A Szputnyikot tolja, de az orosz gáz elé akadályt állított Magyarország

Több 444 videó?
Szeretném

Csütörtök reggel jelent meg az energiahivatal új határozata, aminek értelmében 2022 októbere helyett csak 2023 októberére kell megépülnie a Kiskundorozsma - Városföld gázvezetéknek. A halasztás egyik hangsúlyos indoka világpolitikai szintű: az USA szankcióval fenyegeti azokat a cégeket, amelyek új vezetékeket építenek az Ukrajnát kikerülő orosz gáznak. Mivel e szankciós fenyegetettség egyáltalán nem biztos, hogy a következő évben megoldódik, ezért semmi garancia sincs arra, hogy a vezeték belátható időn belül tényleg zöld utat kap a magyar hatóságtól. 

Pedig ez a cső igen fontos lenne Oroszországnak, évek óta keményen sürgetik a magyar kormányt Moszkvából, hogy építsék már meg. Információink szerint Szijjártó Péter január 22-i moszkvai látogatását is emiatt kezdeményezték az oroszok. Árulkodó ugyanakkor, hogy a magyar külügyminiszter Moszkvában főleg a Szputnyik V. vakcina beszerzéséről beszélt, és a gáz esetében csak egy politikai megállapodásról tudott beszámolni - ami alapján az üzleti tárgyalások folytatódhatnak majd. 

Messziről nézve úgy tűnik, hogy 

  • Magyarország nehezen adja a gázpiacát Oroszországnak, és a 2019 óta tartó időhúzó taktika folytatódik.

  • Ebben a magyar félnek kapóra jön, hogy elő tudja adni azt az érvelést, hogy az új amerikai kormány megtorlásától jobban tart, mint a Trump-adminisztrációtól. 

  • Másik nézőpontból ez magyarázható úgy is, hogy a magyar kormány egy látványos gesztussal biztosította a Biden-kormányt, hogy szem előtt tartja Washington érdekeit. 

  • Ugyanakkor az oroszok is kaptak gesztust, a Szputnyik V. befogadását egy EU-s tagállamban.

  • Az orosz - magyar vita egyik tétje a magyarországi belföldi gázkereskedelem ellenőrzése. 

  • A legfontosabb azonban eldőlt, az új déli útvonal idén októberben megnyílik az orosz gáz előtt, a kérdés már csak az, hogy milyen szélesre tárja Magyarország a kaput.

Fordulatok sora

Bő 15 éve próbálkozik Oroszország azzal, hogy vezetéket építsen a Balkánon, hogy dél felől (tehát Ukrajna kikerülésével) is tudjon gázt szállítani Közép-Európába. E törekvésében az USA és az EU akadályozni próbálta, többek között alternatív útvonalak támogatásával; jogi szabályozással; és szankciókkal való fenyegetéssel. E vetélkedést a "Működik az új balkáni gázvezeték, ami ellen az USA és az EU 15 évig hiába küzdött" című, idén januári cikkünkben mutattuk be részletesebben. Mint a cikk címe is utal rá, az orosz érdekeltségű vezeték jórészt elkészült idénre, a szerb-magyar határon van most a vége. Kéne még hozzá egy kis magyarországi szakasz, hogy délről érkező orosz gáz bekerülhessen a nagy regionális európai vezetékrendszerbe.

Régi keleti vezetékekMagyarországi hálózatEU-tagÉszaki Áramlat 1-2, OpalTurk Stream, Balkan StreamTAP

A mostanra elkészült, orosz érdekeltségű balkáni vezeték első terveihez magyar részről még Gyurcsány Ferenc csatlakozott miniszterelnökként, ami nagyon felháborította az USA akkori kormányát és a Fideszt is. 2008-ban a Fidesz kampányt indított, hogy Gyurcsány ne írja alá az építkezésről szóló szerződést Moszkvában. Aláírta, de a válság miatt a munka nem indult el. Az oroszok öt évvel később leporolták a tervet, és Orbán Viktor immár miniszterelnökként megállapodott a Gazprom vezetőjével, hogy Magyarország ismét csatlakozik, és részt vesz a vezeték megépítésében. Lényegében ugyanazokat a feltételeket fogadta el Orbán, mint aminek elfogadásáért Gyurcsányt támadta.  Ám az akkori építkezés szembe ment az EU-s energetikai szabályokkal, Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított a bolgár kormány ellen, és ezzel megakadályozta a beruházás elindulását. De 2017-re új, ezúttal az EU-s szabályokhoz illeszkedő tervvel jöttek elő az oroszok, és az aktuális Orbán-kormány ismét  csatlakozott. 

2019-ben az oroszok már arról alkudoztak a magyarokkal, hogy az épülő vezetékre milyen szabályok vonatkozzanak a magyar határon. 2019 októberében, éppen Putyin orosz elnök budapesti látogatására időzítve meg is nyitották a a gázkereskedők részére az előzetes jelentkezést a szerb-magyar  határkapacitás lekötésére. Erről írtuk akkoriban a terveket részletesen bemutató, "Szerbia felől hoznának ide rengeteg gázt az oroszok" című cikkünkben.

A kiírás úgynevezett szabálykönyve, ami a feltételeket rögzítette, az oroszoknak kedvezett, mert 15 évre előre le lehetett volna kötni a határkapacitást. Hogy ez miért volt az oroszok kedvére való, arról a "Bosszantgatjuk az oroszokat, de a legnagyobb falatot tálcán kínáljuk nekik" című cikkünkben írtunk részletesen, éppen egy évvel ezelőtt. 

Csakhogy az előzetes ajánlatokat nem követte tavaly januárban a rendes ajánlattételi időszak, mert az energiahivatal nem adta meg rá az engedélyt. Sőt, tavaly tavasszal az egész kiírást visszavonatták, és visszatértünk oda, ahol Putyin 2019 októberi látogatása előtt voltunk: továbbra sem volt világos, hogy milyen feltételekkel léphet be délről Magyarországra az orosz gáz. Erről a váratlan fordulatról írtuk akkoriban az "Ellenáll a magyar hivatal az orosz nyomásnak" című cikkünket. 

Már az akkori információink szerint is azért gördített az energiahivatal akadályokat az orosz gáz bejövetele elé, mert a 90-es évek közepén kötött gázszerződés lejártának közeledtével minél jobb feltételeket akart kialkudni a magyar kormány a Gazpromtól a folytatásra. Az akkori patthelyzet úgy nézett ki, hogy Magyarország nem engedi be a déli vezetéken a gázt az országba, amíg nincs új beszállítási szerződés az oroszokkal, az oroszok pedig azt mondták, hogy nem kötnek új szerződést, amíg a magyarok nem építik meg az új bekötő vezetéket. 

A vita - hivatalosan meg nem erősített információink szerint - már akkor is azon ment, hogy ki értékesítse a hazai fogyasztóknak a bejövő gázt. (Nem a lakosságit, mert az hatósági áras, ezért az nem érdekli az oroszokat, hanem a céges, piaci áron vásárló nagyfogyasztókért ment a küzdelem.) A magyar kormány azóta is ragaszkodik ahhoz, hogy az állami MVM gázkereskedője vegye meg az új orosz szerződés alapján érkező gázt, és adja tovább vagy közvetlenül a fogyasztóknak, vagy a partnerein, például a MET-en keresztül. A kormány mindenképpen el akarja kerülni, hogy a Gazprom érdekeltségei vegyék át a belföldi kereskedelmet. 

A vita tavaly nyár közepére félig-meddig megoldódott: a magyar fél vállalta, hogy fogad gázt a szerb vezetéken, de nem úgy, ahogy azt eredetileg az oroszok akarták, és ahogy 2019 októberében erre számítani lehetett. Egyrészt a fejlesztési tervet úgy hagyta jóvá az energiahivatal, hogy  csak 2021 októberére kell megépülnie annak a rövid vezetékszakasznak, amely a gáz fogadásához szükséges. Másrészt a korábban tervezett évi 10 milliárd köbméter helyett csak 6 milliárd köbméter lesz a kapacitás. Harmadrészt pedig nem lehet hosszú évekre előre lefoglalni a határkapacitást, ami megnehezíti, hogy a Gazprom belföldi kereskedőként erősítse magyarországi pozícióit. Válaszul az oroszok nem kötöttek új nagy szerződést Magyarországgal. 

A bővítési vita

A 6 milliárd köbméteres vezeték megépítéséről szóló döntésnek volt azonban egy kiegészítése is: az energiahivatal egy olyan lehetőséget is engedélyezett, ami alapján 2022 októberétől már 8,5 milliárd köbméter gáz is jöhet délről, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ezt a plusz 2,5 milliárd köbméternyi kapacitást már hosszabb távra is le lehetne kötni, pontosan úgy, ahogy azt a Gazprom eredetileg a lehetséges legnagyobb mennyiségre szerette volna. Ahogyan még a 2019 őszén meghirdetett szabálykönyv szerint lehetett volna, amit az energiahivatal 2020 tavaszán visszavont, és újra íratott.

A magyar fél tavaly nyáron arra hivatkozott, hogy a 6 milliárd köbméter fogadásához elég 15 kilométernyi új vezetéket építeni, és ezzel meg is lesz az FGSZ (a Mol leányvállalata) 2021 októberére, de a még több gáz fogadásához már 67 kilométernyi új cső kell, ami drágább, és csak akkor kezdenek neki, ha lesz elég jelentkező a kapacitás lekötésére. A nagyobb vezetéket pedig csak 2022 októberére kellett volna üzembe helyezni.  A 22-re belőtt, 2,5 milliárd köbméteres bővítés lehetősége tompította tehát a 20-as év nyarán életbe léptetett új, az oroszok számára kedvezőtlenebb szabályok élét.

Ennek a második csőnek a megépítését halasztotta most el az energiahivatal, 2023-ra, illetve a megépítés feltételeként előírt ajánlattételi időszak is csúszik ezáltal, vagyis a kiírásnak pont az a része, ami leginkább a Gazprom igényeire volt szabva. 

A halasztást a hivatal az FGSZ kérésére hagyta jóvá. Részben a technikai okok miatt (lassan haladnak a megállapodások az érintett földek tulajdonosaival), részben a járvány miatt (mindent nehezebb intézni), de a leghangsúlyosabb érv az, hogy az USA-ban tavaly nyáron hoztak egy törvényt, ami alapján a balkáni orosz vezeték építésében részt vevő cégeket szankcióval büntetheti az amerikai kormány, és meg kellene várni, amíg tisztázódik a helyzet. 

Ez az érvelés egyrészt jogos, mert ilyen amerikai törvény tényleg van, másrészt viszont nem világos, hogy a kisebb, 6 milliárd köbméteres vezeték építését ez a szankciós fenyegetettség miért nem érinti.

Az új, nagyobb vezeték építésének halasztását Magyarországon már azután jelentették be, hogy Szijjártó Péter megjárta Moszkvát, ahol ragaszkodott ahhoz, hogy ha lesz új hosszú távú gázszerződés Oroszországgal, akkor azt az MVM kösse a Gazprommal - azaz olyan konstrukció jöjjön létre, amiben a Gazprom továbbra sem lehet jelentős belföldi kereskedő (évente 1 milliárd köbméter gázt már most is egy Gazpromhoz tartozó cég, a Centrex ad el Magyarországon belül). Úgy tűnik, hogy Magyarország most a halogatással nyomatékosítja ezt az igényét, és közben az új amerikai kormány kedvére is tesz, illetve az amerikai nyomással takarózik az oroszok előtt. Közben számos EU-tagállamot kiakasztva a kormány behoz néhány tízezer adag orosz vakcinát, hogy az orosz kormányzatnak se legyen oka megsértődni.

Csütörtökön nem csak a halasztás bejelentésével tette hangsúlyossá a magyar fél a pozícióját, hanem Szijjártó Péter egy nyilatkozatával is, amikor az MTI szerint így fogalmazott: "örömét fejezte ki, hogy 2023-tól reális lehet a déli gázfolyosó kapacitásának növelése, és új források bevonása Azerbajdzsánnak köszönhetően". A közleményben Oroszországról már nincs is szó, mintha a 2023-ra tolt bővítés nem is az orosz gáz behozataláról szólna. Az azeri lehetőség említése ugyan nem irreális, de azért elég bátor. Azerbajdzsánból idén már tényleg jön ugyanis gáz Európába, egy új, török - görög - albán - olasz nyomvonalú vezetéken (TAP a neve), de ez egyelőre nincs összekötve azzal a balkáni vezetékkel, amelynek hazai meghosszabbításáról szó van. Ahogy a közleményben Szijjártó utalt rá, "fontos, hogy mielőbb befejeződjön a Görögországot és Bulgáriát összekötő szakasz", azaz ameddig ez hiányzik, az azeri gáz nem tud Magyarországra eljutni. Viszont a megpendítése annak, hogy valójában erre várunk a határidő kitolásával, üzenet lehet Moszkva felé is. 

Hogy a vitában az USA és Oroszország közé szoruló, és közben saját belföldi kereskedelmi pozícióit is megőrizni akaró magyar kormány meddig tud lavírozni, az izgalmas kérdés lesz a következő hónapokban. A Szputnyik beszerzésekkel talán lehetett tompítani az oroszok haragját, a vezeték építésének eltolásával meg az amerikaiakat lehetett talán megnyugtatni. Az is látszik, hogy Magyarország képes egy új hosszú távú orosz szerződés nélkül is biztosítani az ország gázellátását, hiszen van már elég vezeték elég sok irányból hozzá, gázból bőven van kínálat Európában. 

Ugyanakkor hosszú távú szerződés nélkül már nem lesz könnyű a kormánynak biztosítania azt is, hogy az általa kiválasztott cégek intézzék a belföldi kereskedelem nagy részét. Hiszen ha évekre előre leszerződik nagy mennyiségű gázra az MVM a Gazprommal, akkor más szereplő már nehezen férhet a belföldi piachoz. Ha viszont az MVM csak egy szereplő lesz a piacon, napi versenyben a leköthető mennyiségekért, akkor versenyeznie kell majd folyamatosan a többi céggel, akár a Gazprom érdekeltségébe tartozó vállalkozásokkal is.