Fiatal anyaként menekült ide az orosz titkosszolgálatok elől, hatvanévesen egyszer csak veszélyes lett a nemzetbiztonságra

Ideális körülmények között január közepén családi körben, férje, felnőtt gyerekei és unokái társaságában boldogan ünnepelhette volna 59. születésnapját Iraida Choubina, vagy ahogyan néhány éve irataiban szerepel, Nagy Gáborné. A kétezres évek eleje óta Magyarországon élő orosz állampolgárságú asszony ehelyett idén azon izgulhatott, maradhat-e egyáltalán Magyarországon, vagy menekült státuszától megfosztva, három éves beutazási és tartózkodási tilalommal a zsebében, el kell hagynia családját, és az országot, amit már lassan húsz éve az otthonának nevez.

A bevándorlási ügyekben illetékes magyar hatóság: az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (OIF) ugyanis idén november 30-án megfosztotta 2007-ben elnyert menekült státuszától az asszonyt, és egyben kiutasíthatónak is nyilvánította Magyarország területéről.

Iraida Choubina és családja égbekiáltó igazságtalanságnak tartják mindezt, és most igyekeznek minden követ megmozgatni, hogy az idegenrendészet döntését felülvizsgáltassák, és megakadályozzák, hogy az időskor felé közelítő, a származási országába visszatéréstől rettegő asszonyt kitoloncolják Magyarországról.

Iraida lányai és unokája társaságában

Ezért a 444-gyel is megosztották, mi elől menekült fiatal családanyaként Magyarországra egykor, milyen események vezettek oda, hogy a magyar állam kijelentse: megfosztja a további védelemtől, és mi forog kockán, ha nem sikerül visszafordítani a kiutasításával végződő, gyors ütemben haladó folyamatot.

A sikertelen beszervezési kísérlet

Iraida Choubina zsidó családba született 1962-ben, a Szovjetunióban, azon belül is a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Dusanbéban. Fiatalon, 19 évesen ment férjhez, de a korai házasság nem akadályozta meg abban, hogy továbbtanuljon: 1987-ben beiratkozott a kijevi egyetemre, ahol 1990-ben német-filozófia szakon végzett, aztán, 1995 és ’98 között a moszkvai pénzügyi főiskolán levelező tagozaton a könyvelő-könyvvizsgáló szakot is elvégezte. Mindeközben egy gyorsan felfutó vállalkozást indítottak el férjével, Szergej Latyshevvel: gyerekeknek, fiataloknak amerikai tanulmányutakat szervező és lebonyolító irodát nyitottak lakóhelyükön, az Oroszország déli részén, a Fekete-tenger közelében fekvő Krasznodarban.

Az amerikai utak programjának megszervezése mindig is a férj feladata volt, Szergej Latyshev így rendszeresen járt ki az USA-ba. Ez az, ami miatt Iraida szerint a vállalkozás indulása után nem sokkal, 1997-ben megkereste őt a KGB orosz utódszervezete, a belbiztonsági és kémelhárítási feladatokat ellátó Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB), hogy rávegyék, szolgáltasson nekik információkat amerikai körökből, akikkel kapcsolatot tart.

Miután Latyshev visszautasította a beszervezési kísérletet, a titkosszolgálat bekeményített. A férj ellen, koholt vádak alapján, csalás vádjával büntetőeljárást indítottak, mikor azonban Latyshev elmenekült az eljárás elől, az FSZB feleségén kezdte el keresni. A nő egy zsidó kulturális központ létrehozásán munkálkodott akkoriban, így azzal zsarolták meg, hogy ezt csak akkor engedik neki, ha férje visszatér és együttműködik a titkosszolgálattal.

A férj kérésére azonban Iraida három gyerekével együtt, az ötödikkel terhesen (legidősebb fia ekkor már az Egyesült Államokban tanult), érvényes útlevéllel külföldre utazott.

„Amikor a kilencvenes évek elején először jártam Magyarországon, olyan érzés volt, mintha otthon lennék, nagyon tetszett itt, ráadásul '98-ban ide vízum nélkül jöhettem”

 - magyarázta első találkozásunkkor a kérdésre, miért pont erre az országra esett a választása, miért ide menekült, amikor számításba kellett vennie, hogyan rázhatja le az orosz hatóságokat.

Iraida Choubina egyik igazolványképe

Hogy tartózkodási engedélyt szerezhessen itt, egy céget alapított, Budapesten pedig Oroszországból az USA-ba tartó, nála megpihenő menekülő férjével is újra együtt lehetett egy rövid ideig. Hamarosan azonban Budapesten is megjelentek nála az FSZB emberei, hogy kiderítsék a férfi hollétét.

Menekülés a titkosszolgálat elől

Iraida Choubina úgy érezte, Magyarországon sincs maradása. A történetét rögzítő, a bevándorlási hivatal előtti meghallgatásaiból készült jegyzőkönyvek szerint egy ottani zsidó közösség közbenjárásával sikerült amerikai vízumot szereznie, és férjéhez kiutaznia a gyerekekkel. Ott, Missouri államban született meg negyedik gyereke, Igor, aki ezzel amerikai állampolgárságot szerzett. Amikor viszont a vízuma lejárt, Iraidának el kellett hagynia az országot. Úgy döntött, gyerekei közül a két legkisebbel visszamegy Oroszországba, hátha elég idő telt el a távozása óta ahhoz, hogy az FSZB már ne keresse. Másik három gyereke és az apjuk Amerikában maradtak.

Oroszországba visszatérve azonban rövid úton újra célba vette Iraidát az FSZB.

A jegyzőkönyvek szerint 2000. január 12-én az Orenburg városában, ahol a gyerekekkel Iraida anyjánál szálltak meg, az utcán iratellenőrzésre hivatkozva igazoltatták, majd letartóztatták és Krasznodarba szállították. Iraida megtudta, hogy őt is csalással vádolják a már említett zsidó kulturális központnál történt állítólagos pénzügyi visszaélések miatt. Az asszony szerint azonban ezek is csupán koholt vádak voltak, arra jók, hogy a nyomozás ideje alatt a hatóságok fogva tarthassák.

Ami a börtönben történt vele, arról Iraida még hosszú évek múltán sem tud úgy beszélni, hogy az emlékek ne zaklatnák fel súlyosan. A történtek annyira traumatizálták, hogy még 2004-ben, amikor éppen a debreceni menekülttáborban várakozott kérelme elbírálására, egy pszichiátriai vizsgálat szorongásos poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) állapított nála és gyógyszeres és terápiás kezelést javasolt neki.

A meghallgatásain, amikor végig keservesen sírva, de mégis muszáj volt felidéznie a vele történteket, azt mondta a hatóságoknak, fogva tartása alatt folyamatosan verték, kínozták, és többször meg is erőszakolták őt.A krasznodari bíróság végül mintegy 6 hónap után szüntette meg az előzetes letartóztatását, miután a rendőrségi nyomozás nem tudta megalapozni a vele szemben felhozott csalásról szóló vádakat. Szabadulása után azonnal magához vette anyjánál hagyott gyerekeit, és 2000 szeptemberében ismét Magyarországra jött velük. Amerikai állampolgár legkisebb fiát, a legális beutazás lehetetlensége miatt, kénytelen volt egy táskában átcsempészni a csapi ukrán-magyar határon.

Út a menekült státuszig

Magyarországon Iraida 2001 januárjában menedékkérelmet adott be, ezt azonban első körben elutasították, mondván, nem tudja bizonyítani, hogy hazájában a Genfi Egyezményben foglalt okokból üldözik. A bevándorlási hivatal akkor a külügy és nemzetközi menekültügyi szakértők véleményére alapozva kimondta, valószínűtlen, hogy csak azért indítottak volna Oroszországban a nő ellen eljárást, mert Szergej Latyshev felesége, bizonyára azért tartóztatták le, mert nem csak felesége, de üzlettársa is volt a csalás gyanújába keveredett férfinek. Azt pedig, hogy ez a letartóztatás jogszerűen tartott-e hat hónapig, nem feladata megítélni a magyar hatóságoknak - vélték. 

A döntést Iraida nem fogadta el, felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amit azonban rövidesen visszavont.

Azt már csak később, 2004-ben, menedékkérelme újbóli beadásakor mondta el a hatóságoknak, hogy kényszerből tett így. A budapesti szálláshelyén felbukkanó, nemzetbiztonsági igazolványt felmutató oroszok ugyanis megfenyegették, ha nem vonja vissza a kérelmét, elveszik a gyerekeit. Iraida állítása szerint amint a magyar hatóságoktól visszakapta iratait, azokat azonnal elkobozták tőle az orosz titkosszolgálat emberei.

A nő és gyerekei ezután egészen 2004. májusáig jogcím és papírok nélkül éltek Magyarországon, az FSZB idáig is elérő csápjaitól félve, gyakran változtatva az albérletüket. Ekkor a nő újra beadta a menedékkérelmet, de sem ezt, sem az ezután következő eljárást nem vitte végig, mert közben más módokon próbált védelmet kérni, Ausztriában és Svájcban is próbálkozott például. Ezekből az országokból azonban azonnal visszairányították Magyarországra, így 2005-ben immár negyedszer adott be itt menedékkérelmet.

Ezt az eljárást már lefolytatták a magyar hatóságok, Iraidát és gyerekeit azonban nem ítélték védelemre érdemesnek.Az elutasító határozat indoklása szerint „életszerűtlen”, hogy Iraida és férje ellen komplett koncepciós pert „produkáljanak” az orosz hatóságok kizárólag a férj beszervezése érdekében, ahogyan az is „valószínűtlen”, hogy Szergej Latyshev feleségének Magyarországon is utána nyúlt volna az FSZB. Szerintük Iraida „menedékkérésének szilárdságát” kétségessé teszi, hogy az eljárás alatt más országba akart távozni, és azt is furcsállták, hogy nem maradt eleve az USA-ban, miután megszülte ezzel amerikai állampolgárrá váló gyerekét. Hisz az Egyesült Államokban „megtűrik az amerikai állampolgár gyerekek szüleinek illegális tartózkodását”.

Ezt a döntést Iraida a bíróságon támadta meg, a Fővárosi Bíróság pedig 2007-ben a hatósággal ellentétben megalapozottnak találta a nő kérelmét, és két gyerekével együtt menedékjogot adott neki Magyarországon.

A bíróság kimondta, hogy igenis fennáll Iraida Choubina üldöztetésének veszélye Oroszországban, és a bevándorlási hivatal megítélésével szemben valóban „feltételezhető, hogy az orosz titkosszolgálat” visszaküldése után „nyomás alá helyezné azért, hogy Amerikába távozott férjét előkerítse”.

Szerintük már 2005-ben, amikor a nő kérelmét vizsgálták, a magyar hatóságoknak már rendelkezésére álltak hiteles jelentések arról, hogy

  • az FSZB helyi szervezetei még mindig nyomást gyakoroltak külföldi cégek, szervezetek alkalmazottaira, hogy informátorokként segítsék a titkosszolgálatok munkáját.
  • Módszereikről ugyan kevés információ állt rendelkezésre, de az köztudott volt, hogy az FSZB-t törvény hatalmazza fel például a magánlakásokba való behatolásra, fogdák használatára, a biztonsági és kémelhárítási feladatok mellett a bűnözés és korrupció elleni harcra.
  • Az FSZB szervezetére, taktikáira, módszereire és nyomozati eszközeire nem lát rá még az ügyészség sem, ráadásul a parlament sem ellenőrzi a szervezetet.
  • A törvény még Oroszországon kívüli tevékenységre is felhatalmazza az FSZB-t.

„Ezen adatok tükrében egyáltalán nem hihetetlenek a felperes elmondása szerint történtek. Nem hihetetlen, hogy Amerikába járó férjét informátornak kívánta beszervezni az orosz biztonsági szolgálat, és nem hihetetlen, hogy ellenállásának megtörése érdekében a családtag felperesre is kiterjedő kényszerítő eszközökhöz folyamodtak”  - állapította meg a bíróság, ami szerint az Oroszországról elérhető országinformációk alapján az is hihető, hogy az orosz titkosszolgálatok emberei Magyarországon is utolérték Iraidát, és a menedékkérelme visszavonására kényszerítették, iratait pedig elvették. 

A tény, hogy poszttraumás stressz szindrómát állapítottak meg nála, a börtönidőkről pedig képtelen nyilatkozni anélkül, hogy a téma komolyan felzaklatná, a bíróság számára hihetővé tette,

„hogy a csalás vádján alapuló előzetes letartóztatása nem törvényes rendben zajlott, hanem kínzás, embertelen és megalázó bánásmód áldozata volt a férje beszervezésére irányuló törekvés miatt. A titkosszolgálat módszereit - az országinformációk alapján - ismerve pedig nem zárható ki, hogy a nyomás alatt tartása hazatérése esetén is folytatódna”

- szögezték le.

A bíróság szerint Iraidát és gyerekeit, mint Szergej Latyshev („a beszervezés célszemélye”) családtagjait üldözés fenyegeti Oroszországban, ezért megilleti őket a védelem Magyarországon.

Azt hitték, ezzel vége

Iraida a bíróság határozatát kezében tartva úgy érezte, kálváriája véget ért, családjával végre biztonságban kezdhet új életet Budapesten. A nő és két gyereke a menekültstátuszuk megszerzése után valóban évekig zavartalanul éltek a fővárosban. Igor és Olga felnőttek és saját családot alapítottak, Iraida közben építési vállalkozást indított, 2009-ben pedig 30 év házasság után hivatalosan is elvált Szergej Latyshevtől, akivel a kapcsolatot a család már egyébként sem tartotta. 2012-ben aztán újra férjhez ment egy Nagy Gábor nevű magyar férfihoz, akit már Budapesten ismert meg. 

Iraida Choubinát minden Budapestre köti. Két gyereke ráadásul szintén menekült, így a státuszuk elvesztése nélkül be sem tehetnék a lábukat Oroszországba. Így, ha az asszonyt tényleg visszatoloncolnák, azzal gyakorlatilag szétszakítanák a családot.

Bár még aktív korú, Iraida az Oroszországban és menekülése során vele történtek és a hatósági huzavona okozta stressz miatt nincs jó egészségi állapotban: magas vérnyomással és szívproblémákkal küzd. Így aztán 8 éve - férje unszolására - a munkával is felhagyott, felszámolta vállalkozását. A férfi nyugdíjából és felnőtt gyerekei segítségével viszont így is szépen, ahogy fogalmazott, „nem gazdagon, de tisztességesen” megélnek, Iraida pedig minden idejét a családjának, és legfőképpen unokáinak szentelheti.

Iraida úgy érzi, igazi otthona a menekültstátusz megszerzésével Magyarország lett. Ezért próbálkozott, amint lehetett azonnal, a magyar állampolgárság megszerzésével is. Az első sikertelen próbálkozást azóta hét másik követte, honosítási kérelmét minden alkalommal indoklás nélkül elutasították.

Mindezt Iraida furcsának találta, de arra azért legrosszabb rémálmaiban sem gondolt, hogy egy napon attól a védelemtől is megfosztják, amit 2007-ben kapott.

Idén október elején azonban jött a hidegzuhany. Iraida és férje címére egy levél érkezett az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóságtól, miszerint a hatóság „hivatalból eljárást indít Nagy Gáborné menekült státuszának visszavonása céljából”.Iraida, ahogy ezt később a hatóságoknak a férje és ő is elmagyarázták, annyira megijedt, hogy ez rögtön az Oroszországba való visszatoloncolását jelenti, hogy a problémát a szőnyeg alá söpörve el sem ment a meghallgatása első, majd a második megadott időpontjára, hanem Németországban, Berlinben élő rokonaihoz menekült félelmében. Végül aztán harmadik felszólításra 2020. október 28-án jelent meg az idegenrendészeti hatóság előtt, ahol főként a menekültstátusz megszerzése óta eltelt időszakról kérdezték.

Halálfélelme lesz a gondolattól, hogy vissza kell térnie

Iraida számára a legfontosabb az volt, hogy elmondhassa a hatóságoknak, retteg a gondolattól, hogy vissza kelljen térnie Oroszországba.

“Oroszországtól félek, mert ha visszaküldenek, már útközben megölnének a gyerekeimmel együtt. Félek, hogy Magyarország nem fog tudni megvédeni engem”  - mondta a meghallgatás jegyzőkönyve szerint.

Hiába, úgy egy hónap múlva megérkezett a verdikt. Az OIF úgy határozott, megfosztja Iraida Choubinát a menekültstátuszától. A döntést egyszerre kétféleképpen is indokolták:

  • mivel Iraida már rég nem Szergej Latyshev felesége, és már nem is tartja a kapcsolatot a férfivel, szerintük megszűntek azok a körülmények, amik a menedékkérelem megítélését 2007-ben még megalapozták.
  • de még ha fenn is állnának, akkor sem maradhatna elismert menekült Magyarországon, a Terrorelhárítási Központ ugyanis a nemzetbiztonságra nézve veszélyesnek találta őt.

Ezekkel együtt az OIF határozata megállapította: nincs tudomása olyan körülményről, ami ne tenné végrehajthatóvá a nő kiutasítását Magyarországról.

„Szóhoz sem tudtam jutni. Még most sem tudok. Nem tudom, mitévő legyek, miért történik ez velem. De azt tudom, hogy Oroszországban csak a halál vár rám. Nem bírok másodszor átélni mindent, ami ott velem történt. És hát fogalmam sincs, mit csináljak a családom nélkül”

- magyarázta kétségbeesetten személyes találkozásunkkor Iraida, hogy érez a határozattal kapcsolatban.

Férje mellett most jobbára 23 éves lánya, Olga támogatják, hogy az összeomlás helyett próbáljon meg kiaknázni minden lehetőséget, amivel a kiutasítását megakadályozhatná.

Iraida és lánya egy budapesti utcán.

Személyes találkozónkon a fiatal nő a 444-nek elmondta, ügyvédi segítséggel a család most a Fővárosi Törvényszéken támadja meg az OIF határozatát. Azt kérik a bíróságtól, mondja ki, hogy a menekült státuszra Iraida továbbra is jogosult, vagy legalább azt, hogy az OIF-nak új eljárást kell lefolytatnia az ügyében. Ha ez sem lehetséges, akkor azt szeretnék, hogy a bíróság állapítsa meg a visszaküldés tilalmát, tekintettel Iraida körülményeire: legfőképp egészségi állapotára, korára, és a tényre, hogy az egész családja Magyarországon él.

Nem értik, az OIF az elutasítás indoklásaként hogyan hivatkozhat arra, hogy Iraida az októberi meghallgatásán nem tudott új körülményt felhozni, ami indokolja, miért menekült el Oroszországból, hiszen a vele történteket egyszer már feltárta, és a sztoriját hihetőnek és hitelesnek fogadta el a magyar bíróság. Ahogy azt sem, hogyan alapozhatja a döntését az OIF arra, hogy az orosz titkosszolgálat valószínűleg elfeledkezett Iraidáról, vagy már nem érdekük az üldözése, amikor erre semmilyen bizonyítékuk nincs, az érv puszta spekuláció.

Azt is elfogadhatatlannak találják, hogy az asszonyt úgy nyilvánította a nemzetbiztonságra veszélyesnek a TEK, hogy semmit nem árultak arról, mire alapozzák ezt. Arra hivatkoztak, hogy a TEK állásfoglalása minősített adatot tartalmaz, aminek a nyilvánosságra hozatala közérdeket sértene. Hogy a bíróságon megvédhesse magát, Iraida most azt szeretné elérni, hogy érintettként mégis megismerhesse, mi is az, amit a terrorelhárítás felhozott ellene.

„Nem vagyok terrorista, soha egy rendőrségi ügyem nem volt. Szeretném tudni, milyen alapon állítják, hogy veszélyes vagyok. Én, egy lassan hatvanéves, beteg asszony!”

- fakadt ki beszélgetésünk egy pontján.

Megváltozott benyomás

Az Iraida státuszát visszavonó határozatban szembetűnő, hogy a 2007-es bírósági ítélethez képest 2020-ban az OIF mennyire másképp állítja be az FSZB működését. Míg a korábbi ítéletben a bíróság teljesen hihetőnek látta, hogy a KGB utódszervezet erőszakos módszerekhez folyamodjon informátorok beszervezése érdekében, 2020-ban ezt a menekültügyi hatóság már nem feltételezi:

Ahogyan azt sem, hogy aki egyszer az FSZB érdeklődési körébe került, az ne tudna szabadulni „beszervezési kísérlettel összefüggő, nem kívánatos figyelemtől”.

Az OIF erre az információra hivatkozva valószínűsíti, hogy Szergej Latyshev, aki már több, mint tíz éve él külföldön, ugyanígy nem érdekli már a titkosszolgálatokat, ahogyan ebből következően volt feleségének sem kell újabb megkeresésektől tartania. Azt pedig, hogy az Oroszországba visszatérő menekülteket bármilyen retorzió fenyegetné, azzal zárták ki, hogy

Oroszország „mégiscsak egy olyan állam, mely számos jogi egyezménynek, többek között az Emberi Jogok Európai Egyezményének is a ratifikálója”.Az OIF országinformációk alapján felépített érvelését megmutattuk egy független Oroszország-szakértőnek is, akinek szintén feltűnt, hogy a hatóság lényegében csak egy feltételezésre alapítja az állítását, hogy Iraidát nem fenyegeti semmi, ha visszaküldik Oroszországba. Az érvelés azonban figyelmen kívül hagy egy fontos részletet, magyarázta.

2012 nyara óta Oroszországban ugyanis egy törvénymódosításnak köszönhetően sokkal könnyebb lett hazaárulás és kémkedés vádjával perbe fogni valakit. Elég ehhez valamilyen nemzetközi szervezettel együttműködni a feltételezett orosz államérdek ellenében.

Márpedig az, hogy Iraida, a Genfi Egyezmény értelmében nemzetközi védelemért folyamodva, a magyar hatóságoknak feltárta, milyen szörnyűségeket művelt vele az orosz titkosszolgálat, éppen ilyen együttműködésnek számíthat.

A szakértő szerint az is minimum problémás, hogy az OIF az indoklásban arra hivatkozik a jogállam biztosítékaként, hogy Oroszország az Európa Tanács tagjaként elfogadja az Emberi Jogok Európai Bíróságának joghatóságát,„hiszen tudható, hogy ennek ellenére Oroszország az EJEB döntéseinek kétharmadát egyszerűen nem teljesíti. Vagyis az a körülmény, hogy Oroszország részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének, messze nem jelent teljes körű, sőt, még erős garanciát sem” - állította. 

Iraida Choubina ügyében a legégetőbb kérdést a legnehezebb megválaszolni:

Mi vezethetett oda, hogy a húsz éve Magyarországon élő, 13 éve menekültként elismert asszony státuszát egyszer csak felülvizsgálta a bevándorlási hatóság?

Annak a vizsgálata ugyanis, hogy Iraida jogosult-e még a nemzetközi védelemre, nem lett volna kötelező feladata: a rendszeres, automatikus felülvizsgálat csak a 2013 után elismert menekültek esetében előírás a magyar törvények szerint.

Hogy az OIF ennyi idő után mégis hozzányúlt Iraida Choubina státuszához, annak az ügyön túlmutató okai vannak - állítja Fazekas Tamás, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki a Fővárosi Törvényszék előtti eljárásban képviseli az asszonyt.

A Magyar Helsinki Bizottság az elmúlt időszakban ugyanis tömegesen találkozott hasonló esetekkel, amikor a magyar nemzetbiztonság: a Terrorelhárítási Központ (TEK), vagy az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) egyszer csak nemzetbiztonságra veszélyesnek nyilvánított Magyarországon akár hosszú évek óta legálisan tartózkodó külföldieket. Menekülteket, oltalmazottakat, vagy állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezőket. Ha pedig valakiről ilyen véleményt mondanak a nemzetbiztonsági szervek, az eleve kizárja a státuszuk fennmaradását.

Ráadásul úgy, hogy az érintettek jó eséllyel soha nem tudják meg, miért minősítette őket nemzetbiztonsági veszélynek a TEK vagy az AH. Sőt, még maga az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság sem. Az állásfoglalás ugyanis minősített adatnak számít, és bár kérvényezni lehet a megismerését, a két hatóság ezt szinte soha nem szokta jóvá hagyni, döntésük pedig megtámadhatatlan. Erről, és a gyakorlatról, miszerint az így kiutasított külföldieket még akkor is idegenrendészeti őrzött szállásokon tartják fogva kitoloncolásukig, ha ez a családjaiktól való elszakításukat jelenti, november végén publikált angol nyelvű jelentést a Magyar Helsinki Bizottság.

Fazekas szerint a „nemzetbiztonági kártya” egyre gyakoribb kijátszása bevándorlási ügyekben könnyen jelentheti, hogy a legtöbb ilyen állásfoglalás mögött nincs is valós biztonsági kockázat, ezek a megismerhetetlen tartalmú állásfoglalások inkább a külföldiek mielőbbi kiutasításának politikai akaratát szolgálják.Ez az a politikai akarat, ami mára annyira kiüresítette a menedékjogot Magyarországon, hogy az ország területén menedékkérelmet beadni már egyáltalán nem is lehetséges, és ami miatt Magyarországon ma már nagyon kevés menekültként befogadott, vagy más védelem alatt álló külföldi él.

Orosz menekült pedig aztán pláne nagyon kevés, aminek viszont politikai-diplomáciai okai is lehetnek.

Az orosz-magyar viszonyba egy ilyen kérés most simán belefér

Kérdésünkre sem Fazekas, sem a 444-nek nyilatkozó Oroszország-szakértő nem zárták ki, hogy a szerkesztőségünkhöz forduló orosz menekült nő státuszának visszavonásával a magyar hatóságok orosz elvárást teljesítenek.

Egy baráti ország kimondott, vagy kimondatlan elvárását, hogy Magyarországon ne éljenek Oroszországból befogadott menekültek.Egy ilyen kérés megtörténtét persze bizonyítani szinte lehetetlen, de az is tény, hogy a magyar menekültügyi hatóság szinte mindig elutasítja az orosz állampolgárok által beadott menedékkérelmeket. Praxisa alatt Fazekas Tamás sem találkozott még orosznak hatósági szinten megítélt védelemmel, ahogyan Iraida Choubina esetében sem a bevándorlási hivatal adott 2007-ben menekült státuszt, hanem az elutasító határozatukat felülvizsgáló, a mindenkori kormánytól eleve nagyobb függetlenséggel rendelkező bíróság. 

Mára a hatályos magyar törvények alapján azonban már ez sem lenne lehetséges, egy 2015-ös törvénymódosítás óta a bíróság menekültstátusz meg- vagy visszaadásáról nem dönthet az OIF helyett. Iraidának azonban reményt adhat, hogy a kérdésben épp egy politikai üldözés elől Magyarországra menekülő orosz ellenzéki-üzletember esete hozott nemrégiben komoly változást. A menekültügyi hatóságok többszöri elutasító döntése után, egy hatéves menekültügyi csiki-csuki végén ugyanis a luxemburgi EU Bíróság mondta ki Alekszej Torubarov ügyében, hogy Magyarországnak újra biztosítani kell a bíróságok számára, hogy megadhassák a menedékjogot, ha az OIF elutasítását megalapozatlannak találják. Így végül, a 2015-ös hazai szabályozás ellenére, Torubarov is a bíróságtól kaphatta meg a menedékjogot Magyarországon. Az ügyében hozott ítélet pedig precedensként segíthet a hasonló helyzetbe került menedékkérőknek.

Életkép egy családi ünneplésről.

Fazekas Tamás szerint Nagy Gáborné Iraida Choubina személyében az OIF  most egy olyan menekült nőt fosztott meg a neki már megítélt védelemtől, akiről a bíróság korábban kimondta, hitelt érdemlően állítja, hogy Oroszországban kínzás áldozata volt. Ez olyan súlyos körülmény, hogy a menekült státusz elvételéhez nagyon nyomós indokra lenne szüksége a magyar hatóságoknak. Teljes bizonyossággal soha nem mondhatják, hogy a nőnek semmilyen félni valója nem lenne, ha a származási országába visszatérne. Védelmének fenntartását már pusztán az is indokolttá teszi, ha csak valószínűsíthető, hogy megalapozott az üldözéstől való félelme.

Az Iraida Choubina menekült státuszát megvonó határozat is kitér erre, de az OIF szerint a nő nem tudja „objektív tények alapján valószínűsíteni”, hogy Oroszországba még most sem térhetne vissza anélkül, hogy üldöztetéstől tartania ne kelljen.

Személyes biztonságérzete pedig csak „szubjektív tényező”.

„Az a probléma, hogy innen, Magyarországról elképzelni sem tudják, mire képes a titkosszolgálat akár most is Oroszországban. Én egyszer már szembeszegültem az orosz államhatalommal, biztos vagyok benne, hogy megbüntetnének érte, ha lehetőségük lenne”

- magyarázta Iraida. De még ha félelme valóban alaptalan is lenne, ahogyan a hatóságok állítják, akkor sem tudna hová menni, miből megélni az országban, ahol senkije sincs, ahol két évtizede nem járt, és ahol retteg bármilyen alkalomtól, hogy a hatóságokkal kapcsolatba kerüljön. Krasznodari lakását eladni ugyan nem tudta - hisz a városba vissza nem térhetett -, de tudomása szerint elbirtokolták. Gyerekei pedig még csak meglátogatni sem tudnák, hiszen ők is menekültek Magyarországon. De ezeket a szempontokat is inkább Iraida lánya, a 23 éves Olga, férje, a 74 éves Gábor, és a család többi tagja gondolták át.

Iraida ugyanis, mióta kiderült, hogy a magyar hatóságok megfosztanák a menekült státuszától, nem tud másra gondolni, mint hogy a halál vár rá, ha újra át kell lépnie az orosz határt.

Nagy Gáborné Iraida Choubinát a bíróság még cikkünk megjelenése előtt azonnali jogvédelemben részesítette, ami azt jelenti, hogy amíg ügyében bírósági ítélet nem születik, nem hajthatják végre a vele szemben meghozott kiutasítási határozatot. Amint pere elkezdődik a Fővárosi Törvényszéken, a nyilvános tárgyalásokat és az ügy fejleményeit tovább követjük majd.