Több autonómiát kértek, mindent elvesztettek a modellváltó egyetemek

Az Orbán-kormány nem tétlenkedett 2020-ban, a koronavírus-járvány okozta válsághelyzetet kihasználta arra, hogy több olyan rendszerszintű változást is végigvigyen, amibe évtizedek óta nem vágtak bele magyar politikusok. Ezek többségének az égegyadta világon semmi köze a koronavírushoz, de a kormány úgy ítélhette meg, hogy a járvány alatt kisebb ellenállással és kevesebb figyelem mellett lehet lezavarni ezeket a “reformokat”. Az egyik ilyen a magyar felsőoktatás átalakítása, vagy ahogy a kormány szereti hívni, modellváltása, amelynek részeként alig egy év alatt a magyar felsőoktatás nagy része állami fenntartásúból politikai ellenőrzés alatt tartott magánintézménnyé vált. Ahogy pedig a kormány lebonyolította és bonyolítja a modellváltást, abban a Fidesz reformpolitikájának minden elemét meg lehet találni: 

végy egy modellt, ami külföldön sikeresen működik, és valós intézményi problémákat oldana meg, töltsd meg a saját politikai/hatalmi racionalitásodnak megfelelő tartalommal, majd verd végig a rendszeren olyan gyorsan és agresszíven, amennyire csak lehet!Ennek eredményeként azok az egyetemek, amelyek évek óta akarták és várták a modellváltást, valami egészen mást kaptak a folyamat végén, mint amiről évekig tárgyaltak a kormánnyal. Idővel talán így is megoldódnak a problémáik, amik miatt várták a reformot, de olyan áron, amelyet nem biztos, hogy szerettek volna kifizetni cserébe. 

Ebben a cikkben végigvesszük, hogy honnan és hogyan indult a modellváltás folyamata, milyen problémákra akart választ adni eredetileg milyen eszközökkel, és milyen változásokon esett át. És arról is szó lesz, hogy azokon az egyetemeken, ahol már végigment a folyamat, ezt hogyan élték meg az ott dolgozók, milyen problémákat és konfliktusokat okozott a nagy reform. Ehhez a modellváltás folyamatát az ötlettől a kivitelezésig követő forrásokkal beszéltünk, és beleolvastunk a folyamatot megalapozó dokumentumokba is. 

Az évek óta várt változás

Azt, hogy az egyetemek valahogy kerüljenek ki az állam alól, nem a Fidesz találta ki. Évtizedek óta időről időre felmerült, hogy sem az államnak, sem az egyetemeknek nem a legjobb működési forma az, hogy a felsőoktatási intézmények az államháztartás egyik rubrikájába tartoznak. Ebben a rendszerben az adott évi központi költségvetéstől és a felvett diákok számától függ, hogy mennyi támogatást kapnak az egyetemek. Ha bármit is szeretnének a tanításhoz beszerezni, azt csak bonyolult és merev közbeszerzési eljárásokon keresztül lehet megoldani. Az oktatók díjazását és előremenetelét a közalkalmazotti bértábla határozza meg. Az egyetemek, részben kényszerből, eddig egy olyan rendszerben működtek, amit nem egyetemekre, hanem az állam bürokratikus mechanizmusára találtak ki, a felsőoktatási intézményeket csak bepréselték ebbe a formába. 

Az, hogy a felsőoktatási intézmények költségvetési szerv helyett más formában, akár közalapítványi formában is működhetnének, már nem sokkal a rendszerváltás után felmerült. Ahogy Derényi András oktatáskutató tavaly év végén megjelent tanulmányában írja, már az 1993-ban elfogadott felsőoktatási törvényt előkészítő koncepcióban is szó volt a közalapítványi formáról, majd ez az ötlet újra előkerült pár évente, amikor a felsőoktatás fejlesztéséről, az egyetemek szervezeti korszerűsítéséről volt szó. Az érv mindig ugyanaz volt: ha nem költségvetési szervként, hanem valamilyen más formában (amelyek közül csak az egyik lehetőség az alapítványi forma) működnének az egyetemek, amelyeket az állam megrendelőként, nem fenntartóként finanszíroz, az nagyobb gazdasági autonómiát biztosítana a felsőoktatási intézményeknek, rugalmasabbá és piacképesebbé tehetné a működést, és hatékonyabbá a közpénzek elköltését. 

2008-ban egész közel került az akkor már komoly gazdasági és politikai válságokkal küzdő balliberális kormányzat, hogy valamiféle piacosító változást végigvigyen a felsőoktatásban. 2008 decemberében az Országgyűlés elfogadta a költségvetési szervek jogállásáról és gazdálkodásáról szóló törvényt, amely létrehozta a “vállalkozói közintézet” kategóriáját. Ez egy olyan közintézmény, amely kicsit rugalmasabban tudott volna működni, a vagyonával tulajdonosként tudott volna gazdálkodni, bizonyos keretek között vehetett volna föl hitelt, szabadon képezhetett és használhatott volna föl eredményt, akár egy vállalkozás. Derényi András szerint ezek mind olyan elemek, amelyek az egyetemek modellváltása kapcsán felmerültek, bár a törvény szerint egészségügyi, tudományos és egyéb közintézet is válthatott volna erre a vállalkozói modellre. Viszont egyetlen intézet sem akart élni a lehetőséggel, a hatalmat hamarosan átvevő Orbán-kormány pedig az államháztartási törvény 2010-es módosításával visszaállította a 2008 előtti állapotokat, törölve a vállalkozó közintézet kategóriáját. 

Egyes egyetemeken viszont aktívan gondolkodtak, hogy hogyan lehetne valamilyen más működési modellt kitalálni. Az egyik ilyen egyetem nem túl meglepő módon a Budapesti Corvinus Egyetem volt, amely a közgazdasági és üzleti tudományok talán legelismertebb magyar központjaként tele van olyan emberekkel, akik a piacgazdaság és az abban működő szervezetek kialakításával és működésével foglalkoznak, tőlük így ideológiailag sem túl idegen az államtól független, piacbarát működés, és tudásuk is van a témában. A Corvinusnál viszont előrébb járt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, amelynek előző rektora, Kopek Gábor a 2010-es évek elejétől foglalkozott a gondolattal, az ő hivatali ideje alatt be is került az esetleges modellváltás az egyetem intézményi fejlesztési tervébe. Ezt a projektet a következő, jelenlegi rektor, Fülöp József is átvette, és még erősebben képviselte. 

2016-tól aztán az Orbán-kormányban is lett egy komoly támogatója az ötletnek: Palkovics László. Úgy tudjuk, hogy amikor Palkovics felsőoktatásért felelős államtitkár lett, egyeztetéseket kezdett arról, hogy milyen lényeges, a felsőoktatás helyzetén javító reformot lehetne végigvinni a következő két évben, vagyis a 2018-as választásig. 

Az egyik ötlet, ami felmerült, az volt, hogy ki lehetne dolgozni, hogyan tudnának a most állami egyetemek kikerülni az államháztartási törvény rideg szabályai alól, ezt pedig pár kiválasztott egyetem részvételével, amolyan pilot projektként végig is lehetne vinni. Az államtitkárnak megtetszett az ötlet, talán azért, mert beleillett a kormány oktatáspolitikájába, hogy az egyetemek szorosabb kapcsolatot ápoljanak a gazdaság szereplőivel, amire a modellváltás - mint azt a kormány azóta is nagyon szereti hangsúlyozni - lehetőséget teremt, mindjárt kifejtjük, hogy miért. Hasonló logikával szervezte át a kormány a szakképzést is. És Palkovicsnak személyesen sem volt ez idegen, hiszen politikai pályája előtt egyszerre volt egyetemi oktató, kutató, sikeres fejlesztő és tanácsadó a magánszférában. 

Palkovics László innovációs és technológiai miniszter beszél a Corvinus Egyetem fenntartóváltásának legfrissebb fejleményéről tartott sajtótájékoztatón, az egyetem konferenciatermében 2019. április 24-énFotó: Mónus Márton/MTI/MTVA

Palkovics munkához is látott: jogi és gazdasági tanácsadókat kért föl, hogy dolgozzanak ki egy javaslatot arra, hogy szervezeti, finanszírozási, gazdálkodási és jogi szempontból milyen modellváltás működne Magyarországon, és beszervezett három egyetemet, amelyek majd pilot egyetemekként először részt vesznek a modellváltásban. Ez a három egyetem a MOME, a győri Széchenyi István Egyetem (Palkovics korábbi munkahelye) és az Állatorvostudományi Egyetem voltak.

Úgy tudjuk viszont, hogy a Budapesti Corvinus Egyetem vezetése is közelről figyelte a folyamatokat. 2018 tavaszára el is készült a modellváltás modellje, a kormányzati kommunikációból pedig úgy tűnhet, mintha a kormány igazából azóta is ezt hajtaná végre, csak kicsit több egyetemen, mint elsőre tervezték - három pilot egyetem helyett most már 21 esett át vagy fog még idén átesni a modellváltáson. A hivatalos verzió szerint, amelyet például a 444 kérdésére Stumpf István egy sajtótájékoztatón előadott, azért bővült a modellváltó egyetemek száma, mert "az derült ki", hogy még több egyetem kapott kedvet és jelentkezett be a kormánynál a modellváltásra. Hogy valójában miért bővült ki a program, arról csak találgatni lehet.  

Ha viszont megnézzük, hogy mi is volt az eredetileg az egyetemek és a minisztérium elé terjesztett javaslat, és mi lett aztán a megvalósuló modell, akkor látni fogjuk, hogy a folyamat valamikor teljesen új tartalmat és célt kapott.

A modellváltás modellje

Az ITM és a projektben résztvevő pilot egyetemek 2018-ban kapták kézhez “A XXI. századi magyar tudásipar megalapozása - a működési modellváltás lehetséges irányai” című tanulmányt, amely részletesen kifejti, miért is lenne jobb az egyetemeknek a modellváltás, és ezt hogyan is kellene megvalósítani. 

A tanulmány 6 területet azonosít, ahol komoly előnyökkel járna a modellváltás: 

  • A foglalkoztatás

  • A gazdálkodás

  • A finanszírozás

  • A teljesítménymenedzsment,

  • A szervezetek átalakítása és irányítása

  • És a minőségbiztosítás. 

Ezek azok a területek, amelyek az állami fenntartásban, legalábbis annak jelenlegi modelljében nagyon rugalmatlanok, nehézkesek, és ahol az átalakítás komoly előnyökkel járna. 

A legnagyobb vonzerő az egyetemek számára talán a finanszírozási rendszer és a gazdálkodás átalakítása volt. A modellváltás ugyanis azt ígérte (és ígéri még mindig) az egyetemeknek, hogy a mostani, éves szinten megállapított állami támogatás helyett hosszútávú keretszerződést köt majd velük az állam, amelyet rövidebb, 5 éves finanszírozási szerződésekre lebontva teljesít. Ez óriási változás az egyetemek életében, hiszen ezzel hosszabb távra tudnak tervezni, nem kell az év végén elkölteni a megmaradt forrásokat, lehet félretenni. Emellett piaci forrásokat is be tud vonni az egyetem, ha a gazdálkodása jobban hasonlít egy vállalathoz, mint egy állami szervhez. Ha valamilyen projekthez szükségesnek érzi, bankhitelt tud fölvenni, céget tud alapítani mondjuk valamilyen, az egyetemen kifejlesztett innovációt felhasználva.

A modell egyik legfontosabb eleme, amit a kormány is nagyon szeret hangsúlyozni,  hogy jobban össze lehet kötni az egyetemeket a magánszférával. Ezt személyi és intézményi szinten is lehet érteni, vagyis a kutatók és oktatók is jobban össze tudják hangolni az egyetemi tevékenységüket a magánszférában kamatoztatott szakmai karrierrel, és az egyetem vagy annak egyes intézetei, karai rugalmasabban tudnak együttműködni cégekkel. 

A modellnek fontos része az is, hogy az egyetemek a rájuk bízott állami vagyonnak, vagyis az épületeiknek, eszközeiknek, hasonlóknak nemcsak vagyonkezelői, hanem azt megkapják, tulajdonosként gazdálkodhatnak vele. Ráadásul az állam tett ígéretet arra, hogy az egyetemeket fel is tőkésíti, vagyis olyan vagyonnal látja el, ami aztán hosszabb távon hozzájárul a finanszírozáshoz. 

A modell azt is ígéri, hogy kiszabadítja az egyetemeket a közalkalmazotti státusz jelentette megkötésekből, és versenyképes, teljesítményelvű fizetést adhat a kutatóknak, oktatóknak. Ha nem a közalkalmazotti bértábla határozza meg, ki hogy és mikor léphet előre az oktatói karrierjében, az  intézmények motiválni tudják a dolgozóikat. A lelkes, nemzetközileg elismert, vagy sok projektet hozó, de fiatalabb tanárokat, tanársegédeket, adjunktusokat jobban díjazhatja, mint eddig lehetett, és az akadémiai székükbe esetleg belekényelmesedett professzorok teljesítményét is reálisabban lehet értékelni. 

A tanulmány szerzői kiemelik, hogy mindezt különbözőképpen el lehet érni: úgy is, hogy az állam fenntartó marad, de más közintézményektől eltérő, lazább szabályozást alakít ki az egyetemek működésére, vagy úgy, hogy az egyetemek teljesen kikerülnek az Áht. hatálya alól, és ún. alapító jogokat gyakorló egyetemekké válnak. A tanulmány határozottan ez utóbbit ajánlja, bár hogy ez alapítványi formában történjen meg, arról nincs szó a javaslatban. 

A tanulmányban nagyon sok szó esik az egyetemi autonómiáról, annak különböző értelmezéseiről és arról, hogy az autonómia kérdésében hogyan viszonyulna a javaslat más európai országok felsőoktatási rendszeréhez. A modellváltással a tanulmány szerint jelentősen növelni lehet az egyetemek gazdasági/pénzügyi autonómiáját, ami Magyarországon nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsony, a kancellári rendszer 2011-es bevezetése ráadásul még inkább csökkentette azt. Mindezt pedig úgy lehet megtenni, hogy közben az egyetem szervezeti autonómiája nem csorbul, vagy még bővül is, vagyis az egyetem viszonylag kevés beleszólással dönthet a saját ügyeiben, külső beleszólás vagy kontroll nélkül. 

Ugyanakkor a tanulmány szerzői azt is elismerik, hogy ez a modell, amit kidolgoztak, nem minden egyetemen működne ugyanolyan jól. Egy nagy, több tízezer hallgatóval rendelkező, nagyon sok területet lefedő tudományegyetemnek például sokkal kevésbé való, mint egy kisebb, szakosodott intézménynek. A javaslat kidolgozásának idején föl sem merült, hogy mondjuk egy PTE vagy ELTE méretű és karakterű egyetem átállna erre a modellre, hiszen a pilot egyetemek között nem voltak ilyenek. A tanulmány egyik szerzője szerint akkor is elmondták Palkovics Lászlónak, hogy egy nagy tudományegyetem sok képzését, mondjuk a bölcsészképzést, tanárképzést és hasonlókat nem lehet rugalmasan összekötni a magánszférával, így ezeket az előnyöket az ilyen intézmények aligha tudják úgy kihasználni, mint mondjuk a mérnöki képzésre koncentráló Széchenyi István Egyetem vagy a MOME. 

Ezeknek az egyetemeknek a specializált tudástermelése sokkal egyszerűbben és direktebb módon érvényesíthető a piacon, miközben a nagy egyetemek ezzel a lehetőséggel aligha tudnának élni, így a modellváltásnak ezek számára legalább annyi hátránya van, mint előnye. Nem csoda, hogy Palkovics László is arról beszélt korábban, hogy a Szegedi Egyetemet vagy a PTE-t szerinte állami fenntartás alatt kellene tartani, ahogy a nagy orvosi egyetemeket is. 

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a modellváltásnak még ebben a kezdeti fázisban is voltak kritikusai. Bár a koncepció legtöbb eleme az intézmények vezetői számára szimpatikus lehet, a dolgozók, a kutatók, az oktatók és egyéb munkatársak szemszögéből legalább ennyi hátránnyal is jár. Bár a közalkalmazotti státusznak vannak bizonyos hátrányai, például hogy nagyon merev, és nem veszi figyelembe az egyéni teljesítményeket, viszont az Mt. szerinti foglalkoztatásnál sokkal biztonságosabb, és nagyobb védelmet nyújt. A felsőoktatás piacosítása Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már évtizedek óta zajló jelenség, így az is dokumentált, hogy ezek az átalakítások világszerte milyen rossz, kiszolgáltatott helyzetbe hozzák az oktatókat és kutatókat, különösen a fiatalabbakat. 

Ezen kívül jogos kritika lehet, hogy az üzleti szemlélet bevonása, az, hogy az oktatásra elsősorban a piac kiszolgálójaként gondolunk, igazából árt az egyetemeknek, mert azok eszerint a szempont szerint fogják értékelni a karokat, szakokat, tudományterületeket. Pedig számos olyan terület van, a bölcsészképzéstől a művészeten át a természettudomány kevésbé alkalmazott aspektusaiig, amelyek ilyen szemléletben hátrébb sorolódnak, pedig ugyanolyan értékesek, mint az, amit “piacképes” tudásnak tartunk. Ráadásul a nemzetközi példákból a piacbarát modellváltás kritikusai azt olvassák ki, hogy az a lehetőség, hogy az egyetemek több forrást tudnak bevonni a piacról, könnyen kényszerré válhat, mert hosszabb távon az állam részéről a költségek csökkentését ösztönzi. 

Egy ennél Magyarország-specifikusabb problémára is többen figyelmeztették az egyetemeket: arra, hogy az Orbán-kormány semmit nem szokott ingyen és politikai motivációk nélkül adni, ezért nagyon óvatosnak kell lenni, amikor az egyetemek különalkut akarnak kötni a kormánnyal.Azt is sokan látták, hogy a kormányon belül nagyon gyakran változik, hogy melyik politikus milyen pozícióban van, így félő, hogy ha valamiért kiesik a pixisből az, akivel az egyetemek addig egyeztettek, akkor az egész reform gellert kaphat. Ezért pedig lehet, hogy jobb be sem fordulni ebbe az utcába. Ahogy sokan abban is kételkedtek, hogy a kuratóriumok, amelyeket az alapítványi működéshez létre kell hozni, kibírják majd, hogy csak azt a minimális szerepet töltsék be, amelyet - legalábbis az egyetemek vezetőinek értelmezése szerint - eredetileg nekik szántak. Ezen a ponton ugyanis már tudni lehetett, hogy az egyetemek új fenntartói alapítványok lesznek, amelyeknek persze kell kuratórium. Utólag ezek az aggodalmak inkább jóslatoknak tűnnek, ugyanis úgy tűnik, hogy mindegyik megvalósult. Ekkor viszont már túl késő volt kiszállni. 

Hirtelen irányváltás

Úgy tudjuk, a pilot programban résztvevő egyetemeknek négy dolgot ígért Palkovics László: 

  1. Feltőkésíti az állam a programban részt vevő egyetemeket a modellváltás előtt;

  2. Kapnak vagyonelemeket, amelyek hosszabb távon is segítik az egyetem finanszírozását;

  3. Az egyetemek határozhatják majd meg, hogy milyen lesz a viszonyuk a fenntartó alapítványok kuratóriumaival;

  4. És megmondhatják, hogy kik kerülnek a kuratóriumba. 

Ezek közül a Corvinus esetében teljesült a vagyonelemekről szóló ígéret, az egyetem alapítványa ugyanis megkapta a Mol és a Richter részvényeinek 10-10 százalékát az államtól. A Corvinusszal viszont az állam nem fog finanszírozási szerződést kötni, vagyis a MOL és a Richter vagyonának (amelyet kuratóriumi elnökként a MOL vezetője, Hernádi Zsolt kezel) teljesen ki kellene váltania az állami támogatást.  

Érdekes amúgy, hogy bár a Corvinus nem volt a pilot egyetemek között, mégis ez lett az első, amely modellt váltott még 2019-ben. Már ez gyanús lehetett a többi egyetem vezetésének. Amikor ugyanis eljutott a kormány felsőbb szintjeiig a modellváltás ügye, a hangsúlyok eltolódtak.

A Corvinus modellváltásáról szóló kormányhatározat 2018 decemberében született, alig fél évvel azután, hogy a pilot egyetemek egyáltalán kézhez kapták a modellváltásról szóló részletes javaslatot. 2019 áprilisában pedig már módosította is a kormány a felsőoktatási törvényt, beleírva, hogy a kormány az egyetemek fenntartói jogait átadhatja az általa létrehozott, közcélú magánalapítványoknak. 

Úgy tudjuk, a Corvinus Egyetemen viszonylag szűk körben tudtak csak a modellváltás előkészítéséről, a dolgozók nagy része csak akkor tudta meg, hogy modellváltásban gondolkodik az egyetem, amikor Gulyás Gergely 2018 szeptemberében a kormányinfón beszámolt az erről szóló kormányhatározatról. A folyamatról 2018 végén, 2019 elején beszélt az egyetem oktatóinak és diákjainak Lánczi András rektor és Pavlik Lívia kancellár. A jelenlevők szerint viszont ami zajlott, azt nem igazán lehetett konstruktív párbeszédnek nevezni: a rektor és a kancellár sok kérdésre nem tudott konkrét választ adni, például hogy az egyetemnek vagy a kuratóriumnak kellene-e kidolgoznia az egyetem modellváltás utáni stratégiáját, a kritikusabb kérdéseket pedig lekeverték azzal, hogy az politizálás, annak itt nincs helye. Egy résztvevőben mindez olyan benyomást keltett, hogy az egyetem vezetőit valamilyen felső kényszer hajtja. Ekkor még nem lehetett tudni, hogy ki is lesz az egyetem kuratóriumában. 

Az egyetem dolgozói közül sokan voltak szkeptikusak a modellváltással kapcsolatban, de mások, köztük több befolyásos és köztiszteletnek örvendő vezető, például Pavlik Lívia kancellár és Szántó Zoltán rektorhelyettes is kiállt a folyamat mellett, és erre buzdította a munkatársait is. Chikán Attila professzort pedig, akire szinte kivétel nélkül fölnéz az egyetem minden diákja és hallgatója, sikerült meggyőzni, hogy legyen tagja az alapítvány felügyelőbizottságának. Ez szintén segített megnyugtatni a kétkedőket.

Az egyetem dolgozóival ugyanakkor továbbra is alig közöltek bármit a modellváltásról, olyannyira, hogy a 2019 július elsején esedékes modellváltás előtt a dolgozóknak úgy kellett új szerződést kötniük az egyetemmel és annak új fenntartójával, hogy annak egyes mellékletei még nem is voltak meg. Tiltakozásul a 600 oktató és kutató az új szerződés mellett egy nyilatkozatot is aláírt, amely szerint méltánytalan volt, ahogy az egész egyetemen átverték a modellváltás folyamatát. Volt, aki viszont inkább alá sem írta az új szerződését.  

A többi egyetem számára eközben érthetetlenül lelassultak a folyamatok. A MOME-n például úgy tudták, hogy már 2020 januárjától modellt váltanak, aztán amikor ez elmaradt, azt várták, hogy majd a következő kormányülés után, vagy az után, vagy az után elindulhat végre a folyamat. Úgy tudjuk, az egyetem vezetéséhez érkezett is jelzés, hogy Palkovics már benyújtotta a kormányülésre a javaslatot, viszont valamiért még nincs döntés. Akikkel beszélgettünk, úgy érzik, hogy itt történhetett valami, hallani lehetett olyan pletykákat, hogy kicsavarták Palkovics kezéből a folyamatot, ami így teljesen átalakult. Igaz, 2018-ban maga Palkovics László beszélt arról, hogy a Corvinus Egyetem új működési modelljéhez vezető folyamatot az egész magyarországi felsőoktatásra szükséges kiterjeszteni. De minderről később is úgy beszélt, mint amit azután kell megfontolni, ha a Corvinus modellje jól működik. Ez pedig kevesebb, mint egy év alatt aligha derülhetett ki. 

Ennek ellenére 2020 tavaszára a pár pilot egyetem helyett egy rakás egyetemen jelentették be egyszerre a modellváltást, beleértve az SZFE-t, amelyik egyáltalán nem akarta, és hangosan ellen is állt a folyamatnak. És sokkal nagyobb hangsúlyt kapott a kuratóriumok szerepe, ami addig nem volt teljesen tisztázott vagy fontos eleme a modellváltásnak. 

Kuratóriumnak minden, egyetemnek semmi

Hogy alapítványi formában kerülnek majd ki az egyetemek az államháztartásból, és hogy ennek az élén kuratóriumok lesznek, azt tudni lehetett. Viszont az egyetemek vezetése a kormánnyal folytatott tárgyalások után arra következtetett, hogy lesz beleszólása a kuratórium összeállításába, ami így az egyetemmel jó viszonyt ápoló értelmiségiekből, üzletemberekből állhat össze. És azt is hitték, hogy ezeknek a kuratóriumoknak alapvetően szimbolikus, reprezentatív szerepük lesz, és képviselik majd az egyetemek érdekeit a politikai és üzleti közösség felé.

A törvény viszont, amit végül a kormány benyújtott, a parlament pedig megszavazott, ennél lényegesen fontosabb szerepet ad a kuratóriumoknak, megadva a lehetőséget, hogy szinte minden döntési autonómiát elvonjanak az egyetemek testületeitől.Erre gondolhatott Stumpf István, akit másfél hónappal ezelőtt megbíztak a modellváltás levezénylésével, amikor nemrég, a veszprémi Pannon Egyetem kuratóriumának megalakulásáról tartott sajtótájékoztatón azt mondta, hogy minden egyetem kialakíthatja a maga modelljét. A gyakorlatban ez úgy igaz, hogy minden kuratórium kialakíthatja a sajátját, a legtöbb pedig úgy döntött, hogy mindenre ráteszi a kezét, a szenátusnak, vagyis az egyetemi demokrácia intézményének nem hagy semmit. A Corvinus, a MOME, az SZFE, a Szent István Egyetem, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem és a Miskolci Egyetem kuratóriuma is úgy döntött, az lesz a legjobb, ha a szenátusnak legfeljebb véleményezési jogot hagy az egyetem dolgaiban, de minden lényeges döntés a kuratóriumban születik. 

Böszörményi-Nagy Gergely a Fidelitas táborában.Fotó: Fidelitas/Facebook

Hogy ez hogy néz ki a gyakorlatban, azt jól mutatja a MOME esete. Az augusztus 1-gyel modellt váltó egyetem kuratóriuma, amelyet Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál vezetője elnököl, még július végén elfogadott egy Szervezeti és Működési Szabályzatot, de biztosította a szenátust, hogy ez csak egy ideiglenes rendszer lesz. Ebben a kuratórium magához vont minden fontos döntést, a szenátusnak csak véleményezési jogot hagyott például az SZMSZ kialakításában és módosításában és a rektor megválasztásában. A rektort persze eddig is a fenntartó, vagyis az állam nevezte ki, és sok további döntést végül a fenntartó, vagyis az állam hozott meg, vagy inkább hagyott jóvá. De mivel eddig az összes egyetemnek egy fenntartója volt, ezért az általában sokkal inkább hagyatkozott a szenátus döntéseire és javaslataira. 

A MOME szenátusa valamikor ősszel nagy többséggel elfogadott egy SZMSZ javaslatot, ami nagyjából visszaállította volna azt a fenntartóval szembeni viszonyt, ami az állami időkben is volt, vagyis azt, hogy a szenátus döntéseit a fenntartó vagy jóváhagyja, vagy ha nem tetszik neki, visszaküldi a szenátusnak. Böszörményi-Nagy Gergely akkor azt mondta, ő támogatja a szenátus jogköreinek bővítését. A kuratórium aztán hónapokig jogi egyeztetéseket folytatott a dologról, majd februárban megjött a döntés: formális engedményeket tett ugyan, de a legfontosabb kérdésekben érdemben nem fogadta el a szenátus javaslatát, vagyis hogy a szenátusnak a véleményezésnél erősebb beleszólása legyen az SZMSZ-be és az egyetem vezetésébe. Érdemes megjegyezni, hogy a két időpont között véget ért az SZFE blokádja. 

A Budapesti Corvinus Egyetemen is hasonlóan zajlott a hatalomátvétel. Ahogy a MOME-n, a Corvinuson is a kuratórium még az átalakulás előtt, 2019 június végén összeült, és átírta az egyetem SZMSZ-ét. Aznap, amikor a teljes kuratórium először, és azóta utoljára elment egy 400 fős dolgozói fórumra, bemutatta az új elnököt, és kérdésekre válaszolt. Az SZMSZ-ről persze nem volt szó, ennek átírását viszont a szenátus később annyira nehezményezte, hogy implicit perrel is fenyegette a kuratóriumot. Akkor ugyanis még az szerepelt a felsőoktatási törvényben, hogy a magánegyetemek kuratóriuma csak jóváhagyhatja az SZMSZ-t, amit a szenátusnak van joga átírni. A szenátus és a kuratórium között elindult egy tárgyalási folyamat, ennek egy pontján, 2019 decemberében az Igazságügyi Minisztérium egyik helyettes államtitkárát is elhívták a szenátus ülésére, aki - mintegy elismerve, hogy a szenátusnak igaza van az új SZMSZ jogtalanságával kapcsolatban - azt mondta, hogy a törvényen kell változtatni. Változtattak is, 2020-ban úgy módosult a felsőoktatásról szóló törvény 94. § hatos pontja, hogy a magán felsőoktatási intézmény fenntartója nemcsak jóváhagyja, de el is fogadja az intézmény SZMSZ-ét, költségvetését, vagyongazdálkodási tervét és hasonlókat. Ezzel a 2020 májusi módosítással pedig forrásaink szerint a kormány végképp megfosztotta az egyetemeket minden autonómiától. 

Mindez azt jelenti, hogy az egyetemeknek gazdasági autonómiát ígért a kormány, ehelyett kuratóriumokat kaptak, amelyek szinte minden eddigi autonómiát elvettek az egyetemektől. A kuratóriumok teljesen autonóm intézmények, az egyetemek viszont az életüket befolyásoló legtöbb lényegi kérdésről nem dönthetnek önállóan. Az eredeti javaslatban semmi olyasmi nem szerepelt, mint ami aztán megvalósult a kuratóriumokkal kapcsolatban, vagyis hogy a kormány által összeállított testületek bármiféle kontroll nélkül, teljhatalommal uralják a nekik adott egyetemeket. A kuratórium fölött ugyanis ebben a rendszerben senki nem gyakorol semmilyen ellenőrzést. Van ugyan egy felügyelőbizottság, de annak csak a gazdálkodási kérdésekre van rálátása. És bár 2022-ig még leválthatja a kuratóriumokat a kormány, utána már nem, vagyis a most kinevezett testületek tagjai 80 éves korukig a helyükön maradhatnak. Ha pedig valaki mégis előbb szeretne kiszállni a kuratóriumból, akkor a kuratórium többi tagja választhat a helyére mást. 

És bár az egyetemek gondolhatták, és volt, ahol gondolták is, hogy majd beleszólhatnak a kuratórium összeállításába, természetesen végül nem így lett. A MOME vezetése például összeállított egy listát, amelyet el is küldött az ITM-nek, hogy kiket látnának szívesen az alapítvány vezetésében, a listáról pedig a kormány végül csak egy embert tett a MOME teljhatalmú alapítványának élére. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a kuratóriumba bekerült a jelenlegi rektor, Fülöp József és a korábbi rektor, Kopek Gábor is. Rajtuk kívül viszont Scheer Sándor kormányközeli vállalkozó, a MOME új campusát felépítő Market vezetője, Szemerey Szabolcs, a kecskeméti egyetem vezetője és Matolcsy György másodunokatestvére, Böszörményi-Nagy Gergely ülnek a testületben.

Félreértett feladatok

A totális hatalommal megbízott kuratóriumok ráadásul a feladatukat is máshogy értelmezik, mint ahogy azt az egyetemek gondolták, amivel az egész reform alapproblémája is megváltozott. Nem beszéltünk minden modellváltó egyetem képviselőjével, de a MOME-n és a Corvinuson elmondható, hogy az új vezetés úgy állt hozzá a feladatához, mintha azért kerültek volna az egyetem élére, mert azt rosszul menedzselték volna az elmúlt években. 

Miközben a reform eredeti problémafelvetése nem az volt, hogy rosszul vezetik az egyetemeket, hanem hogy a működési környezet megváltoztatásával jobban tudnának működni. Egyik forrásunk szerint Böszörményi-Nagy Gergely nyilvános egyetemi fórumokon is meglehetősen nyíltan utalt arra, hogy szerinte eddig rosszul vezették az egyetemet. Egy, a helyzetet ismerő forrásunktól pedig úgy tudjuk, hogy nem sokkal a modellváltás után létrejött egy bizottság vagy munkacsoport az oktatási program felülvizsgálatára, amelyből az amúgy kuratóriumi tag rektor kimaradt. Pedig a MOME 2019-ben, többéves tervezés és egyeztetés után vezetett be új intézményi struktúrát és tanrendet. Böszörményi-Nagy Gergely cáfolja, hogy létrejött volna ilyen bizottság. 

A Corvinuson is rögtön nagy változások indultak el, bár ott a szerepek leosztása egy kicsit máshogy néz ki. A modellváltást megalapozó törvénymódosítással bekerült a felsőoktatásról szóló törvénybe, hogy az egyetemeknek lehetőségük van egy új pozíció létrehozására, hogy a modellváltás után a kuratórium elnöke mellett az egyetem is kapjon egy elnököt a rektor és a kancellár mellé. Ez azt jelenti, hogy az eddig is nehézkesen működő kettős vezetés - rektor és kancellár - helyett hármas vezetés alakult ki, amiben az elnök feladatkörei tisztázatlanok. Nem is sok kuratórium döntött úgy, hogy bevezeti ezt az intézményt, sőt, a törvénymódosítás egyik szakaszában az elnöki pozíció ki is került a módosító javaslatból, később viszont visszakerült.

Nem várt változások

A Corvinuson az elnök Anthony Radev lett, aki a McKinsey tanácsadó cég magyarországi ágának alapítója és vezetője volt, és maga is közgáz alumnus. Érkezése után nem sokkal komoly átalakulások kezdődtek a Corvinuson: lecseréltek több adminisztratív vezetőt, új emberek érkeztek a kommunikációs és informatikai területre, és megszüntették a Közgázon évtizedek óta működő kari rendszert, ezzel teljesen átalakítva az egyetem intézményi struktúráját. Corvinusos forrásaink szerint emögött leginkább hatalmi racionalitást látni, az így ellaposodó szervezetben ugyanis rövidebb az út a felső vezetőktől a dolgozókig, akik jobban ki vannak szolgáltatva a közép- és felső vezetőknek. A legújabb pletykák szerint pedig még a tanszékek megszüntetése is felmerült, hogy az egyetlen szervezeti egységek az intézetek maradjanak. Erről viszont valószínűleg nem lesz döntés addig, amíg el nem foglalja helyét az új rektor. 

Úgy tudjuk, hogy Radev elnökként nagyon aktívan részt vesz az egyetem vezetésében, sőt, mikromenedzsel, beleszól például abba, hogy mik legyenek egyes szakokon a ponthatárok, vagy hogy milyen tantárgyakat oktassanak az egyes programokon. Az egyetem körül külső tanácsadók is megjelentek, hogy átalakítsák egyes szakok tanrendjét. Ezek mind olyan változások, amiknek ahhoz, hogy az egyetem az Áht. helyett az új modell alapján tudjon működni, nincs köze.

Anthony Radev.Fotó: Youtube/Budapesti Corvinus Egyetem

Az persze nem nagy meglepetés, hogy Anthony Radev rögtön teljesen át akar alakítani egy intézményt, amit a vezetésére bíznak, tanácsadóként ezzel lett a közép-európai üzleti élet egyik legbefolyásosabb embere, aki a Corvinus alapítványának kuratóriumát is vezető Hernádi Zsolttal és Csányi Sándorral is közeli barátságot ápol és még Orbán Viktor ultipartijain is részt vesz. 

Amellett is lehet érvelni, hogy néha csak úgy lehet megreformálni egy céget vagy egy egyetemet, hogy agresszívan megbolygatjuk az addigi struktúrákat és folyamatokat, ha azok egyszerűen nem működtek jól. Viszont, amennyiben jól értelmezzük a modellváltás eredeti misszióját, akkor Anthony Radev, Böszörményi-Nagy Gergely, Vidnyánszky Attila és minden más, frissen az egyetemek fejére ültetett kuratórium vezetője szereptévesztésben van. Úgy csinálnak, mintha az lenne a feladatuk, hogy szinte a nulláról építsék újra az egyetemeket, nem pedig mintha egy évek óta tartó folyamatban kapott szerepet kellene betölteniük.

Nem is teljesen véletlen, hogy több forrásból azt hallottuk, hogy mind a MOME-n, mind a Corvinuson megromlott az egyetem új és régebbi vezetőinek viszonya. A MOME-n egyes források szerint az egyetem vezetése már akkor elkezdett elbizonytalanodni a projektben, mikor 2020 tavaszán látszott, hogy valami más fog megvalósulni, mint amiről addig Palkoviccsal tárgyaltak. A második törés pedig akkor jött, amikor a kuratórium leszavazta a szenátus által elfogadott javaslatot az autonómia visszaállításáról. 

A Corvinuson sem igazán jó a hangulat, bár ott a modellváltás okozta konfliktus nem a kuratórium és az egyetem vezetése között, hanem az egyetem vezetésén belül, az elnök, a rektor és a kancellár között manifesztálódott. A Magyar Narancs is írt arról, hogy Lánczi András rektor és az elnök között viszonylag konfliktusos a viszony, ahogy Pavlik Lívia kancellárral, a Corvinus modellváltásának egyik kulcsfigurájával és lelkes támogatójával is rossz volt az elnök kapcsolata, amíg Pavlik végül el nem ment (jelenleg a szeptembertől modellt váltó Semmelweis egyetem kancellárja).

A Magyar Narancs kérdésére a Corvinus vezetése tagadta, hogy konfliktusok lennének az egyetem vezetésében. Mindenesetre a lap forrásai és a mieink is úgy hallották, hogy Lánczi nem tervez újraindulni a rektori pozícióért, amikor idén lejár a mandátuma. A rektori pályázatok leadási határideje április 16-án lejárt, információink szerint pedig csak egy pályázat érkezett, és nem Lánczitól. Úgy tudjuk az egyetem élére nem is az intézményen belülről keresnek új rektort. 

Talán a tiltakozások és a konfliktusok miatt, talán az SZFE modellváltása miatt beadott, az egyetemi autonómia kérdéséről szóló, az Alkotmánybíróság előtt lévő alkotmányossági panasz miatt  - ami a felsőoktatási törvény fentebb emlegetett, Nftv. 94. § (6) pontjának alkotmányosságáról szól - a kormány is úgy látja, hogy egy icipicit korrigálnia kell a modellen. A Semjén Zsolton keresztül március végén benyújtott, a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvényjavaslatban legalábbis már az szerepel, hogy a kuratóriumok dönthetnek úgy, hogy szinte minden döntési jogot magukhoz rendelnek, de a szenátusoknak az alapító okiratban véleményezési vagy egyetértési jogot kell biztosítani. Ezzel a most elfogadott törvény indoklása szerint "megteremti a kölcsönös együttműködés szabályait az alapítvány kuratóriuma, valamint az egyetem szenátusa között". Az is szerepel a törvényben, hogy a kuratórium gazdálkodását ellenőrző felügyelőbizottságba egy tagot a szenátusnak kell delegálnia.  Egy korábbi, 2020. decemberi módosítással pedig visszaadták a szenátus döntési jogát az intézményfejlesztési tervek elfogadásához, forrásaink szerint talán azért, mert ezek fontos szerepet játszanak az uniós pályázatoknál, és Brüsszelben kellemetlen lehet, ha ezt sem az egyetem fogadja el. 

Mindez viszont forrásaink szerint inkább apró engedmény, az elvett egyetemi autonómiát nem állítja helyre. A most elfogadott, közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény viszont azt is rögzíti, hogy az államnak ugyanúgy támogatnia kell az ilyen alapítványokat, mint az állami vagy önkormányzati intézményeket, legalább azonos mértékű támogatásokat kell biztosítania, mint az állami vagy önkormányzati intézményeknek, vagyis pontosan ugyanúgy el kell tartania őket. Sőt, a törvény szövege szerint "Magyarország mindenkori költségvetésének tervezésekor előresorolt tényező a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok vagyonkezelés útján történő, illetve a közfeladat ellátásához közvetlenül szükséges finanszírozási feltételeinek a biztosítása." Ha pedig ezt az állam nem teljesíteni, akkor az alapítványok perelhetnek, a bíróságnak pedig az ilyen ügyekben soron kívül kell eljárni. Tehát ha egy jövőbeli, nem fideszes kormány mondjuk kicsit meg akarná szorongatni ezeket az alapítványokat, rögtön egy tucat perrel nézhet szembe. 

Elérhetők még az eredeti célok? 

Kérdés persze, hogy mindez azt jelenti-e, hogy a kormány a saját és sajátos hatalmi céljainak oltárán feláldozta azt a reformot, amit amúgy több egyetem nagyon szeretett volna elérni. Azt leszámítva, hogy a rugalmasabb működésért mit kellett feláldozni az egyetemeknek - amit persze nagyon nehéz leszámítani -, még korai lenne megmondani. Papíron még megvalósulhatnak azok a célok, amelyek alapján a kormány és az egyetemek tanácsadói javasolták a modellváltást, legalábbis az olyan egyetemeknek, amelyeknek azt valóban javasolták. Az átalakulási folyamat ugyanis még nagyon az elején tart, csak évek múlva lehet majd megítélni, hogy mennyire sikerült átállni az új rendszerre.

Ennél talán hamarabb lehet majd következtetni az irányokra a 2022-es költségvetésből, amiben talán látszik majd, hogy a kuratóriumoknak mennyi pénzt sikerült kilobbizni az államtól a finanszírozási szerződések részeként. Egyelőre ugyanis még azokkal az egyetemekkel sem kötött ilyen szerződést az állam, amelyek már modellt váltottak, pedig ez volt a reform egyik legfontosabb ígérete. Stumpf István nemrég a 444 kérdésére azt mondta, hogy 2021 szeptemberében kötnek majd szerződést az egyetemekkel, bár válaszából nem volt egyértelmű, hogy ez a szeptember 1-gyel modellt váltó 11 egyetemre vonatkozik, vagy az összesre. 

Más, a finanszírozásról szóló ígéretek betartásával sem áll igazán jól a kormány, például azzal, hogy adjon valamennyi indulótőkét az egyetemeknek. A Corvinus az államtól megkapta a MOL részvényeinek 10 százalékát, hogy azzal szabadon gazdálkodjon, de nyilvánvaló volt, hogy az államnak nincs akkora részvénycsomagja, hogy minden modellváltó egyetemnek ekkora vagyon jusson. Úgy tudjuk, a MOME és a kormány tárgyalásain az merült föl, hogy befektetésként ingatlanokat kapna az egyetem, amelyeknek a bérleti bevételeivel kiegészítheti a költségvetését, de ennél konkrétabban semmit nem tudni.

A Corvinus sincs sokkal beljebb a részvényvagyonnal, az ugyanis, ahogy írtuk, nagyjából az eddigi állami támogatást váltotta ki. Az egyetem új vezetése többször is beszélt arról, hogy nagyjából 30-35 milliárd forintosra kellene növelni az egyetem költségvetését ahhoz, hogy fölvehesse a versenyt az európai éllovas egyetemekkel. A Corvinus költségvetése a modellváltás előtt 18 milliárd forint körül volt, Radev szerint az idei évre 26 milliárddal számol az egyetem. Ez viszont azt jelenti, hogy még nagyjából 10 milliárd forint bővülést kellene a piacról finanszírozni. 

Stumpf István szerint a modellváltásba újonnan belépő egyetemek nem számíthatnak pénzesőre, de a kormány dolgozik több olyan megoldáson, ami segítheti az egyetemeket, például azon, hogy az egyetemek kötvényeket bocsáthassanak ki, vagy hogy a sportklubokhoz és korábban a színházakhoz hasonlóan kaphassanak TAO támogatást (ez az ötlet a 2018-as tanulmányban is megjelent). 

A nagy kérdés az, hogy egy gazdasági válság idején vagy az után a kormány mennyire tudja teljesíteni azokat az ígéreteit, hogy a modellváltással még több pénzt is ad majd az egyetemeknek, mint eddig. A MOME idén egyelőre kevesebb pénzből gazdálkodik, mint tavaly, igaz, a kormány 15 százalékos béremeléssel igyekszik kiengesztelni a dolgozókat. Ha a hosszabb távú, kiszámítható állami finanszírozás sem valósul meg a kormány ígéretei közül, akkor tényleg csak a hatalomátvétel új modelljét jelenti a modellváltás.

Címlapkép: Kiss Bence