A lenyúlt nyugdíjvagyont is megmozgatták Orbánék, hogy kisegítsék a kedvenc bankjukat

Reggel 4 hírlevél
Amit tudni kell, minden reggel.

Nyolc éve szorult helyzetbe került az FHB Bank: azonnal 30 milliárd forintnyi tőkére volt szüksége, hogy ne boruljon fel. Spéder Zoltán, a bank akkori vezetője jól feküdt a kormánynál: rendszeres vendég volt Orbán Viktor irodájában, egészen közeli, baráti kapcsolatban állt Lázár Jánossal, a miniszterelnöki hivatal vezetőjével, üzletelt Simicska Lajossal, a Fidesz akkori gazdasági centrumával, és Németh Lászlóné fejlesztési miniszterrel is jóban volt. Ezek után senkit sem lepett meg, hogy az FHB furcsa kötvénykibocsátással 30 milliárddal növelni tudta az alaptőkéjét.

Hiába pletykálták, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő segítette ki a bankot, és hogy a magyar állam ezzel nem járt valami jól, ezt nem lehetett bizonyítani, hiszen az MNV könyvelése és más nyilvános adatok nem utaltak ilyen kötvényvásárlásra. Ebben a cikkben azt a forgatókönyvet írjuk le, ami minden elérhető nyilvános adattal egybevág. Eszerint az FHB egy miniszteri szinten egyeztetett, bonyolult értékpapír-cserével jutott hozzá a 30 milliárdhoz, méghozzá úgy, hogy Orbánék az FHB megsegítése érdekében még a lenyúlt nyugdíjvagyont is bevetették.

Amennyiben tényleg az állam segítette ki az FHB-t, az tiltott állami támogatásnak minősül, de az biztos, hogy nemzetközi szinten is kínos egy ilyen ügy. Ennek ellenére Magyarországon ezt a jelek szerint gond nélkül meg fogja úszni minden érintett.

2012-ben még nagyon más volt a világ. A Fidesz csak két éve volt hatalmon, Orbán Viktor pedig még jóban volt Spéder Zoltánnal, Csányi Sándorral meg nem. A Miniszterelnökséget még Lázár János vezette, aki kifejezetten a barátjának tartotta Spédert, Csányi Sándort meg polipnak nevezte. A miniszterelnök éppen azt tervezgette, hogy a takarékszövetkezetek összevonásával Fidesz-közeli tulajdonú ellen-OTP-t hoz létre, erre a munkára pedig a tapasztalt, és a párt környékén már az 1993-as székházügy óta ismert bankár, Spéder Zoltán volt a legalkalmasabb, aki a hitelválságban kissé megingott bankját, az FHB-t és a Magyar Postát is elkezdte belegyúrni az új nagy lakossági bankba.

Az FHB azonban 2012-ben nem volt abban az állapotban, hogy ilyen komoly terveket lehessen rá alapozni, a 2008-as nagy gazdasági válság hatásait még nem tudta kiheverni. A válság annak idején az amerikai jelzáloghitelezési piacról indult ki, és éppen a bankszektorban, a hitelezési piacon volt legbrutálisabb a hatása. Az FHB pedig – Földhitel és Jelzálog Bank – talán az összes hazai bank közül a leginkább kitett volt a jelzálogpiaci összeomlásnak.

A hazai bankszektor legtöbb szereplője külföldi tulajdonú volt akkor, ezek a cégek fordulhattak anyabankjukhoz segítségért, de az FHB csak az államtól kérhetett. Kapott is, még a szocialista kormányzás idején. Gyurcsány Ferenc ekkorra már lemondott, bár formálisan még miniszterelnök volt, az FHB pedig ebben az interregnumban szerezte meg a támogatást: 30 milliárd forint tőkeinjekciót és 400 millió eurónyi hitelt kapott az államon keresztül az IMF-mentőcsomagból, illetve az állam által lehívható nemzetközi segélykeretből.

A mentőcsomag viszont azzal járt volna, hogy az állam bizonyos feltételek nem teljesülése esetén tulajdont szerezhet az FHB-ban, emiatt a bank vezetése a még mindig kritikus gazdasági helyzetben úgy döntött, hogy visszafizeti a harmincmilliárdot, ráadásul egy EU-s döntés következményeként még 2,6 milliárd forintnyi kamatot és büntetést is a gyengélkedő bank nyakába varrtak.
2012-re tehát az FHB tőkéjéből megint hiányzott harmincmilliárd forint, újabb segítségre volt szüksége, de akkor már Orbán Viktornak hívták a miniszterelnököt.

Spéder ebben a helyzetben fordult fideszes barátaihoz.

A hiányzó tőkét állami pénzzel akarták pótolni, de ezt nem lehetett ilyen egyszerűen megtenni.

Azt, hogy az FHB-t az állam segíti ki, titkolni kellett, nehogy az Európai Bizottság tiltott állami támogatás gyanúja miatt szaglászni kezdjen, és nehogy megingjon a piaci befektetők bizalma a bank stabilitását illetően. Éppen ezért 2012-ben az FHB több, nagyon bonyolult ügyletben vett részt, kiadott és visszavásárolt kötvényeket, a nagyszabású itt a piros, hol a piros végeredménye pedig az volt, hogy ott maradt a 30 milliárd a banknál. Azt, hogy a magyar államnak ebben tevékeny része volt, eddig is sejteni lehetett, hiszen már egy 2016-os cikkünk készítése közben kiderítettük, hogy készültek kormányzati dokumentumok az FHB ügyleteivel kapcsolatban, csak ezeket tíz évre, azaz 2022-ig titkosították.

Ebben a cikkben azt az itt a piros, hol a piros játékot mutatjuk be, amivel az FHB alig észrevehetően behúzott 30 milliárd forintot a magyar államtól. Kapaszkodjon mindenki, eléggé nehéz lesz követni.

A bankok a legegyszerűbben értékpapírok kibocsátásával tudnak forrást szerezni a tőkepiacról, ezzel próbálkozott az FHB is, 2012-ben több közleményt is kiadott a bank nagy kötvénykibocsátásokról és visszavásárlásokról:

  1. Júniusban kibocsátott két alárendelt kölcsöntőkekötvényt, egy 15 milliárd forint (FA22ZV01) és egy 50 millió euró (akkori árfolyamon kb. 14,7 milliárd forint) (FA22ZV02) értékűt. Ez a kettő együtt nagyjából 30 milliárd forintot ért. Az alárendelt kölcsöntőkekötvény egy speciális kötvény, mivel az ezért cserébe kapott pénzt a kibocsátó bank azonnal beleszámíthatja az alaptőkéjébe, ilyen kellett az FHB-nak, ugyanis az alaptőkéje volt alacsony.
  2. November 8-án az FHB kiadott egy meg nem nevezett értékű, euróban denominált kötvényt (FK14ZV03) .
  3. December 20-án 102 millió eurós (kb. 29 milliárd forintos) kötvényt bocsátottak ki, külföldi befektetők részére (XS0867086042) . Ez is alárendelt kölcsöntőke-kötvény volt.
  4. December 27-én pedig négy korábban kibocsátott sorozatból is visszavásároltak kötvényeket, összesen kicsit több mint 31,5 milliárd forint értékben. Ezeket jelöli a lenti ábrán a kék nyíl. Az ekkor visszavásárolt kötvények között szerepelt a 2. pontban bemutatott eurókötvény is, amelyről ekkor kiderült: az értéke 50 millió euró, azaz kb. 14,33 milliárd forint volt. 
  5. 2013. februárjában visszavásárolták az 1. pontban szereplő, összesen kb. 30 milliárd forintnyi kötvényt.

Ez az egész lerajzolva így néz ki:

Grafika: Tbg

Ha ez egy matekpélda lenne, mondhatnánk, hogy egyszerűsítsünk az 1. és az 5. ponttal, hiszen az 1. pontban kibocsátott kötvényeket az 5. pontban visszavásárolták, az ábrán ezt a sárga nyíl jelzi. Ezzel a sárga nyíllal nincs nehéz dolgunk akkor sem, ha azt keressük, ki jegyezte le az általa jelölt kötvényeket: az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank nyilvános beszámolóiban szerepel, hogy az FHB kötvénykibocsátásának napján ugyanilyen címletekben kötvényeket vettek egy meg nem nevezett magyar banktól, a kötvények visszavásárlásának napján pedig az, hogy a kötvényeiket visszavásárolta tőlük a meg nem nevezett magyar bank. Az FHB minden esetre ezzel is jól járt, 2012 júniusa és 2013 februárja között úgy kapott 30 milliárdot a magyar államtól, hogy a kötvényeit még az épp esedékes kamatfizetés előtt visszavásárolta.

A kérdés az, hogy a 102 millió eurós, az ábrán rózsaszínnel jelölt, december 20-án kibocsátott kötvény kinél landolt. Ezt az információt hétpecsétes titokként őrzi már nyolc éve az FHB és a magyar állam, hiszen lényegében ez az a kötvény, ami megmentette a bankot. Az FHB soha semmit nem árult el a kötvény gazdájáról, azaz a bank megmentőjéről, még a saját kisrészvényeseit sem tájékoztatta. A bennfentesek persze már akkoriban pletykálták, hogy a kötvény a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél (MNV) kötött ki, azonban ennek az MNV nyilvános gazdálkodási adataiban nem volt nyoma, márpedig egy 30 milliárd forintos értékpapírt nem olyan könnyű eldugni egy könyvelésben.

A 444 még 2016-ban megkérdezte az MNV-t, volt-e a tulajdonukban valaha ez az FHB-kötvény, erre ők azt válaszolták, hogy ez minősített adat. Aztán megkérdeztük, ki döntött az adatok minősítéséről és milyen közérdekből. Erre a kérdésre már nem kaptunk választ, telefonon annyit közöltek, hogy nem fognak válaszolni. Ez azért is furcsa, mert a minősítő kiléte és a minősítés alapjául szolgáló közérdek alkotmánybírósági döntés alapján minden esetben nyilvános.

Igaz, az MNV 2012-es beszámolójához készített mellékletek egyikében szerepel, hogy 2012-ben 0-ról 35,9 milliárd forintra nőtt a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állománya. A 30 milliárdos FHB-kötvénynek pont ezen a soron kellene szerepelnie, és a 35,9 milliárdos állományba szépen bele is férne, azonban a beszámolóban szerepel az a kitétel is, hogy „A tartós állami tulajdonú részesedések és a tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok állományának növekedését nagy részben az okozta, hogy az MNV Zrt. értékpapírokat vett át a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaptól”. Így tehát már mégsem olyan meggyőző bizonyíték az a 35,9 milliárdosra növő értékpapírállomány.

A megoldás azonban mégis itt van, csak érdemes tudni hozzá, mi az a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap, vagyis NYRAA. Az NYRAA-t a magánnyugdíjpénztárak államosításakor hozták létre arra, hogy átvegye a magánrendszerből az állami rendszerbe visszalépők vagyonát. Ez az a vagyon, amit korábban a magánnyugdíjpénztárak kezeltek, ezt hívják nyugdíjvagyonnak. Ez a vagyon azonban többnyire nem pénz, a magánnyugdíjpénztárak ugyanis a hozamaik teljesítése érdekében mozgatták, befektették a náluk tartott pénzt, vettek belőle nagyon sok értékpapírt is. Ezeken az értékpapírokon azóta több Fidesz-közeli vállalkozó is egész szépen keresett, ebben a cikkben a még az MNV-t is vezető Szivek Norbert és az államosított nyugdíjvagyon kalandjairól írtunk.

Az NYRAA térítésmentesen adhatott át értékpapírokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek, erről jogszabály rendelkezett. Ennek az volt az indoka, hogy mindkettő állami tulajdonú szerv, így mindegy, melyiküknél vannak az értékpapírok. Igaz, a Fidesz és a kormány 2011-ben még felcímkézett magánnyugdíj-vagyont, sőt egyéni nyugdíjszámlákat ígért az államosítás után is, de 2012-ben ezzel már senki nem foglalkozott. Tehát az NYRAAA 2012-ben is értékpapírokat adott át az MNV-nek, és emiatt nőtt meg az MNV tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjainak állománya.

Tóth Bertalan MSZP-s országgyűlési képviselő 2016-ban írásbeli kérdést intézett Seszták Miklós fejlesztési miniszterhez arról érdeklődve, pontosan mikor és milyen értékpapírokat adott át az NYRAA az MNV-nek. A Seszták helyett Halász János államtitkár által jegyzett válaszban szerepelt, hogy 2012. december 11-én valóban volt egy nagyobb értékpapírtranszfer, melynek során ezek a részvények és kötvények kerültek az MNV-hez:

A felsorolásban szerepel FHB-törzsrészvény is, de nem az a legérdekesebb, hanem a táblázat második sorában szereplő, 9,77 milliárdos bekerülési értékű FK15NF01 jelű kötvény. Míg a táblázatban szereplő többi értékpapírnál nyilvánvaló, ki a kibocsátó, az FK15NF01 csak egy kötvénykód, Halász nem köti az olvasó orrára, hogy mi ez, és nem véletlenül, ez ugyanis 9,77 milliárd forint értékű FHB-kötvény.

Az interneten könnyen le lehet nyomozni ezt a kötvénysorozatot a táblázatban szintén feltüntetett, nemzetközi ISIN-kód alapján: ez egy 2010-ben kibocsátott, összesen 11,1 milliárdos kötvénysorozat része, 2015-ös lejárattal. Sőt, tovább nyomozva kiderül az is, hogy a kötvénysorozat ISIN-kódja szerepel azok között is, amelyek visszavásárlásáról az FHB 2012 december 27-én adott ki közleményt, és amik a fenti ábrán kék nyíllal szerepelnek.

Eszerint tehát az FK15NF01 kötvénysorozatból 9,7 milliárdnyit birtokolt valamelyik magánnyugdíj-pénztár, majd ezek az értékpapírok a nyugdíjvagyon államosítása során az NYRAA-hoz kerültek, az NYRAA 2012. december 11-én térítésmentesen átadta őket a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek, aztán 2012. december 27-re az FHB 9,9 milliárdnyit visszavásárolt ebből a sorozatból.

Ez alapján érdemes lehet felderíteni a visszavásárlási tájékoztatóban szereplő többi kötvény történetét, hátha azokról is bebizonyosodik, hogy voltak az MNV tulajdonában. A Halász János Tóth Bertalannak küldött válaszában lévő táblázat azonban a másik három visszavásárolt kötvénysorozatot nem említi. Halász válasza azonban tartalmaz egy fontos kitételt, ezt:

Halász felsorolása tehát nem teljes körű, 2012. december 11-én további pénzügyi eszköz vagy eszközök is kerültek az NYRAA-tól az MNV-hez, de hogy mi, az minősített adat. A válaszban említett, december 15-én kiadott 48/2012. RJGY egy úgynevezett részvényesi joggyakorlói határozat, a fejlesztési miniszter ad ki ilyeneket, ezekkel irányítja a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő munkáját. Mi szerettük volna megismerni, hogy mi van ebben az RJGY határozatban, ezért közadatpert indítottunk, de abban már 4 éve nincsen érdemi előrelépés, az MNV és a kormány több hónapos késésekkel vagy egyáltalán nem válaszol az adatvédelmi biztos kérdéseire, a kirendelt szakértő lebetegedett és nem tudta elkészíteni a szakvéleményét, az adatvédelmi biztos pedig már minisztériumokat bírságol, amiért azok akadályozzák az eljárást. Jól látszik: a kormány a legvégsőkig hajlandó elmenni annak érdekében, hogy senki semmilyen érdemi adatot ne ismerhessen meg erről az egész FHB-kötvényesdiről, legalább 2022-ig.

Eddig annyi derült ki, hogy ez az RJGY határozat azért minősített adat, mert 2012. szeptember 4-én volt egy kormányülés, amin a kormány tárgyalt egy minősített adatot tartalmazó előterjesztést, és ez a minősített adat szerepel az RJGY határozatban is. Tóth Bertalan későbbi kérdésére Lázár János elismerte azt is, hogy ezen a kormányülésen tényleg a kormány elé került egy előterjesztés, ami az FHB tőkehelyzetét érintette, de többet nem árult el, hiszen az előterjesztés minősített adatot tartalmaz. De azt legalább tudjuk, hogy ha valahol a 48/2012. RJGY határozatot említik, akkor ott valami FHB-t érintő dolog történt. És a határozatot említi Halász János is, amikor az NYRAA-tól az MNV-nek átadott kötvényekről ír, tehát esélyes, hogy a pénzügyi eszköz, ami Halász felsorolásából kimarad, szintén egy FHB-kötvény.

Szerencsére, a Halász felsorolásából hiányzó pénzügyi eszköz értékére lehet következtetni, ha összeadjuk a felsorolásban szereplő pénzügyi eszközök értékét, és összehasonlítjuk a NYRAA saját nyilvántartásában szereplő, 2012-ben átadott értékpapírok értékével. Az NYRAA saját nyilvántartása a 2012-es transzferről így néz ki:

Ezt kell összehasonlítani ezzel a táblázattal:

Az összegek között lehetnek kisebb eltérések az átváltási árfolyamok és a könyvelésben szereplő értékek miatt, de az látszik, hogy a forinteszközök (amik a Halász-féle táblázatban HU-val kezdődő ISIN-kóddal vannak jelölve) összege között arányaiban nincs nagy eltérés a két táblázat adatai között (kb. 119,1 milliárd a Halász-féle táblázatban és 122,3 milliárd az NYRAA táblázatában). A devizaeszközök értéke között viszont komoly a különbség, hiszen az NYRAA táblázatában 10,2 milliárdos érték szerepel, a Halász-féle kimutatás XS-kezdetű ISIN-kódú értékpapírjai viszont csak 5,76 milliárdot érnek, márpedig ezt a több mint 4,4 milliárdos különbséget nem igazán magyarázhatja az árfolyamingadozás. Valószínűbb tehát, hogy devizaeszköz lehetett az az értékpapír, amit Halász a 48/2012. RJGY határozat miatt nem tüntethetett fel a felsorolásában.

Az FHB december 27-én visszavásárolt értékpapírjai között van is egy devizaeszköz, 16,95 millió euró értékben. 2012 év végi középárfolyamon ez 4,8 milliárd forintnak felel meg, a december 11-i átadás napján viszont euró eladási árfolyammal számolva kb. pont lefedi a két táblázat közötti 4,4 milliárdos különbséget. Könnyen lehet tehát, hogy ez a jelzáloglevél is az államosított magánnyugdíj-vagyonból került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz 2012. december 11-én, onnan pedig vissza az FHB-hez.

A Halász János által készített válasz, ami felsorolja az NYRAA által az MNV-nek átadott értékpapírokat, azonban még egy helyen említi a 48/2012. RJGY határozatot, itt:

Eszerint tehát a felsorolt értékpapírok között van olyan vagy vannak olyanok, amiken az MNV 2016-ra (amikor a válasz készült) már túladott, mégpedig az FHB-t érintő 2012-es RJGY határozat végrehajtásaként.

A 2012. szeptember 4-i, az FHB tőkehelyzetét is tárgyaló kormányülés után az FHB első nagyobb kötvénykibocsátása 2012. november 8-án történt, akkor egy 50 millió eurós kötvényt adtak ki, de ezt a kötvényt vissza is vásárolták december 27-én egy olyan, majdnem 10 milliárdos kötvénnyel együtt, ami biztosan, és egy 4,4 milliárdos jelzáloglevéllel, ami valószínűsíthetően az MNV tulajdonába került 2012. december 11-én. Ugyanez megint nyilakkal:

Grafika: Tbg

A zölddel jelölt kötvény tehát 50 millió eurót ért, ami forintban 14-15 milliárdnak felel meg. A 2012. december 11-i átadást követően az MNV biztosan ott lévő 9,7 milliárdos FHB-kötvénnyel, valamint a valószínűsíthetően az MNV-nél lévő 4,4 milliárdos FHB-jelzáloglevéllel, együtt ez egy kb. 29-30 milliárdos FHB-értékpapír-állománynak felel meg.

Elképzelhető, sőt erősen valószínű, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő összegyűjtött egy kb. 30 milliárdos FHB-értékpapír állományt, majd azt egyszerűen (valószínűleg közvetítőkön keresztül) elcserélte az FHB által december 20-án kibocsátott, kb. azonos értékű (102 millió eurós) alárendelt kölcsöntőke-kötvényre, ami megmentette a bankot. Eszerint a kötvények útja valahogy így nézhetett ki:

Grafika: Tbg

Ez a forgatókönyv megmagyarázza, miért nem látszik az MNV könyveiben a 102 millió eurós kötvény lejegyzése, megmagyarázza, hova lettek az MNV által korábban birtokolt FHB-értékpapírok, megmagyarázza, miért pont azok a dokumentumok és ott említik a 48/2012-es RJGY határozatot, amelyek és ahol említik, igazából megmagyaráz mindent, ami ebben a történetben eddig kérdéses volt.

Az ábrán látszik az is, hogy a 102 millió eurós alárendelt kölcsöntőke-kötvényt (rózsaszín nyíl) már napokkal azelőtt lejegyezte valaki, hogy az FHB beszámolt volna a nagy értékpapír-visszavásárlásról (amiben a 102 millió eurós kötvény ellenértéke is benne lehetett). Ez minden bizonnyal azért van, mert az FHB és az MNV nem közvetlenül egymással cserélte el az értékpapírokat, hiszen ez különösen gyanús lett volna, és nehéz lenne letagadni a tiltott állami támogatás tényét is, hanem egy közvetítő beiktatásával. Ez a közvetítő minden bizonnyal külföldi volt, a 102 millió eurós kötvény kiadásáról szóló tájékoztatóban ugyanis azt írta az FHB, hogy a kötvényt külföldiek számára bocsátotta ki. Valószínűleg ez a külföldi stróman volt az, aki a kötvényt kicserélte az MNV-vel, majd az MNV-nél lévő kötvényeket eladta az FHB-nak. Hogy ez nem csak véletlenül történt így, azt viszont maga a 48/2012-es RJGY határozatra hivatkozás, és a határozat titkosításának 2022. szeptember 5-i határideje bizonyítja, hiszen eszerint a 2012. szeptember 4-i kormányülésen dőlhetett el, hogy az MNV pontosan mikor és hogyan adja-vegye az ügyletben érintett FHB-értékpapírokat.

A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ha itt csak egy egyszerű értékpapírcsere történt, miért is volt ez előnyös az FHB-nak, hol van ebben az egészben az állami támogatás. Az FHB ezzel a cserével egyrészt átalakította a kötelezettségeit, hiszen 2013-as és 2015-ös lejáratú értékpapírokat cserélt egy határozatlan futamidejűre. Másrészt mindezt úgy tette, hogy az új kötelezettségét már beleszámolhatta az alaptőkéjébe, míg a 102 millió eurós kötvényért cserébe kapott értékpapírokkal nem ez volt a helyzet. Harmadrészt pedig feltehető, hogy a 102 millió eurós kötvény valójában nem képviselt akkora értéket, mint az érte kapott cserepapírok, hiszen a mai napig nem tudni, mennyit kamatozott, és ahogyan a kibocsátásáról szóló közlemény is írja, a 102 millió eurós kötvény „a kibocsátó nem biztosított kötelezettségének minősül”. Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy egy bankcsőd esetén hamarabb elégítik ki az MNV-nél eredetileg lévő FHB-kötvények utáni követelést, mint a csereként kapott 102 milliós alárendelt kölcsöntőke-kötvényből eredő követelést. Az állam tehát jobb kötvényeket cserélt egy rosszabbra. Ráadásul Köbli Gyula, aki az FHB egyik vezetője volt még a Spéder-időkben, el is ismerte, hogy 2015-ben a bank nem fizetett kamatot a kötvény után.

2016-ban fordult a széljárás: Orbán kibékült Csányi Sándorral, Spéderben pedig valamiért megingott a bizalma, az év nyarán meg is indult a hadjárat a bankár ellen. Ebben a hadjáratban Orbánék egyik első ütése az volt, hogy a Magyar Nemzeti Bank 105 millió forintra bírságolta az FHB-t amiatt, mert félretájékoztatta a befektetőit a 2012-ben kiadott, 102 millió eurós alárendelt kölcsöntőke-kötvénnyel kapcsolatban. A jegybanknak azzal volt baja, hogy a kötvényről kiadott 2012-es tájékoztatóban az FHB azt írta, „nem magyarországi befektetők részére” bocsátotta ki a kötvényt. Az MNB nem mondott többet, de logikus, hogy ha ezért bírságoltak, az azt jelenti, hogy a kötvény igazából belföldi tulajdonoshoz került.

Tiszta üzenet volt ez Spédernek és mindenkinek a magyar bankszektorban, aki hallotta már a pletykákat a titokzatos FHB-kötvényről. Természetesen nem véletlen, hogy a Nemzeti Banknak éppen akkor nyílt fel a szeme, és vette észre a kötvénnyel kapcsolatos hiányosságokat, amikor megkezdődött a leszámolás Spéderrel. A jegybank a bírsággal azt mondta: az állam nem védi többé az FHB-t, akár a korábbi zűrös közös ügyeket is hajlandó borítani, ha Spéder nem úgy lép, ahogyan Orbánék akarják.

Spéder értette is a célzást: a bírság után kevesebb mint 2 héttel az FHB visszavásárolta a kötvényt, nagyot rontva ezzel a bank tőkehelyzetén. Na de ehhez a titokzatos befektetőnek el kellett adnia a kötvényt, és ha a kötvénybirtokos esetleg tényleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt, akkor az eladáshoz megint kellett egy RJGY határozat a nemzeti fejlesztési minisztertől. És milyen érdekes, pont ebben a hónapban adott ki Seszták Miklós fejlesztési miniszter egy RJGY határozatot, ami hogy, hogynem, minősített adatot tartalmaz.

Miután az FHB a kötvény visszavásárlására kényszerült, majdnem ugyanolyan szorult pénzügyi helyzetbe került, mint amilyenben 2012-ben volt, nem sokkal később Spéder el is adta a bankot. Az FHB azóta átkeresztelve a Mészáros-birodalom része lett. Már a tőzsdén is Takarék Jelzálogbank néven szerepel, az igazgatóság elnöke Mészáros egyik legfontosabb embere, Vida József.

Hogy a magyar állam mennyi kamatot kapott (ha kapott egyáltalán) a 102 millió eurós kötvény után 2012 és 2016 között, a mai napig nem tudjuk.

(Címlapi kép és kiemelt kép: Botos Tamás, grafika: Tbg)