A választó egy sokfejű lényt lát, amelyik halkan csipog

Több 444 videó?
Szeretném
  • Ruff Bálint politikai kommunikációs tanácsadó szerint még nagyon sok dolga van az ellenzéknek, ha meg akarja nyerni a 2022-es választást. 

  • Szerinte hiba volt, hogy a 2019-es önkormányzati választás után a győztes ellenzékiek nem lepleztek le fideszes visszaéléseket. 

  • Az ellenzéki miniszterelnök-jelölt személye kulcskérdés, és nem csodálja, hogy sokan félnek a megmérettetéstől, mert nagyon durva támadások várnak rá.

  • Az ellenzék mostani kommunikációját szétesőnek, gyengének tartja. 

Ruff Bálint volt 2017-ben Botka László szocialista miniszterelnök-jelölt kampányának főtanácsadója, ám Botka visszalépett fél évvel a választás előtt, miután kiderült, hogy nem képes egy szélesebb ellenzéki összefogást megvalósítani. Ruff azóta is politikai tanácsadással foglalkozik, több polgármesternek is dolgozik, fő megbízója Botka László, Szeged immár párton kívüli polgármestere.  

Januárban végigsöpört a sajtóban, hogy egyes felmérések szerint az ellenzék „most vasárnap” megnyerné a parlamenti választást. Másrészt megjelentek kétkedőbb elemzések is, amelyek szerint nem ilyen erős valójában az ellenzék. Ön mit olvas ki az adatokból?

Az úgynevezett „ellenzéki választó” már korábban megjelent, ez nem új jelenség. Már 2017-ben nagy fogadókészség volt az összefogásra, csak akkor ezt még az ellenzéki pártok nem értették, vagy nem akarták megérteni. Egy bizonyos tömeg számára már akkor az volt a fontos, hogy ők Orbán Viktort le akarják váltani. Most 2,2 - 2,5 millió ember gondolkodhat így. De ez még nem elég ahhoz, hogy kormányváltás legyen. 

A most összeállt massza lényegében a hat, az összefogásban résztvevő ellenzéki párt támogatója, összeadódva. Kellenek még melléjük mások is. Az a több százezres bizonytalan réteg, amelyik ide-oda vándorol: vagy nem megy el szavazni, vagy pedig egzisztenciális szempontok szerint hol így, hol úgy szavaz. Nem mellesleg úgy kellene ezeknek az embereknek meglenniük, hogy a 106 egyéni körzet több mint a felében többségben legyenek. 

A Fidesz előnnyel indul, a határon túli szavazatok, a német kisebbségi szószóló, és a körzethatárok képükre szabott rendszere miatt. Utóbbi miatt van az, hogy az ellenzék hiába gondolja a teljes népesség alapján, hogy elég jól áll. Például a 2019-es választásról azt gondolja az ellenzék, hogy győzelem volt, pedig a győztes polgármestereik által megnyert választókerületek száma egyáltalán nem elég egy parlamenti választás megnyeréséhez. 

Örülök annak, hogy a pártok észrevették, amit választóik már régen akarnak tőlük, és összefogtak, ez jó irány, de csak az első lépés. Most meg kell nyerni a hiányzó szavazókat, és ehhez további politikai innováció kell, aminek egyelőre sajnos nem látom a jelét. 

Mi volna a tanácsa?

Az ellenzék győzelme elsősorban azon múlik, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt. Magyarországon általában vezér típusok viszik a kampányt. Vagy azért, mert a választók sok mindent beleképzeltek (ilyen volt Medgyessy Péter például 2002-ben), de a legtöbb esetben szó szerint a vezető személyesítette meg a kampányt. Ez a kulcs most, talál-e az ellenzék ilyen vezetőt. Olyan ember kell, aki hatással van az emberekre, akiről elhiszik, hogy akarja, tudja és képes rá. Aki 22-ben győzni akar, annak nagyon akarnia kell a győzelmet, és tudnia, hogy legalább annyit vállal, mint Antall József, vagyis egy rendszerváltást akar végigvinni. 

A másik problémája az ellenzéknek a kormányzóképesség felmutatása. Nem véletlen, hogy a Fidesz fő üzenete most az, hogy rajtuk kívül senki sem képes kormányozni. Komoly deficitje van az ellenzéknek ebben. Hiányzik a világos narratíva, hogy mit akarnának. A „normalitás legyen - korrupció ne legyen - jogállamiság legyen” szentháromságát ismétlik már több választás óta, és a végén mindig kétharmadot szerzett a Fidesz.  

Most mintha azt mondaná, hogy az ellenzéknek nincs elég alapos programja. Tényleg ez a baj? 

Az ellenzék le tud rakni sokoldalas programokat, meg pontokat, nem erre gondolok. Hanem egy olyan mondatra, történetre, ami nem valaminek a tagadása, hanem a magyarázata annak, hogy miért is vagyunk együtt. Mit szeretnénk közösen elérni? Most az a mondás, hogy „nem akarjuk Orbán Viktort”. De ez nem lesz elég arra, hogy hatalomra kerülve tudjanak is csinálni valamit, és leginkább nem elég ahhoz, hogy a még meggyőzésre váró emberek rájuk akarjanak szavazni. 

2010-ben miért volt elég, a „Gyurcsány takarodj”?

Nemcsak ez volt a jelszó 2010-ben. Volt előtte például a 2008-as „szociális népszavazás”, ami sokkal nagyobb tömeget tudott megmozdítani, mint a Fidesz akkor mért tábora. Volt egy narratíva is: van egy lerongyolódott, önbecsülését elveszített ország, egy korrupcióban tespedő Budapest, és ezzel szemben van egy pozitív erő, a polgári Magyarország, amelyik megmenti az országot. 14-ben volt a rezsicsökkentés - most még jobban megmentjük az országot ígérték; 18-ban pedig jött az újabb, minden korábbinál nagyobb megmentés, ezúttal a migránsoktól. 

Persze, a Fidesz kampányainak mindig voltak negatív részei is, de egy pozitív, megmentésről szóló íve is. És mindegyik ilyen ügy mozgósító képessége (szociális népszavazás, rezsiharc, migránsok elleni küzdelem) túllógott a saját táboron. 

Amikor mi a Botka-kampányban előhoztuk a „tegyünk igazságot - fizessenek a gazdagok” kampányt, akkor egy olyan üzenetet, gondolatot kerestünk, ami több embert érdekel, mint ahányan az ellenzékre akarnak szavazni. Sőt, annál is többet, mint amennyit a Fidesz üzenete érdekelt. Ami képes érzelmeket megmozgatni és amiről lehet beszélgetni az ország bármelyik ebédlőasztalánál. Akkoriban a méréseink szerint az egyenlőtlenség, az óriásira nyílt szociális olló sokkal jobban zavarta az embereket, mint a migránsok, és ez most egyébként még inkább így van. 

Az európaiság, a jogállamiság, a korrupció-mentes közélet követelése a saját táborban rezonál, de azon túl nem mozgat meg választókat. Ezért is fontos, hogy a miniszterelnök-jelölt képes legyen ideológiát is adni az ellenzéki tábornak. 

Fotó: botost/444.hu

Most az a tendencia látszik az ellenzéki oldalon, hogy ne beszéljünk ideológiáról, mert még összeveszünk. De technokrata hozzáállással szerintem a Fidesz által felépített mítosz-tengert nem lehet legyőzni. Kell ideológia azért is, hogy tudják, ha nyernek, akkor hogyan akarják átalakítani a Fidesz-rendszert. 

Nem logikus, hogy megvárják az előválasztást, hogy egyáltalán tudják, hogy kik lehetnek majd a parlamentben 2022-ben? Hogy lássák, ki a miniszterelnök-jelölt?

Ha lesz, és reméljük, hogy lesz előválasztás, akkor lehet erre várni. Szerintem az országnak az lenne a legjobb, ha mind a 106 körzetben megtartanák. 

De ha most megkérdezné magától, hogy mi a különbség a P - DK- MSZP - Momentum között, akkor nehéz lenne megtalálni, hogy markánsan mi választja el őket. És ha nincs markáns, ideológiai vita, ha nincs arról szó, hogyan és mire váltjuk le a rendszert, akkor az emberek se érzik, hogy svung van ebben. 

Sok tekintetben így is átugrották az ellenzéki pártok a saját árnyékukat, 17-hez képest mindenképpen. Deklarálták a közös indulást, és van egy egész jó 19-es önkormányzati eredmény mögöttük. Ez nem elég? 

Az biztos, hogy végre leesett a pártoknak, hogy nem kérdés, hogy együtt kell indulni. Ebben a 19-es választás komoly sikert hozott: a városi ellenzéki szavazó végre átélte a sikert, hogy ha együtt szavaz, akkor tud győzni. Az eredmény nem a jelölteknek, hanem a közhangulatnak szólt.

Az ellenzéki politikusok viszont sajnos nem sokat szűrtek le az eredményből. A kampány alatt semmi mást nem hallottunk, mint hogy a Fidesz a legkorruptabb, és ahol hatalmon vannak, ott egy polip fonja körbe a települést. Ennek a felgöngyölítése, bemutatása teljesen elmaradt a megnyert városokban, néhány kivételtől eltekintve.

Nyilván büntetőjogi következmények nem lettek volna, Polt Péter lekavarta volna, de ettől még meg kellett volna mutatni, hogy miért váltottuk le őket, hogyan működött a rendszer. Súlyos hiba ennek az elmaradása. 

Persze mindenki békében, nyugalomban, normális világban akar élni, ahol nem bántjuk egymást. De pont a 19-ben megválasztott polgármestereknek nem az lett volna a feladatuk, hogy másnaptól már békében éljenek. Nem erre kapták a mandátumukat szerintem. 

Olyan fideszeseket vertek meg sok esetben, akik egyébként jó polgármesterek voltak. Nem a személyes teljesítményük miatt verték meg őket, hanem azért, mert az embereknek a Fideszből volt elege.

Az ellenzék akár egységesen is felléphetett volna, bemutatva, hogy mit művelt Budapesten, a kerületekben, a megyei jogú városokban a Fidesz. Ehelyett a gesztus-gyakorlás és a normalitásra törekvés hétköznapjai jöttek. Az kommunikációban nehezen követhető, hogy „legyőztelek, mert korrupt voltál, de adok neked egy díszpolgári címet” - ez kognitív disszonancia, ezt a választópolgár nem érti szerintem.

Nem gondolja, hogy egy olyan országban, ahol a többség 19-ben is a Fideszre szavazott, ott éppen hogy meg kell nyugtatni a lakosságot, hogy ha az ellenzék győz, akkor nem lesz boszorkányüldözés, nem csukják le azt, aki valaha nyert egy közbeszerzést? Az is látszik, hogy Magyarországon az emberek sosem akartak nagy elszámoltatásokat, még 1990-ben sem.

Éppen ez a fő kérdés. Hogy a kötelezőnek hitt kompromisszumok hova vezettek eddig. 2019-ben volt 100 napja a covid előtt az ellenzéknek, hogy bemutassa, hogyan mentek a közbeszerzések, hogyan működött a polip, hogy tényleg mindent Felcsútról irányítanak. 

Lett volna erre mód? Voltak ilyen bizonyítékok?

Igen, persze. És ennek elmaradását, a normalitásra törekvést a Fidesz úgy kódolta, hogy „ezek gyengék”. Orbán Viktor azzal kezdte közvetlenül a választás után, hogy nem fog semmi se történni a budapestiek megkérdezése nélkül. Utána jött az első próba, az atlétikai stadion ügye. A kampányban azt ígérte az ellenzék, hogy nem lesz több stadion, aztán mégis lesz. 

Nem az a kérdés itt, hogy jó vagy rossz alkut kötöttek-e, hogy elég CT-t és MR-t kapott-e a főváros érte cserébe, hanem hogy az első ütközésből azt vette le a Fidesz, hogy ezek gyengék, nem azt csinálják, amit mi csinálnánk velük. Akkor dönthették el, hogy indulhat a támadás teljes erőből, csavarjuk le nullára a forrásaikat, lehet őket szívatni. Ebben benne van az is, hogy a Fideszben ezzel le is mondtak a 18 budapesti választókörzetről, de közben az ország többi részével el lehet hitetni és be lehet mutatni, hogy ezek alkalmatlanok, mindig csak nyafognak, és erre már lehet vidéken politikát építeni. 

És mit lát a bizonytalan szavazó? Hogy ha én ellenzékire szavazok, akkor kevesebb pénzt fogok kapni. Ez a 2022-re szánt kampányüzenet már átment. 

Elszámoltatás vonalon eddig csak elvetélt kísérletek voltak. Keller László 2002-ben, Budai Gyula 2010-ben, ők teljes kormányzati támogatással sem jutottak semmire. Ráadásul most teljesen kormányzati felügyelet alatt működik az ügyészség. Mi értelme lett volna belekezdeni egy megnyerhetetlen harcba, és vesztes perek sorát indítani? 

Nem lehet abból kiindulni, hogy még csak meg sem vádolunk senkit. 2010-ben azért lett kétharmad, mert Budapestet elvesztette a baloldal, és azért vesztette el, mert egy éven keresztül a Hagyó-ügyet hallgattuk megállás nélkül. Ezzel szemben most meg se tették a gesztust, hogy legalább felrajzoljanak egy céghálót, amit kinyomtathattak és kiszórhattak volna, hogy az emberek érezzék, volt értelme rájuk szavazni. És a Fidesz meg lássa, hogy az ellenzék figyel, és tudja mi a dolga.

Mire kapott az ellenzék 2019-ben felhatalmazást? Hogy mutassátok meg, hogy miben vagytok másmilyenek, mert szeretnénk másképpen élni, mint eddig. Nem arra, hogy a járda jobban legyen felújítva, mert azt a fideszes polgármesterek is többé-kevésbé felújították. 

Miért maradt ez el? Kényelmesség, alkalmatlanság, a járvány okozta gondok vagy kollaboráció miatt?

Mindegyik benne volt, de a helyzet félreértelmezése a kulcs. Abból indultak ki, hogy az emberek csak nyugalomra vágynak. 

Mert ha valaki Budapesten nem egy állami vállalatnál vagy hivatalnál dolgozik, akkor abban a privilegizált helyzetben van, hogy az ő szólásszabadsága szinte korlátlan. De ha elmész 20 kilométerre Budapesttől, vagy 5 kilométerre egy megyei jogú várostól, akkor félfeudalizmusba kerülsz. Nem tudod kiposztolni vagy elmondani a véleményedet, mert listáznak, és tudják, hogy kire szavazol. Az ott élőknek egyáltalán nem mindegy, hogy mit látnak. Ők azok, akikre még szüksége lenne az ellenzéknek a 22-es győzelemhez, és ők most azt láthatják, hogy nincs különbség, mert akárkire szavazok, nem történik semmi. Illetve annyit látnak, hogy ha ellenzéki a vezető, akkor nem kap pénzt a település. Ettől a nagyvárosokban a Fidesz nem erősödött vissza, de a Fidesznek nem kellenek a nagyvárosok a többséghez. 

Ha egy esetleges 22-es ellenzéki győzelem esetén fél éven belül nem sikerül látványos változást felmutatni, akkor a Fidesz gyors visszatérése következik majd. Persze, mindenki a békét szeretné, de Magyarországon akkor lehet hosszú távú béke, ha a jogállamiság visszaállítását elszámoltatás kíséri, és ebben nagy társadalmi konszenzus van. Ha újra megy tovább minden, mint eddig, akkor legfeljebb egy évet húzhat ki kormányon a mostani ellenzék.

Azt állította, hogy az ingadozókat és az egzisztenciális alapon szavazókat kellene meggyőzni. Utóbbi csoport fenyegetésként is érezheti azt, amiről beszél. Mi kellene e két csoport meggyőzéséhez?

Az elsődleges, hogy legyen egy vízió, ami túl tud lépni a nagyvárosok közigazgatási határain. Ha az erőforrásokat nézzük, ez Dávid - Góliát verseny, úgyhogy ezt tömegkommunikációs eszközökkel nem lehet megnyerni. Csak úgy, ha ott vagy helyben, bekopogtatsz, személyesen találkozol. Budapesten ehhez kevés ember is elég, de a kistelepüléseken ez nagyon nehéz, és veszélyes is, mert a szomszédok figyelnek. Nézze meg AOC (Alexandria Ocasio-Cortez - amerikai képviselő, aki erősen balos jelöltként 29 évesen győzött egy New York-i választókerületben 2019-ben - szerk.) sokat irigyelt sikerét, óriási politikai munka van mögötte, rengeteg emberhez kopogtattak be, mindenkit felhívtak, e-mailt küldtek, a választók nyakára jártak. 

A nagy innovációja a 2019-es önkormányzati választásnak az volt, hogy az ellenzék nagyon jól kezdte használni a Facebookot, sokat is költöttek rá. A Fidesz azóta stratégiai célként határozta meg, hogy legalább olyan jó legyen a Facebookon, mint az ellenzék, és mivel pénzben nem lehet velük versenyezni, jönnek is fel. Gombamódra szaporodnak azok a véleményvezérek, híroldalak és álhíroldalak a Facebookon, amelyek a Fidesz szolgálatában működnek. Novák Katalin, Varga Judit, Rákay Philip, Jeszy felépítései mind erről szólnak most. 

Elég sok feladatot kiosztott az ellenzéknek: legyen karizmatikus vezetője, elszántsága az elszámoltatáshoz, járja a vidéket házról házra, rendszerváltó tervet készítsen és használja erősen a közösségi médiát. Meg lehet ezt csinálni egy olyan szövetségben, ahol elképesztő erőfeszítés kellett ahhoz, hogy legalább alapszinten együttműködjenek egymással szemben évtizedes sérelmeket felhalmozott, bizalmatlan emberek?

A bizalomhiány sérülékennyé teszi az ellenzéket, de azok még többet ártanak, akik nem igazán hiszik el, hogy nyerhetnek, és ezért érdekeltek a status quo fenntartásában. És van egy csoport, akiket lehet kollaboránsnak nevezni, nekik anyagi érdekük van abban, hogy ne az ellenzék győzzön. 

Azt már nem lehet eladni, hogy külön induljanak, de hogy milyen lesz  a szövetségük, meddig tart ki a bizalom, az már érdekesebb. Az utóbbi választások előtt mindig volt láncon elvitt ellenzéki politikus. Most, hogy közös listán indulnak, és esetleg onnan visznek el láncon valakit, akkor annak még nagyobb hatása lehet, mintha csak egy párt volna érintett. Ennek a kezelése nagyon nehéz lehet. 

Fotó: botost/444.hu

Fel kell készülni arra a sportra, amit a Fidesz játszik, mert minden korábbinál mocskosabb és keményebb kampány vár az ellenzékre. Az vegyen csak részt benne, aki erre teljesen felkészült. 

Azért lesz durva, mert van valódi esély a győzelemre, a centrális erőtér megszűnt, két nagy esik egymásnak. Ha nincs teljes bizalom az ellenzéki oldalon lévők között, akkor ezt nem lehet kibírni. Ezért nem elég technológiai szinten megszervezni az összeállást, ideológiai kötelék nélkül. 

A személyes ellentétekről: a Fidesz jól érzi, hogy a sajátjait és a bizonytalanokat is lehet Gyurcsány Ferenccel sokkolni. Miközben Gyurcsánynál sikeresebb ellenzéki politikus nincs ebben az országban. Nézze meg az utat a 2009-es bukásától, most ő a legerősebb ellenzéki párt vezetője, és útközben nem sikerült igazán megszorítani. Gyurcsánynak tehát helyet kell adni az ellenzéki oldalon, másrészt végig kell gondolni, hogy összességében mennyit hoz és mennyit visz, és ezt hogyan lehet a kampányban kezelni, és milyen lesz a miniszterelnök-jelölt viszonya vele.

Az nem válságtünet, hogy eddig két ember jelentkezett be miniszterelnök-jelöltnek, és egyikük sem a hat párt valamelyikének a jelöltje? (Az interjú készítésekor Jakab Péter, a Jobbik elnöke még nem jelentette be, hogy valószínűleg vállalná a megmérettetést - szerk.) 

De az. Ennek van politikai racionalitása is persze, azt gondolják, hogy aki túl korán jelentkezik be, azt ledarálja a Fidesz, mire igazi kihívója lehetne Orbánnak. 

A másik, hogy nem becsülném le a személyes óvatosságot. Egy miniszterelnök-jelöltnek végig kell gondolnia, hogy mennyire akarja ezt csinálni: mindenkinek van családja, lelke. Aki ezt elvállalja, és felméri a súlyát, annak félig-meddig megszállottnak kell lennie. Mert minden jönni fog. Emlékezzünk arra, hogy Vona Gábort például hogyan csinálta ki a Fidesz-média. Olyan ütéseket kapott, még a családja is, mint korábban senki. Aki most ellenzéki politikusnak megy Magyarországon, annak fel kell mérnie, hogy ilyenbe bele tud-e állni. 

Probléma, hogy az ellenzék nem egy irányba beszél, túl széttöredezetten működik. Ez egy kommunikációs hiba, a választó egy sokfejű lényt lát, amelyik halkan csipog. Mondok egy példát: az ellenzék kevés nagyobb ajándékot kaphatott volna, mint Szijjártó Péter jachtos ügye. De a téma két hét alatt elmúlt. Pedig a mai napig lehetne ütni. Csak nem épített rá az ellenzék egy centralizált, tudatosan felépített kampányt. 

Az ellenzéki vezetők azt gondolják, ha ők elmondanak valamit ötször, akkor az elég. De nem elég. Abban a rendszerben élnek, hogy reggel posztolom a Facebookra, délután elmondom sajtótájékoztatón, este meg az ATV-ben, és megvagyok, megcsináltam a dolgomat. A Fidesz már 2002 óta nem így működik, ők már akkor elkezdték, hogy nem ötször, hanem ötezerszer mondják el ugyanazt, és tudják, hogy amikor már magad is utálod újra elmondani, akkor kezd csak hatni. Az ellenzék viszont ciklikusságban él, rövid ideig tartanak életben témákat, és papagájkommandónak csúfolják a túloldalt. Csakhogy ez a papagájkommandó az egyik legsikeresebb, leghatékonyabb politikai módszer.

Erre mondja azt az ellenzék, hogy nekik nincs lakájmédiájuk, hiába mondják el újra és újra, nincs felület, ahol megjelenne, hiába tartanának tízszer ennyi sajtótájékoztatót, nem lesz aki elmegy rá, és meg is jelenteti.

Ha valaki nem szereti a foci szabályait, akkor ne focizzon. Ha nincs saját médiád, akkor csinálj magadnak, ahogy ezt a Fidesz is megtette. De bőven beleférne a parlamenti pártok költségvetésébe egymillió szórólap kinyomtatása akár havonta is.

Legalább pandémiás helyzetben nem egymással kellett volna versenyezni, hanem közösen fellépni. A Fidesznek az a legjobb, ha ugyanabban a műsorsávban öt ellenzéki ugyanazt elmondja különböző módon. Ha egy ember mondta volna el az összellenzék véleményét, annak lett volna súlya. 

Hogy nincs központi ellenzéki kommunikációs stáb, közös járványügyi főember, árnyékminiszterek, ebben az is benne lehet, hogy ez nem egy szervezet, és a legapróbb részletkérdések is olyan sok egyeztetési fordulón mennek át, hogy ne sértődjön meg senki, hogy nehéz lenne ezen túllépni.

Értem, de magyarázza el ezt annak a választónak, akit a településén listáznak azért, mert lájkolt egy posztot. Hogy azért kell neki még évekig félnie azért, mert a  budapesti pártelitek képtelenek megegyezni, hogy ki legyen a közös szóvivő-helyettes. Kapott 11 évet az ellenzék, hogy összerendeződjön. 

Egy másik létező kifogás, hogy már csak ezért sem kell kényszerkoalícióba terelni ezeket az embereket, hanem ki kell várni, amíg a versengésükből kiemelkedik a zseni, aki majd egyedül a saját csapatával megnyerheti a választást. 

Ezt magyarázza el a félfeudalizmusban élőknek, hogy várjanak, amíg a politikai klíma megfelelő lesz, amíg kiforrja ez magát, megoldjuk majd 20 év múlva, addig ne tessék kimondani, amit gondol, mert a fiát ki fogják rúgni a munkahelyéről. 

Ahogy 2018-ban sokan bíztak az ellenzéki oldalon Simicska Lajos nagy leleplező anyagában, úgy most nagy a várakozás, hogy a Borkai- vagy Szájer-ügyhöz hasonló, csak még nagyobb botrány jön majd elő a kampányban, akár külföldi segítséggel. Erre lehet építeni?

Én is ismerem az elméleteket, de az biztos, hogy ezt a választást itthon, a magyar embereknek kell megnyerniük, külföldi beavatkozásra várni teljesen értelmetlen. Ilyen botrányok ettől még lehetnek, hiszen a Fidesz fő problémája az, hogy annyira magabiztosak lettek, hogy elmegy egy polgármester két kurvával jachtozni, vagy a másik akkora házat vesz, amire soha nem lenne pénze. Nincs a Fidesznek erős ellenzéke, ezért már nem tartanak eléggé a következménytől. 

Ezeket az ügyeket jellemzően az újságok tartják felszínen. Ez teljes szereptévesztés. Persze, az újságoknak fel kell tárniuk az ilyen sztorikat, de az nem megy, hogy az újságírók csinálják meg a munkát a politikusok helyett. Az ügyek felhangosítása már a politikusok feladata lenne.

Fotó: botost/444.hu

Szintén erős ellenzéki várakozás, hogy a járványt kísérő gazdasági válság majd elveszi az emberek kedvét a Fidesztől. Ez döntő lehet?

Magyarország soha nem látott konjunktúrában volt az utóbbi években, egyrészt mert az EU milliárdszámra öntötte az eurót az országba, másrészt mert az Orbán-kormány több olyan lépést is megtett, amit előtte a baloldal sosem mert, pedig kifejezetten baloldali lépések: ilyen volt a bankadó, a multi-adó bevezetése például, amelyek által szintén sok pénz keletkezett. 

Ez a konjunktúra megtorpant, és így lehet egy réteg, amelyikben felerősödik az elégedetlenség, vagy éppen a Fidesz-kormányok iránt érzett unalom. Éppen ezért a Fidesznél most a vidék-Budapest ellentét élesítésére mennek. 18 budapesti és 10-15 vidéki választókörzetről lemondtak, úgyhogy az ország többi részébe koncentrálják a forrásokat. 

Lát olyan embert, aki képességei és elfogadottsága alapján alkalmas lehet a miniszterelnök-jelölti szerepre? És ki az?

Van határozott elképzelésem, de nem lenne fair bárkit is megjelölnöm.