságon, ezért szeptember 11-én, öt nappal a Bolsonaro elleni merénylet után elindították Fernando Haddadot, São Paulo volt prefektusát, aki a nagyközönség előtt addig ismeretlen volt. Az új helyzet kialakulása után – szeptember 20-án – készült első felmérések szerint Bolsonaro a biztos szavazók 28 százalékának szavazatával már vezetett, míg Haddad 16 százalékkal a második helyen állt. Ebben az időszakban a választások heves vitákba torkolltak az antipetista és a Bolsonaro téziseit ellenző választók között.

Végül Bolsonarot az érvényes szavazatok 55 százalékával választották meg – ami az összes szavazó 39 százalékának felel meg, ha hozzávesszük az érvénytelen és fehér szavazatokat, illetve a távol maradókat. (Brazíliában elvileg kötelező szavazni, de ennek sokan – legutóbb minden ötödik választásra jogosult – nem tesznek eleget, vagy üres szavazólappal jelzik véleményüket – a Szerk.) 

Sergio Moro bíró az új elnök igazságügyi minisztere lett.

Ultraliberalizmus

Választási kampánya során Bolsonaro - aki tudatlannak vallotta magát gazdasági kérdésekben - előre vetítette, hogy szabad kezet ad Paulo Guedesnek, a Chicagói Egyetemen végzett közgazdásznak, Milton Friedman tanítványának, a Millenium Intézet egyik alapítójának. Az intézet 2005-ben nyílt meg ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, sajtó- és pénzügyi nagyvállalatok támogatásával, azzal a céllal, hogy az ultraliberális ideológia alapismereteit terjessze. Guedes, akit Bolsonaro egyfajta szuperminiszterének tartanak, beiktatási beszédében leszögezte: „A közép és a baloldal között harminc éve tartó politikai szövetség után most eljött az ideje az elveikben és szokásaikban konzervatívok és a gazdasági életben liberálisok szövetségének.”

Bolsonaro szuperhatalommal ruházta fel a Guedes által vezetett Gazdasági Minisztériumot, a legkülönfélébb ügyeket rendelve alá, mint a privatizáció, a munkaerő és a szociális védelem. A miniszter célja, hogy rugalmasabbá tegye a munkaerőviszonyokat („hagyjunk fel a fasiszta szabályozással”) és „megszabadítsa” a dolgozókat a szociális védőháló elosztási rendszerétől. Szándékában áll kivétel nélkül az összes állami vállalat privatizációja.

Fotó: MAURO PIMENTEL/AFP

Az Instituto Millenium egyik fő értéke a meritokrácia, „az egyéni erőfeszítés jutalmazása”, ami ironikusan hangzik egy olyan országban, amely a legnagyobb társadalmi egyenlőtlenségeket felmutató tízes toplistán szerepel. Ám Bolsonaro feltétel nélküli híve a meritokráciának. Elszántan törekszik rá, hogy lerombolja a munkáspárti kormányok (2002-2016) fontos lépéseit az esélyegyenlőség növelése felé, mert úgy gondolja, hogy „aki valamilyen kvótával él, az aláírja a saját alkalmatlansági bizonyítványát”. Bolsonaro az esélyegyenlőséget segítő politikát „szegénykézésnek” hívja: 

„szegény fekete, szegény nő, szegény homoszexuális, szegény észak-keleti. Véget fogunk vetni ennek”

- helyezte kilátásba 2018 októberében a TV Cidade Verde-ben. A vidékkel kapcsolatban kijelentette, hogy megbénítja a már amúgy is lelassult agrárreformot, és „terrorista” bűncselekménynek minősíti a Föld Nélküli Munkások Mozgalma (MST) akcióit, akiket ő egyszerűen „banditáknak” nevez. 2017 áprilisában a riói Hebraika Klubban tartott beszédében világossá tette, hogy kormányzása alatt „egyetlen centiméter sem marad az indián vagy a quilombola rezervátumok számára”.

A gazdaságban ultraliberális, a szokásokban ultrakonzervatív programtervezet Bolsonarot az új szélsőjobb vezéregyéniségéhez, az észak-amerikai Steve Bannonhoz közelítette, aki kidolgozta Trump győztes kampányának stratégiáját, és megalkotta a The Movementet, az „alternatív jobboldal” irányelveit propagáló szervezetet. Miután az elnök egyik fia, Eduardo Bolsonaro 2018. augusztus 4-én találkozott Bannonnal az Egyesült Államokban, ezt írta twitterén: „Remekül elbeszélgettünk, egyezik a véleményünk a világról. Azt mondta, lelkes híve Bolsonaro kampányának, és bizonyosan egyesíteni tudjuk majd erőinket, hogy felvegyük a harcot elsősorban a kulturális marxizmus ellen.”

Dinasztia

Javier Lafuente spanyol újságíró az El Paísban következőképpen írta le a hasonlóságokat Bolsonaro és Trump kampánya között: „Ostoba, olcsó nyelvhasználat. Folyamatosan bírálja a hagyományos tömegkommunikációs eszközöket, miközben a saját hálózatát építi, és semmihez sem fogható módon használja a közösségi fórumokat céljai elérése érdekében. Minden esetben a nacionalista elemeket helyezi előtérbe, és személyi kultuszával riválisai fölé emelkedik. Ahogy Trump a kampánya során, úgy Bolsonaro is szóvivőnek használta a fiait.”

A fiúk: Eduardo, Carlos és FlávioFotó: SERGIO LIMA, MAURO PIMENTEL/AFP

A Bolsonaro által prédikált gyűlölet és intolerancia – „ki fogjuk üldözni a hazánkból ezeket a jelentéktelen vörösöket”, utalt az ellenzékre 2018. október 21-én – garantáltan folytatódik saját klánjában: három felnőtt fiának már biztos a politikai karrierje, és apjukkal egyetemben szélsőjobboldali ideológiát vallanak. A Rogéria Nunes Bragával kötött első házasságából született fiai nagyon fiatalon vetették bele magukat a politikába, népszerűségi rekordokat döntöttek, és aktívan részt vesznek apjuk döntéshozatali folyamataiban.

Legidősebb fia, az 1981-ben született Flávio 2018-ban 4,4 millió szavazattal lett szenátor, miután négy egymást követő mandátumot töltött ki Rio de Janeiro állam képviselőjeként. Az 1982-ben született Carlos, a „család pitbullja” 17 évesen már Rio de Janeiro önkormányzatának elöljárósági tagja volt a brazil történelem legfiatalabb elöljárójaként, akit 2016-ban a legtöbb szavazattal választottak újra. Az akkor 34 éves Eduardo 2018-ban 1,8 millió szavazatot kapott São Paulo államban, így lett Brazília történelmének legtöbb szavazattal megválasztott szövetségi képviselője.

Bolsonaronak még két gyereke van két másik házasságából. Az Ana Cristina Valle-val folytatott zaklatott kapcsolatából – amelyet halálos fenyegetések, külföldre menekülés és menedékjog iránti kérelem kísért – 1998-ban született Renan, aki Facebook-profilján „jobboldalinak, joghallgatónak és a nemzeti jövő részének” vallja magát. A Michelle Reinaldoval kötött házasságából 2010-ben megszületett Laura: „Öt gyerekem van. Négyből férfi lett, az ötödiknél elgyengültem, ezért aztán ebből nő lett.”

A fejlődés útja

Végezetül néhány tételmondat Jair Bolsonarotól:

  • „Én a kínzás pártján állok.” (1999. 05. 23., TV Bandeirantes)
  • „A szavazatok semmit sem fognak megváltoztatni ebben az országban. Sajnos csak akkor fog bármi is megváltozni, ha kirobbantjuk a polgárháborút. Ha megtesszük azt, amit a katonai rezsim nem tett meg: megölünk 30 ezer jelentéktelent.” (1999. 05. 23., TV Bandeirantes)
  • „Én a halálbüntetés pártján állok.” (2000. 02. 14., Isto é Gente)
  • „Mindaz, amit a buzik nyújtani tudnak, a nőkben is megvan, csak sokkal jobban.” (2011. 04. 04., TV Bandeirantes)
  • „Képtelen lennék szeretni a gyerekemet, ha homoszexuális volna.” (2011 júniusa, Playboy)
  • „A világ söpredéke [a bevándorlók] elérte Brazíliát.” (2015. 09. 17., Opção)
  • „Nincs olyan, hogy világi állam, nincs. Az állam csak keresztény lehet. Brazília a többségé lesz. A kisebbségek pedig vagy alkalmazkodnak, vagy egyszerűen eltűnnek.” (2017. 02. 08., beszéd Campinha Grande-ban)
  • „A fegyver sokkal nagyobb garanciája a szabadságunknak, mint az élet védelme.” (2018. 02. 29., beszéd Curitibában)
  • „Az ENSZ semmire se jó. Kommunisták gyülekezete az egész.” (2018. 08. 18.,  sajtótájékoztató Resende-ben)
  • „Nem elnöknek születtem, hanem katonának.” (2019. 04. 05., beszéd Brazíliavárosban)
  • „Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy a nácizmus egy baloldali mozgalom volt.” (2019. 04. 02., sajtótájékoztató Brazíliavárosban)
  • „Brazília egy szűz lány, akit minden külföldi szatír magának akar.” (2019. 07. 06., interjú Amazóniáról)

A címlapi képet Kiss Bence készítette az AFP fotójának felhasználásával.