Így keresett rengeteg pénzt Mészáros az állam kárára

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Az elmúlt két és fél év alatt egészen bizarr üzletek köttettek a Mátrai Erőműről. Végső soron a magyar állam hatalmasat bukott, míg Mészáros Lőrinc és cseh partnerei jót kerestek rajta. Néhány részlet csak idén nyáron került nyilvánosságra, és ezek alapján már jól rekonstruálható a történet.

Az államnak 5,9 milliárdért nem kellett, de 17,4-ért már igen

A Mátrai Erőműben, és a hozzá tartozó lignitbányában lévő 72,6 százalékos részesedését 2017-ben kezdte árulni a német RWE nevű óriáscég, és itteni partnere, a szintén német EnBW. 

Az erőmű az ország második legnagyobb áramtermelője Paks után. Az 1995-ös privatizációjakor még ígéretes befektetésnek számított, de mostanra a végét járja. A szén-dioxid kvótarendszer miatt egyre drágább az üzemeltetése, a klímavédelmi EU-s tervek miatt a 20-as évek közepén várhatóan be kell zárni, a zárás után pedig a környezetvédelmi helyreállítás költségei igen magasak lesznek. A németek akkor szabadultak az erőműtől, amikor az még hasznot hozott, de látszódott, hogy hamarosan többet kell rá költeni, mint amennyit keresni lehet vele. A sokáig nyereséges erőmű 2017-ben már veszteségesen működött. A lignit annyira korszerűtlen már, hogy sok nyugati bank nem is finanszíroz bányatulajdonosokat. 

Amikor az RWE - EnBW jó három éve meghirdette az erőművi részesedését, az ajánlattevők között volt az állami MVM is, ami egyébként is 26,1%-os tulajdonos volt, mert a privatizáció idején az állam ennyit megtartott magának belőle. Az MVM ajánlata azonban hamar elvérzett, mert mások többet ajánlottak. 

A győztes vásárló 5,9 milliárd forintot fizetett az erőműért. Az MVM sokallott érte ennyit - akkor. Hogy mennyit ajánlottak, azt nem tudni. Idén viszont megvette 17,4 milliárdért, úgy, hogy addigra kivettek belőle minden tartalékot, az erőmű teljesen eladósodott, és végül további 57,7 milliárdot, azaz összesen 75,14 milliárdot kellett költenie rá az államnak.

De ha csak a sima vételárat vizsgáljuk, már akkor is bizarr, hogy 2017-ben az állami MVM sokallotta érte az 5,9 milliárdot, de 2019 végén már aláírta a vételi szerződést 17,4 milliárdról. Hogy lehetséges ez? Annyi biztosan változott menet közben, hogy a 17,4 milliárdos vételár kifizetésekor már nem a németek voltak az eladók, hanem Mészáros Lőrinc érdekeltségei. Neki már ennyit is kifizetett az állam - pedig mint látni fogjuk, az erőmű üzleti vállalkozásként már sokkal rosszabb állapotban volt. 

(Az erőmű 2017-es árát, az 5,9 milliárd forintot akkoriban nem hozták nyilvánosságra. Ezt csak a pénzügyi beszámolókból lehetett kisilabizálni, a számítást elsőként a hvg hozta nyilvánosságra tavaly novemberben. )

Mire kellettek, és hogyan szállhattak ki ekkora haszonnal a csehek?

Az RWE-EnBW-től egy 2017-ben alapított cég, a Mátra Energy Holding vásárolta meg az erőművet, az üzlet 2018 márciusában zárult. A Mátra Energynek két cég volt a tulajdonosa, fele-fele arányban osztoztak rajta.

A két cég mögötti tulajdonosok eredetileg külön indultak az erőmű megvásárlásáért, de a tárgyalások során egyesítették erejüket. A Mátra Energy egyik tulajdonosa a prágai központú EP Power House volt, amelyik az EPH nevű, szlovák és cseh milliárdosok által alapított konglomerátumhoz tartozik. Az EPH regionális szinten komoly játékos, részesedésük van például a Szlovákián átmenő, orosz gázt szállító nagy vezetékben is, és már jelen voltak Magyarországon is, övék a Budapesti Erőmű, ami a főváros távhőszolgáltatásának közel kétharmadát biztosítja.

A Mátra Energy másik tulajdonosa Mészáros Lőrinc magántőkealapjának kifejezetten erre az üzletre alapított cége, a mindössze 3 millió forint jegyzett tőkéjű Status Power Kft. volt. 

A két tulajdonos az erőmű megvásárlása előtti héten 15,2 millió euróval (akkori árfolyamon 5,4 milliárd forinttal) felemelte a Mátra Energy alaptőkéjét, és így vette meg az erőművet.

Aztán alig telt el négy nap a bevásárlás lezárulta (2018. március 22.) után, Mészárosék máris bejelentették (2018. március 26.), hogy kivásárolják a cseheket. Két részletben történt ez meg, 2019 júniusára szerezték meg a Mátra Energy Holding utolsó 15%-át, de a cég irányítását már 2018 áprilisában átvették.

Már az is fura, hogy miért szálltak ki a csehek azonnal, ahogy az erőmű fele a tulajdonukba került. Ha az azóta megjelent pénzügyi beszámolókat is megvizsgáljuk, akkor még furcsább az egész konstrukció: ezekből az látszik, hogy a csehek kivásárlása Mészároséknak közel 12 milliárd forintba került. Azaz kétszer annyiba, mint az egész erőmű került pár nappal korábban.

A csehek négy nap múlva nagyjából négyszeres haszonnal szálltak ki az üzletből, hiszen amikor az erőmű felét megvették a németektől, akkor összesen 3,1 milliárd forinttal kellett beszállniuk a Mátra Energybe.

Hogy miért érte meg ilyen magas áron és ilyen gyorsan kivásárolni a cseheket? Ez egyáltalán nem világos. 2018 március végén Mészáros Lőrinc a Heves Megyei Hírlapnak, ami akkor éppen a saját újságja volt, azt mondta: azért volt erre szükség, mert a csehek kirúgásokkal akarták rendbe tenni az erőmű gazdálkodását, de ő inkább fejleszteni akar. Ám alig 9 hónappal később Orbán Viktor már azt mondta, hogy azért kell megvennie az államnak az erőművet, mert azt a tulajdonosa (akkor már Mészáros Lőrinc) be akarja zárni, és sok ember maradna állás nélkül.

A csehek közel 12 milliárdba kerülő,  Mátra Energyből történő kivásárlására a 3 millió alaptőkéjű Status Powerhez a Kft. tulajdonosaitól érkezett hitel. Érdekes körülmény, hogy akkoriban a Status Power egyharmada a Duna Aszfalt tulajdonában volt, ami annak a Szíjj Lászlónak az érdekeltsége, akinek kiváló kormányzati kapcsolatait mutatja, hogy az ő  a jachtján üdült augusztusban Szijjártó Péter külügyminiszter.

Hamarosan sikerült nagyjából ugyanannyi pénzt kivenni az erőműből, mint amennyibe a csehek kivásárlása került. Hiába volt veszteséges 2018-ban is, 11,2 milliárd forint osztalék kivételéről döntöttek Mészárosék. Ezt az összeget még a német tulajdonos tette félre készpénzben, céltartalékként, az erőmű bezárására és a bánya rekultivációjára. Mészárosék ennek a tartaléknak a kivételével pénzügyileg lenullázták a céget (erről részletesen a G7 írt korábban elemzést).

A Mátrai Erõmû Visonta közelében 2019. augusztus 21-én készült légi fotónFotó: Komka Péter/MTI/MTVA

Ahogy az erőmű teljesen Mészárosé lett, az állam érdeklődni kezdett a megvételére

2019. június 20-án lett a Mátra Energy egésze Mészároséké, eddigre fizették ki az utolsó részletet is a cseheknek. Hét nappal később, június 27-én a PricewaterhouseCoopers nevű könyvvizsgáló cég már ajánlatot adott be az MVM-nek, hogy mennyiért világítanák át az erőművet (ez az MSZP által közérdekű adatigényléssel kikért iratokból nemrégiben derült csak ki). Valószínűsíthető, hogy a könyvvizsgáló cég felkérés nélkül nem bombázta volna ilyen ajánlattal az MVM-et. Azaz az MVM-et már szinte aznap foglalkoztathatta az erőmű megvétele, amikor Mészáros éppen csak átvette a teljes üzletet.

Miért akarta ezt az MVM 2019 nyarán, amikor 2017-ben még kiszállt az erőműért folytatott versenyből? Nehéz másra gondolni, mint hogy kifejezetten Mészárostól akarták megvenni az erőművet. Az állami érdeklődés megmagyarázhatja azt is, hogy Mészárosék miért vették ki olyan bátran osztalékként az összes tartalékot a cégből: esetleg számíthattak arra, hogy már nem nekik, hanem az államnak kell finanszíroznia a bezárással költségeit.

Az MVM vezetése 2019 decemberében kötötte meg a szerződést Mészárosékkal üzletrészük megvásárlásáról. December 23-án, közvetlenül karácsony előtt jelentették be a hírt az üzletről, vagyis egy olyan pillanatban, amikor a lehető legkisebb figyelmet kaphatott, a lehető legkevesebb vélemény és értékelés jelenhetett meg róla. Az MVM igazgatósága külön kérte a céget felügyelő minisztertől, Bártfai-Mager Andreától, hogy a végső döntést ő hozza meg az ügyben. A döntés hátterét közelebbről ismerő forrásaink szerint ezzel a gesztussal az MVM menedzserei akarták áthárítani a felelősséget, tartva egy későbbi esetleges eljárástól. 

Az üzleti életben jártas forrásaink szerint az MVM szempontjából érthetetlen, hogy miért a 3 millió forint alaptőkéjű és 31 millió forint saját tőkéjű Status Powert vette meg az MVM 17,4 milliárdért, és miért nem magát az erőművet, vagy az erőmű közvetlen tulajdonosát, a Mátra Energy Holdingot. Ez a módszer a Status Power tulajdonosainak kedvezhetett, akik így megszabadulhattak a céget terhelő adósságoktól is.

Amikor 2019 végén aláírták az állami MVM-mel az adásvételi szerződést, már a dolgozók egy havi bérére elegendő pénz sem maradt az erőműnél, annyira kifosztották a tulajdonosok. Egy évvel korábban a pénzügyi beszámolók szerint még 19 milliárd forint készpénze volt az erőműnek.

Fura hivatkozások a kirúgások elkerülésére

Idén januárban Orbán Viktor évindító sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy azért kellett az államnak megvennie az erőművet, mert a tulajdonos különben bezárta volna, viszont a kormány nem engedhette meg, hogy közel tízezer ember elveszítse az állását (valójában 2100 dolgozója van az erőműnek). Mészáros Lőrinc 2018 tavaszán még maga is azzal indokolta a csehek kivásárlását, hogy nem akar embereket elbocsátani, és a csehek ezt erőltették volna. Ehhez képest 2020-ban Orbán szerint már az egész erőmű bezárásával fenyegette Mészáros a kormányt, és ezért volt kénytelen az állam megvásárolni tőle az erőművet birtokló céget birtokló céget. A miniszterelnök akkor azt mondta, hogy ez “nehéz döntés volt”.

A legfurcsább körülményre az érvelésben Miklós László, az MVM egykori felügyelőbizottsági elnöke mutatott rá a G7-re írt cikkében: ebben arra emlékeztet, hogy egy hatályos kormányrendelet alapján nem lehet csak úgy bezárni erőműveket Magyarországon. Amennyiben ugyanis az ellátás biztonságát veszélyeztetné a zárás - és ez nem kérdés egy ilyen nagy erőmű esetében - akkor az energiahivatal kijelölhet egy úgynevezett engedélyest az üzemeltetésére, azaz átadhatja az erőművet másnak. 

Vagyis ha a kormány valóban csak azért vette meg Mészárostól az erőművet, mert megijedt, hogy bezárja, akkor akár ingyen is átadhatta volna az MVM-nek. Ehhez képest fizettek érte 17,4 milliárdot, és aztán rá kellett költeni még 57-et.Alaptalan volt az a félelem is, hogy jelentősen növelte volna a munkanélküliségét a térségben az erőmű bezárása, mert a hozzá tartozó bánya rekultivációja még évekig nagyon sok embernek adott volna munkát.

Sokkal többe került az államnak, mint a vételár

Erre a problémára már utaltunk ebben a cikkben is, és külön is írtunk róla korábban,  de érdemes még egyszer összefoglalni: az MVM-nek sokkal többet kellett költenie az erőműre, mint amennyiért azt Mészárostól megvette. 

A vételáron felül ugyanis szükségét látta az MVM vezetése, hogy megadjon még 4,9 milliárd forint tagi hitelt, amit Mészáros magántőkealapjának kellett kifizetnie a Status Powernek; továbbá kellett még 26,4 milliárd forint tőkeemelés; és még egyszer 26,4 milliárd forint áthidaló hitelkeret is, hogy az erőmű működőképes maradjon.

Összességében 75 milliárd forintjába került tehát eddig az államnak az erőmű átvétele. Ha az állam nem veszi meg az erőművet, akkor ezt a pénzt vagy Mészárosnak kellett volna az erőműre költenie, vagy pedig be kellett volna hivatalosan is jelentenie, hogy be akarja zárni, és akkor az állam megfontolhatta volna egy új üzemeltető kijelölését, anélkül, hogy a 17,4 milliárdos vételárat ki kellett volna fizetnie.

Kinek volt ez jó?

A történeten jól látszik, hogy a Mátrai Erőmű üzemeltetése sokba került volna Mészároséknak, bőven kellett volna költeniük rá, de mégis jelentős nyereséggel zárták az üzletet, ahogy jól jártak cseh-szlovák partnereik is. Csak a magyar állam járt rosszul, amelynek vállalata sokkal drágábban jutott hozzá a sokkal rosszabb pénzügyi helyzetben lévő erőműhöz, mintha Mészárosék nem vették volna át másfél évre a társaságot.

Valószínűleg csak egy nagyon szűk kör tudhatja, hogy mi volt a koncepció. Vannak arra utaló jelek, hogy az állami kivásárlás kezdettől tervben volt, erre utalhat például a csehek nagyon gyors kiszállása, az MVM tavaly nyári sürgős érdeklődése az átvilágításra, vagy az, hogy eleve külön erre az üzletre létrehozott céggel (Status Power) szálltak be az üzletbe Mészárosék. 

Ugyanakkor azt a változatot is sokan életszerűnek tartják az iparágban, hogy Mészárosék elszámolták magukat, és amikor rájöttek, hogy túl drága és kockázatos az erőmű üzemeltetése, akkor az államra hagyták az egészet, ami még nagyvonalúan fizetett is nekik azért, hogy átvállalhatják a terheket.

Akárhogyan is volt, az állami áldozatvállalás Mészárosék érdekében itt teljesen más szint, mint amikor közbeszerzésekkel és állami megrendelésekkel adnak jó lehetőségeket a felcsúti milliárdos cégeinek. Olyankor - ha sokszor túlározattan is - de teljesítendő feladat is vár az állami forrásokból helyzetbe hozott cégekre. Ebben az esetben viszont Mészárosék csak kivettek pénzt egy veszteségessé vált vállalkozásból, amit aztán jóval drágábban adtak el az államnak, mint amennyiért megvettek.

Idén nyáron Orbán Viktor a Magyar Energetikai- és Közmű-szabályozási Hivatal élére új embert nevezett ki. Azt a Horváth Péter Jánost, aki Mátrai Erőmű vezérigazgatója volt, amikor az éppen Mészároséké volt.

Címlapkép: Kiss Bence