Ha ezt a kvótát is olyan könnyen magyarázhatnák, mint a migránsosat, akkor már szén-dioxid népszavazásra készülne az ország

Amikor a múlt héten kiderült, hogy a Mátrai Erőmű egészen elképesztő, 40 milliárd forintot meghaladó veszteséget termelt 2020-ban, akkor a tulajdonos MVM többek között azzal magyarázta ezt, hogy  “az adózott eredményt negatívan befolyásolta a szén-dioxid kvóták növekvő beszerzési ára”.  Hogy ez ekkora gondot okozott, abban benne lehetett, hogy az erőművet rövid ideig birtokló előző többségi tulajdonos, Mészáros Lőrinc kivette a cégből a kvótákra félrerakott milliárdokat, és most, hogy az állam megvette tőle a vállalatot, jóval drágábban tudtak csak kvótákat venni, mintha másfél - két éve erre ment volna el a tartalék, és nem Felcsútra érkezett volna osztalék formájában. 

A kvóta minden érintettnek sokba került már tavaly is. A Mol pénzügyi beszámolója szerint míg 2019-ben 2,4 milliárd forint nettó veszteséget okoztak a cégnek a kibocsátási kvóták, addig 2020-ban már 8,89 milliárdot forintot. 

2021 első fél évében ezek a kvóták soha nem látott mértékben drágultak tovább. A rendszer fenntarthatóságáról élénk vita folyik Európában, amibe május végén a magyar miniszterelnök is határozott állásponttal szállt be, követelve, nehogy a lakosság fizesse meg a végén a klímavédelem árát. Júliusban nagyon fontos döntéseket hoznak Brüsszelben ebben az ügyben.

A világ megmentése és Európa felemelése

Az Európai Unió tagállamai (Nagy-Britanniát is számítva) a világ szén-dioxid-kibocsátásának nem egészen tizedéért felelősek. Mégis, az EU törekszik leginkább arra, hogy a világot megmentse a globális felmelegedéstől, és ezért itt hozzák a legszigorúbb szabályokat a fosszilis energiahordozók visszaszorításáért. 

Európa világraszóló zöld forradalomra készül, ami egyik oldalról nagyon drága lesz, és az aggodalmaskodók szerint ez Európa gazdasági versenyképességét ronthatja, hiszen a világszinten is drágának számító itteni termelést még drágábbá teheti. A nagy terv támogatói viszont arra is emlékeztetnek, hogy az óriási átállás nem csupán morális szempontból fontos, hanem azon kívül is van értelme, hogy az európaiak példát mutatnak a világnak, hogyan kellene megmenteni a bolygót a túlmelegedéstől. Mert arról is szól a törekvés, hogy Európa legyen a megújulók technológiai központja, és ezzel legyen végre egy olyan iparág, amiben az EU világelső lehet. 

Ahogy az elektronikai készülékek gyártásának központja a Távol-Kelet, vagy a szoftveriparnak az USA, úgy legyen Európa a zöld áram, és a hozzá kötődő technológiák legfontosabb központja. A terv támogatói azt mondják, hogy Európa lemaradt az utóbbi évtizedekben a globális fejlesztési versenyben, és ha most nem sikerül kitörési lehetőséget találni a zöld energiával, akkor a globális versenyben végképp lemarad a kontinens. Arról viszont komoly vita folyik, hogyan lehet az európai álmokat megvalósítani. 

Az EU-s tagállamok a közelmúltban úgy döntöttek, hogy 2050-re a kontinens karbonsemleges lesz, és ennek érdekében a korábban elfogadott menetrendet is felgyorsították: úgy volt, hogy 2030-ig 40 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az 1990-es értékhez képest, ám ezt nemrégiben felemelték 55 százalékra. Az Európai Bizottság júliusban mutatja be a tervét, hogy milyen szabályozással lehetne ezt a célt kikényszeríteni. A május végi brüsszeli csúcson már látszott, hogy nem lesz könnyű olyan ötleteket összeszedni, ami a célnak is megfelel, és a tagállamok is mind támogatni tudják. 

Orbán Viktor a májusi csúcs előtt azt üzente egy rövid videóban, hogy "Csatára fel! Megvédjük a magyar családokat." Hogy pontosan mitől kellett ott védeni a magyar családokat, azt a megbeszélésről hazafele tartva fejtette csak ki: "Ki fizesse a klímavédelem árát? Az egyik csoport szerint az üzemanyag, valamint a lakás adójának formájában az emberekkel kellene megfizettetni, a másik csoport szerint a klímavédelem árát a klímarombolóknak kell megfizetni." Mint jelezte, ő az utóbbi megoldás híve, de a vita még nem dőlt el. Orbán nem részletezte, de valójában az ETS-ről, azaz a szén-dioxid-kvóták kereskedelmi rendszerének a szabályozásáról beszélt. Az ETS az egyik fő eszköze az EU-nak, hogy az energetikai átállást kikényszerítse. 

Ez a kvóta csak nevében hasonlít a menekültek felosztását szabályozó EU-s kvótákra, ami ellen 2015-től évekig tartó politikai kampányt és népszavazást is szervezett a Fidesz. Viszont ennek a kvótának a kiterjesztése ellen is harcol a magyar kormány, csak ezt sokkal nehezebb elmagyarázni, hogy miről szól és hogyan működik. És ez a kvóta befolyásolhatja az áram, a benzin, a fűtés, és végső soron minden európai termék árát, a hatása az emberek életére szinte biztos nagyobb, mint 1200 menekült befogadása lett volna hat évvel ezelőtt.

Kvótát vegyenek!

Az ETS (Emission Trading System) rendszert 2005-ben vezették be az EU-ban, amikor a klímaváltozás elleni küzdelem legalább elvi szinten elkezdődött. A rendszer lényege, hogy a szén-dioxidot kibocsátók minden légkörbe eregetett tonna után elhasználnak egy darab kvótát - EUA az egységek neve. A forgalomban lévő kvóták száma véges, sőt egyre kevesebb van belőlük, mert az Európai Bizottság 2019 óta a kvóták egy bizonyos százalékát évről évre kivonta a forgalomból, az úgynevezett MRS (Market Stability Reserve) rendszer alapján, hogy ezzel is zöldebb technológiák bevezetésére kényszerítse a gazdasági szereplőket. Hiszen minél kevesebb a hozzáférhető kvóta, annál drágább lesz az ára. 

A kvóták egy részét a tagállamok ingyen kioszthatták a területükön lévő kibocsátók között, de az így megszerezhető kvóták aránya egyre csökken, hamarosan már csak néhány keleti tagállam ad ingyen kvótát a cégeinek - Magyarország is közéjük tartozik. A cégek nagy része már csak árverésen vásárolhat kvótákat, illetve szabadon kereskedhet a korábbról megmaradtakkal - például ha a tervezettnél kevesebbet szennyeztek, akkor eladhatják a felesleget. A kvótáknak ezért nincsen fix ára, a kereslet és kínálat határozza meg, hogy mennyibe kerülnek. Miközben valódi termék nincs mögötte, mégis úgy lehet kereskedni vele, mint az árukkal vagy értékpapírokkal, ezért hasonlítható a bitcoinhoz például.

A rendszer igen bonyolult abból a szempontból is, hogy az EU területén nem mindenkinek kell kvótát használnia, aki szén-dioxidot ereget a levegőbe, hanem csak bizonyos iparágak kvótakötelesek. Ilyenek az erőművek, az acél- és cementgyárak, a vegyipari cégek jelentős része, és 2012 óta légitársaságok is. Jelenleg az EU-ban több mint tizenegyezer, ezen belül Magyarországon nem egészen 200 cégnek kell EUA kvótákkal elszámolnia. 

Az ETS kezdetben nem tűnt erősen korlátozó eszköznek, túlkínálat volt a kvótákból sokáig, olcsón adták, még olyan is előfordult, hogy 10 centre ment le az ára. Emiatt az Európai Bizottság 2019 óta egyre több kvótát tesz tartalékba - azaz vesz el a piactól. 

Az elmúlt egy évben, és különösen 2021-ben viszont elképesztően megdrágult az EUA ára. 2020 januárjában 24 euró körül volt, októberben 27, idén januárban 34, májusban pedig már 50 euró fölé is ment. Elképesztő tempóban drágul, és mivel a szabályozó (az Európai Bizottság) fontos eszközként használja a klímavédelmi célok elérésében, nagy a befektetői bizalom iránta, mindenki további emelkedésre számít.

Olyannyira, hogy az utóbbi egy évben bankok és befektetési alapok kezdték felvásárolni a kvótákat, jórészt amerikai társaságok, a biztos haszon reményében. Mostanra egyes piaci becslések szerint a kvóták több mint kétharmada van pénzügyi befektetőknél, akik azt várják, hogy az európai cégek drágábban veszik meg tőlük, mint amennyiért ők vásárolták. Erre egyelőre minden esély megvan, hiszen a kvóta nélkül kibocsátott szén-dioxidért a büntetés még a kvótánál is sokkal drágább. 

Amióta a 2030-as kibocsátás-csökkentési cél 55 százalékra emelése szóba került, azóta folyamatos és egyre gyorsabb az áremelkedés. Minden elemzés abból indul ki, hogy a "fit for 55" néven készülő új EU-s klímaszabályozási csomagban olyan intézkedések lesznek, amelyek tovább emelik a kvóták árát, hiszen az ETS az egyik fő eszköze Brüsszelnek, hogy elvegye a gazdasági szereplők kedvét a fosszilis energiahordozóktól. 

Látszik már a magyar áram árán is

Ahogy megy fel a kvóta ára, úgy emelkedik az áram ára is.  A magyar áramtőzsdén 2020 tavaszán a napi elszámoló ár 30 euró/MWh körül volt, idén május közepén viszont már 70 euró/MWh felett. Az áremelkedésnek több oka is lehet, például a járványhelyzet is (tavaly tavasszal nagy volt a bizonytalanság, az európai zárások miatt látványosan zuhant az ipari termelés, most viszont a nyitás időszaka van, és az oltások miatt optimista a hangulat), de a legtöbb elemző egyetért abban, hogy az áremelkedés egyik fontos oka a kvóták folyamatos drágulása. E drágulást pedig a pénzügyi befektetők növekvő étvágya okozza. 

Az ipari termelői árak az egész EU-ban meredeken emelkednek, meredekebben, mint bármelyik másik szektorban. Idén áprilisban 2020-hoz képest 7,6 százalékos volt az emelkedés a teljes EU-ban. Ha viszont az energiaszektort kivesszük az ipari termelők közül, akkor az áremelkedés csak 3,6 százalékos volt. Az energiatermelés növekvő költségei nyomják fel az árakat Európában az idén.   

A rendszer kritikusai, különösen az iparági lobbisták azt mondják, hogy máris félrement a kvótarendszer: a pénz a zöldítés helyett a EU-n kívüli befektetők felé áramlik, és a hirtelen emelkedő kvótaárak annyi pénzt szívnak ki az érintett iparágakból, hogy éppen a zöld technológiák fejlesztésére nem marad pénzük. 

A klímavédelem elkötelezett hívei viszont azzal érvelnek, hogy minél inkább emelkedik a kvóta ára, annál hamarabb kényszerülnek az ipari szereplők váltásra, úgyhogy most csak az történik, amit már évek óta hiába vártak: hatékonyabban működik a legfőbb piaci ösztönző a szennyezés visszafogására, új megoldások használatára. Az áram e logika szerint éppen akkor lesz olcsóbb, ha magasabb lesz a piacon lévő megújulók aránya, hiszen a rendszer leginkább a szén-, másodsorban pedig a gázerőműveket bünteti. 

Ki fizessen még?

A már említett "fit for 55" brüsszeli terv egyik eleme éppen a kvótarendszer további szigorítása lenne. Az egyik fő irány az volna, hogy újabb kibocsátók kerüljenek be a kvótaköetlezettek körébe: a tengeri hajózás, az építmények (azaz a háztartások is!) és például a közúti közlekedés (autósok!). A másik lehetséges irány, hogy még agresszívabban vonják ki a felhasználható kvótákat a meglévő rendszerből, a már említett MSR alapján. 

A kvótára kötelezettek körének kiterjesztése volt a baja Orbán Viktornak, amikor a családok megvédésére készült a május végi EU-csúcson. A nemzetközi sajtó beszámolói szerint a tárgyaláson a lengyel miniszterelnök ellenezte a legkeményebben a kiterjesztést, de általában a keleti tagállamok is mind vele voltak. A döntést nyárra halasztották. 

Ha a kvótákat fizetnie kellene a lakosságnak is, a távfűtés, a gáz, a benzin és az áram árába beépítve, az a Magyarországon befagyasztott háztartási rezsiárakat is veszélyeztetné - amit egyébként is veszélyeztet az emelkedő áramár. A kvótafizetés kiterjesztésének támogatói viszont azt állítják, hogy a lakosságra is rá kell terhelni az átállás költségeit, a rendszert folyamatosan szigorítani kell, másképpen sosem teljesülnek a célok.

Németország például kezdettől a lakossággal is fizetteti a megújulókra való átállás óriási költségét, ezért is kerül háromszor annyiba a lakossági áram Németországban, mint Magyarországon. Ott a megújulókat úgy támogatja az állam, hogy a rezsin keresztül beszedett pénzből dotálják a zöld termelőket. A magyar logika viszont az, hogy a lakossági ár érinthetetlen. Most ez a két felfogás ütközik az ETS kiterjesztésének európai vitájában. 

Az ETS-rendszer kiterjesztését az EU-ban a német kormány erőlteti a leginkább, és már saját hatáskörben el is kezdett egy hasonló működési modellt bevezetni. Németországban idén januártól szén-dioxid-adót vetettek ki a benzinre, dízelre, fűtőolajra és földgázra, 25 eurót minden tonna kibocsátása után. A logika ugyanaz, mint az ETS-nél, csak itt a kvóta ára fix, viszont a német terv szerint folyamatosan emelkedni fog. Az új adónem miatt a benzin és a fűtés is drágult idén Németországban, a benzin 7 centtel, a dízel 8-cal kerül többe literenként (24 illetve 28 forinttal). Egy gázzal fűtő, és benzines autót használó átlagos német családnak az éves kiadásait 204 euróval (70800 forinttal) növeli meg az új adó. A kvóta mostani ára ennél is magasabb, ha a lakosságnak azt a piaci árat kellene fizetnie, akkor az egész EU-ban további erős áremelkedés indulna be. 

Éppen ezért nemcsak a rezsiháborúban álló magyar politikusok ellenzik az ETS kiterjesztését, hanem néhány nyugati is. Arra emlékeztetnek, hogy a francia sárga mellényesek mozgalma 2018 végén éppen egy mostani német adóemeléshez hasonló, a benzin árába beépített klímavédelmi illeték bevezetése nyomán szerveződött, és hónapokig komoly zavargások következtek. Túl nagy ár volna a lakosság felbőszítése sok EU-s politikus szerint. Hozzáteszik, hogy az egyelőre igen drága elektromos autók megvásárlására sem lehet a benzin árának emelésével rávenni a lakosságot, mert nem azért nem veszik az e-autókat, mert túl olcsó a benzin, hanem azért, mert akkor sem tudnának elektromosat venni, ha akarnának.

Ugyanakkor az is világos, hogy az átállást valamiből finanszírozni kell, mert nagyon drága lesz. A magyar karbonsemlegesség ára Orbán Viktor szerint 50 ezer milliárd forint lehet 2050-ig, legalábbis 2019-ben még ezt állította. A saját kormánya aktuális klímaügyi stratégiája szerint ennek csak a felébe, 25 ezer milliárd forintba kerül majd, de még ez is elképesztő összeg. 

Még úgy is sok, ha egy csomót kellene energetikai fejlesztésekre költeni akkor is, ha nem volnának klímacélok, egyszerűen a mostani infrastruktúra szétrohadása miatt. A szénalapú Mátrai Erőmű például mindenképpen használhatatlan lesz pár éven belül, annyira öreg. A klímapolitika életbe lépése csak azt határozza meg, hogy nem felújítani fogják, hanem más típusú erőművekkel kiváltani - részben Paks 2-vel, részben napelemekkel, illetve építenek a mostani erőmű helyére egy gázos erőművet is, amely ugyan nem klímasemleges, de kevésbé szennyező, mint a szénalapú erőművek. A paksi bővítés egyébként a magyar állam klímavédelmi stratégiájának egyik alapja. Nincs forgatókönyv arra, hogy nélküle hogyan teljesíthetné az ország a karbonsemlegesség felé vezető célokat. Sok nyugati zöld elkötelezettségű politikus viszont elképesztőnek tartja, hogy egy környezetvédelmi problémát nukleáris reaktorral oldjunk meg.    

Hogy az átállás hazai várható léptékéről csak néhány példát említsünk: a földgázas fűtést (cirkót, konvektort) használó háztartások millióiban kellene elektromos fűtésre és vízmelegítésre átállni, és ehhez új áramtermelő kapacitások és elosztó hálózatok is kellenek, amibe karbonsemleges forrásból termelt áramot kéne tenni. A magyar GDP 2-3 százalékát kellene évente az átállásra költeni, ha tartani akarjuk a 2050-es nulla kibocsátást, áll a magyar kormány saját stratégiájában. Ez több a mostani, rendkívüli mértékű katonai kiadásoknál is. 

A feladat egész Európában hatalmas, a költségek óriásiak, és mivel mindenhez kell energia, a szállítástól a gyártásig, a mezőgazdaságtól a háztartásokig, ezért a zöld áramra való átállás növelheti inflációt, ami már az ETS-en keresztül is érezteti lassan a hatását. 

Kereskedelmi háború készül az EU és a világ között 

Ennek az árfelhajtó hatásnak van még egy drámai következménye: az EU-n kívüli termékek olcsóbbak lesznek, már csak attól, hogy az ottani gyáraknak nem kell se ETS-sel, se büntetőadóval számolniuk. Már most remekül keresnek a nyugat-ukrajnai szénerőművek azzal, hogy áramot adnak el Magyarországra, hiszen szemben például a Mátrai Erőművel, nekik nem kell a szennyezés után kvótát venniük. De számos, sok energiát fogyasztó európai gyár is súlyos versenyhátrányba kerül, ahogy megy fel a kvóta ára. Ez egyrészt általában is rossz az európai gazdaságnak, de a klímavédelmi szempontoknak sem felel meg: ha kikerül a termelés az EU-n kívülre, akkor a Földet érő szennyezés végső soron nem csökken, csak a kibocsátás helyszíne változik. Sőt, a kész termékek EU-ba szállításával még fokozódik is. 

Éppen ezért az EU azt tervezi, hogy néhány éven belül büntetővámot vet ki azon országok termékeire, amelyekben nincs legalább olyan szigorú szennyezési költség (kvóta vagy adó), mint az EU-ban. Az erről szóló tervezetet szintén idén nyáron készíti el az Európai Bizottság, úgy számolnak, hogy 2023-tól lehetne bevezetni. Ezt a vámot nevezik Brüsszelben CBAM-nek, azaz  "carbon border adjustment mechanism"-nak. 

Csakhogy ez a vám komoly kereskedelmi háborúval fenyeget, szinte minden komolyabb exportáló ország elkezdett már tiltakozni ellene, például az USA és Oroszország is, és idén április 8-án Kína, Dél-Afrika, Brazília és India kormánya közös nyilatkozatban ítélte el a tervezetet. Nemzetközi perekkel, vagy az EU-s exportőröknek fájdalmas új vámokkal fenyegetnek ezek a tiltakozások. 

Az EU-n kívüli nagy szennyezők azzal is érvelnek, hogy ők is elkötelezettek a karbonsemlegesség elérésében: az USA éppen az idén jelentette be, hogy 2050-re akarják ezt elérni, hasonlóan az EU-hoz, míg Kína 2060-ra ígérte a zéró kibocsátás elérését. Csakhogy e két ország elsősorban nem kvótarendszerrel, hanem állami beruházásokkal és adókedvezményekkel ösztönzi az iparát az átállásra. A kvóták elmaradása esetén súlyos büntetéssel fenyegető EU ennél jóval szigorúbb, és az európaiak szerint emiatt jóval reálisabb, hogy itt tényleg el lehet érni a teljes semlegességet. Az USA-ban néhány szövetségi államnak van saját kvótarendszere, például Kaliforniának, és Kínában éppen az idén vezettek be egy nemzeti kvótarendszert, ám ezeket nagyon nehéz megfeleltetni az európai ETS-sel, és kiszámolni, hogy az ottani költségek mennyiben feleltethetők meg az ittenieknek.

Az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy az európai energetikai átállás lesz-e olyan gyors és hatékony, hogy a fosszilis energiahordozóknál olcsóbb legyen a termelés a megújulókkal, és ne kelljen az európaiaknak óriási pénzeket költeniük orosz, afrikai és közel-keleti gázra és olajra.  Minél gyorsabb az átállás, annál hamarabb eljöhet ez az idő, viszont a gyorsaságnak hatalmas ára van, ami az átmeneti időszakban megviselheti az európai gazdaságot. A megfelelő egyensúly megtalálása az EU előtt álló egyik legnagyobb feladat ebben a folyamatban, és ezért van komoly jelentősége az ETS-ről szóló, aktuális vitáknak is. 

Címlapkép: Botos Tamás