Bosszantgatjuk az oroszokat, de a legnagyobb falatot tálcán kínáljuk nekik

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Január 24-én megjelent egy rövid hír az Földgázszállító Zrt. honlapján, miszerint a korábbi ígéretüktől eltérően nem lehet egyelőre ajánlatot tenni a szerbiai határ felől érkező gázra, mert a jelentkezés szabályainak hivatali engedélyezése elhúzódott. „A módosított ütemezésről a későbbiekben tájékoztatjuk Önöket" – zárul a kurta bejegyzés. A látszólag technikai értesítés mögött egy régóta húzódó, sokmilliárdos üzletről szóló vita áll, ami az egész régió gázkereskedelmét hosszú időre meghatározza, és aminek kimenetele az orosz–magyar alkudozásokon is múlik. 

A hírtől idegesek lettek a Gazprom, az orosz állami óriásvállalat vezetői,  ugyanis már legalább egy éve igen agresszívan noszogatják a magyar illetékeseket, hogy írják ki a szaknyelven „hosszú távú kapacitáslekötésnek” nevezett árverést. Már tavaly májusban is indulatosan követelték, hogy heteken belül kezdődjön el az ajánlattételi időszak. Ehhez képest most is elnapolták az indítást a magyarok.

Szijjártó Péter külügyminisztert diplomáciai csatornákon is sürgetik, és információink szerint arra is volt példa tavaly, hogy a miniszter idegesen hazatelefonált Oroszországból, hogy muszáj lenne azonnal lépni. Az oroszok többek között azzal érvelnek, hogy a vezetéken szintén dolgozó  szerbek és a bolgárok rugalmasabb, kreatívabb és szorgalmasabb partnerek. 

A legalább egy éve tartó huzavona jól mutatja, hogy a magyar fél egyáltalán nem adja könnyen magát mindig és mindenben az oroszoknak. Mégis arra lehet számítani, hogy az üzlet zárásakor az oroszok járnak majd jobban.

A kérdés leginkább csak az, hogy a várható nagy győzelmük előtt ki lehet-e csikarni tőlük még valamit. Valószínűleg az maradt függőben, hogy kiket, és milyen szinten kellene Magyarországról bevenniük az oroszoknak az üzletbe.

A tét az, hogy melyik cég lesz a következő másfél évtizedben az ország legnagyobb gázkereskedője. A Szerbia felől bejövő új vezetékkel ugyanis új időszámítás kezdődik a magyar földgázkereskedelemben. 

Az ukrán tranzit lezárásának  szándékával kezdődött

A történet a 21. század elején kezdődött, amikor Oroszországban úgy döntöttek, hogy a túlnyomórészt Ukrajnán keresztül menő vezetékek helyett elsősorban más útvonalakon szállítanák a gázt Európa országaiba. Egyrészt meg akarták gyengíteni Ukrajna pozícióját, másrészt előbb akartak új vezetéket lerakni a Balkánon, mint hogy esetleg iráni, azeri vagy türkmén gázt szállító vezetékek létesüljenek ott, Közép-Európa irányába. Úgy tűnik, hogy a sokszor félbehagyott és újrakezdett orosz érdekeltségű déli vezeték 2020 végére elkészül, és eléri Szerbia felől a magyar határt. Teljes kapacitással 2022-től működhet. 

A gáz ebben az új vezetékben a Fekete-tenger alatt megy majd Törökországba, onnan pedig Bulgárián és Szerbián át érkezik Kiskundorozsmához.  Utóbbi két országban már rakják le a csöveket, a török szakasz pedig készen van. Mire Magyarországra ér, addigra sok gázt kivesznek belőle, így évi 10 milliárd köbméter áramolhat ide, ami valamivel több, mint Magyarország teljes éves gázfogyasztása.  

Ebből az új betáplálási pontról el lehet majd látni gázzal az egész országot. A vezeték megnyitásával jelentősen javulnak majd a Gazprom magyarországi pozíciói, de európai szinten is fontos az oroszoknak a vezeték. Összekötnék ugyanis az északi irányból érkező vezetékeikkel (Északi Áramlat 1 és 2), és ezzel egy gyűrűt vonnának Közép-Európa köré, ahogy ezen, a Gazprom által készített  ábrán is látható:  

A Gazprom terve az északi és a déli nagy vezetékek összekötéséről. Az ábra még akkor készült, amikor a déli korridor iránya nem volt biztos, a kérdőjeles irány a Déli Áramlat néven elbukott projektet jelöli. Az ábra szerint az osztrák-szlovák-magyar hármas határ osztrák oldalán, Baumgartennél érne össze az Északi Áramlat 1-2, és a most épülő, Török Áramlatnak nevezett vezeték gáza.Fotó: Gazprom

E gyűrű kiépítése hatalmas fegyvertény lenne a Gazprom számára, aminek piaci pozícióit több nagy beruházás fenyegeti már évek óta. Ilyen fenyegetés az LNG-terminálok építése (Lengyelországban, Horvátországban és Görögországban), illetve a norvég–lengyel valamint lengyel–szlovák vezetékek tervei, továbbá az azeri–török–görög–albán–olasz nyomvonalú, már majdnem teljesen kész vezetékhez elképzelt északi irányú elágazás, vagy éppen az a lehetőség is, hogy a frissen feltárt román tengeri mezők gáza Magyarországon keresztül Közép-Európába juthat. A gyűrű kiépítésével ezt a területet be lehet hamarosan keríteni orosz gázzal, és ez elveheti a riválsiok kedvét a drága tervektől.  

Kiírtuk az oroszok kedvére, csak mégse írtuk ki

Ha Magyarországot eléri egy gázvezeték, akkor a nemzetközi vezetékek hazai leágazásait birtokló Földgázszállítónak (FGSZ, a Mol leányvállalata) árverést kell kiírnia a kapacitásra.

Az aukciókat az FGSZ írja ki, de nem egyedül dönt a részletekről, mert a cégnek kötelező figyelembe vennie az energiahivatal előírásait. Ezekbe a döntésekbe informálisan beleszól 2018 óta az energetikai stratégiát meghatározó ITM nevű minisztérium, az orosz gázvásárlásokért felelős külügyminisztérium, és a jelenlegi legnagyobb hazai gázkereskedő, az állami tulajdonban lévő MVM is. 

Az utóbbi években az volt a jellemző, hogy csak rövidebb időre, általában egy évre lehetett határkapacitást bérelni ezeken az árveréseken. Ez rugalmasabbá tette a piacot, segítette a verseny kialakulását. Az EU-s előírások is ezeket a rövidebb távú kiírásokat szorgalmazzák. Tanulságos ebből a szempontból az energiahivatal egy tavalyi határozata, amiben a szlovák-magyar gázvezeték esetében, brüsszeli előírásokra hivatkozva írták elő, hogy ne lehessen hosszú távra árverést kiírni: 

“(...) a Hivatal az egyes rendszer-összekötési pontokon jogosult és köteles a kapacitás nagyobb részének rövidebb időtávra történő elkülönítéséről dönteni az értékesítési lánc alacsonyabb szintjén lévő piacok lezárásának elkerülése érdekében.” Vagyis amikor a hivatal úgy látja, hogy piactorzító hatása lehet a hosszútávra kiírt árveréseknek, akkor korlátozásokkal él. 

Arról azonban nincs pontos szabály, hogy ez a helyzet mikor áll fenn, továbbá új vezetékek épülésekor a beruházás megtérülését is figyelembe kell venni, egy másik EU-s rendelkezés szerint, ez pedig a hosszabb távú aukcióknak kedvez. Intő jel lehet a magyar hivatalnak ugyanakkor, hogy miután a német-cseh és a cseh-szlovák határon 15 évre hirdettek kapacitásokat - és ezeket piaci pletykák szerint a Gazprom nyerte meg - a lengyel kormány megtámadta az eljárásokat az EU bíróságán, és a varsói kormány megnyerte a pereket.      

A szerb-magyar határkapacitásra teljesen más rendszerben lehet majd jelentkezni, mint ahogy az utóbbi években az osztrák-magyar vagy a szlovák-magyar vezetékre lehetett. 

Ide  úgy írják ki az aukciót, hogy 2036-ig előre le lehet kötni a kapacitás nagy részét. Ebből az is következik, hogy 15 évre előre eldől, hogy mely cégek lesznek a magyar gázüzlet főszereplői. 

Egymástól független, az aukció részleteit jól ismerő forrásaink egybehangzóan állítják, hogy a Gazprom a legesélyesebb és legfontosabb jelentkező az éppen halogatott árverésen, és így hamarosan nagykereskedőként is részt vehet a hazai gázüzletben. 2013-ban a magyar állam óriási összegért vásárolta meg a német E.on-tól a legfontosabb hazai nagykereskedelmi vállalatot, és az eddigi nyilatkozatok alapján úgy tűnt, hogy a kormány stratégiai szándéka állami kézben tartani. Ám a mostani állás szerint ez tarthatatlan lesz. 

A Gazprom az új vezetékkel egyszerre erősítheti beszállítói pozícióját, a határkapacitás 15 éves kibérlésével pedig nagykereskedőként is megjelenhet a magyar piacon. 

A teljes határkapacitást ugyan hivatalosan nem nyerheti el a Gazprom, mert egy EU-s előírás miatt legalább 10 százalékot mindenképpen  rövid távra kell kiírni, és a hazai szabályozás a maradéknak csak a felét engedi egy tulajdonoshoz tartozó cégnek juttatni. Azonban a forrásaink szerint a Gazprom számára utóbbi megkötés nem jelent majd problémát, mert van elég olyan kereskedő a térségben, amelyeket úgy is teljes ellenőrzése alatt tart, hogy a cégbírósági adatok szerint a végső tulajdonosoknak nincs közük hozzájuk. Forrásaink állítják, hogy az eddigi előzetes tárgyalásokon a Gazprom képviselői világossá tették, hogy viszik a kapacitás túlnyomó részét majd. 

Jelenleg két komoly szereplő van a magyar gáz-nagykereskedelemben: az állami MVM leányvállalata, azaz a Magyar Földgázkereskedő, amely az eddigi orosz szállításokat a határon átvette; illetve az egykor Mol-érdekeltségű, svájci központú MET. A Magyarországra behozott, és itthon forgalomba kerülő gáz nagy részét ez a két a vállalat adja tovább a kiskereskedőknek. Amennyiben a Gazprom megnyeri a szerb határkapacitásra kiírt árverés legnagyobb részét, ezt a két céget lesöpörheti a magyar piacról, és stratégiai pozícióhoz juthat. 

Ezért tartja sok szakértő érthetetlennek, hogy miért kell 15 évre szóló aukciót kiírni erre a határra, és miért nem lehetett rövidebb távra tervezni, hogy évről évre kelljen legalább megküzdenie az oroszoknak ezért a pozícióért. Beszéltünk olyan iparági szakemberrel, aki egészen keményen fogalmazott a 15 éves kiírásról: "ez hazaárulás" - vélekedett.

Úgy tudjuk, hogy elsősorban a politika, konkrétan a külügyminisztérium felől érkeztek jelzések, hogy 15 évre szóló aukció legyen. Ugyanakkor a kiírás fő szempontjait hiába rögzítették már több mint egy éve, a tényleges árverés csak nem akar elindulni, az oroszok nagy bosszúságára.

Már a tavaly nyarat is későnek érezték Moszkvában 

Az oroszok azt akarták elérni, hogy már 2019 nyarán lehessen jelentkezni az árverése. Végül októberben, Putyin elnök budapesti látogatására időzítve megnyitották az előzetes jelentkezést az érdeklődő cégek számára. A kiírás technikai feltételei azonban szinte irreálissá tették nem magyarországi cégek jelentkezését, mert rendkívül szűk határidővel kértek hivatalos fordításokat, és konzulátusokon vagy nagykövetségeken beszerezhető igazolásokat. Ez az oroszokat is kellemetlenül érinthette, és lehetségesnek tartják néhányan a gáziparban, hogy akkoriban egy újabb trükköt vetettek be a magyarok, hogy megnehezítsék az orosz óriás nyomulását. Végül azonban meghosszabbították a határidőt, és így már külföldről is lehetett jelentkezni. 

Van, aki szerint fű alatt a magyar szakemberek folyamatosan keresztbe tesznek az oroszoknak, mások szerint viszont a magyar fél kétarcúsága tudatos tárgyalási technika, amiről végső soron politikai szinten döntöttek. 

Szijjártó Péter fogadja Viktor Zubkovot, a Gazprom igazgatótanácsának elnökét a Külgazdasági és KülügyminisztériumbanFotó: KKM/Burger Zsolt/MTI/MTVA

Október végéig lehetett előzetesen jelentkezni a kiírásra, és novemberben szervezett az FGSZ egy megbeszélést az érdeklődő cégek képviselőinek, ahol egy résztvevő szerint látszott, hogy a "Gazprom mindent vinne". Ez egyike volt azoknak az informális jelzéseknek, amelyekről korábban már írtunk. Úgy volt, hogy január végén indul élesben is a jelentkezés, ekkortól lehet kötelező érvényű ajánlatokat tenni 2036-ig, ám ezt valamiért elhalasztották. A magyar fél egyelőre nem is tudja megmondani, hogy az ajánlattétel kezdete  mikorra várható. 

Több helyről is azt hallottuk, hogy az oroszok sürgetésére az elmúlt másfél évben háromféle magyarázattal reagáltak a magyarok, attól is függően, hogy éppen melyik féllel tárgyaltak, a számos érdekelt hatóság, cég vagy minisztérium közül:

  • persze, felgyorsítjuk a folyamatot, mindjárt csináljuk - ezt leginkább politikusok, diplomaták mondták;
  • sajnos a hazai és EU-s előírások miatt bonyolult a helyzet, de keményen dolgozunk rajta - a magyar hivatalok felől hallhattak ilyen érveket;
  • ameddig a Gazprom nem köt szerződést a 2020 márciusa utáni szállításokról az MVM gázkereskedő cégével, addig nem lesz árverés - ezt pedig az MVM felől üzenték.

A legérdekesebb ez a harmadik reakció, ami információink szerint több tárgyalási fordulóban is egyértelműen elhangzott. Ennek az érvelésnek az a kiindulópontja, hogy az 1995-ben kötött, 2015-ben lejárt, és azóta évente meghosszabbított orosz-magyar gázszerződés helyébe nem sikerült újat kötni az idei évre. 2019-ben ugyan sikerült részlegesen meghosszabbítani a szerződést annyira, hogy a hazai tárolókat csurig töltötték, és a tél végéig szállításokat is sikerült lekötni, de úgy tudjuk, hogy idén tavasztól nincs nagyobb volumenű szerződés a Gazprommal. Kisebb cégeknek, például a Gazprom érdekeltségébe tartozó, bécsi központtal működő Centrexnek van kb. évi 1 milliárd köbméterre szóló szerződése a 20-as évek végéig, és létezhet néhány ilyen kisebb üzlet még, de igazán komoly tételt jelentő megállapodás nincs a folytatásról. 

Az alkudozás ezen szakaszában a Gazprom azt mondja, hogy amíg nincs meg az árverés a szerb határra, addig nem adnak el gázt Magyarországnak. A magyar fél pedig azt mondja, hogy amíg nincs idéntől legalább 2022-ig élő szerződés, addig bürokratikus vacakolással elhúzzák az árverést. 

A magyar fél bizalmatlanságát erősíti az európai gázgyűrűre vonatkozó orosz terv. Semmi sem garantálja, hogy a Szerbia felől jövő gáz egy jelentős részét ne vigyék majd tovább, észak vagy nyugat felé. Ugyanakkor arra is figyelmeztetettek gázipari szakemberek, hogy az MVM simán megtehette volna, hogy nem vár az oroszokra ilyen sokáig, és rendelhetett volna idénre más kereskedőktől is gázt.  

Ki kereshet majd itthon ezen?

Ebben az alkudozásban az az izgalmas, hogy egyáltalán nem biztos, hogy valóban csak arról folyik a huzavona, amiről a tárgyalásokon beszélnek. Elképzelhető, hogy a háttérben arról is szól az egyeztetés, hogy a Gazprom kiket vegyen be társnak a Szerbia felől jövő gáz megvételére. A MET-et? A Mészáros Lőrinc féle Opust, amelynek energetikai részlegét január óta az MVM gázkereskedőjének addigi igazgatója vezeti? Maradjon az állami MVM a gáz-nagykereskedésben? Vagy azért is húzódnak a tárgyalások, mert még Magyarországon nem dőlt el - azaz Orbán Viktor még nem döntötte el - hogy a következő 15 évre kit segítsen kulcspozícióba? Vagy van a gázon kívüli, az orosz-magyar kapcsolatokban fontos egyéb téma is, amit Budapest szeretne ezzel összekötni? Például Paks 2 hitelfeltételeinek módosítása?  

Felmerülhet az a kérdés is, hogy mi lesz a mostani legfontosabb beszállítási útvonalnak számító ukrán vezetékkel, amelybe szintén csak az oroszok képesek gázt rakni. "Valamennyi gáz azért érkezik majd még innen, de az elsősorban nem a magyar ellátást, hanem bizonyos kiválasztott üzleti körök gazdagodását szolgálhatja majd" - figyelmeztettek többen is az iparágban járatos szakértők közül. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott, "az lesz a mutyigáz", amivel az oroszok szövetségeseket vásárolhatnak Magyarországon, Ukrajnában, illetve kifizethetik a saját embereiket is. A módszer évtizedek óta ugyanaz: egy közvetítő céget iktatnak a szállításba, ami a magyarországi átlagos árnál olcsóbban veheti meg a Gazpromtól a gázt, és így aztán biztos haszonnal adhatja tovább.

A Gazprom mindig is fenntartott ilyen kiskapukat a piacain, az orosz állami behemót szívesen épít fel partnercégeket a nagy üzletek mellett, politikai megfontolásokból is. Az is lehet, hogy az itteni üzletek tervezgetése is számít a mostani alkudozásban. 

Viszont az alapkérdésben, az aukció hosszú távú kiírásában, már engedett Magyarország az orosz igényeknek.