Vezetőszáron vitték el egy pap áldozatát, az ünnepi mise végéig nem engedték ki

Több 444 videó?
Szeretném

Amikor a magyar katolikus egyház vezetői 2019 nyarán megtették feljelentéseiket, tudniuk kellett, hogy sokat kockáztatnak. Hogy ha terveik nem válnak be, akkor egyházon belül és kívül, itthon és külföldön is ők lesznek azok, akik nem csak hátat fordítottak egy áldozatnak, hanem utána is mentek. A katolikus papok több tízezer molesztálási ügye között egy olyat sem találtam, amikor egy püspök és egy érseki helynök tett jogi lépéseket – egy áldozat ellen. Az pedig végképp világra szóló, hogy ebben részt vett egy pápaválasztó bíboros, az áldozatok védelmét hangoztató világegyház legfőbb elöljáróinak egyike. 

Erdő Péter egy különös interjúban nemrég többször és nagy nyomatékkal igyekezett eltávolítani magától a molesztált férfi, A. ügyét: „Az egyházmegye semmilyen perben nem áll az illetővel”, „ez nem az egyházmegye ügye”. De a bírósági papírokból egyértelműen kiderül: az egyik feljelentést az Erdő vezette egyházmegye „nevében és képviseletében” Erdő helyettese tette. A másikat pedig a segédpüspöke.

Az alábbiakban elsősorban a periratok és az azokban szereplő tanúvallomások segítségével mutatom be az egyháztörténeti jelentőségű eljárást, és külön az augusztus 20-ai kényszerintézkedést. Szerettem volna teret adni Erdő Péter és az érintett elöljárók véleményének is, de még csak nem is reagáltak.

A második részben többek között egy zaklatási ügyekkel foglalkozó ügyvéd számol be róla, hogyan zajlik ezek kivizsgálása, ha nem katolikus elöljárók a panaszosok; egy pszichológus pedig azt mondja el, milyen hatása van, ha támadólag reagál a molesztáló mögött álló szervezet. Végül magyar papok megszólalásai tanúskodnak róla, hogy a katolikus egyházban sem mindenki ért egyet azzal, ahogy a püspökök az áldozatokkal bánnak.

Az elmúlt két évtizedben mintegy 20-30 magyar katolikus pap ellen indult eljárás szexuális visszaélések miatt, pontosabban ennyiről sikerült tudomást szereznem, átfogó egyházi vagy állami vizsgálatok ugyanis nem indultak, hivatalos statisztikák nem készültek, az egyházmegyék nagy része kérésre sem tesz közzé adatokat. Eddig csupán két olyan eset volt, amelyet a közvélemény részletesen, több alapos feldolgozáson keresztül megismerhetett – és mindkettőnek óriási hatása volt. 

Az egyik M. atya története, amelyet először az Index, majd a 444 mutatott be. A pannonhalmi bencések a kezdeti bizonytalan lépések után beleálltak abba, hogy a gyerekvédelem az ő ügyük. Egyetlen molesztálási ügyből - az áldozatok kiállásának és a szerzetesrend folyamatos munkájának köszönhetően - számtalan beszélgetés, workshop, konferencia, gyermekvédelmi szabályzatok, sőt képzőművészeti kiállítás jött létre. Pannonhalma példát mutatott nem csak egyházi intézményeknek, hanem világi iskoláknak is. 

A másik egy áldozat éveken át tartó küzdelme, amelynek többek között az lett az eredménye, hogy a magyar püspökök legalább általánosságban bocsánatot kértek „az elkövetők helyett”. A cikkeinkben csak A-ként emlegetett férfit egy fiatal pap - a Válasz Online nyomán nevezzük mi is Brúnónak - molesztálta több mint húsz évvel ezelőtt. Ezt kamaszként el is mondta Snell Györgynek, aki ma már budapesti segédpüspök, illetve az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye helynökének, a ma már veszprémi érsek Udvardy Györgynek. Jegyzőkönyv nem készült, hivatalos vizsgálat nem indult, Brúnó tagadott, közvetlen felettese pedig - mint később kiderült - falazott neki, tudott ugyanis egy korábbi ügyéről, de elhallgatta. Udvardyék az áldozat helyett az elkövetőnek hittek, akinek emiatt a következő tíz évben lehetősége volt kisfiúkat tapogatni, nadrágjukba nyúlni, megfogni a nemi szervüket. 

Snell György püspök, a Szent Jobb őre és Udvardy György pécsi megyés püspök (b2) a Szent Jobb-körmeneten, a mohácsi csata 490. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen 2016. augusztus 28-ánFotó: Sóki Tamás/MTI/MTVA

Megbecsülni is nehéz, hány gondjaira bízott gyereket molesztálhatott Brúnó, információink szerint az egyház húsznál is több panaszról tud. Ezek az áldozatok nagyrészt a Budapest környéki gyülekezeteiből jelentkeztek, azt nem tudni, hogy a Brúnó által szervezett táborok több ezer résztvevője, a legkiszolgáltatottabb, sokszor hátrányos helyzetű gyerekek között mi történt. Az áldozatok valós száma mindenesetre a húsznál jóval magasabb lehet, hiszen általános tapasztalat mindenhol, hogy a gyerekek (és a szülők) töredéke jelenti csak a zaklatást. 

Ez a cikk A. történetének folytatása, akinek jövő héten lesz bírósági tárgyalása, miután a főegyházmegye vezetői feljelentették zaklatásért. 

De először vissza kell mennünk 2015-be, amikor A. az eredménytelen első bejelentés után mintegy tíz évvel újra elment a főegyházmegyéhez - nem kis részben a pannonhalmi botrány hatására. A pap, Brúnó ugyanúgy tagadott, de ezúttal indult hivatalos eljárás, tanúvallomásokkal és jegyzőkönyvekkel. Ezt már Udvardy utódja, Süllei László vezette, aki Erdő irodaigazgatója volt 2002-től, majd érseki általános helynök 2011-től. A Válasz Online kronológiáját felhasználva az alábbiakban összegezzük ezt a kört, ami felvillantja, milyen erényei, mulasztásai és vakfoltjai voltak az esztergomi és a római ügykezelésnek.

  • 2015. június: miután egy másik áldozat is elmondja, hogy Brúnó a nadrágjába nyúlt, Erdő Péter rendelkezési állományba helyezi (felfüggeszti) a papot. 
  • 2015. július: két újabb tanú, simogatás, kéz a nadrágban. A főegyházmegye javaslata Rómának a büntetőeljárás megindítására.
  • 2015. október: a római válasz szerint Brúnónak kerülni kell a kiskorúakkal való kapcsolatot, illetve „dorgálásban” kell részesíteni az újra és újra gyerekeket molesztáló papot.
  • 2015. november – 2016. január: a főegyházmegye eljárása folytatódik, Süllei helynök újabb és újabb pszichológusi kivizsgálásra küldi az ettől egyre feldúltabb A-t.
Süllei először olyan pszichiáterhez küldte A-t, akivel együtt ülnek a Szent Sír Lovagrend vezetőségében. Aztán olyanhoz, akinek fogalma sem volt róla, mit keres nála. A harmadik az őt zaklató papot is kezelte, ami nyilvánvaló összeférhetetlenség. Negyedszerre a lakhelye szerinti pszichiátriai gondozóba kellett volna besétálnia A-nak, de ezt már nem tette meg.
  • 2016. március: Brúnó egykori plébánosa elismeri, hogy több mint tíz évvel korábban falazott Brúnónak: nem mondta el a vizsgálódó Udvardynak, hogy egy szülő a gyerekével korábban felkereste őt a pap viselkedése miatt. A Vatikán elrendeli a büntetőeljárás megindítását.
  • 2016. május: újabb tanú számol be róla, hogy neki is a nadrágjába nyúlt a pap. Süllei eltiltja Brúnót a nyilvános papi működéstől a büntetőeljárás végéig. Közben egy másik plébános tüntetést szervezne Brúnó mellett, de erről lebeszélik.
  • 2016. június: Süllei jelentést küld Rómának: három esetben bizonyítottnak, A. esetében igen valószínűnek látja „az erotikusnak tűnő, ha nem is kimondottan szexuális zaklatást”. A Hittani Kongregáció válasza: Erdő Péter szabjon ki szigorú büntetést – de ne véglegest, túlzó lenne a papot világi állapotba helyezni.
  • 2016. szeptember: a bíboros tíz évre eltiltja Brúnót a papi szolgálattól. Az addig a médiában is rendszeresen szereplő pap történetéről semmit nem kommunikál a főegyházmegye, csak belső körlevélben. Az áldozatokat sem értesítik, mert – bár megtehetnék, később meg is teszik – ez nincs kötelezően előírva. A hívek és a táborozók sem tudják, mi lett a papjukkal.

A történet alighanem itt és így ért volna véget, ha A. nem fordul hónapokkal korábban a médiához.

  • 2016. október: amikor az Index érdeklődik az ügyről, Erdő Péterék nem válaszolnak semmit, de két nappal a megkeresés után kiadnak egy közleményt: „Egyházmegyénk egy aktív és eredményes lelkipásztori munkát végző papja ellen kifogások merültek fel egyes kiskorúakkal kapcsolatos, az Egyházi Törvénykönyv szerint büntetendő cselekmények ügyében, amelyek az erotikus jellegű, túlzott bizalmaskodás körébe tartoznak.”
  • 2016. október 17-én megjelenik az Index-cikk, és minden mozgásba lendül. Egy plébános jelzi, hogy több gyerek hasonlókat állít. Csak ekkor tiltják el a világi feladatoktól is Brúnót. Négy szülő jelentkezik: az ő gyerekeikkel is, aztán jön még egy tanú, aztán még egy. Süllei bejelentést tesz a rendőrségen, mert ezek az ügyek még nem évültek el, megküldi a szülők adatait, de azok elzárkóznak a világi igazságszolgáltatástól.
  • 2016. november-december: Brúnót berendeli a főegyházmegye, és ott helyben levelet ír Ferenc pápának: „1999-től kiskorú gyermekekkel olyan erotikus cselekményeket követtem el, amelyek miatt egyházi eljárás indult, melynek végeztével főpásztorom eltiltott minden papi szolgálattól. Ezután szülők is jelentkeztek panaszaikkal. Mivel ezek a tények olyan pszichés tulajdonságomat tárták fel magam számára is megrendítően, melyek a papi szolgálatra alkalmatlanná tesznek, megismétlem kérésemet a laikusi állapotba helyezés iránt.” Az egyházfő végül valóban kizárja a papi rendből.
  • 2017. február: a főegyházmegye levelet ír a magyar püspököknek az ítéletről, és figyelmeztet, hogy az illető nem lehet kiskorúak környékén. A levelet Erdély magyar püspökei is megkapják. Ez azért fontos, mert Brúnó a vizsgálatok ideje alatt is több száz gyereket táboroztat egyházi keretek között, és a laicizálása után is fel-feltűnik gyerekcsoportok mellett, például Csíksomlyón.  

Minderről az Index 2016-os, továbbá a 444 és a Válasz Online három évvel későbbi nagy cikkeiben lehet bővebben olvasni, ezek együtt adják ki a lehető legteljesebb képet. 

Az újabb fejlemények megértésének kulcsa, hogy az ügy kirobbanását ezúttal nem követte a pannonhalmihoz hasonló megbékélés és megújulás, vagy egyáltalán bármilyen párbeszéd. Három évvel az elkövető eltávolítása után még mindig ott tartott az áldozat, hogy a főegyházmegye nem akarta áldozatként elismerni, nem is kért bocsánatot tőle. Számos nyugati főpap, sőt a pápa is találkozott személyesen áldozatokkal, de Erdő Péter erre nem volt hajlandó, sőt, az egyre elzárkózóbb hivatala arról sem tájékoztatta A-t, mi lett a molesztálása miatt indult eljárással.

Bújócska a bíborossal

2019 tavaszán A. újra nekirugaszkodott: levelet küldött Udvardynak, az egykori érseki helynöknek, akinek másfél évtizeddel korábban először számolt be a történtekről. De amikor nagy nehezen választ kapott tőle, abban nem volt sok köszönet. Ahogy akkor írtuk, felzaklatta, hogy Udvardy püspök együttműködés helyett támad, hogy nem tartja problémásnak a 2003-as bejelentés jegyzőkönyvének hiányát, hogy megkérdőjelezi az állításait. Nem értette, hogy ha a vatikáni vizsgálat szerint is szexuális visszaéléseket követett el Brúnó atya, akkor őt, aki először jelentette ezt, miért kezelik úgy, mintha hazudott volna. 

Ezek után A. olyasmikre szánta el magát, amelyekre külföldön akad példa ugyan, de Magyarországon egy sem: hangfelvételt készített például a Snell püspökkel folytatott beszélgetéséről, sőt szórólapozott is a Szent István-bazilikában. 

Minderről 2019. június 3-án este számoltunk be a 444-en. Másnap Süllei helynök hivatalos levelet fogalmazott, és három év kihagyás után végre tájékoztatta A-t a zaklatója laicizálásáról. Ugyanebben a levélben Süllei biztosította róla A-t, hogy a hangfelvételen még nagyon elutasító Snell püspök felajánlotta neki a „lelki segítségét”. Amikor a meglepett áldozat erre rákérdezett, Snell nem is válaszolt neki, a titkárával üzent, hogy „amit írt a Süllei atya és ígért a püspök atya nevében, azt tartsa be ő!”.

A levelet csak később kapta meg A., aki viszont még ezen a napon, június 4-én délután elment a Bazilikába egy ünnepi misére, amelyet Erdő Péter celebrált. Későbbi tanúvallomása szerint azt hitte, az élőben közvetített misén a bíboros bocsánatot kér tőle vagy az áldozatoktól általában. Ez nem történt meg, A. pedig sokadszorra is megpróbált beszélni Erdő Péterrel, akinek éveken át hiába írt leveket, és akire anno addig várt a Prímási Palotában, míg rendőrt nem hívtak rá.

Erdő Péter ezúttal menekülőre fogta.

A bíboros a mise után, az eredeti tervekkel ellentétben nem a hívek sorfala között vonult ki a székesegyházból, hanem a sekrestye felé távozott. Az esetről Erdő több beosztottja is részletes vallomást tett a rendőrségen: elmondásuk szerint végig figyelték A.-t, de az semmilyen zavaró dolgot nem tett a Bazilikában. Hogy akkor miért keltett „riadalmat” a jelenléte? Ahogy az egyházmegye egyik munkatársa, a rendőrségi nyomozás szemtanúja fogalmazott: „Sugárzott belőle, hogy bármikor felsétálna az oltárhoz és megzavarná a liturgiát.” 

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek beszél az ökumenikus imahét nyitó istentiszteletén a Szent István-bazilikában 2021. január 17-énFotó: Bruzák Noémi/MTI/MTVA

A magyar prímást, az egyetemes katolikus egyház bíborosát úgy „menekítették ki” egy templomból, hogy ne kelljen egy pap áldozatával beszélnie. Erdő egyik beosztottjának vallomása szerint A. a székesegyház oldalában várt az érseki szolgálati autó mellett, ezért a főpapot a sekrestyéből is egy mellékajtón vitték ki, és nem a saját autójával szállították el a helyszínről.

Másnap, június 5-én reggel a Szent István-bazilika plébánosa, A. gyerekkori mentora, Snell György jelent meg az V. kerületi rendőrkapitányságon.

A segédpüspök feljelentette A-t, a rendőrség pedig rögtön meg is indította a nyomozást zaklatás gyanújával.

A hivatkozott jogszabály a BTK 222. § (1): „Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Snell így vallott a rendőröknek: A. „pár hónapja zaklat. Személyesen megjelenik a Bazilikában. Amikor megkeres a Bazilikában, azt akarja, hogy Erdő Péter bíborost vegyem rá, hogy kérjen tőle és a többiektől is bocsánatot, amiért évekkel ezelőtt [itt a molesztáló pap neve áll] zaklatta őket.”

Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, a Szent István-bazilika plébánosa becsukja a bazilika főkapuját 2020. március 21-énFotó: Balogh Zoltán/MTI/MTVA

A feljelentés nem tudódott ki, de egyházi forrásaim szerint így is feszült hangulat uralkodott a főegyházmegyében. A médiavisszhanggal is számolniuk kell: A. a legnagyobb elérésű reggeli műsorban, Sebestyén Balázséknál mondta el a történetét, majd a Magyar Hírlap szentelt neki publicisztikát: „A pergő nyelvű viszálykeltőt, A. Dávidot [nem ez a neve] érthető módon szívesen használják a liberális médiumok és azok fenntartói. Világos a cél: a kereszténység meggyengítése, egyben Európáé is, azé a földrészé, amelyet minden áron nyitottá és kiszolgáltatottá akarnak átformálni.”

A 444-cikk megjelenését követő két hétben, 2019 júniusának első felében tehát meglehetősen kaotikus képet mutatott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye: 

  • a bíboros rejtekúton menekül a székesegyházból; 
  • a segédpüspök feljelent zaklatásért egy áldozatot, akit az egyik papjuk zaklatott; 
  • az érsekség két vezetője, Süllei és Snell az áldozaton keresztül üzengetnek egymásnak; 
  • és mindeközben a papok és a hívek hiába várnak útmutatást, a főegyházmegye és a főpásztor, Erdő Péter néma marad.

A következő hetekben a bíboros környezetében megszületett két terv e kínos helyzet kezelésére. Az egyik elképzelés középpontjában a jogi elégtétel és az elrettentés állt, a másik lényege a saját narratíva bemutatása volt. Ahogy egy felszentelt forrásom fogalmazott: az Érseki Palotában az volt a mondás, hogy nehéz úgy védekezni a hazugságokkal szemben, ha az igazságot nem lehet elmondani. Ezért kellett a megfelelő helyre, egyházi kommentárokkal kiszivárogtatni A. ügyének dokumentumait, „közvetlen a bíboros szándéka szerint”. 

A két párhuzamos terv egyszerre hozott gyümölcsöt: augusztus 20-án a rendőrök a háza elől vitték el A-t, és a pánikoló férfit bent tartották a rendőrségen az ünnepi mise végéig. Augusztus 21-én pedig megjelent egy belső dokumentumokból dolgozó cikk, amelynek szerzője mindenkit megnyugtatott: A. téved, „nem volt eltussolás”.

Rendőrkapitány úr, akadályozza meg!

De vissza egy hónappal korábbra! Július 15-én a továbbra is elégedetlen A. sms-t írt Süllei helynöknek: „Amennyiben hivatalos levélben, vagy nyilvánosan nem kérnek bocsánatot az ügykezelésük sajátosságai miatt, amennyiben nem vizsgálják Udvardy 2003-as ügykezelését, abban az esetben felvállalva, nyilvánosan, Udvardy beiktatásan vagy Erdő programjain minden alkalommal aug. 1-től személyesen fogom megkérni őket a szertartásokkor. Gondolkodjanak.”

Maga az ötlet nem érhette meglepetésként Sülleiéket, hiszen már az Index 2016-os cikkében szerepelt: „A.-nak sokszor megfordult a fejében, hogy egy misén odamegy az oltárnál Erdő Péter bíboroshoz, és ott, a nyílt színen próbál vele beszélni. »Azt gondoltam, hogy ezeknek az embereknek van egy főnöke. Ha nekem panaszom van valakikre, fordulhatok egy fellebbviteli, magasabb szervhez, ahol azt mondják, hogy ácsi, ezt kivizsgáljuk.« A leveleit mindig Erdő Péternek címezte, de ekkor már nem bízott benne, hogy azok el is jutottak hozzá. Ugyanakkor nem akart kellemetlen figuraként feltűnni, aki a templomban szívóskodik és iratokat lobogtat. Úgy érezte, az csak kínos és megalázó lett volna mindenkinek.”

Valójában A. soha nem zavart meg semmilyen szertartást, sem finoman, sem durván, sem 2016-ban, sem - spoiler következik - azóta bármikor. Mindenesetre bő egy hét gondolkodás után, július 24-ei keltezéssel Süllei levelet írt a budapesti rendőrkapitánynak, és „a Főegyházmegye nevében és képviseletében” feljelentést tett vallásszabadság megsértése és zaklatás alapos gyanúja miatt.

Részlet Süllei feljelentő leveléből

De ezzel nem volt vége, az érsekség vezetői újabb és újabb vádakkal éltek:

  • júniusban Snell György püspök mint magánember zaklatás miatt tett feljelentést, 
  • júliusban Süllei László mint a Főegyházmegye képviselője vallásszabadság megsértése és zaklatás miatt, míg
  • augusztusban Süllei magánindítványában már „zaklatás, illetve becsületsértés és a vallásszabadság akadályoztatása fenyegetése” miatt kérte a rendőrség intézkedését.

Mivel ezen vádak közül a rendőrség csak a zaklatást vette komolyan, a többivel az egyszerűség kedvéért mi sem foglalkozunk.

De pontosan milyen büntetésre, milyen kényszerintézkedésre vágytak az egyházi vezetők?

Snell püspök esetében látszólag egyszerű a válasz: „Kérem, hogy a hatóság tegyen intézkedéseket arra vonatkozóan, ha lehet távoltartással, hogy a Bazilika szertartásai és a plébánia normális működése biztosítva legyen”. Ezt a második rendőrségi vallomásában megismételte.

Részletek Snell György második, június 25-ei tanúvallomásának rendőrségi jegyzőkönyveiből

Csakhogy nehéz elképzelni azt a konkrét távoltartó határozatot, amely megtiltja A-nak... a mit is? Hogy Snell püspök közelébe menjen? És kitől kell még távol tartani törvényi erővel, Erdő Pétertől, Sülleitől, Udvardytól? Vagy ennél hosszabb a lista? Azt kell megakadályozni, hogy A. bemenjen a Bazilikába? Vagy hogy részt vegyen bármilyen katolikus szertartáson? És mindezt mennyi ideig?

De Snell esetében legalább azt lehet látni, hogy a feljelentő távoltartást szeretne. Sülleinél eleve nem egyértelmű, mi a feljelentő célja. Második rendőrségi vallomásában többek között az áll, hogy A. „rágalmakat terjeszt róla”, „zaklatja az egyházat, liturgiákat akar tönkre tenni, zsarol minket”, „engem lelki zsarolásban tart az üzeneteivel, melyeket a saját hívószámomra küld”. Később visszatérünk rá, hiszen megvan a pontos szövegük és számuk, hogy milyen üzenetek merítették ki a zsarolás és a zaklatás fogalmát Süllei szerint, de egyelőre annyi a kérdés: mit akar elérni Süllei? Első feljelentő levelében ezt írja: 

„Tisztelettel kérem a Főkapitány urat, hogy indítson vizsgálatot, és akadályozza meg, hogy bármely egyházi rendezvényt, liturgikus programot megzavarhasson a szóban forgó személy.”

Egy héttel későbbi tanúvallomásában pedig az alábbi bekezdés szerepel:

Süllei László rendőrségi vallomása, 2019. augusztus 1.

A Főegyházmegye vezetése tehát attól tart, hogy A. megzavar egyházi rendezvényeket, a bíboros programjait, nagy ünnepségeket – és azt kéri a rendőrségtől, hogy ezt akadályozza meg. Csakhogy A. még soha nem zavart meg semmilyen rendezvényt, pláne nem törvénysértő módon, pláne nem nagy ünnepségeket. Valóban írt néhány emailt és sms-t arról, hogy szándékában áll felszólalni miséken, no de van olyan hatóság Magyarországon, aki egy büntetlen előéletű embernél, egy békés felszólalás szándéka miatt kényszerintézkedést rendel el?

Közeledtek az augusztus végi ünnepségek, A-nak viszont továbbra sem szólt senki, hogy nyomoznak ellene. Pedig, ha kihallgatták volna, rögtön kiderül: eleve sem volt benne biztos, hogy jó ötlet felszólalni mise közben, de augusztus közepére aztán tényleg kisebb gondja is nagyobb volt már. Akkor derült ki ugyanis édesanyja gyógyíthatatlan betegsége, vagyis nem templomokba akart éppen bejutni, hanem külföldi utazást szervezett, amiről mindketten tudták, hogy jó eséllyel az utolsó lesz.

A magyar katolikus egyház vezetőinek viszont továbbra is szembe kellett nézni azzal a PR-szempontból katasztrofális lehetőséggel, hogy 

egy pap áldozata feltűnik, mondjuk, a Szent Jobb-körmeneten, 

és bekiabál az élő közvetítésbe. Vagy megjelenik a Bazilikánál, a külföldi notabilitások és a köztársasági elnök, sőt a miniszterelnök közelében.

Erdő Péter beosztottjai mindent megpróbáltak: tettek feljelentéseket és magánindítványt, és bár nyíltan nem mondta ki, a bíboros elég egyértelműen utalt rá, hogy a közjogi méltóságok miatt aggódtak, és hogy külön augusztus 20-a miatt is szóltak a rendőrségnek A-ról: „...az illető olyan üzeneteket küldött, hogy szentmisék megzavarására készül. A szentmise pedig érthető módon nem közömbös számunkra. Tudnivaló: az augusztus 20-i szertartások előkészítése ráadásul nem csupán az egyház feladata, abban például a TEK is részt vesz – hiszen közjogi méltóságok is helyet foglalnak a padsorokban. Az egyházmegye tehát, ha tudomására jut, hogy valaki meg akarja zavarni az ünnepi szertartást, természetesen jelzi azt a rendőrségnek” - mondta a Válasz Online-nak adott januári interjúban Erdő Péter.

Orbán Viktor az első sorban 2019. augusztus 20-án. A Bazilika előtti szentmisén részt vett a köztársasági elnök, a Kúria elnöke, Semjén Zsolt, Tarlós István, Schmitt Pál volt államfő és Boross Péter volt miniszterelnök. A körmeneten felvonultak a lovagrendek, a szerzetesek és a papság, a püspöki konferencia tagjai.Fotó: Facebook/Orbán Viktor

De akármennyire aggódott a főegyházmegye, nem született határozat A. távoltartásától, ahogy semmi olyan intézkedésről nincs dokumentáció, ami kapcsolatban állna az ünneppel. Hivatalosan azt kell elfogadnunk, hogy amit a következőkben leírunk, az tökéletesen véletlenül történt pont ezen a napon, és a rendőrség nem a katolikus egyház nekik címzett, írásba adott kérésének tett eleget.

Augusztus 20.

Munkaszüneti nap volt, A. és az élettársa későn keltek. Délelőtt 11 körül indultak el rákoscsabai otthonukból reggelit venni a szomszédos vegyesboltba. Visszafelé sétáltak, amikor filmekbe illő lendülettel bevágott eléjük két autó, egy civil és egy szolgálati kocsi. Öt rendőr állta körül és igazoltatta őket - mesélte A. a 444-nek. Élettársát visszaengedték a lakásba, tőle pedig megkérdezték, tudja-e, miért vannak itt. „Gondolom, az egyház miatt” - mondta az áldozatból lett gyanúsított. „Jól gondolja. Velünk kell jönnie.”

Bevitték a XVII. kerületi kapitányságra a jegyzőkönyv szerint „végig együttműködő” A-t, aki egy darabig a folyosón üldögélt, miközben továbbra sem tudta, miért van itt.

Aztán bezárták egy cellába.

Ez nem példátlan egy előállítás során, A-t mégis megviselte, hiszen nem tudta, miért hozták be, mivel vádolják és meddig lesz rács mögött. Egykori pánikbetegként nem volt ideális környezet a szűk cella, ahol több órát kellett eltöltenie. A rendőrségi jegyzőkönyvek szerint negyed 12-kor igazoltatták A-t a lakásánál, utána bevitték a kerületi kapitányságra, és negyed 4-kor kezdődött meg a kihallgatása egy másik helyszínen, a Teve utcai rendőrpalotában, ekkor ismertetik vele a vádakat. Nincs rá magyarázat, miért volt szükség erre a négy órás várakozásra, ha a kerületi kapitányságon nem történt vele semmi, viszont a körülmények és a bizonytalanság kikészítette. A nyomozást eleve nem a kerületi rendőrök, hanem a BRFK vezette. A főkapitányságra A-t vezetőszáron vitték át a rendőrök. 

Eközben zajlottak az államalapítás ünnepének programjai, az egyház és az állam vezetői készülődtek a Bazilika előtti misére és a körmenetre, amelyek délután 5-től este 7-ig tartottak. 

A megbilincselt A. kihallgatása este 6-kor ért véget, utána rabosították. A rendőrök szóltak az élettársának, hogy 7-re mehet érte.

A Szent Jobb mögött Erdő Péter és a Szentszék nagykövete vonult, továbbá közjogi méltóságok és állami tisztségviselők, a diplomáciai testület tagjai, majd népviseletbe öltözött hívek és plébániai zarándokcsoportokFotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

Az előállítás körülményeiről szóló kérdéseket először a BRFK-nak tettem fel: A rendőrség a főegyházmegye kérését teljesítette, amikor augusztus 20-án „megakadályozta”, hogy egy egyházi rendezvényt „megzavarhasson a szóban forgó személy”? Terdik Tamás rendőrfőkapitány tett bármilyen lépést ebben az ügyben? Gyakran előfordul, hogy egyházi vezetők egy magánember elleni intézkedést kérnek a rendőrségtől? Létezik jogszerű eljárás arra, hogy a rendőrség távol tartson valakit egy nyilvános rendezvénytől, ha nincs ellene semmilyen határozat?

BRFK: Forduljon az ügyészséghez!

„Az Ön által említett ügyben a nyomozást a Budapesti Rendőr-főkapitányság befejezte és az iratokat az illetékes ügyészség részére megküldte, így tájékoztatásért kérjük forduljon az ügyészséghez” - írta a rendőrség, amely további unszolásra sem árult el érdemi információt az ügyről.

Megkérdeztem tehát az ügyészséget is, többek között ezekről: Miért nem küldtek idézést A-nak gyanúsítotti kihallgatásra? Miért volt szükség az előállítására? Mi indokolta azt, hogy az előállításról 2019. augusztus 20-án hajnali 5 óra 39 perckor hoztak határozatot? Mi indokolta ennek munkaidőn kívüli kiadását és az azonnali elrendelést? Milyen jogszabály alapján alkalmaztak kényszerítőeszközöket (bilincs, vezetőszár)? Miért volt arra szükség, hogy A-t először a kerületi kapitányságra, majd a BRFK épületébe állítsák elő? Mi indokolta azt, hogy A-val szemben a közterületen 5 rendőr intézkedjen? Miért nem a következő munkanapon hajtották végre a kihallgatását, különös figyelemmel arra, hogy a nyomozást 2019. június 5. napján indították meg?

Fővárosi Főügyészség: Nem a mi hatáskörünk.

„Az Ön által feltett kérdések megválaszolásának egy része nem ügyészségi hatáskörbe tartozik, másik része pedig a folyamatban lévő bírósági eljárásban lehet vizsgálat tárgya, amikor a bíróság a vád szerinti cselekményről és az azt alátámasztó bizonyítási eszközökről dönt” - írta a főügyészség.

Ekkor az ombudsmannak tettem fel a fenti kérdések egy részét, általánosságban. Például, milyen esetekben fordul elő, és mi indokolja, hogy egy vétség elkövetésével vádolt, büntetlen előéletű, szökésben nem lévő, az elrejtőzés veszélyét nem mutató személyt az első gyanúsítotti kihallgatásra nem idéznek, hanem előállítanak?

Ombudsman: „A megadott kérdések nem az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát érintő témákat jelölnek meg.”

Amikor elmondtam, miről van szó, és azt is, hogy már nincs több ötletem, kitől kérhetnék tájékoztatást, a sajtóosztályon kis türelmet kértek – de végül a rendőrség és az ügyészség után az ombudsman sem reagált érdemben, ahogy az érintett főegyházmegye és annak vezetői, Erdő, Snell és Süllei sem.

Augusztus 21.

A kihallgatása után A. egyik első dolga volt, ez is szerepel a nyomozati anyagban, hogy értesítse a rendőröket a számára egyik legfontosabb körülményről: augusztus 23-ára repülőjegye van. Attól félt ugyanis, hogy nem mehet el halálos beteg édesanyjával az utolsó családi utazásra, hogy ki sem léphet az országból a gyanúsítás miatt. Fél órával azután, hogy kiengedték a Teve utcából, nekem is írt A., ezt szó szerint idézem:

„Rabosítottak... Előállítottak. Vezetőszáron vezettek. Bezártak mert zaklatás miatt feljelentettek a Sülleiék. Nem akarom h erről írj. Részemről abbahagyok mindent.” 

2021. január, A. a bazilika előttFotó: botost/444.hu

De nem volt még vége. Másnap, 21-én reggel jelent meg a Válasz Online nagy cikke, amelyen a szerző állítása szerint nyár elején kezdett dolgozni. Érdeklődésemre Stumpf András azt mondta, emlékei szerint nem érkezett olyan kérés hozzá forrásai irányából, hogy a cikk csak augusztus 20. után jelenjen meg. Ez azért merülhetett fel egyáltalán kérdésként, mert szédítően szorosan követték egymást az események: ha csak kicsivel korábban lát napvilágot a cikk, akkor A. értesülhetett volna az abban szereplő elég fontos információról, miszerint Süllei feljelentette zaklatásért. Szerencséje volt a nyomozóknak, akik valamiért hirtelen akartak rajtaütni A-n, mert ha az érintett tudott volna a feljelentésről, akkor oda a meglepetés.

A Válasz „vizsgálati jegyzőkönyvek alapján és egyházi szereplőktől kapott információk segítségével” rekonstruálta a történteket, és többször hangsúlyozta, hogy „nem hivatalos úton” jutott az egyház belső irataihoz, amelyeket korábban maguknak az áldozatoknak sem voltak hajlandók megmutatni. Egy follow-up cikkben Stumpf beszámolt róla, hogy A. fél órával a cikk 21-ei megjelenése után felhívta: „Lehet, hogy furcsa, de meg szeretném köszönni ezt a cikket. Most, hogy elolvastam, úgy látom, én is túltoltam azért ezt. Nem akartam rosszat és most már látom, hogy az egyház sem. Leállok.”

A 20-ai kihallgatás és a Válasz Online 21-ei cikke után A. gyorsan elvarrt minden szálat. Fél évvel később ezt úgy foglalta össze nekem: 

„sikerült megtörniük”.

Miközben azok a változások, amiket el akart érni, nagyrészt továbbra is elérhetetlennek tűntek, A. visszavonulót fújt: nyilvánosan jelentette ki, hogy „túltolta” és hogy „az egyház nem akart rosszat”, sms-ben bocsánatot kért Sülleitől és Snelltől, és megígérte, hogy nem keresi őket többet, nem vár további válaszokat.

A. augusztus 21-ei e-mailje a nyomozást vezető rendőrtisztnek

A sztori nyilvános része a Válasz harmadik cikkével fejeződött be 2019 szeptemberében. Ez a püspöki kar bocsánatkéréséről szól, amelyet nem kis részben A. harcolt ki: „Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.”

„Ennek a történetnek alighanem itt a vége” - zárja sorait a Válasz Online. „Mégpedig happy enddel.” 

A következő részben beszámolunk az ügyészség váratlan lépéséről, ami után A. újra felvette a kesztyűt, illetve idézünk két katolikus papot, akik közelről követték az áldozat útját.

Címlapkép: Kiss Bence. Felhasznált fotók: Mohai Balázs, Szigetváry Zsolt - MTI/MTVA