Stage invasion: minden, amit a színpadra rohanásról tudni kell

444 Hírlevelek
Hírleveleink házhoz visznek mindent, amit tudni kell.

Amióta nem szabad tömegrendezvényeket tartani, a rendezvények és a tömeg rajongói kénytelenek napjaikat ábrándozással, a régi szép idők felemlegetésével, valamint egyszer volt tömegrendezvények felvételeinek megtekintésével tölteni. Olyan távolinak tűnik a legutóbbi nagy koncert, és ki tudja, mikor mehetünk el a következőre.

Ez a tömeg- és rendezvénymentes időszak viszont kiváló alkalom végre alaposan feltárni a zenei tömegrendezvények egyik legszebb pillanatát, a stage invasiont. Tökéletes fordítása nincs a színpadra fel- vagy berohanás egyéni vagy közös gyakorlatának (ezt hamarosan szétszálazzuk), de szerencsére a kifejezés szinte része a magyar nyelvnek. Annak a magyar nyelvnek mindenképp, amit zenei tömegrendezvényre járó magyar emberek beszélnek.

Az előadó és a befogadó közötti fal lebontásának hosszú irodalma van, a stage invasion azonban eddig sajnálatosan alultanulmányozott terület. Pedig itt is a falat bontják le, ráadásul kiemelkedően látványosan, egyik katarzisból a másikba esve. Ennek a falbontásnak zenei tömegrendezvényeken van egy másik módja is, amikor nem lentről, hanem felülről állnak neki a rombolásnak. Lehet szó szimpla stage divingról az előadó részéről, az Arcade Fire látványos bevonulásáról a nézőtéren keresztül, vagy egyszerűen a közönség sorai közt zenélésről, ahogy azt a legszebben a Public Image Limited csinálta.

Majd egyszer ezeket is rendesen tanulmányozni kell, de most maradjunk csak a stage invasionnél. Elég kimerítő lesz ez is.

1. Hamis stage invasion

Hogy igazán értékelni tudjuk az igazi stage invasionöket, először is külön kell választanunk az ocsút a búzától. A stage invasion attól stage invasion, hogy a nézőtér egy része felözönlik a színpadra. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a színpadot nem a nézőtér felől özönlik el. Ezt nevezi a szakirodalom hamis stage invasionnek. Ahogy az alábbi példákból világosan kiderül, ezeket sem kell megvetni, hiszen gyakran csúcspontjai az adott tömegrendezvénynek.

1.1. HAMIS STAGE INVASION A FELLÉPŐ KÉRÉSÉRE

Egyáltalán nem mindegy, hogy a színpad elözönlése a fellépő kérésére, vagy akarata ellenében történik.

1.1.1. Hamis stage invasion a fellépő kérésre, közreműködési céllal

Ez az, amit szószaporítás nélkül egyszerűen vendégfellépésnek nevezünk, és tényleg csak a teljesség igényének okán szerepel itt. A tömegrendezvény fellépője maga mellé szólít egy vagy több zenészt, akivel/akikkel aztán előadnak valamit közösen. Ennek is számtalan alfaja létezik. Az előzenekarból valaki(k) a főfellépővel. Egy adott fesztivál másik/összes többi fellépője. Amikor egy együttes turnéja olyan városba ér, ahol valami haverjuk él, megkérik, hogy működjön közre néhány percig. Erről is sokat lehetne írni, de haladjunk tovább az egyre stage invasionebb stage invasionök felé.

1.1.2. Hamis stage invasion a fellépő kérésre, bulizási céllal

A zenei tömegrendezvények színpadán jellemzően kevesen állnak, a színpad mögött és oldalánál viszont gyakran tömegek lebzselnek. Az előzenekar, a zenekar haverjai, a roadok, barátnők, egy idő után feleségek, gyerekek, unokák, dédunokák, egészségügyi személyzet. Őket néha – mert jól néznek ki díszletként és/vagy hadd bulizzanak ők is egy jót – a fellépők felhívják a színpadra. Ennek egyik legnagyobb mestere a Madness, akik a koncertjeiket záró Night Boat to Cairo közben időnként a teljes pereputtyukkal lerohantatják a színpadot.

1.2. HAMIS STAGE INVASION A FELLÉPŐ AKARATA ELLENÉRE

A színpad mellett-mögött elvileg épeszű és felelős emberek tartózkodnak. Egy zenei tömegrendezvényen azonban a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van, ahogy azt számtalan példa bizonyítja.

1.2.1. Hamis stage invasion a fellépő akarata ellenére, zenélési céllal

Mert van úgy, hogy az ember ott áll a színpad mögött, és már nagyon szeretne muzsikálni. Itt van például Fat Mike a NOFX-ből, aki imádja a Bad Religiont.

1.2.2. Hamis stage invasion a fellépő akarata ellenére, nem zenélési céllal

Hiszen annyi mindent lehet csinálni egy tömegrendezvény színpadán, és ha az ember megkapta a lehetőséget, hogy csak egy karnyújtásnyira legyen tőle, hajlamos is akcióba lendülni. Az előző példát folytatva érdemes megtekinteni, ahogy Fletcher, aki nem csak a Pennywise gitárosa, hanem a Poison Idea testesebb tagjainak elhalálozása óta a világ egyik legméretesebb zenésze is, szabályosan lerombolja a NOFX együttest és felszerelését. Vagy a Red Hot Chili Pepperst idegesítő Foo Fighterst.

Ennek a műfajnak talán a leghíresebb példája 1969-ben történt a Rolling Stones altamonti koncertjén, ahol a biztonságért felelős Hells Angels motorosbanda tagjai többször is elfoglalták a színpadot, látszólag az együttest védve (igazi stage invasionöktől!), valójában inkább csak a balhét keresve. A végén a közönség sorai közt verekedő motorosok leszúrtak egy nézőt, amivel sokak szerint végleg vége lett az 1960-as éveknek, és minden koncertszervező levonta a tanulságot arról, hogy milyen arányban érdemes illetve nem érdemes brutális biztonsági őröket, kákabélű nézőket és pszichoaktív kábítószereket egymással keverni.

1.3. HAMIS STAGE INVASION, MINT MAGA AZ ELŐADÁS

A Boiler Room-sorozat egyfelől megágyazott a koronavírus-járvány alatt minden csatornán ömlő otthoni DJ-fellépéseknek, másfelől pedig mindannyiunkra szabadította ezt a különös műfajt, amelyet minősíteni nem ennek a szikár, tudományos igényességű dolgozatnak a feladata. Döntse majd el az utókor, hogy sült el ez a próbálkozás, aminek eredeti szándéka a fellépő és a táncoló tömeg együvétartozásának demonstrálása volt, valójában viszont egyfajta virtuális állatkertet hozott létre, ahol mindannyian a számítógép képernyője előtt figyelhetjük meg különféle kábítószerek hatását a végtagok mozgatására és a mindannyiunkban ott lapuló magamutogatási ingerre.f

2. Igazi stage invasion

Ha idáig eljutva a tudományos szakkifejezések már teljesen összezavarták volna az olvasót, ismét érdemes leszögezni: igazi stage invasion az, amikor a nézőtérről valaki vagy valakik feljutnak a színpadra. De ennek a feljutásnak is számtalan módja van.

2.1 IGAZI STAGE INVASION A FELLÉPŐ KÉRÉSÉRE

Képzavarnak tűnik, de nem az. Már csak azért sem, mert, ahogy a későbbiekben látni fogjuk, valójában szinte minden stage invasion ha nem is a fellépő kifejezett kérésére, de annak hallgatólagos hozzájárulásával történik. Ritka az eset, amikor a már sokat emlegetett falat úgy sikerül a nézőtér felől lebontani, hogy azt a színpadon tartózkodók és zsoldosaik teljes erőből védjék.

2.1.1. Stage invasion a fellépő kérésére, egyénileg

Illetve ahogy a hétköznapokban emlegetni szoktuk, amikor valakit felhívnak a színpadra. Talán a leghíresebb esete ennek Bruce Springsteen, aki a Dancing in the Dark videoklipjében meg is örökített egy ilyen színpadra hívást, majd megtáncoltatást. Abban a klipben a szerencsés kiválasztott persze beépített ember volt, konkrétan a később a Jóbarátokban világhíressé váló Courteney Cox, de Springsteen koncertjeinek ez azóta is fix showeleme, akár 91 éves nagymamákkal is.

A műfaj minden bizonnyal azért lett ilyen népszerű, mert amikor csak egyetlen ember juthat fel a közönségből a színpadra, akkor minden figyelem őrá irányul, és arra a néhány percre, Andy Warholt tovább tömörítve, tényleg sztár lehet. Ezért a színpadra invitálás egészen változatos műfajokban is hódít, a rocktól (Kiss Guy feat. Foo Fighters) a rapig (Alex fet. Dave). Lehet, hogy ezek egy része beépített ember, de mindegyik biztosan nem az, és olyankor tényleg működik a varázslat.

2.1.2. Stage invasion a fellépő kérésére, tömegesen

A legtutibb trükk, amit minden valamire való előadó alkalmaz, kezdve Levente Péterrel, akinek a műsoraiban már az 1980-as években állandó elem volt kisgyerekek színpadra szólítása és bevonása a produkcióba. Nem Levente Péter a zenetörténete egyetlen gigásza, aki szeret élni ezzel az eszközzel, Iggy Pop-koncert például ritkán zajlott le a közönség jelentős részének színpadra engedése nélkül. Bizonyos budapesti körökben különösen híres eset, amikor a Szigeten Déri Zsolt újságíró (a videón rövidujjú ingben) is feljutott.

Levente és Iggy, a két vén profi tudott bánni rajongóival, ezért nem ragaszkodtak ahhoz, hogy a tömeges invázió a koncert vége felé történjen. Náluk fiatalabbak viszont okkal maradnak ennél a megoldásnál. Egyrészt mert akkor hangzanak el a legnagyobb slágerek, amikre potenciálisan a legnagyobb a megőrülés, másrészt ilyenkor már nem tragédia, ha a színpadtechnika használhatatlanná válik az ugrálástól és a rángatástól. A zenetörténet legszebb jelenetei közül jónéhány ilyen koncertvégi tömeges stage invasionök eredménye. Ott volt például a fordított felállással Ramonest játszó Hanoi Rocks, vagy az iskoláskorú skinheadek gyűrűjében bulizó Specials. Ezek különösen azért sültek el jól, mert bár az együttes hathatós közreműködésével történtek, ritka alkalomnak számítottak. Olyan együtteseknél, mint például a Black Lips, ahol a koncert végi kollektív színpadmászás kötelező elem, valahogy kevésbé hatásos volt a showelem. De még ők is bájosak szemben a 30 Seconds to Mars együttessel, ahol a színpadra kerülőknek egyfajta karámban kell magukat jól érezniük. Iggy Pop persze kivétel, tőle minden trükk ezredszerre is ugyanolyan hatásos.

2.2. IGAZI STAGE INVASION A FELLÉPŐ AKARATA ELLENÉRE

A puristák szerint az egyetlen műfaj, amit stage invasionnek lehet nevezni. Van ebben is igazság, csak a showbusiness ugye sajnos olyan, hogy a profiknál soha nem lehet eldönteni, mi spontán és mi van patikamérlegen kimérve. Így hát felesleges azt méricskélni, hogy mi 100% autentikus, miközben élvezzük a műsort.

2.2.1 Igazi stage invasion a fellépő akarata ellenére, egyénileg

A stage invasion kicsit mindig egyéni műfaj, hiszen mégiscsak egyedül kell lélekben felkészülni az akcióra, majd kivitelezni azt. A színpadon, ha már kellően sokan feljutottak, persze bele lehet simulni a tömegbe, ami ott ugyanolyan arctalan, mint a nézőtéren volt. De oda fel kell jutni, másokon átmászva, a biztonságiakat kicselezve vagy lebirkózva. Műfajilag nagyon hasonlít ez a sporteseményeken pályára rohanáshoz, bár érdekes módon az angolszász streaker-kultusz, a meztelenül berohanás nem igazán lett népszerű zenei tömegrendezvényeken. A híresen alulöltözött Iggy Pop koncertjein azért ez is előfordul.

Az ilyen mutatványokban mindig jó adag hősiesség van, ami, ahogy például ebből a válogatásból szépen kiderül, gyarkran csap át tragikus hősiességbe, amint megérkeznek a biztonsági emberek. Mivel zenészt már többet öltek meg rajongók, mint focistát, és például Dimebag Darrellt egy stage invasion elkövetője lőtte le, annyira talán nem meglepő, hogy a zenészek ritkábban védik meg a feléjük rohanókat, mint a sportolók.

Külön említést érdemel itt Morrissey és az ő elvakult rajongói, akik körében szabályos sporttá nemesült a színpadra felszökés és idoljuk ölelgetése, csókolgatása. Morrissey – szinte – minden koncertjén bedobja néhány letépett ingét a közönségbe és – szinte – minden koncertjén van egy-két stage invasion, de az abszolút csúcs ez az 1991-es dallasi koncert volt. Lehet azon vitatkozni, hogy ezek a színpadra mászások mennyire történtek Morrissey akarata ellenére, de az biztos, hogy a műfaj legjobbjai közt voltak, és egyben azt is bemutatják, hogy a stage invasion egy kicsit mindig egyéni akció.

2.2.1.a. Igazi stage invasion a fellépő akarata ellenére, híres ember által elkövetve

Nem az 1.1.1. pontban tárgyalt esetről van szó, itt nem a színpad mögül mászik elő a fellépő valami atomkész haverja. Ez bizony klasszikus stage invasion, amikor igenis történik falbontás. Persze ez különleges alkalom, hiszen híres ember ritkán van koncertek közönségében, viszont amikor megvalósul, az tényleg örökre emlékezetes marad. Nincs is rá sok példa, és ezek közül is kiemelkedik az 1996-os Brit Awards díjkiosztó, ahol Jarvis Cocker, miután nem bírta tovább nézni Michael Jackson még magához képest is gejl és gusztustalan produkcióját, felsétált a színpadra, és a seggét mutogatta a közönségnek. Az eset után volt egy kis vita arról, hogy illik-e ilyet csinálni, ma viszont már nem kérdés, hogy Jarvis állt a történelem jó oldalán. (Az még mindig nem dőlt el, hogy amikor 13 évvel később Kanye West egy MTV-díjátadón Taylor Swift mikrofonjába magyarázta, hogy inkább Beyoncénak kellett volna nyernie, kinek volt igaza. De mivel az nem koncert volt, azt a tudomány mai állása szerint nem nevezhetjük stage invasionnek.)

2.2.2 Igazi stage invasion a fellépő akarata ellenére, tömegesen

Az igazi csemege az utcai zavargások, tömegverekedések és fosztogatások szerelmeseinek. Itt már nincs szükség az egyén bátorságára, vagy legalábbis az első fecskék után nem, hiszen ők gondoskodnak arról, hogy ne maradjon fal, amit le lehetne bontani. Az ilyen színpadra csődülések rendre a tömegrendezvény lefújásával, vagy legalábbis szüneteltetésével járnak, és ezekben az esetekben már tényleg nehéz azzal vádolni a fellépőket, hogy összejátszottak a közönséggel. Szép példája volt ennek az a 2019-es mexikói metálfesztivál, ahol miután biztonsági aggályokra hivatkozva az Evanescence és a Slipknot is lemondták a fellépésüket, a dühös tömeg még az előbbi dobszerkóját is felgyújtotta. Talán tényleg volt alapjuk a biztonsági aggályoknak.

A nyilvánvaló zendüléseknél kevésbé egyértelmű eset az, amikor a közönség és az együttes a színpadon egyesülnek. Más műfajokban is előfordul, de a hardcore punkban, ahol a legendás UNITY deklarálása gyakorlatilag kötelesség, állandó műsorszám. Jó okkal itt is általában az utolsó számra hagyják az egymás karjaiba omlást, és amikor egy utolsó koncert utolsó számáról van szó, akkor még egy közepesen ismert hardcore-együttes koncertje is úgy tud kinézni, ahogy a Combino majd csak a koronavírus elleni védőoltás feltalálása után fog.

FÜGGELÉK: MIT TEGYÜNK, HA FELJUTUNK A SZÍNPADRA?

Írásunk eddig tudományos alapossággal vizsgálta át a stage invasionök alfajait, de kevés praktikus tanáccsal szolgált azok számára, akik maguk is megpróbálkoznának a mutatvánnyak. E függelék ezt a hiányt pótolja.

Ki mászhat fel a színpadra?

Bárki.

Érdemes előre felkészülni?

Minden a színpad méretétől függ, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy kis koncertterem néhány centi magas, vagy egy fesztivál hatalmas, biztonsági őrökkel teli várárokkal védett színpadára szeretnénk feljutni. Az utóbbi esetben mindenképpen érdemes végiggondolni a támadás pontos menetét, és megtervezni a végső rohamot.

Milyen ruha ideális stage invasionre?

Kényelmes utcai viselet.

Mit tegyünk, ha sikerült feljutni?

Legeslegelőször mérjük fel, hogy mennyi időnk van. Számíthatunk arra, hogy biztonsági őrök, esetleg a fellépők ránk vessék magukat, vagy szabad a gazda? Minden olyan esetben, amikor nem a fellépő kifejezett engedélyével jutottunk fel, számíthatunk a gyors válaszcsapásra. Kivételt csak a 2.2.2. pontban tárgyalt tömeges zavargások jelentenek.

Amennyiben csak másodperceink vannak önkifejezésre, döntsük el villámgyorsan, mit szeretnénk igazán: valamelyik fellépő nyakába borulni, ordítani valamit egy mikrofonba, integetni a barátainknak, vagy egyszerűen csak visszaugrani a közönségbe. Aztán hajtsuk is végre.

Ha biztonságban érezzük magunkat, tulajdonképpen bármit csinálhatunk, az otthonról magunkkal hozott piknik elfogyasztásáig – bár ezt sajnos még senki nem sütötte el. (Szex már volt.) Lehet hosszasan borulni a fellépő nyakába, mikrofonba énekelni, táncolni, minden egyes havernak integetni a közönségben, tényleg csak a fantázia szab határt a lehetőségeknek. Még politikai célú tüntetést is szabad rendezni, csak ne idegesítsük fel vele a fellépőt, ahogy Abbie Hoffman szélsőbaloldali aktivista tette Woodstockban a Who fellépése alatt. És ami a legfontosabb: ne legyünk karlengető nácik!

Mi van, ha meguntuk?

Először is semmiképp se szégyelljük magunkat! A fellépő azért van eleve a színpadon, mert tud ott magával mit kezdeni, míg aki egy stage invasion keretében jut fel, annak fogalma sincs, hogy kell odafent viselkedni, és a kezdeti adrenalinfröccs elmúlása után már csak tanácstalanul téblábol. Aki nem arra született, hogy hosszasan mikrofonba énekeljen, és egy színpadon illegesse magát, az nem fogja tudni átképezni magát másodpercek alatt. Ha meguntuk, másszunk, esetleg ugorjunk vissza a közönségbe, az előadás végén pedig menjünk haza!

(A címlapképen Iggy Pop a Stooges élén 2003-ban.)