Egy ország szenved tőle, hogy szökik a meleg a házainkból

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem
  • Magyarországon nem kell nagyon szegénynek lenni ahhoz, hogy az ember rossz minőségű lakásban éljen.
  • Naponta tömegek fűtik az utcát rosszul szigetelt házaikból, ami a pénztárcájukat és a klímát is megterheli. A nincstelenek vizes, lopott fával és hulladékkal is próbálkoznak, tönkretéve saját magukat és a környezetüket is. 
  • Ahhoz, hogy ez megváltozzon, tömeges lakásfelújításokra lenne szükség. A kormány eddigi, kisebb próbálkozásai nem vezettek eredményre, de ha más nem, az uniós előírások talán kikényszerítik majd. 

„Mindig azt mondom, ha valaha árvíz lesz, innen fentről csak az emeletes házak tetejét fogom látni. Ha a lépcsőmig feljön a víz, én akkor is csak nézem majd a tengert. Ha az én házamat is elöntötte, abból lehet majd tudni, hogy Sajószentpéterből semmi nem maradt.”

Farkas Pál rá se hederített az első, komolyabb decemberi hidegre, úgy szívta a cigit a kertjében, mintha nem mínusz öt-tíz fok lett volna, hanem legalább plusz tizenöt. Háromszor költözött, dolgozott külföldön is, de már jó ideje itt, az Alacska-patak feletti Erzsébet-telepen él a feleségével. 

Farkas Pál Fotó: Halász Júlia

Tíz éve is van már, hogy körbeszigetelte a házat, az ablakokat pedig műanyagra cserélte, egyedül a vakolás maradt hátra. „A kerítést most fogom megcsinálni, ha Istenke megsegít.” Gázzal fűtenek, havi hétezer forintos átalányért, „a többi majd kiderül a végelszámolásnál”. Akárhogy is, Pál szerint már most visszajött az, amit a felújításra költött.

Ehhez persze pénz kellett, ami sokszor hiánycikk errefelé, nem csak a Sajó-völgyben, de egész Borsod megyében. „Nem nagy pénzű emberek laknak itt, nem tudják megcsinálni. Fűtenek mindenfélével, itt a közelben is volt, hogy gumit, szemetet, ruhacsomagot égettek. 2-3 éve aztán le lettek állítva, mi is összevesztünk velük, a nejemnek asztmája van.”

Ahogy a sajó-völgyi szmog, úgy az országot ellepő, rosszul szigetelt, energiapazarló házak sem csak a szegényeket érintő problémák.Sok, átlagos anyagi helyzetű ember él úgy, hogy az már az energiaszegénység határát súrolja, akár azért, mert rengeteget költ fűtésre, világításra, akár azért, mert több évtizedes, sosem felújított lakásban lakik. Ebben a cikkben bemutatjuk, mit jelent energiaszegénynek lenni, és mitől áll olyan rosszul a magyar energiahatékonyság ügye.

Légszennyezettségi térkép 2017 januárjából. Akkor 747 volt a PM10 szálló por koncentrációjának napi átlagértéke, ami 532 százaléka az egészségügyi határértéknek.Forrás: Időkép

Szörnyű levegő 

A Sajó-völgy Európa egyik legszennyezettebb levegőjű térsége, a szálló por koncentrációja rendszeresen átlépi az egészségügyi határértéket, aminek alapvetően domborzati okai vannak: az észak-déli fekvésű Sajó-völgyben kevesebbet fúj a szél, ami megtisztíthatná a levegőt. 

Egykor a környékbeli erőművek is tetézték a bajt, Pál is emlékszik a Berentéről érkező porfelhőkre. Ezeket azonban sorra bezárták, így mostanra a lakossági tüzelés vált a környékbeli légszennyezés első számú felelősévé. Az utóbbi években sokan szilárd tüzelőkre, fára, szénre tértek át, nem beszélve a hulladékégetésről, ami különösen káros a környezetre és az egészségre, ráadásul még törvénytelen is. 

Ez mindenki számára világos errefelé, megemlíti a miskolci levegőminőségi terv is, mégsem dolgoztak ki részletes stratégiát a helyzet javítására. Azt ígérték, a tervet idén felülvizsgálják, ezért májusban a Levegő Munkacsoport javaslatokat küldött a miskolci járási hivatalnak. Többek közt sürgetik 

  • a rászorulók fűtési támogatását, 
  • a rossz minőségű szenek használatának beszüntetését,
  • az avarégetés betiltását,
  • az illegális égetésekkel szembeni szigorú fellépést, 
  • az épületek korszerűsítését, a fűtőberendezések cseréjét, 
  • alacsony kibocsátási zónák kialakítását, ahová csak a legkevésbé szennyező járművek hajthatnának be, 
  • az elektromos autók és az autómegosztó rendszerek támogatását. 

Arról, hogy a légszennyezés mennyire megkeseríti a sajó-völgyiek életét, tavaly videót is készítettünk:

A Levegő Munkacsoport javaslatai is mutatják, mennyire összetett problémáról van szó, aminek szociális, energiahatékonysági, műszaki, környezetvédelmi és jogi oldala is van. Vagyis az előrelépéshez nagyon sokféle szaktudást kellene összehangolni, ami sokszor inkább a felelősség egymásra hárításához vezet. 

Feldmár Nóra, a lakhatási ügyekel foglalkozó Habitat for Humanity munkatársa szerint ez az egyik oka annak, hogy szinte semmi nem történik az energiaszegénység felszámolása érdekében sem, pedig ennek a Sajó-völgyben is kulcsszerepe lenne. 

Minél szegényebb vagy, annál húzósabb a fűtés

Tovább nehezíti a dolgot, hogy az energiaszegénység még a tudományos életben is szinte vadonatúj területnek számít, pláne a szélesebb nyilvánosságban, ahol csak az utóbbi években jelent meg. Bár Nyugat-Európában, elsősorban Angliában már az 1970-es, 80-as évek óta beszélnek róla, egy magyar tanulmány még 2010-ben is azt írta, hogy a fogalom Közép-Kelet-Európában „gyakorlatilag ismeretlen a releváns tudományos és szakpolitikai irodalom számára”. 

Ezért az sem magától értetődő, ki számít egyáltalán energiaszegénynek. Az Európai Uniónak nincs egységes meghatározása, inkább arra ösztönzi a tagállamokat, hogy maguk definiálják és mérjék a jelenséget. A magyar kormány ezt egyelőre nem tette meg, elindult viszont az Elosztó Projekt öt civil szervezet, a Habitat for Humanity, a Kötháló, az Esély Labor, a Női Érdek és a NOSZA részvételével. Nekik éppen az a céljuk, hogy átláthatóvá, érthetővé és elemezhetővé tegyék azt, amit a magyar energiaszegénységről tudni lehet. 

A témával foglalkozó kutatásokban többféle megközelítést alkalmaznak, hogy megállapítsák, kik élnek energiaszegénységben:

  • egyrészt megnézik, mennyire kell az embereknek a zsebükbe nyúlni, hogy fűteni, világítani tudjanak otthon,
  • másrészt a lakók szubjektív, megélt tapasztalatai alapján közelítenek, például: úgy érzik-e, hogy megfelelően fel tudják fűteni a lakásukat?, 
  • harmadrészt figyelembe veszik például, hogy mennyire maradtak el a lakók a közüzemi számlákkal, vagy hogy milyen állapotú lakásban élnek. 

Először is, a magyar háztartások harmada a jövedelmének több, mint 15 százalékát költi energiára, amiben a tűzifától a villanyszámláig minden benne van. Ez durván 1,25 millió háztartást, és ennél sokkal több embert jelent. Sőt, 2015-ös adatok alapján a háztartások 10 százaléka jövedelmének legalább 24 százalékát energiára költi, ami így volt már a rezsicsökkentés előtt is. (Igaz, ebben a 10 százalékban akár nagyon jómódú, de sok energiát pazarló háztartások is benne vannak). 

Ha a jövedelmük alapján öt csoportra osztjuk a társadalmat, és megnézzük, mire, mennyit költenek, kiderül, hogy minél szegényebb valaki, arányaiban annál többet kell energiára áldoznia. 

Ezen az ábrán az oszlopok mutatják, hogy a különböző jövedelmi csoportokban mekkora az egy főre eső, éves nettó jövedelem, a piros vonal pedig az energiára fordított költségek arányát jelzi. A legszegényebb húsz százalék például a jövedelme 17 százalékát fordítja energiára, míg a leggazdagabbaknál ugyanez 8 százalék.

Más szempontok szerint sem túl jó a helyzet. Az Eurostat adatai alapján a magyarok 

  • 22 százaléka olyan lakásban él, ahol beázik a tető, nedvesek a falak, vagy korhadnak az ablakok, a padló, 
  • 6 százaléka pedig anyagi okokból nem tudja megfelelően felfűteni a lakását.

Ezt a sokféle mérőszámot összesítve jutott arra az Európai Klíma Alapítvány, hogy az energiaszegénységet tekintve Magyarország - Bulgáriát megelőzve - a második legrosszabb helyen áll az Európai Unióban.

Ha úgy van, muszáj az erdőből hozni 

„Vállon, bicajjal hozom, minden áldott nap” - mondta Tibor, egy romos házban lakó, közmunkából élő, sajó-völgyi család feje, amikor arról beszélgettünk, honnan szerzi be a téli tüzelőt. Magyarul: a környékbeli erdőkbe jár gallyazni, ami persze lopásnak számít, ezért nem írjuk le a valódi keresztnevét. 

„Amúgy 28-30 ezer forint lenne egy köbméter fa. Vagy eszel, vagy fázol”- tárta szét a karját, és indulatosan magyarázni kezdte, hogy az önkormányzattól hiába kaptak szociális tüzifát, csuromvizes volt az egész, alig tudtak mit kezdeni vele. 

Fotó: Halász Júlia

Így is nehéz megtartani odabent a meleget, mert bár a kályha környékén elég jó idő van, az ablakot pokróccal kell betömködni, hogy ne fújjon be a szél. A tető is ramaty állapotban van, még ha nemrég ki is cserélt néhány lécet. „Egy barátom csinálta meg a tetőszerkezetét, ő adta a cserepet a régiről.” Azért valahogy így is felfűtik a három szobát, a két gyereknek sem kell fáznia, amikor hazaszaladnak a nagy, téli csúszkálások után. 

Tibor azt mondta, sosem hoz el óriási rönk fákat, azt amúgy sem tudná biciklin szálítani, de így is előfordult, hogy meggyűlt a baja a rendőrökkel. „Jöttek be az udvarba, mentek hátra, látták a sok fát, 50 ezerre büntettek” - mondta. Azóta csak annyit hoz, amennyi egy napra elég, el is tüzeli egyből, akár néhány ronggyal együtt.

Fotó: Halász Júlia

Tiborék helyzete azért is érdekes, mert jól leírja az energiaszegénységben élők egyik legnagyobb csoportját: rossz minőségű épületben laknak, gyerekeket nevelnek, és keveset keresnek. „Amikor fűtési nehézségekről van szó, sokan a nyugdíjasokra gondolnak, nem véletlen, hogy a rezsiutalványt is ők kapják. Pedig egy nyugdíjas házaspár általában még mindig jobban él, mint rengeteg kisgyerekes család, pláne egyedülálló szülő, ahol a foglalkoztatást helyettesítő támogatást, vagy a közmunkabért kell beosztani” - mondta Feldmár Nóra. 

Szörnyű a szén, de osztják 

Akár összespórolják rá a pénzt, akár az önkormányzattól kapják, akár az erdőből hozzák, általában igaz, hogy a szegényebbek gáz helyett fát vagy szenet használnak tüzelésre. 

Csakhogy a tűzifa évek óta egyre drágább, ezért is fűtenek többen szénnel, vagy ami még rosszabb, hulladékkal. Ezzel szemben a vezetékes gáz ára, ami jobban érinti a magasabb státuszú embereket, a kormány rezsicsökkentésének köszönhetően 2012-ben bezuhant, és azóta is alacsony szinten stagnál. 

„Sajnos kultúrája van a lignit lakossági felhasználásának is” - mondta F. Nagy Zsuzsanna, a Zöld Kapcsolat Egyesület elnöke, aki kollégáival együtt kíváncsi volt, milyen minőségű szénnel tüzelnek az emberek. Ezért szeptemberben környékbeli tüzépekről, illetve két településen a szociális tüzelőként osztott lignitből is mintát vettek. Bükkábrány, Sajókápolna, Putnok és Ózd térségéből összesen hatféle mintát vizsgáltattak be. 

Kiderült, hogy a bükkábrányi és a sajókápolnai lignitnek is extrém magas a kén- és hamutartalma. Vagyis nagyon környezetszennyező, káros az egészségre, és még a fűtőértéke is alacsony. A Németországból hozott barnaszén brikett sokkal jobb minőségű volt, de persze háromszor drágább is, mint a többi. „A hatból négy minta egyszerűen nem nevezhető szénnek” - mondta F. Nagy, aki felháborítónak tartja, hogy Borsod megyében mégis egymást érik a „kiváló minőségű borsodi fekete szén rendelhető” hirdetések és az eladásra kínált szénféleségeket „semmilyen fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti szerv nem ellenőrzi, pont az ország legszennyezettebb térségében”. 

SajókeresztúrFotó: Halász Júlia

Mások mellett a Levegő Munkacsoport is évek óta mondja, hogy be kellene tiltani a lignit lakossági felhasználását, amiről néhány éve Lázár Jánossal is leveleztek. Az akkori kancelláriaminiszter elismerte, hogy a 2008-as gazdasági válság után sokan átálltak a lignittüzelésre, mert nem tudták megfizetni a gázt vagy a fát, egy esetleges betiltással pedig közel százezer család kerülne bajba. Ezért is fordulhatott elő, hogy néhány éve a Mátrai Erőmű is értékesíteni kezdte a lignitet a lakosság számára. 

A Levegő Munkacsoport azonban úgy számolt, hogy a lignitárusítás megtiltása esetén ötmilliárd forint támogatással megoldható lenne az érintett háztartások fűtése. Ehhez képest a lignittüzelés évente több tízmilliárdos kárt okoz az államnak, és a Földművelésügyi Minisztérium egyik honlapján is szerepel, hogy a lignit

„nemcsak az éghajlatvédelmi célokkal ellentétes, hanem jelentős egészségügyi hatásokkal rendelkezik, rendkívüli módon rontja a helyi közösségek életminőségét. Felhasználására a háztartási tüzelőberendezések alkalmatlanok”.Ehhez képest meglepő, hogy az önkormányzatok nemcsak tüzifát, hanem szenet, akár lignitet is oszthatnak a rászorulóknak szociális tüzelőként. 

„Tavaly, tavalyelőtt fát adtunk, de rengeteg konfliktus volt belőle. Az emberek reklamáltak, hogy a szomszéd vastagabb fát kapott, vagy hogy az egyiküknek kevesebb jutott, mint a másiknak. Nagyon nehéz ám igazságot szolgáltatni, a szén viszont zsákonként 25 kiló, ott nincs vita” - mondta Ötvös Béla, akit októberben választottak Izsófalva polgármesterévé. Itt idén 110-en kaptak barnaszenet szociális alapon. Fejenként 7,5 mázsa jutott, ami tavaszig biztosan nem elég, de az önkormányzatok addig nyújtózkodnak, ameddig a belügyminisztériumi takaró engedi.

„Erre meg azt mondják az emberek, hogy túl nagy a hamutartalma. Nyilván itt az egyszerű emberek nem nézik, mennyire környezetszennyező, azt viszont látják, ha beraknak négy lapát szenet a kályhába, aztán kiszednek három lapát hamut” - mondta Ötvös.

Ötvös Béla, Izsófalva polgármestereFotó: Halász Júlia

A következményeket aztán a levegőn is érezni. „Rettenetes a bűz. Ilyenkor, ősztől tavaszig nem egy életbiztosítás errefelé lakni. Ezért is mondom, hogy jövőre semmiképp sem osztunk szenet, legalább ezzel javítsuk a helyzetet” - mondta Ötvös, aki a hulladékégetéssel szemben viszont tehetetlennek érzi magát. „Nem mehetünk be a házakba, és nézhetjük meg, hogy mi mindent raknak a tűzre. Együtt kell élnünk ezzel, bármennyire kellemetlen is.”

A szakértők többsége azt mondja, muszáj szociális tüzelőt osztani, hiszen ez egy gyorssegély, amire szükségük van az embereknek, a rendszer működését viszont sokan kritizálják. „Az önkormányzatok nem kötelesek beszámolni arról, hogy milyen feltételek alapján adják ki a tüzelőt, ezért sokszor az egész átláthatatlanul működik” - mondta Feldmár Nóra. 

Izsófalván például viszonylag részletesen kidolgozták a jövedelmi és más feltételeket, de Feldmár másfajta példával is találkozott. „Egy nagyon szegény Baranya megyei falu új polgármestere például úgy döntött, hogy mindenkinek egységesen jár két köbméter fa, függetlenül az emberek élethelyzetétől. Ugyanígy a lakhatási támogatás is egységesen ötezer forint. Ő így igyekszik elkerülni az elosztásból adódó konfliktusokat.”

F. Nagy Zsuzsanna szerint ráadásul sokfelé komplett maffia épült a szociális tűzifára. „Többször találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy az önkormányzat megrendeli a jó minőségű fát az erdészettől, ami aztán a rokonokhoz és a baráti vállalkozókhoz jut, szociális célra meg odaadják az útszéli bokrokat, nyesedékeket. Ebben sokszor a polgármester is benne van.”

Tudjuk, hogy környezetszennyezés, meg minden, de meg nem fagyhatunk

„Előre kell gondolkodni, el kell tenni havonta 10-15 ezer forintot a tüzelőre, mert szeptember végétől márciusig biztosan fűteni kell” - mondta Éva, aki Jolánnal együtt közmunkásként dolgozik Sajókeresztúron, Izsófalvától 22 kilométerre. Szerinte inkább idősek állnak át gázra, ha már nem bírják lapátolni a szenet, vagy hasogatni a fát. 

Az önkormányzat itt tűzifát oszt szociális céllal, de Éváék szerint pár éve szenet is adtak. Ezt persze muszáj kiegészíteni, akár a félretett pénzből, akár családi segítséggel. „Valamelyik évben 60 mázsa szenet vettünk az egész szezonra, összesen 320 ezerért. Messziről, Putnokról hoztuk el, ahonnan a szállítás is drága lett volna, ezért mentünk érte utánfutóval. Húsz mázsánként tudtuk elhozni, szóval így meg a benzinre ment a pénz”.

Jolán és Éva Fotó: Halász Júlia

„A gáz drága, csak pörög-pörög. Kis lakásokban van inkább” - mondta ugyanitt egy önkormányzati dolgozó, aki idősek házi gondozásával foglalkozik. „Egy nénike most 20 mázsa szenet vett, talán bő két hónapra lesz elég. Tíz mázsa már el is ment, próbálunk a keze alá dolgozni, inkább rakunk mi a tűzre, nehogy elessen odakint. Folyamatosan rakni kell, különben hamar kihűl.”

De nem kell nagyon szegénynek lenni ahhoz, hogy az ember úgy érezze, jobban megéri fát vagy szenet venni. „Nálunk tizenkét éve nem volt bekapcsolva a cirkó” - kezdte a nyugdíjas Szabó László, és az ujjaival mutatta, mennyire sokba kerülne a gáz. „300 ezret költöttünk szénre és fára, mindig próbáljuk már nyáron megvenni. Gázból nem tudom, hol tartanánk. A csillagos égnél.”

Úgy emlékszik, már húsz éve is előfordult, hogy 40 ezret fizettek egy hónapban a gázért, ami akkor még drágábbnak számított. „Tudjuk, hogy környezetszennyezés, meg minden, de meg nem fagyhatunk” - erősített rá a felesége is. 

Szabóék már nyáron bevásároltak fából és szénbőlFotó: Halász Júlia

Attila, aki két éve költözött Budapestről Sajókeresztúrra, egész máshogy áll a témához. „Biztos nem fogok szenet meg fát pakolni. Ahhoz túl kényelmes vagyok” - mondta, miközben próbálta felkaparni a kapubejáróra fagyott havat. A kényelemhez persze egy drágább, energiatakarékos kazánra is szüksége volt, most havonta 30 ezret fizet a gázért. 

Szigetelni, szigetelni 

Az eddigi példákból is látszik, hogy a fűtés sokaknak problémát okoz Magyarországon, legyen szó szegénységben élő, kisgyerekes családokról, átlagos nyugdíjasokról vagy egyedülállókról. Nem véletlen, hogy éppen az előbb idézett Attilának és a cikk elején szereplő Pálnak fáj legkevésbé a feje: ők szigeteléssel, ablakcserével vagy energiatakarékos kazánnal oldották meg a helyzetüket. Ehhez  jelentős beruházásra van szükség, amit az emberek többsége - megtakarítás híján - nem engedhet meg magának. 

Sok szakértő ezért is mondja évek óta, hogy a közvetlen anyagi segítség helyett inkább az energiahatékonyság javításában kellene támogatni az embereket. Ez logikus is, hiszen egy huzatos lakást akár 25-26 fokra is fel kell fűteni ahhoz, hogy az ember kellemes meleget érezzen, egy felújított lakásban viszont kevesebb is elég.

Az energiahatékony házak nem csak a pénztárcának, de a klímának is jót tesznek. Ürge-Vorsatz Diána klímakutató arról beszélt az Elosztó Projekt, a  Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézete és az Engager Cost Akció novemberi konferenciáján, hogy ilyen típusú épületfelújításokkal tehetnénk a legtöbbet az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséért. 

„Össztársadalmi érdek, hogy így tegyünk a klímaváltozás ellen. Így lehet a legolcsóbban a legnagyobb mértékű megtakarítást elérni, és akkor még nem beszéltünk ennek a szociális hatásairól” - mondta. Jó példaként hozta a 13. kerületi, önkormányzati tulajdonú passzív házakat és a tiroli bérlakásokat is

Fotó: Halász Júlia

Egy uniós finanszírozású projektben folyamatosan mérik, hogyan teljesítenek a különböző európai országok energiahatékonysági szempontból. Ehhez megalkottak egy energiahatékonysági indexet, ami 2000 és 2015 között 30 százalékkal javult Magyarországon, elsősorban az iparnak és a szolgáltatói szektornak köszönhetően. Pedig a lakosság évről évre egyre több energiát használ, többet, mint az ipar, a kereskedelem, a közlekedés vagy a mezőgazdaság. 

Főleg a fűtésen lehetne sokat megfogni, hiszen ehhez képest sokkal kevesebb energiát használunk melegvízre vagy világításra, pláne főzésre vagy hűtésre. 

Csakhogy Magyarországon általában véve nagyon rossz állapotú házakban élünk, 

a 4,4 millió lakás 80 százaléka nem felel meg a korszerű műszaki és hőtechnikai követelményeknek,írja a kormány által készített Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv, amely szerint „a kitörési pont az épületek nagyarányú energetikai korszerűsítése lehet”. Főleg az 1945 és 1980 közt épült házak, lakások energiahatékonysága gyenge, márpedig ide tartozik az összes lakóépület 40 százaléka. Ehhez képest a kormány középületekre csoportosította át az eredetileg lakossági energetikai felújításokra szánt uniós pénzeket. 

A 2014-2020-as uniós ciklusban összesen 100 milliárd forint jutott a Magyar Fejlesztési Bank lakossági energiahatékonysági hitelprogramjára, miközben az érezhető változáshoz szakértők szerint 1700 milliárdos beruházásra és évi 100 milliárdos támogatásra lenne szükség. 

Lehetne ambiciózusabb a kormány

Az EU 2030-ra 32,5 százalékkal javítaná az európai energiahatékonyságot, amiből a készülő Energia- és Klímaterv alapján úgy tűnik, Magyarország 8-10 százalékos csökkenést fog vállalni. 

„Magyarország energiahatékonysági potenciálja nagyon magas, a megfelelő eszközökkel és ösztönzőkkel ennél ambiciózusabb vállalás is elérhető lenne” - mondta Koritár Zsuzsanna, a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) vezetője. 

Az viszont így is látszik, hogy a kormány inkább a lakossági energiahatékonyságot javítaná, ami Koritár szerint jó irány, mert elsősorban a rossz állapotú épületek felelősek az energiafogyasztás nagy részéért. Ehhez képest az iparban és a közlekedésben nem terveznek jelentős energiamegtakarítást, pedig Koritár úgy véli, ezekben is lenne potenciál. 

Az elmúlt években indított, lakossági energiahatékonysági programok kevesek voltak ahhoz, hogy mélyreható változást érjenek el. 

Koritár szerint az Otthon Melege Program például túlságosan keveseket ér el, mert alacsony keretösszeggel működik, ráadásul rövid ideig lehet pályázni, így általában hamar kimerül. „Stabil, hosszú távú és kiszámítható ösztönző- és támogatási rendszer kellene, amellyel tervezni lehet, és amiben nem változnak állandóan a feltételek.”

Fotó: Halász Júlia

A MEHI a más országokban már kipróbált „one-stop-shop-rendszert” például jó ösztönzőnek tartja. Ez tanácsadószervekként működő irodákat jelentene, amelyek mindenben segítenék a lakástulajdonsokat, ha energetikai felújításra adják a fejüket. Egyrészt tanácsokat adnának, hogy mit, hogyan lenne érdemes felújítani a lakásban, és mennyibe kerülne mindez, másrészt eligazítanák az embereket a bürokratikus útvesztőben. 

„Egy komplex, jelentős megtakarítással járó energetikai felújítás (szigetelés, nyílászáró-csere, fűtéskorszerűsítés) nagyon összetett dolog, sokan ezért nem is vágnak bele” - mondta Koritár. Külföldön előfordul, hogy az ilyen irodákat az önkormányzatok finanszírozzák, de van, amikor egy nonprofit szervezet, egy bank, vagy akár egy érintett cég, például egy szigetelőanyag-gyár is beszáll. 

Egy sajószentpéteri tüzépenFotó: Halász Júlia

A MEHI évek óta javasolja a közműszámla-alapú felújítások bevezetését is. Ez egy olyan konstrukció, amelyben az energiaszolgáltató fizeti az ügyfelei lakásfelújítását, amit aztán havi törlesztőrészletekben kap vissza. A fogyasztónak elvileg ezután sem kell többet fizetnie, hiszen a felújítás költségét fedezi a megspórolt rezsi, miközben értékesebb, kényelmesebb lakásban élhet.

A baj csak az, hogy Magyarországon ezzel nem lehetne igazán mélyreható felújításokat, akár egy szigetelést vagy ablakcserét finanszírozni. „A nyomott rezsiárak miatt olyan lassan térülne meg a szolgáltatók beruházása, hogy nem érné meg nekik befektetni. Ez a konstrukció inkább olyan országokban működik, ahol eleve többe kerül az energia” - mondta Koritár. Azt viszont Magyarországon is elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk egy távhőszolgáltató fűtésszabályozókat szereljen fel az ügyfeleinél, hogy télen is lejjebb tudják tekerni a fűtést, és ne kelljen az utcát fűteniük szellőztetéskor. 

Mindez persze csak néhány példa. Ahhoz, hogy országosan változzon a helyzet, sok, különböző élethelyzetre szabott programra lenne szükség: egy mélyszegénységben élő család például valószínűleg sosem fog tudni felvenni egy kedvezményes kamatozású energiahatékonysági hitelt, ami viszont jó lehet egy stabil jövedelemmel bíró, mégis energiaszegénységben élő családnak. 

„A legrosszabb helyzetben levők energiaszegénységével európai szinten is csak most kezdenek foglalkozni, egyelőre még csak irányelvként jelent meg, semmilyen konkrétumot nem írtak elő. Viszont megjelentek már az első, ezzel kapcsolatos pályázatok, egy-két év múlva ezek alapján már tudni fogjuk, merre érdemes mozdulni”.