Kezd kirajzolódni, hogyan rendelte jelentősen túl magát lélegeztetőgépekből Magyarország

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem
  • Kikértük a Külügyminisztériumtól az összes szerződést, hogy a világba szétküldött fürkészeink kitől és mennyiért vásároltak 16 ezer lélegeztetőgépet 300 milliárd forintért.
  • A legtöbb lélegeztetőt, több mint 6000 darabot egy maláj cégtől vette Magyarország 170 milliárd forintért. Hiába a nagy megrendelés, erre jött ki a legmagasabb átlagár. 
  • Az látszik, hogy a különböző állami beszerzések nem voltak összehangolva, a külügy pedig igen drágán vásárolt. 
  • A lélegeztetők nagyrésze azután érkezett meg, amikor már túl voltunk a járvány első csúcsán. 

Több ezer olyan lélegeztető áll valahol becsomagolva Magyarországon, amit idén vásárolt a magyar kormány, és soha nem fogja használni azokat. Legfeljebb akkor lesz ezekre szükség, ha ősszel újabb, a tavaszinál 250-szer erősebb hulláma jön a koronavírusnak. A felhalmozott több mint húszezer lélegeztetőgép használatára pedig egyébként sincs elég kiképzett szakember és megfelelő infrastruktúra. 

Csak a Külügyminisztérium legalább 16 ezer darab lélegeztető vett, 300 milliárd forintért. Közérdekű adatigényléssel kikértük a tárcától azokat a szerződéseket, amiket a gépek beszerzésére költöttek márciustól. 

Egyszeri hosszabbítás után, egy hónap után megkaptuk a szerződéseket. Nem teljes a kép, mert a mellékleteket nem csatolták, pedig néhány esetben abból derülne ki, hogy pontosan milyen eszközöket vásároltunk. De így is jelentősen beljebb vagyunk.

Kiderült például, hogy az első között egy maláj céggel, a G. R. Technologies-zal kötött szerződést a külügy, 6258 lélegeztetőre. Ennyi elég is lett volna a szükségesnek vélt kapacitás kiépítésére. De hiába fizettünk  178 milliárd forintot ezekért az eszközökért, a külügy nem állt le a vásárlásokkal, és több más forrásból vett további 10 ezer új gépet. Miközben az állami kórházellátó is vásárolt majdnem 2500 darabot.

Nem az a baj, hogy vettünk, hanem az, hogy mennyit és mennyiért 

Mielőtt belekezdenénk, fontos tisztázni: vitathatatlan, hogy Magyarországnak fel kellett készülnie a legrosszabbra a koronavírus megjelenésekor. 

Tavasz elején az észak-olaszországi drámai helyzet azt mutatta, hogy elsősorban a lélegeztetőgép-kapacitást kell növelni ahhoz, hogy semmiképpen se kelljen dönteni arról, hogy kit részesítsenek életmentő ellátásban és kiről mondjanak le, mert nincs elég eszköz. 

Bár az első hullámban Magyarországon a legtöbben egyszerre csak 80-an voltak lélegeztetőgépen, őket pedig el lehetett volna látni a meglévő kapacitással,  felelőtlenség lett volna kockáztatni. De a lehető legrosszabb - szerencsére tényleg csak a szakértők rémálmaiban előforduló - forgatókönyv is sokkal kevesebb lélegeztetőgép-kapacitással számolt, mint amit felhalmozott a boldog-boldogtalantól vásároló Külügyminisztérium.

Vásárolni tehát kellet. Mivel a fél világ Kínában könyökölt tavasszal, hogy pánikszerűen szerezzen lélegeztetőgépeket, az árak jelentősen elszabadultak. Ezért nem a járvány előtti békeidős tarifákkal érdemes összehasonlítani a külügyminisztérium által vállalt árakat. Hanem akár egy másik, szintén állami beszerzés áraival, vagy azzal, hogy ugyanazt a típusú gépet más-más beszállítók mennyiért adták el. 

Jól hangzó érv, hogy emberélet nem múlhat pénzen (ez azért a magyar egészségügy általános állapotát és fejlesztéseit vagy a drágább gyógyszerek és beavatkozások miatti gyűjtéseket elnézve nézve korántsem tűnt eddig egyértelmű mondásnak, vegyük például a SMA-s gyerekek számára rendezett közösségi gyűjtéseket, és a megsegítésükre benyújtott javaslat fideszes leszavazását), Magyarország viszont éppen akkor vásárolt az elképzelhető legrosszabb forgatókönyvben leírtnál is háromszor több lélegeztetőt, amikor a világ egymásra licitált, az árak pedig az egekben voltak. 

A plusz kiadás nem pár milliárd, hanem alsó hangon is száz milliárd forint, amit lehetett volna az egészségügy további felkészítésére fordítani. A kapkodva beszerzett lélegeztetők egy részét - ha egyáltalán kicsomagolnánk azokat valaha - ráadásul nem igazán lehet a legsúlyosabb állapotban lévő koronavírusos betegek kezelésére használni. 

A TMT Technics ezer lélegeztetőre szerződött, de ennyit nem tudott leszállítani. Amit tudott: 208 darab mindenféle típus 29 ezer euró/db-tól 42 ezer euró darab áron. A Medirex egy nagyobb csomagról kötött szerződést, nem tudni, hogy ebből mennyi a lélegeztető és mennyiért. A Sinopharm szerződéséből sem derül ki semmi, a Cathay Advisory Ltd. is kapott 2,5 milliárd forintot üzlet felhajtására, de erről sem tudni semmi többet. Mindenesetre 15000 lélegeztetőgép szerepel a táblázatban, és 302 milliárd forint. 

Eleve volt 2000 darab

Hogy túlvásárolta magát a külügy, azt nem mi állítjuk. Szakemberek állapították meg, hogy a legrosszabb esetben mekkora lélegeztetőkapacitásra van szükség (7500-8000 darabra). Ehhez képest van most több mint húszezer. 

Ugorjunk vissza márciusra, amikor megjelent a vírus Magyarországon. Eltérő számok vannak arról, hogy hány lélegeztetőgép volt ekkor itthon. Valahol 2000 körül lehetett. 

  • Március 13-án, az iskolabezárások bejelentésekor Orbán Viktor azt mondta, hogy 2-2 ezer lélegeztető és altató gép van az országban, vagyis sok tízezer megbetegedés esetén is elegendő az ellátás, de újabb gépek beszerzéséről is intézkedtek. 

  • Tíz nappal később, március 23-án Orbán a Parlamentben közölte, hogy 2560 lélegeztetőgép áll rendelkezésre. „Fürkészeket és portyázókat küldtünk ki minden égtáj felé, a kereskedők és a diplomaták is dolgoznak”. 
  • Másnap, március 24-én érkezett meg az első szállítmány Kínából, 86 darab lélegeztetőgéppel. Ez még nem a külügy által bonyolított beszerzés volt, Orbánt nem is Szijjártó Péter, hanem Palkovics László kísérte ki Ferihegyre, mindjárt lesz erről szó.
  • Április 10-én Orbán Viktor azt mondta a Kossuth Rádióban, hogy „amikor majd a nagy terhelés alatt leszünk, akkor azért hétezer-ötszáz-nyolcezer olyan intenzív kórházi ágy és lélegeztető készülék is kellhet, ahol az időseket – mert leginkább róluk van szó – el tudjuk látni, és életet tudunk menteni. Normális, békeidőben Magyarországon a lélegeztető készülékek, altatógépek – mert azok alkalmasak erre – olyan kétezer körül vannak, ezt kell nekünk fölfuttatni nyolcezerre, és nemcsak a gépek számát, nemcsak az ágyakét, hanem az azt kezelni képes orvosok, ápolónők számát is”.
  • Egy héttel később, április 17-én szintén a Kossuth rádiós szeánszok egyikén Orbán azt nyilatkozta, hogy „most valahol 2 ezer és 3 ezer között van a beüzemelt lélegeztető és altató készülékeknek a száma. Ez fut fölfelé naponta, és el fogjuk érni a 8 ezret”. 
  • Április 19-én az ajkai kórházban jelentette be Orbán, hogy a szakemberek május 3-ára várják a tetőzést. Addigra „az 5 ezres lélegeztetőkészülék-szám meglesz”. Az már Orbán szerint nagyjából biztonságos, föl fog menni 8000-re, az már háború idején is elég, mindenki nyugodtan aludhat, nem lesz olyan ember, akit a kórházban ne lehetne ellátni. 

Az első kínai fecske

Az állami beszerzések két szálon futottak, és nem a külügyé volt az első nyélbe ütött üzlet. 

A nyilvánosság által megismert első vásárlást a Palkovics-féle Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából – közbeszerzésen (!) – a Semmelweis Egyetem intézte. A SOTE március 16-án írt alá szerződést a magyarországi bejegyzésű, de kínai tulajdonban lévő CECZ Közép-európai Kereskedelmi és Logisztikai Együttműködési Övezet Kft.-vel. Azt nem lehet állítani, hogy a legelső beszerzésről minden információ kiderült volna. Komoly vita kezdődött például arról, hogy a leszállított eszközök egy része használható-e egyáltalán a súlyos állapotban lévő koronavírusos betegek ellátására. A megrendelt 196 gép töb mint negyede, 56 darab ugyanis non-invazív lélegeztető volt. Ami súlyos állapotban lévő koronavírusos betegek ellátására nem a legjobb választás. A legnagyobb különbség, hogy a non-invazív eszközökkel a betegeket maszkon keresztül lélegeztetik, az invazívnál viszont a légcsőbe vezetett tuboson keresztül. Az invazív lélegező komplexebb, többet tud, mint a non-invazív. Az akkori ismeretek szerint a súlyos koronavírusos esetek 80 százalékában invazív lélegeztetőre szorultak.

Orbán Viktor fogadja a kínai szállítmányt március 24-én

De a legelső, SOTE-s beszerzésen legalább a darabszám (196), az ár (összesen 1,1 milliárd forint) és az eladó (CECZ) kiderült. Ezek azok a számok, amiket a külügy a saját vásárlásainál csak csak azután árult el, ha közérdekű adatkérést kapott a minisztérium. A koronavírus elleni védekezéshez kapcsolódó beszerzéseknél közbeszerzés alóli mentességgel lehetett élni. A veszélyhelyzetre hivatkozva Szijjártó Péter saját minisztériumát több mint 100 esetben fel is mentette a közbeszerzés alól. A K-Monitor nem könnyen, hosszas levelezés után szerezte meg a listát, ezen ott vannak azok a cégek is, amiktól lélegeztetőt vett a tárca.  

Kevesebbet drágábban

Mint korábban is írtuk, a járvány kellős közepén beszerzett lélegeztetőgépek árát nem lenne korrekt összehasonlítani a járvány előttiekkel, de azért érdemes felidézni a Qubit cikkét, miszerint egy alap invazív lélegeztetőgép 4 millió, a magas kategóriás készülék 5-6 millió forint, míg egy minden funkcióval és opcióval felszerelt csúcskategóriás készülék, amely a páciens lélegeztetőgépről történő automatikus leszoktatására is alkalmas, 9-10 millió forint körül mozgott a járvány előtt. 

Az óriási kereslet ezeket az árakat tolta meg alapból. De azért vannak olyan kapaszkodók, amik azt mutatják, hogy a külgazdaságot is irányító magyar diplomácia beszállása a lélegeztetőgép beszerzésbe inkább még feljebb vitte az árakat. 

A SOTE mellett ugyanis az állami kórházellátó is vásárolt. A G7 írta meg korábban, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) 2481 darab lélegeztetőt vett, 26,7 milliárd forintért. 

A kórházellátó 10,8 millió forintos átlagáron szerzett be lélegeztetőket. A külügyi vásárlásoknál ugyanakkor az átlagár ennek majdnem 20 millió forint körül. Ötször annyi eszközre. 

A SOTE után bő két héttel, április 3-án írt alá a külügy szerződést (itt megnézhető) az Európa Ázsia Kft.-vel 530 invazív lélegeztetőgépről 18 millió dollárért (6 milliárd forintért). Ez majdnem 34 ezer dolláros (11,46 millió forintos) átlagár. Ami egészen alacsonynak számít a külügyi szerződésekben, nagyjából annyi, mint a kórházellátós árak. (A cikk korábbi verziójában itt tévesen a CECZ Kft.-t tüntettük fel szerződő félként.)

De ez csak az első szerződés volt, mert négy nappal később, április 7-én Szijjártóék berendeltek az  Európa Ázsia Kft.-től még 550 darab invazív lélegeztetőt, összesen 7,2 milliárd forintért (21,7 millió dollárért). Itt már azért drágább, 39 500 dolláros (13 millió forintos) átlagár jön ki. (A szerződés itt megnézhető.)

Majd több, mint másfél hónappal később, május 27-én módosították a szerződéseket. Az újratárgyalt szerződésben már nem 1080, hanem csak 940 darab lélegeztetőgép leszállításáról állapodott meg a külügy a Európa Ázsia Kft.-vel. Ami akár előremutató is lehetne, hiszen ekkor már három héttel túl voltunk a járvány első hullámának - Orbán által bejelentett - tetőzésén. 

Csakhogy a 140-nel kevesebb lélegeztetőért jóval többet fizetett a külügy, mint amiről még áprilisban megállapodtak. Nem is kicsivel, plusz 3,5 milliárd forinttal (11,1 millió dollárral). 

Még az is lehet, hogy ezért jobb gépeket kaptunk. Ezt azért nem tudni, mert az első két szerződésből, legalábbis amit nekünk átküldött a külügy, nem derül ki, hogy milyen típusú berendezéseket vásárolt a magyar diplomácia. A módosítottban már van részletes felsorolás. 

Itt még azonos típuson belül is eltérnek az árak, sajnos a magasabb áron vettünk többet például a VG70-esből. A Shangrilánál ez pont fordítva van, kár, hogy kisebb a különbség, és olcsóbb is az eszköz. 

Mindenesetre a 940 darab gépért - és a 300 tartalék csőért - 50,8 millió dollárt (vagyis 16,2 milliárd forintot) fizetett a külügy. Ez már 17,2 millió forintos átlagár a kezdeti 11,4 millió helyett.

Ami nem kevés, de még ezzel is jól jártunk volna, ha ilyen áron bonyolítja le a legnagyobb vásárlását a külügy. 

Orbán Viktor és Palkovics László innovációs és technológiai miniszter a Suparna Airlines Kínából érkezett repülõgépének fedélzetén a Liszt Ferenc-repülõtéren 2020. március 24-én. A gép több mint 3 millió maszkot, 100 ezer koronavírus-tesztet és 86 lélegeztetõgépet hozott.Fotó: Kovács Tamás/MTI/MTVA

A piac fordított logikája: sokat drágábban

A nekünk megküldött szerződésekből az derül ki, hogy Szijjártóék a maláj GR Technolgies-zal kötötték a legnagyobb üzletet. A céggel március 25-án állapodtak meg ötezer lélegeztetőgépről. Egy nappal később újabb, konkrétabb szerződést írtak alá. Ez 800 darab lélegeztető leszállításáról szól, ami része egy nagyobb, már nem is 5000, hanem 6000 darabos üzletnek. 

A 800 darabos belépő szerződés 73 500 dolláros (24 millió forintos) átlagárról szól. 

Egy nappal később még újabb szerződés, ez már 73 500 dollár helyett 79 500 dolláros darabárról szólt. Ami 6400 darab eszköznél már jelentős, 38,4 millió dolláros (12 milliárd forintos) különbség.

Végül május 21-én a többször módosított szerződést újra módosították. 

Eszerint 6258 darab lélegeztetőt vesz a magyar kormány a maláj cégtől 559,6 millió dollárért, vagyis 178 milliárd forintért. 

Ez viszi el a külügyes lélegeztetőbeszerzések összegének majdnem a 60 százalékát.

Részletes bontás arról, hogy melyik típusból mennyit vettünk, nincs az általunk megkapott szerződésekben. 

De a 89 ezer dolláros (28,4 millió forintos, akkori áron 81 ezer eurós) átlagár a külügy által megküldött többi szerződéshez képest is nagyon magas. Éppen a legnagyobb tételű vásárlásnál. 

Ennyire drágán csak a Beijing KGT-től vett lélegeztetőt a külügy (típusként a német Draeger Savina 300 van feltüntetve, amit ezek szerint kínai közvetítéssel vettünk), de abból csak századannyit vásárolt a minisztérium, mint a malájoktól.

A szlovák biznisz

A malájokhoz hasonlóan a szlovák Profounddal is hasonló, bár valamivel alacsonyabb, 79 ezer euró/db-os árkategóriárában állapodott meg a külügy ezer darab VG70-es lélegeztető leszállításáról április 22-én (szerződés). Ez nagyon magas ár ezért a típusért. Mármint nem ahhoz képest, hogy a járvány előtt mennyibe került - sokkal kevesebbe -, hanem a külügy többi szerződéséhez képest is, pedig ott aztán nem spóroltak. 

Sajnos a hiányos dokumentumok miatt nem minden szerződésből derül ki, hogy melyik típusból mennyit és mennyiért vásároltunk. Mindenesetre VG-70-est több forrásból is vásároltunk. 

A szlovák cégtől rendeltük a legtöbbet ebből a típusból, de a legdrágabban is, 78 ezer euró/darabos áron. 

A többiektől kevesebbért kevesebbet:

  • a TMT Technics Kft. mindössze 29 ezer euró/db-os áron szerződött, igaz a vállalt 200-ból csak 20-at tudott leszállítani. 
  • a belga Medline március 26-án szerződésben 50 darab leszállítását vállalta, darabját 33,5 ezer euróért. 
  • a Jiangsu Yiljlallang Technology egy április 16-i szerződés szerint 10 darabot szállított 56630 dollár/db áron. Ez akkori árfolyamon 18,2 millió forint, 52 ezer euró volt. 
  • az Európa Ázsia Kereskedelmi és Befektetési Kft. két különböző áron szállított VG 70-eseket. Előbb 70 ezer dollár/db-ért (64 821 euró) 20 darabot, majd 75 ezer dollárért (69 ezer eurós akkori árfolyam) 162-őt. 
  • a Beijing Hezhong Huimei április 7-én 75 ezer dolláért (akkori árfolyamon 69 ezer euróért) vállalta 250 darab VG-70-es leszállítását, igaz ebből csak 50-et sikerült.
  • a kínai Anhui Yaliya Biotechnology Co. Ltd. április 11-én 80 ezer dollár/db-ra (akkori árfolyamon 73 ezer euró) szerződött 300 VG-70-esre. 

Ebből messze kiemelkedik a szlovák szerződés, rögtön ezer darabra. Több céghez hasonlóan valami a Profoundnál is közbejöhetett, mert végül az ezer darab VG 70-es nem érkezett meg. A szerződést két hónappal az aláírása után, június 17-én módosították (itt látható).

Eszerint a méregdrága, 79 ezer eurós VG 70-esből ezer helyett csak 300 darabot veszünk. Ami örvendetes lenne, hiszen június közepén már tényleg lehetett tudni, hogy a tömeges fertőzést elkerültük, túl voltunk mindenféle csúcson, a 8000-es álomhatárt is régen átszakította már a lélegeztetőgép-számláló. De nem az történt, hogy lealkudta a külügy a megrendelt darabszámot, hanem végül 1000 helyett 1114 lélegeztetőt vettünk, csak másik típust is belevettünk a szerződésbe. 

A kieső 700 darab VG70-es helyett cserébe berendeltünk egy másik típust, 814 darab SH 300-ast. Amit a szlovákok ugyan olcsóbban adtak, mint a VG70-est, de messze nem olcsón, sőt. És ezt a magyar külügynél is pontosan tudniuk kellett, a beugró SH-300-asból ugyanis egy másik cégtől korábban már vásároltak, sokkal olcsóbban. 

A magyar OTT-One március 26-án írt alá 500 darabos szerződést erről a típusról 28 ezer dollár/db átlagáron. Ez akkori árfolyamon 9,15 millió forint, 25 577 euró volt. 

Ehhez képest a szlovák cég két és félszer annyi, 67 ezer euró/db áron számolta fel a magyar külügynek az SH-300-ast, mint a magyar három hónappal korábban, már a járvány idején. 

A lélegeztetőgépekért folytatott harcban biztosan nagy hullámzások voltak az árban, az OTT-One szerint például 40 százalékos volt az emelkedés a korábbi árakhoz képest. De azt aligha indokolja bármi, hogy ha március 26-án, amikor a legnagyobb könyöklés ment a gépekért, mégis 25,5 ezer euróért le lehetett szállítani lélegeztetőket, akkor június 17-én - amikor azért már szolídabb volt a verseny a lélegeztetőkért - a szlovák cég 67 ezer euró/db-os ajánlatára bólintott rá a magyar külügy. 

Akár így, akár úgy, a szlovákoknak 78 millió eurót (27,6 milliárd forintot) fizetett ki a magyar külügy 1114 lélegeztetőgépért. Ez 24,8 millió forintos átlagár. 

Melyik milyen?

Mielőtt továbbmennénk, érdemes egy pillanatra elidőzni a gépek típusánál, van belőle bőven, szinte mindent vett a külügy. Ezek többségét magyar szakemberek sem ismerték korábban. Megkértünk többeket, hogy adjanak rövid értékelést a gépekről az alapján, ami fellelhető róluk. 

  • LH 8800: 440 darabot vettünk, 56-57 ezer dollár/db áron. Intenzívre megfelel. 
  • LH 8500 - 1660 darabot vettünk, 42000-51000 dolláros darabáron. Ez nagyon magas ár egy olyan gépért, ami csak egy lélegeztetési módot tud az elérhető adatok alapján, az pedig a térfogat vezérelt (VCV - volume control ventilation) mód, ami kevés intenzíven fekvő koronavírusos betegekhez.
Az LH 8500-as, amiból sokat vettünk, drágán, és nem a legjobb választás intenzíven kezelt koronavírusos betegek ellátásához. 
  • Resmed Stellar 100: 200 darabot vettünk, 44 680 dolláros darabáron. Intenzív osztályra nem ez a megoldás.
  • Panther 5: itthon szerelik össze, 1000 darabot rendelt belőle a külügy, szakmailag jónak tűnik. 
  • Siriusmed R30 - 220 darabot vettünk egy szlovén cégtől, darabját 49 ezer euróért.  Szlovéniában kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire alkalmas koronavírusos betegek ellátására. Az árát ott sokallták, mi annál is drágábban vettük. 
  • Boaray 5000 D: 50 darabot vettünk 61 620 dolláros átlagáron. Nagytudású lélegeztető, intenzívre nagyon jó. 
  • Boaray 2000 D: az előző kistestvére, 50 darabot vettünk ebből is, 57 340 dolláros átlagáron. 
  • Shangrila 590: 70 darabot vettünk belőle, ugyanaz a szállító 29 800-42 900 euró/db-ot kért érte. Intenzíven használható. 
  • Shanglira 510s: legalább 1040 darabot vettünk belőle, 27 000-29 400 dolláros átlagáron. Éppen használható intenzíven, ezt betegszállítás közbeni lélegeztetésre fejlesztették inkább
  • Aerospace ACM812A: 238 darabot vettünk, 38 000-39 500 dollár/db áron. Intenzíven használható 
  • VG 70: legalább 862 darabot vettünk. Nagy szórás van az árában, 29 ezer eurótól a 78 ezer euróig. Intenzívre megfelel.
  • SC-5: 250 darabot vettünk 17 145 dollár/db áron. Intenzíven elmegy, nagyon egyszerű eszköz.  
  • SH 300: legalább 1314-et vettünk, 28 ezer dollártól 67 ezer euró/darabig. Intenzívre való. 
  • SH 200: 100 darabot vettünk belőle, 44,5 ezer euró/db áron. Az előző kistestvére, kis tudású, inkább csak sürgősségi esetre való, nem intenzívre. 
  • Draeger Evita 2: Csupán hat darabot vettünk mindössze 6500 euró/db áron. Régi német, de jó konstrukció 
  • Draeger Evita 2 Dura: Ebből is minimális mennyiséget vettünk, 5 darabot, 7500 euró/db áron. Német, megbízható. 
  • Draeger Savina 300. 61 darabot vettünk a német gépből egy kínai cégtől 89 ezer dollár/db-ért. Nagyon profi gép, német gép. 
  • GE 9100C NXTGE, 20 darabot rendeltnk belőle. Ez egy altatógép, szebb és szakmaibb néven, aneszteziológiai munkaállomás. Természetesen ezekkel is lehet lélegeztetni, mert altatás során a gépi lélegeztetésre is szükség van, így van respirátor egysége minden aneszteziológiai munkaállomásnak. De első sorban nem arra vannak kifejlesztve, hogy intenzív osztályon használják őket. Műtőben a helyük.
  • GE Carestation 650, lásd fent. De csak egy darabot vettünk.
  • GE Carescape R860. Egy darabot vettönk. Nagytudású, profi lélegeztetőgép, ami intenzív osztályra való. 
  • Van még továbbá a CWH-3010-as típus 42900-5300 euró/db áron. Kínai termék, ez is megfelelő intenzívre. 

Szlovéniában korrupció, nálunk csak pár tétel

Van egy cég, a Geneplanet, amelyiktől a szlovén és a magyar kormány is vásárolt lélegeztetőket. Szlovéniában komoly korrupciós botrány robbant ki a felülről megsegített beszerzés miatt, a gazdasági miniszternél házkutatásokat is tartottak.. Ott sokallták, hogy a Geneplanet átszámítva 12,7 millió forintos darabáron szállított  lélegeztetőket egy olyan típusból, aminek a felhasználhatóságát is megkérdőjelezték. (A G7 cikke szerint Szlovéniában  csak kiegészítő kompresszorral és fűtött levegőpárásító csövekkel tartották a gépeket koronavírusos betegek kezelésére alkalmasnak, de ezt végül – az ígéret ellenére – nem kapták meg a kórházak. Így nem is használják őket az állami hírügynökség beszámolója szerint. A magyar külügy szerint nálunk ezzel semmi gond nincs.) 

A szlovén kormány aztán végül kevesebbet vett a szerződésben szereplő 220 darabnál, de a magyar kormány beszállt az üzletbe. Úgy, hogy a cégtől a szlovén kormánynál is drágábban vásárolt a Siriusmed R30 típusból. Előbb április 17-én 20 darabot (17 millió forint/db áron, a szlovének a 12,7 milliót sokallták), majd április 23-án még 40-et, szintén ennyiért. Egy harmadik, szintén árpilsi 23-án megkötött szerződés további 160 darabról szól, ebben van Siriusmed R30-as, VG-70-es és SH-300-as, nem tudni, milyen arányban, szintén 48 900 euró/db áron. 

A szlovén cégtől így összesen 220 darab lélegeztetőt vett a magyar kormány, több, mint 3,8 milliárd forintért. Az ottani korrupciós ügy vizsgálata még tart. Nálunk ez egy apró tétel a 16 ezer lélegeztető között, és még csak nem is a legmagasabb átlagáron. Mármint a többi magyar beszerzéshez képest, mert jóval több, mint amit a szlovén kormány fizetett.

Biztosak akartak lenni abban, hogy tényleg megérkezik

A Külügyminisztérium a túlrendelést azzal indokolta, hogy biztosak akartak lenni abban, hogy meg is érkeznek a megrendelt eszközök. Valóban volt olyan cég, amelyik nem tudta teljesíteni a vállalását, de messze nem akkora arányban, mint amennyire túlrendelte magát a minisztérium. 

Orbán Viktor múlt pénteken azt mondta a rádióban,  hogy „ha háromszor ennyit kellett volna fizetni, akkor háromszor ennyit fizettünk volna lélegeztetőkészülékekért és védekezőeszközökért, mert amikor a magyar emberek életéről van szó, akkor persze nem szabad a józan eszünket magunk mögé hajítani, de akkor mindent meg kell tenni. És ezért március-április környékén mi fölépítettünk egy olyan nagyon komoly eszközparkot, védekezéshez szükséges eszközparkot, amelyet ősszel tudunk majd használni, tehát Magyarországon mindenki aludjon nyugodtan, minden eszköz rendelkezésre áll”. 

Ráadásul Orbán szerint nem ez a vége, mert elkezdődik a hazai gyártás is. Ismét Orbán Viktor szavai következnek:

„Sőt, Palkovics Lászlónak köszönhetően, aki Kásler Miklóssal együttműködve, sőt kiválóan együttműködve megalkotta azt a koncepciót, hogy hogyan lehet saját termelési kapacitásokat, ipari képességeket kiépíteni, hogy ne kelljen legközelebb beszereznünk, hanem minél több dolgot saját magunk tudjunk gyártani. Lélegeztetőgép-gyártásban például a világ technológiai élvonalába tartozunk már a saját gépeinkkel, és lesz egy pillanat, amikor Magyarországon már minden egyes lélegeztetőkészüléket itthon gyártunk, itthon szervizelünk, saját fejlesztésű lesz, és így tovább, és így tovább. Tehát azt akarom mondani, hogy az országnak jó oka van arra, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban várjuk a vírus második hullámát, mint tettük márciusban.”

Itt is két saját gyártásról van szó. Az egyik a Műszaki Egyetem saját fejlesztése. A másik a váci Celitron Kft., ami ezer gépről állapodott meg a külüggyel. 

Ha a saját gyártás is beindul, akkor a megvásárolt, raktárban álló gépekkel még inkább kezdeni kell valamit. Akár el is lehet adni azokat, de a tavaszi nagy vásárlási láznak már vége van, hozzánk hasonlóan több helyen beindult a saját gyártás. Az akkori árakon biztosan nem értékesíthetők az eszközök, azokon meg pláne nem, amennyit a külügy fizetett ezekért. 

Ráadásul a garancia többnyire mindössze egy évre szól. 

Összefoglalva időrendben:

  • Március 25: a legnagyobb beszállítóval, a maláj GR Technolgies kötött első keretszerződés 5000 lélegeztető leszállításáról. Másnap megállapodik a külügy az első 800 darabról, 73 500 dolláros áron, de már 6400 darabot emlegetve. Többszöri módosítást után végül május 21-én 6258 darab lélegeztetőről írnak alá szerződést, magasabb, 79 500 dolláros átlagáron. A teljes üzlet 559,6 millió dollár, vagyis 178 milliárd forint.
  • Március 25: a sanghaji Sinopharmmal kötött szerződést a külügy. Hogy miről, a nekünk megküldött szerződésből (ide kattintva látható) nem derült ki, de az biztos, hogy 5 040 000 juant (akkori árfolyamon 232 millió forintot) fizettünk érte. 
  • Március 25: a TMT Technics Kft.-vel (Gomba, Ipar u. 5.) ír alá 16,5 milliárd forintos keretszerződést a külügy Stellar, VG-70 és Siriusmed típusú lélegeztetőgép beszerzéséről. (A nekünk megküldött első szerződésből erről szinte semmi sem derül ki, mert a részletek azokban a mellékletekben vannak, amiket nem kaptunk meg.) De van egy másik megállapodás is, amiben lezárják a keretszerződést. Ebből az derül ki, hogy a TMT-nek ezer darab lélegeztetőt kellett volna leszállítania június 25-ig, de ezt nem sikerült teljesíteni. Amit a szerződés szerint biztosan leszállított: a Stellar 150-esből 100 darabot. Amit biztosan nem: 150 darab Siriusmedet és 200 darab VG-70-est. Ezek ára - ami a cég megkapott előlegként - 15 millió euró. A külügy ugyanakkor beszámított cserealapnak 18 darab CHW-3010-est darabját 42 900 euróért, 50 darab Shangrila 510S-t 29 800 euró/db-ért, 20 darab Shangrila 590-est 42 900 euró/db-ért és 20 darab VG-70-est 29 ezer euró/db-ért. Utóbbi kifejezetten baráti ár, csak éppen többet nem tudtak beszerezni. Ezt összesen 3,7 millió eurón beszámította a külügy. Így aztán csak 11,3 millió eurót (4 milliárd forintot) kellett visszafizetnie a TMT-nek a külügy számlájára. 
  • Március 25: a Pro Concept Kft.-vel (Budapest, Záhony utca 7.) ír alá keretszerződést a tárca. Hogy miről, az a nekünk küldött szerződésből nem derül ki. A minisztérium 78,9 millió eurót kifizetett előlegben a cégnek, de a szerződést felmondta május 7-én. Ezt a felmondást a cég vitatta, végül június 17-én megállapodtak (ennek a szövege itt olvasható). Arról a külügy által megküldött szerződésekből semmit sem tudni, hogy mi volt a vita tárgya, mit vásárolt a Pro Concept a 78 millió eurós előlegből és mennyit kellett visszafizetnie. 
  • Március 26: a belga Medline-nal Magyarország portugáliai nagykövetsége (!) szerződött. VG-70-es típusról van szó, a többi szerződéshez képest kifejezetten jó, 35 ezer euró/db áron. Sajnos csak 50 darab gépre. (Szerződés)
  • Március 26: a kínai Zhong Tou Investments 1000 darab CHW-3010-es gépre szerződött 42 428 dollár/darab egységáron. Ez 42,4 millió dolláros üzlet. A gépeket április 30-ig kellett volna leszállítani, de a szerződést jóval ezután, június 17-én módosították. Eszerint az 1000 darab CHW-3010-es helyett ugyanennyi LH8500-et szállít le a kínai cég. (Eredeti szerződés, és a módosított.)
  • Március 26: a magyar OTT-One nevű céggel (Budapest, Fény utca 16.) írt alá adásvételit 500 darab SH-300-as gépre 28 ezer dolláros egységáron a külügy, összesen 14 millió dollárért. (Szerződés
  • Március 27: kilóg a sorból a Cathay Advisory Ltd. szerződése, ami vásárlási lehetőségek felhajtásáról szól. A külügy 4,9 millió dollárt és 2,8 millió eurót utalt át erre a feladatra a hongkongi cégnek. (Szerződés). 
  • Március 27: a kínai Yi Holding, vagy China Master International (HK) nevű céggel szerződött a külügy 500 darab Shanglira 510S típusra, 27 ezer dolláros darabáron. Összesen 13,5 millió dollárért. (Szerződés)
  • Március 27: a hongkongi, elsősorban ékszerkereskedelemmel foglalkozó Manjusaka Jewelers-szel 1000 darab Shanglira lélegeztetőre kötött szerződést a külügy, de a nekünk megküldött megállapodásból pontosabban nem derül ki, hogy melyik típust szállítják. Mindenesetre 15 millió dollárért, vagyis 15 ezer dollár/darab áron. (Szerződés)
  • Április 3. Az Európa Ázsia Kereskedelmi és Befektetési Kft.-vel 530 invazív lélegeztetőről köt szerződést a külügy 34 ezer dolláros (11,4 millió forintos) átlagáron. Négy nappal később újabb 550 invazív gépre írnak alá szerződést, már 39 500 dollár/db (13 millió forintos) áron. De a végén (egy május 27-i szerződésmódosítás szerint) az egész üzlet jelentősen megdrágul, 1080 gép helyett 940 darabot szállít le a cég drágábban, már 54 118 dolláros (17,2 milliós) átlagáron. 
  • Április 6-án a Jiangxi Luxinnal szerződött a külügy 400 darab lélegeztetőre (200 darab Beijing Aerospace-ACM812A típus, darabja 38 298 dollár, és szintén 200 darab Resmed Stellar 100-as, darabja 44 680 dollárért. Összesen 16,6 millió dollárt fizettünk. (Szerződés)
  • Április 7-én írt alá megállapodást a külügy a Beijing Hezhong Huimeijel 250 darab  VG-70-esre 75 ezer dollárért, összesen 18,75 millió dollárért. Mint egy április 20-i szerződésmódosításból kiderült, ebből csak 50 darabot sikerült leszállítaniuk, amiért végülis 3,75 millió dollárt fizettünk. (Eredeti szerződés és a módosítás.)
  • Április 9-én a Magyarszék, Kossuth Lajos utca 9. szám alatt bejegyzett, a nevét pár héttel korábban SCA Medicalra megváltoztató céggel kötött szerződést a külügy 200 darab 510S típusú (tippre Shanglira). Az összár 5,8 millió dollár, vagyis darabra 29 400 dollár jön ki. (Szerződés).
  • Április 11: a kínai Anhui Layilával kötött szerződést a külügy 300 darab VG 70-esre. 80 ezer dollárért vettük darabját, összesen 24 millió dollárt utalt a külügy. (Szerződés)
  • Április 14: a külügy a Beijing KGT-vel szerződött 61 darab Drager Savina 300-asra. Darabját 89 ezer dollárért, összesen 5,4 millió dollárért vettük. (Szerződés)
  • Április 15: a Medirex-szel kötött szerződést a külügy valamiről (itt lehet megnézni, mennyire nem derül ki a szövegből.) A május 7-i szerződésmódosítás alapján annyival többet lehet tudni, hogy összesen 41 millió eurós csomagról van szó, amiben nemcsak lélegeztetők, hanem egyebek között védőruhák és maszkok is vannak. 
  • Április 16: a váci Celitron Kft.-vel írta alá 1000 darab Panther 5 lélegeztetőgépre szerződést a külügy. (Szerződés). A váci üzemben összeszerelt lélegeztetőket július 31-ig kellett leszállítania a Celitronnak. A szerződés összege 29 millió euró, vagyis 29 ezer euróra jön ki egy gép. 
  • Április 16: a Jiangsu Ylijalianggal írt alá a külügy szerződést szerényebb beszerzésre, 10 darab VG 70-esre. Darabját 56 630 dollárért adták, összesen 566 630 dollárt fizettünk. (Szerződés)
  • Április 16: a Sanghai Medical Instruments nevű kínai céggel szerződött a külügy 250 darab SC-5-ös lélegeztetőre. Darabját 17 145 dollárért, összesen 4,3 millió dollárért vette a külügy. (Szerződés)
  • Április 17: a szlovén genEplanet Diagnosticával kötött első szerződés. Szlovéniában komoly korrupciós botrány kísérte a cég beszerzéseit, mert túlságosan sokallták a gépek árát. Nálunk egy kis lépéssel jelent meg, 20 darab Siriusmed R30-ast adtak el, darabját 49 ezer euróért, összesen 980 ezer eurós volt az első szerződés.
  • Április 17-én kötött szerződést a külügy a Limitless Medical Kft-vel 30 darab Boaray 5000D-re, darabját 61 620 dollárér. (Szerződés.) Ezt módosították 10 nappal később további 20 darabra, ugyanilyen áron. Ezért az 50 gépért 3 millió dollárt fizetett a minisztérlum a budapesti, Derű utca 3. szám alatt bejegyzett céggel. (Módosított szerződés.)
  • Április 20.: a Fourcardinal Tanácsadó Kft.-vel ír alá szerződést a külügy 1000 darab lélegeztetőre. Ebben van 500 darab LH-8500-as (45 ezer euró/darab), 300 darab LH-8800 (50 ezer euró/db) és 200 darab CHW-3010-es (53 ezer euró/db). Ezekért összesen 48,1 millió eurót fizet a külügy. 
  • Április 22: újabb szerződést kötött a minisztérium a Limitless Medical Kft.-vel. A második szerződésben egy másik típusból rendeltek 70 darabot (LH 8800-es)  57 340 dollár/db áron. (Szerződés.) Ezt aztán módosítani kellett, mert az LH 8800-asból csak 20 érkezett, de cserébe leszállított 50 darab Boaray 2000D-t a cég. Ugyanolyan áron, mint a másik típust. (Módosított szerződés)
  • Április 22: a második legnagyobb szerződését a szlovák Profound nevű céggel kötötte a külügy. Abból a VG 70-esből, aminek a darabját a belga Medline 35 ezer euróért adta, a szlovákokkal duplaennyiért, 78 ezer euró/db áron szerződtünk. Ha már drága volt, legalább sokat is rendeltünk, összesen ezer darabot (szerződés). Ezt a megállapodást végül módosították két hónappal később, június 17-én. Mégsem vettünk ezer darabot a VG 70-esből, csak 300-at, helyette beértük a SH 300-asokkal, de abból 700 helyett 816-ot rendeltünk. Ezeket is kiemelkedő, 67 ezer euró/db áron számolták be a szlovákok. Így maradt a 78 millió eurós végösszeg. (A módosított szerződés itt látható).
  • Április 23: a szlovén genEplanet újabb két szerződése ugyanaznap. Az első 40 darab Siriusmed R30-as, darabja 48 900 euróért, összesen 1,9 millió euró. A második 160 darabról szól (ebben van Siriusmed R30-as, VG-70-es és SH-300-as, nem tudni, milyen arányban) 48 900 euró/db áron, összesen 7,8 euróért. 
  • Április 24-én írt alá szerződés a külügy a német MMA Medical Equipmets céggel. Mindössze 11 darab Drager Evita 2-es és Evita 2 Duráról van szó, összesen annyiért - 75 900 euróért - amennyiért egy darab lélegeztetőt vett máshonnan a külügy. (Szerződés)
  • Május 13-án szerződött a Szegi Medical Centerrel (Budapest,Haris köz 5.) a külügy 20 darab GE 9100C NXT-re, 4 darab GE Carestation 650-re és 1 darab GE Carescape R860-asra, összesen 1 millió euróért. (Szerződés)