Csendben fojtaná meg az Indexet a kormány, de a szerkesztőség nem hagyja magát

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem
  • Az Index szerkesztősége veszélyben érzi magát.
  • A lap főszerkesztőjét, Dull Szabolcsot kitették az igazgatóságból, a vezérigazgató Pusztay András pedig lemondott, miután „külső tanácsadók” jelentek meg, hogy átalakítsák a kiadót. 
  • Pár nappal később lemondott a Pusztay helyére kinevezett Ződi Zsolt is. Ez talán a leglátványosabb tünete annak, hogy a céget a szétesés fenyegeti.
  • A laptulajdonos alapítvány kuratóriumának elnöke, Bodolai László állítja: nincs kormányzati nyomás a háttérben.
  • Minden jel ennek ellenkezőjére utal. 

Az Index.hu szerkesztősége – mint ahogy a magyar sajtópiac egyre nagyobb része – valójában évek óta ki van szolgáltatva a hatalomnak, de hogy milyen mély is ez a kiszolgáltatottság, azt az elmúlt hetek eseményei mutatták meg pontosan.

Június 21-én, vasárnap este a szerkesztőség úgy döntött, hogy jelzést ad: veszélyben van a lap függetlensége. Átállították a függetlenségbarométert, amit még a két évvel ezelőtti tulajváltás idején helyeztek üzembe, és közös közleményben tiltakoztak a befolyásolási kísérletek ellen. 

Erre azután került sor, hogy három hónappal korábban a cég igazgatóságában külső tanácsadóként feltűnt Gerényi Gábor, aki néhány hét kavarás után lényegében a cég feldarabolására tett javaslatot. Ezt a javaslatot az Index.hu igazgatóságának többsége végül érdemesnek találta megvitatásra, és megbízást adott a vezérigazgató Pusztay Andrásnak, hogy dolgozza ki annak részleteit. Pusztay vezérigazgató és Dull Szabolcs főszerkesztő tiltakoztak, de kisebbségben maradtak.

Gerényi az azonnali.hu társtulajdonosa Ungár Péter LMP-s képviselő mellett, de jelen volt az Index.hu alapításánál is, és viszonylag ismert figura az online médiapiacon. Megjelenése így is váratlan volt, hiszen hosszú évek óta nincs köze a Indexhez, és amikor volt, akkor sem volt érdemi befolyása a cég fő tevékenységére, az újságkészítésre; felbukkanása ráadásul nem sokkal azután történt, hogy a kormány elsőszámú médiaintézője, Vaszily Miklós megvásárolta az Index hirdetési felületeit értékesítő háttércég, az Indamedia részvényeinek ötven százalékát. 

A feszültség odáig fokozódott, hogy miután az ügyről a 24.hu majd a 444 is hírt adott, az Index-tulajdonos Magyar Fejlődésért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Bodolai László belső információk kiszivárogtatása miatt kitette az igazgatóságból Dull Szabolcs főszerkesztőt. Másnap Pusztay András vezérigazgató benyújtotta lemondását, mert nem akarta végrehajtani az igazgatósági határozatot. Pusztay helyére Bodolai régi ismerősét, de a médipiacon ismeretlen és tapasztalatlan Ződi Zsolt jogászt nevezte ki. Bodolai azzal próbálta lehűteni a kedélyeket, hogy elküldte Gerényit a cég környékéről, és bejelentette: a tervét nem valósítják meg.

A helyzet nem csitult, sőt: hat nappal később lemondott Ződi Zsolt is. Indoklásában az állt: „...miután megismertem a cég pénzügyi helyzetét, arra jutottam, hogy egy ekkora szervezetre vonatkozó változtatások véghez vitele túl nagy feladat számomra.” A kiadó így jelenleg vezérigazgató nélkül működik. „A történések a szerkesztőség feje fölött zajlanak, beleszólásunk, ráhatásunk nincs ezekre” - kommentálta az eseményeket Dull Szabolcs a szerkesztőség nevében.

Azzal, hogy az ügy nyilvánosságra került, a szerkesztőség időt nyert, de itt aligha van vége a történetnek. A hatalom célja ugyanis változatlanul az, hogy még a 2022-es kampány előtt valamiféleképpen befolyást szerezzen az újság szerkesztése felett. Lehetőség szerint csendesen - úgy, hogy a politikai szándék ne legyen tetten érhető. Az első próbálkozás nem jött össze, de ideje és eszköze is van a kormánynak arra, hogy elérje célját. 

Fotó: szabadindex.eu

Spédertől Simicskán át Mészáros emberéig 

Hogy pontosan érthetők legyenek az elmúlt hetek eseményei, érdemes valamivel messzebbről indítani a történetet. 

Az Index.hu kiadója 2017 tavaszán került alapítványi tulajdonba – ekkor adta el (vagy inkább: adta át) Spéder Zoltán bankár-üzletember a kiadóvállalatot Simicska Lajosnak, a Fidesz akkorra már kegyvesztetté vált egykori gazdasági főnökének, a hatalmas pártvagyon volt kezelőjének. A magyar médiapiac sokéves legendája 2017-ben igaznak bizonyult: Simicska, még Orbán Viktor miniszterelnök legfontosabb bizalmasaként, első számú gazdasági embereként és a Fidesz-médiavilág uraként opciós jogot szerzett a vállalat megvásárlására Spédertől (az is kiderült, hogy 2014-ben írták alá az erről szóló szerződést), és miután szembe került Orbánnal, 2017-ben élt is ezzel az opcióval.

Spédernek pedig nem volt más lehetősége, mint átadni a céget. A bankár ekkorra maga is kegyvesztett lett Orbánéknál (valószínűleg nem függetlenül a Simicska-konfliktustól): keményen meghurcolták Spédert, vizsgálatok sora indult ellene, házkutatások, sajtókampány, fontosabb cégeit sorra elvették. Az Indexet sem tudta volna tovább tartani, pedig 2010 óta minden erejével azon volt, hogy ne vehessék el tőle. 2017-ben már csak két lehetősége maradt: vagy a korábban opciót szerzett Simicska Lajosnak adja az Index, vagy rögtön Orbánéknak. Illetve az opciós szerződés – amelynek a születési körülményeiről semmit sem tudunk – miatt legálisan csak egy lehetősége volt: Simicska.

Viszont ez nem volt egészen sima ügy. Ha Simicska csak úgy jön, és bezsákolta volna az Indexet a Magyar Nemzet és a Hírtévé mellé, abból óriási botrány lett volna. Alighanem azonnal szétrobbant volna a szerkesztőség, és pillanatok alatt semmivé vált volna az Index legfontosabb értéke: a hitele és a látogatottsága. Simicska és Spéder ezt elkerülendő olyan konstrukciót találtak ki, hogy elfogadható legyen – vagy legalábbis annak látsszon – a szerkesztőség és az olvasók számára. Simicska ezért a kiadót a frissen létrehozott Magyar Fejlődésért Alapítványhoz (MFA) utalta, és ezt az alapítványt tette meg az Index.hu Zrt. tulajdonosának. Máris azt lehetett mondani, hogy nem Smicska Lajos a tulajdonos, hanem egy alapítvány, a függetlenség garantált.

Ugyanakkor a korábbi nagy, Spéder-féle kiadói cégcsoport (CEMP) egyéb kiadványait, szerkesztőségeit, szervezeti egységeit (például a szinte teljes árbevételt szállító hirdetésértékesítést) más cégekbe szervezték át. A konstrukciót úgy mutathatták be a szerkesztőségnek és a közvéleménynek, mint ami hosszú távon biztosítja az Index tartalmi függetlenségét. Valójában ez a megoldás kiszolgáltatott helyzetbe hozta az Indexet, hiszen egy nyereséges társkiadványaitól, kiegészítő szolgáltatásaitól megfosztott, önállóan bevételt szerezni sem képes „kiadóvállalat” jött létre. Ráadásul Simicska azonnal ráakasztott egy több százmilliós hitelt az alapítványi tulajdonú cégre, így pénzügyileg továbbra is közvetlen befolyással lehetett a működésére.

A szerkesztőségnek mindennek ellenére még szerencséje volt. A már Orbán elleni harcokat vívó Simicskának éppen az volt az érdeke, hogy működőképes maradjon a hatalmas olvasótáborral rendelkező, kormánykritikus oldal. Csakhogy Simicska nem sokáig maradt talpon: a 2018-as választás, az újabb Fidesz-kétharmad után (sokak szerint még előtte) bedobta a törülközőt. Vállalkozásai egymás után szállingóztak át Orbán vazallusaihoz, idő kérdése volt, hogy az Index körüli vállalatcsoport mikor került kormányközelbe. A pillanat 2018 őszén jött el, ekkor vásárolta meg Ziegler Gábor, az Index korábbi salesigazgatója és Oltyán József kecskeméti, KDNP-s kötődésű médiavállalkozó az Indamedia Zrt.-t.

Az Indamediában van minden, ami korábban az Index-körül kiépült, Spéder-féle lapbirodalom része volt - az Index szerkesztőségét leszámítva. A blog.hu teljes infrastruktúrája, a Femina.hu, Divany.hu, a Port.hu, a Napi.hu, megannyi, az Index címlapjára szállító kisebb oldal, de övék még az Indexet kiszolgáló videómegosztó, az Indavideó is. És mindenek előtt: ez a cég értékesíti az Indexen elérhető összes hirdetési felületet. Az egyik legnagyobb online cégcsoportról van szó Magyarországon, és fontos adalék, hogy az Indamedia nyereséges is: az elmúlt öt évben rendre 3 milliárd feletti árbevételt hozott össze, és minden évben 300 és 600 millió közötti nyereséget is termelt.

Ziegler és Oltyán tulajdonszerzése az Indexet kiszolgáló és az Index minden bevétele fölött rendelkező cégben elég egyértelmű jelzés volt. A piacon senki sem tartotta elképzelhetőnek, hogy pont ez a két ember, teljesen saját ötletből, pláne saját pénzből megvehetné az ország egyik legerősebb, több mint 3 milliárd forint értékű médiavállalatát. Oltyán személye körül pedig nem is kellett sokat kutakodni ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc közeli bizalmasához, Szíjj Lászlóhoz jussunk

Jobbról a második Vaszily Miklós, az MTVA egykori vezérigazgatója, jelenleg a TV2 elnöke, és az Indamedia társtulajdonosaFotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

Az Indamedia tehát már ekkor NER-közelbe sodródott, miközben ez a cégcsoport sokszorosan – anyagilag, jogilag, szervezetileg – függésben tartja a szerkesztőséget: vezetőik – Ziegler Gábor társtulajdonos és Andacs Botond gazdasági igazgató – bent ülnek az Index.hu igazgatóságában, kizárólagos szerződések kötik össze a két vállalatot, és a kiadó jelenleg is 180 millióval tartozik az Indamediának. A háttércég egyedül a tartalomba nem tud belekavarni. Egyelőre.

A kavarógép bekapcsol

Van tehát egy alapítványi tulajdonban lévő, tartalmi döntéseiben független kiadóvállalat, az Index.hu Zrt., ami azonban teljesen ki van szolgáltatva egy kormányzati körök által felvásárolt cégnek. Így érkezett el a történet 2020 tavaszáig, amikor is Vaszily Miklós, a vírusválság közepén, a felhatalmazási törvény elfogadásának napján átvette a cég felét Oltyán Józseftől. 

Vaszily érkezése minden korábbinál erősebb üzenet mind a nyilvánosság, mind a szerkesztőség felé: az Orbán-rendszer nagyon megérkezett. Igaz, Vaszily volt indexes, 2005 és 2009 között ő volt a cég illetve a Spéder-féle médiaholding, a CEMP vezérigazgatója, de 2010 utáni pályája egyértelműen a NER centruma felé gravitált. 2014-ben ő volt az Origo Zrt. vezérigazgatója, amikor az akkori tulajdonos Deutsche Telekom és Lázár János nyomására elmozdították helyéről Sáling Gergő főszerkesztőt, a híroldal pedig óvatosan, aztán egyre nyíltabban sodródott a kormánypárti média felé, mígnem annak egyik zászlóshajója lett. Vaszily ezután az MTVA, majd az Echo TV vezérigazgatója lett, legutóbb a TV2 elnöki székébe ültették. Néhány év alatt teljesen betagozódott a NER-be: ma már az Orbán-média csúcsmenedzsere, Mészáros Lőrinc bizalmi embere, fontos ügyekben személyesen egyeztet a miniszterelnökkel. 

És amíg Oltyán csak kötődött a NER-hez, Vaszily nem egyszerű stróman: ő nem csak szimplán a kormány embere, de látott már belülről megannyi médiavállalkozást is. Ha valaki, ő tudja, hogy lehet megtörni egy szerkesztőség ellenállását. 

Vaszily érkezésével pedig az az ember került először tűzvonalba, aki 2017, az alapítványi struktúra kiépítése óta személyében volt hivatott garantálni az Index függetlenségét: Bodolai László, a cégtulajdonos alapítvány kuratóriumának elnöke.

Bodolai már húsz éve az Index jogásza, hosszan dolgozott Spéder mellett, részt vett az alapítványi konstrukció kialakításában is, mielőtt az alapítvány vezetője, és ezáltal a kiadó függetlenségét egyedül garantálni képes ember lett. Évek óta ő tartja a kapcsolatot a Fidesz-közelbe került háttércégek és a szerkesztőség között.

Az utóbbi három évben ő jelentette a függetlenség biztosítékát az újságírók számára, megbízott benne a stáb. Az elmúlt hónapokban viszont láthatóan egyre kevésbé képes kezelni a két oldalról érkező nyomást. 

Bodolai LászlóFotó: Botos grafika

Márciusban váratlanul régi-új szereplők tűntek fel az Index.hu igazgatóságának környékén: Gerényi Gábort és Erdélyi „Superman” Zsolt reklámszakembert Bodolai hordozta körbe. 

Kettejük közül Gerényi szerepe jelentősebb a történetben. Gerényi Bodolaival közös műsort vezet a Tilos Rádióban, ismeretségük régi, és pont az Indexből indult, ahol az informatikus-vállalkozó Gerényi alapító volt, 2002 és 2010 között pedig kisebb maszek projekteket gondozott a cég környékén. 

2010 után Gerényi a Mandiner nevű, magát sokáig függetlennek (sőt polgárinak) konzervatívnak (sőt undergroundnak!) tartó híroldalt menedzselte, aztán lepasszolta a Fidesznek, és azonnali.hu néven hozott létre újabb híroldalt, ahová beszállt mellé Schmidt Mária fia, Ungár Péter országgyűlési képviselő. 

Gerényi és Schmidt között az azonnali.hu 2017-es alapítása óta rendszeres a kommunikáció, miután Schmidt minden családi üzleti ügyben megkerülhetetlen, pláne ha annak politikai relevanciája is van. De a történész-főigazgató Vaszilyvel is kapcsolatban áll, mivel Vaszily igazgatósági tag Schmidték ingatlantársaságában, a BIF Nyrt.-ben. 

Gerényiék tehát erős mandátummal érkeztek meg az Index kiadójához márciusban. Értesülésünk szerint maga Schmidt ambicionálta Gerényi tanácsadói akcióját, de maga a művelet, azaz a koncepció elfogadtatása Bodolaira hárult. Bodolai március után egyre intenzívebben győzködte a kiadó fontos embereit, hogy 

Gerényivel muszáj beszélni, a vele való kompromisszumnak nincs alternatívája. A szerkesztőség és a kiadó oldaláról viszont egyáltalán nem fogadták lelkesen a tanácsadópárost. Főleg, mert nem értették, hogy mit is akarnak, és miért olyan fontos ez. 

Az Indamediával Gerényiék tanácsadói szerződést is kötöttek, de az máig nem derült ki, hogy pontosan miről szólt kettejük megbízatása. Az is érdekes kérdés, hogy miért köt egy cég tanácsadói szerződést egy tőle - papíron - független másik cég átalakítási koncepciójára? 

Gerényi és Erdélyi tehát nem az Indexszel szerződtek, mégis az Index tanácsadóiként jártak el. Első körben előadtak egy nagyszabású kampánytervet, hogy az Indexnek fel kéne ajánlania a járvány miatt megüresedett hirdetési felületeit kulturális projektek javára. „Index 1 milliárd” volt a projekt munkacíme. A lapvezetésnek ez nem tetszett, elvetették, majd ezután előkerült a cég átalakításának ötlete – először csak szűkkörű beszélgetéseken, aztán az igazgatóság előtt is. 

Gerényi nagy rössel érvelt amellett, hogy másként kellene a céget vezetni; hogy sok a hiba a szerkesztésben, és szakmailag sokkal precízebbnek kell lenni. Konkrétumként emlegette az MSZP álvideós történetét, amibe szerinte az Index állt bele legkeményebben, és a sztori kritika nélkül átment a szerkesztőkön is. (A kormányzati hecclap, a Pesti Srácok írása nem sokkal később ugyanerre utalva hőbörgött az Index „nem létező szakmai felelőssége miatt”.) Azt pedig egyetlen lapnál sem veszik jó néven, ha egy konkurens, ráadásul nem is túl olvasott újság tulajdonosa besétál a kiadóba, és elkezdi elmagyarázni az embereknek, hogyan kéne újságot csinálni.

Gerényi elképzelése az volt, hogy ki kell szervezni a rovatokat külső cégekbe, és az Index gyakorlatilag csak egy címlap maradna, amely beszállítóktól rendelne anyagokat. Arra nehéz rájönni, hogy ez a megoldás hogyan csökkentené a költségeket, de arra egészen biztos alkalmas lenne, hogy az egyébként is évek óta nyomás alatt dolgozó szerkesztőség ellenállóképességét, egységét megtörje. (Gerényi, – az ügy kirobbanása után – publikálta tervét, ami szakmailag minimum ingatag, mondhatni megalapozatlan, Szily László kollégánk hosszú cikkben vezette le, hogy miért.)

Egy igazgatósági taggal folytatott négyszemközti beszélgetésen Gerényi azzal érvelt, hogy csak ezzel a megoldással lehet megóvni az Indexet attól, hogy a kormány emberei elzárják a pénzcsapot. Volt egyeztetés, amin elhangzott Rogán Antal neve is, akinek állítólag nem tetszenek az indexes cikkek meg úgy általában az újság hangvétele, és akinek van akkora hatalma, hogy ártani tudjon a cégnek.

Nem csoda, hogy Gerényi feltűnése feszültséget szült. Nemcsak a hangnem miatt, amit több beszélgetőtárs kifogásolt, hanem mert egy konkurens lap társtulajdonosáról van szó, ami még akkor is zavarbaejtő, ha egyébként az azonnali.hu másik súlycsoportban versenyez. (Az Indexet több mint 1 millióan olvassák naponta, az azonnali.hu-t 20 ezren, és gyakorlatilag a többségi tulajdonos Ungár Péter és családja tartja életben.)

Másrészt Gerényi több hasonlóan kényes helyzetben felbukkant már a piacon. Távolról ugyan, de a Vaszily-féle Origo-átalakítás és tisztogatás során is adott tanácsot, a mandiner.hu-t pedig a Fidesz egyik fő-fő háttéremberének, Tombor Andrásnak adta el, mielőtt a lap teljesen beleolvadt a kormánymédiába. (Tombor alapítványa nemrég kapott 300 miliárd forintnyi vagyont az államtól elitképzésre.) Amikor egy ilyen figura már lehetséges új főszerkesztő nevét emlegeti egy tőle független kiadó környékén, az okkal idegesíti a szerkesztőséget. A lap egyik újságírója, Sajó Dávid például nyilvánosan az anyjába küldte Gerényit. 

Gerényi Gábor az ATV Egyenes beszéd című műsorában 2016. június 18-ánFotó: ATV screenshot

Gerényi nyomulását azért is fogadta értetlenség, mert a board előtt tavasszal már ott pihent egy kész belsős terv a cég átszervezéséről, amin több hónapon keresztül dolgozott a tartalomfejlesztési igazgató, Szabó Zoltán; Bodolai viszont valamilyen okból a Gerényi-tervet próbálta áttolni az igazgatóságon. Arról győzködte, olykor egészen kétségbeesetten, a tagokat, hogy azt el kell fogadni, hogy ez borzasztóan fontos, hogy átmenjen az igazgatóságon, különben bajba kerülhet a lap.

Gerényi nem tudott egyértelmű választ adni, hogy vonatkozik-e rá titoktartási kötelezettség az Indamediával kötött szerződése miatt, ezért a vele folytatott beszélgetésből nem idézünk.

Arra a kérdésünkre viszont, hogy egyeztett-e tervéről előzetesen Schmidt Máriával, írásban válaszolt. Nem erősítette meg, hogy így volt, de nem is cáfolta: „...nekem ez egy tízéves ötletem, és nem emlékszem, hogy kinek beszéltem róla. (...) nem most, célzatosan lett előrángatva a dolog.”

Bodolai meginog 

A „Gerényi-tervet” úgy bocsátották szavazásra az igazgatósági tagoknak, hogy annak még csak írásos verzióját sem látta senki. 

Végül június 18-án, csütörtökön az igazgatóság indamédiás többsége megszavazta, hogy Pusztay vezérigazgató – Gerényi előadása alapján, a főszerkesztővel közösen – dolgozzon ki egy átalakítási koncepciót. (Az ülésen Ziegler Gábor, Andacs Botond, Bodolai László, Pusztay András és Dull Szabolcs voltak jelen. A hatodik tag, Szombathy Pál, nem.)

Pusztay, akivel már hetekkel korábban megromlott Bodolai viszonya, nem akart eleget tenni a határozatnak, és az ülésen belengette lemondását. Három nappal később szivárogtak ki a gyűlés részletei: a szerkesztőség válaszlépésként átállította a szabadságmutatót és közleményt adott ki.

Nagyon úgy tűnik, hogy ez a momentum akasztotta meg a terv végrehajtását.

Bodolai a 444-nek állította: a csütörtöki igazgatósági ülés után jelezte Dullnak, az ellenállást érzékelve leállítja Gerényit. Nem világos azonban, miért akart így tenni azok után, hogy heteken át tolta maga előtt a tanácsadót, és az ő kiszervezéses tervet.

Az alapítvány elnöke a botrány kitörése után hiába visszakozott, tekintélyét, hitelét kikezdték a történtek, a szerkesztőség bizalma érezhetően megingott a kuratórium elnökében. A száz fős szerkesztőség döntő többsége Dull mögé állt. Többen azt mondták, egyszerűen nem tudták megfejteni, mik mozgatják Bodolai döntéseit. 

Bodolai a múlt hétfői állománygyűlésen már érezhetően nem volt ura a helyzetnek: előbb bejelentette, hogy Dullnak távoznia kell az igazgatóságból, aztán az újságírók felháborodását látva visszakozott, de végül mégis visszahívta Dullt. Lemondását is felvetette, de végül nem lépte meg. Jelenlévők szerint láthatóan megviselték az események. 

A 444-nek Bodolai tagadta, hogy bármilyen politikai nyomást alatt lenne, de ez egyáltalán nem tűnik életszerűnek. 

Az Index elmúlt éveinek története másról sem szólt, mint hogy a szerkesztőség és a kiadó politikai kényszereket kerülget: tíz év alatt négy Index-főszerkesztő távozásában is szerepet játszottak politikai befolyásolási kísérletek.A Bodolai által kinevezett, majd gyorsan lemondott vezérigazgató, Ződi Zsolt múlt csütörtökön ráadásul maga nyilatkozta a HVG-nek, hogy Bodolai ígéretet tett neki: kezeli helyette a politikai szálakat. Kérdésünkre Bodolai ezt azzal magyarázta, hogy „...ezt arra az esetre mondtam (neki), ha bármely politikai oldalról keresné valaki, bármilyen neki nem tetsző cikkel kapcsolatban, irányítsa hozzám. Nyilván a kezelés abból áll, hogy határozottan elutasítom az ilyen megkereséseket.” 

Az alapítvány kuratóriumának elnöke tartja magát ahhoz, hogy nem kellett eddig sem találkoznia, és most sem kell egyeztetnie politikusokkal, vagy politikaközeli szereplőkkel. 

„Rogán Antal irányából semmilyen politikai nyomást nem érzékeltem, sem közvetlenül, sem közvetve, igaz, számos pert elveszített annak idején az Index ellen, amiben én voltam a jogi képviselő. De ezt nem nevezném politika nyomásgyakorlásnak” – írta Bodolai, amikor arról kérdeztük, tényleg elhangzott-e a kommunikációs miniszter neve egyes négyszemközti beszélgetéseken. 

Más forrásból viszont úgy tudjuk, Bodolai már a Gerényi-ügy előtt is tett utalásokat arra, tapasztalt politikai nyomásgyakorlást a kormánypárt részéről, és egyeztetni kényszerül. És beszéltek erről a 444-nek a „túloldalról” is - egy nagypolitikában jártas forrásunk szerint is van kommunikáció a NER médiapolitikájában fontosnak számító emberek és a kuratóriumi elnök között.

Schmidt felveszi a fonalat

Gerényi motivációja valamivel könnyebben lekövethető mint Bodolaié: Gerényi – „régi indexesként” régóta házal a meglehetősen elnagyolt, kiszervezéses koncepciójával, blogján évekkel ezelőtt kampányolt mellette. 2013-ban Spédernél is járt a tervével, de az akkori tulaj elhajtotta. A terve, legyen akármilyen is, kétségtelenül nem új. Viszont most adódott lehetőség megvalósítani. 

Az egészen biztos, hogy Gerényi üzletet látott ebben a lehetőségben, a körülmények pedig kezére játszottak. Többeknek beszélt arról, hogy az azonnali.hu is szállítana anyagokat az Index-címlapra, és ezzel mindenki jól járna. De Gerényi Schmidt Máriánál is szeretett volna jó pontokat szerezni, és nem feltétlenül csak azzal, hogy kicsit megtolja az azonnali.hu-t.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója beszédet mond Boldog Sándor István mártírhalált halt szalézi szerzetes emlékhelyének ünnepélyes avatásán 2019. október 24-én.Fotó: Kovács Tamás/MTI/MTVA

Schmidt hosszú évek óta dolgozik az Index ellehetetlenítésén vagy megrendszabályozásán. Ebben személyes motívumok is hajtják, és ezek lazán kapcsolódnak az előző ciklusban zajlott Rogán–Lázár háborúhoz is. 

Schmidt 2006-ban elhunyt férje, Ungár András örököseként tulajdonos lett a BIF ingatlanfejlesztő-társaságban, amibe ebben az időszakban beszállt Spéder Zoltán is, az Index akkori tulajdnosa. Schmidt és Spéder családilag is baráti viszonyban voltak, de évekkel később épp a BIF miatt üzleti konfliktusba keveredtek, és ez a konfliktus hamar politikai élt is kapott. Spéder Zoltán 2010 és 2016 között egyre szorosabb kapcsolatba került Lázár Jánossal, akinek politikai karrierje egyre emelkedett, és már Orbán mögötti második emberként emlegették sokan. 

Lázár viszont szembe került Schmidt Máriával a Sorsok Háza miatt. A történész sosem bocsátotta meg a volt kancelláriaminiszternek, hogy elgáncsolta a projektet, ezért Rogán felé sodródott az erős miniszterek háborújában. Ebben a háborúban az Indexnek fontos szerep jutott. Schmidték hosszasan győzködték Orbánt, hogy egy Simicska-Spéder-Lázár alkalmi koalíció fenyegeti hatalmát, ám mielőtt támadásba lendülhettek volna a lap ellen, Simicska beváltotta opcióját, és az alapítványi trükkel kimenekítette a szerkesztőséget. Az Index körül zajló háborúról részletesen is írtunk 2017 tavaszán.

Schmidt az alapítványi csel után rendszeresen üzengetett a szerkesztőségnek: Bodolainak például állítólag azt, hogy 

ha a korábbi tulajdonosokat, Nobilis Kristófot és Spéder Zoltánt ki tudta végezni, ő sem okoz majd problémát. 

Aztán elüldözte a szerkesztőséget a BIF tulajdonában lévő Flórián udvarból azzal, hogy az egekbe emelte a bérleti díjakat. És a környezetéből úgy tudjuk, Schimdt számára az Index érzelmi ügy – aminek rendezésében kifejezetten örömmel, eltökélten vállal feladatokat. Aligha véletlen, hogy két vele szoros üzleti és személyes kapcsolatban álló ember – Vaszily és Gerényi – is fontos szerephez jutott az Index körül elmúlt hónapokban.

Vaszilynek semmi köze saját cége belügyeihez 

A kép bal oldalán Vaszily Miklós, az Indamedia társtulajdonosa, itt még az MTVA vezérigazgatójaként.Fotó: Bruzák Noémi/MTI/MTVA

Vaszily mindeközben váltig állítja, neki aztán semmi köze az egészhez: az Indamedia tulajdonosa a 444-nek azt nyilatkozta, hogy csak a stratégia megalkotásában, és a cég regionális terjeszkedéséről szóló döntésekben vesz részt. Arról sem volt tudomása, illetve 

állítása szerint a 444-től tudta meg, hogy az Indamedia leszerződött Gerényivel. Vaszily úgy írta le saját helyzetét, mint aki egyáltalán nem vesz részt a napi operációban, sokkal távolabb (feljebb) áll a történésektől, mintsem a sajtóhírek alapján gondolni lehet. Állítása szerint nincs jelen az Indamedia működésében, azt Ziegler Gábor vezeti, még kevésbé az Indexében, és szerződéseket sem ír alá. Tagadta, hogy politikai megbízásból vásárolt volna részesedést az Indamediában, és azt mondta: nem várható változás a cég tulajdonosi szerkezetében. Állítja, hogy nincs szándék az Index irányultságának megváltoztatására. 

„Nincs szándék második Origót csinálni, de arra sincs szándék, hogy az Index átsodródjon a túloldalra, és harciaskodjon, akár az Indamediával, vagy a lapvezetéssel szemben, és állandósuljon a mostani állapot. Annak üzleti kára lesz, ami senkinek sem jó. Az lenne jó, ha maradna, ami volt, normális újság” 

– mondta a 444-nek az ügyről Vaszily. Utalt arra is, hogy a járvány miatt kialakult helyzetben a cég nem biztos, hogy el tud kerülni valamilyen szintű átalakítást vagy racionalizálást. Ha a szerkesztőségnek nem tetszett Gerényi terve, remélhetőleg egy másik terv tetszeni fog - mondta az Indamedia-tulajdonos, aki szerint tehát nem tettek le az Index valamilyen módon történő átalakításáról.

„Az elmúlt napokban, ami az Indexen ment, az nem a normális kerékvágás. Nem az, amiről beszélgettünk a lapvezetéssel, amikor márciusban átvettem a céget Oltyán Józseftől. Jó lenne, ha visszatérnénk a normális működéshez. 

Nincsen semmi gondom az Indexszel, néha inkább úgy látom, az Indexnek van gondja velem”

– mondta még Vaszily, aki szerint a szerkesztőség hisztérikusan reagált egy kétségtelenül szerencsétlenül alakult helyzetre. 

Tagadta, hogy főszerkesztőt keresne a lap élére, azt elismerte viszont, hogy egyeztetett Bodolaival az igazgatóváltás előtt. Azt is mondta még, hogy direkt nem akart beszélni a szerkesztőség előtt, nehogy bárkiben felmerüljön, esetleg befolyásolni akarná a kiadó működését. 

Vaszily állítása szerint esze ágában nincs visszahívni az alapítvány éléről Bodolait. (Amit végső esetben megtehetne, igaz ehhez alapos indokra volna szüksége, és bizonyítania kéne, hogy Bodolai az alapítvány céljai ellen dolgozik. Azaz ezt csak nagy botrány árán tudná meglépni.) 

Nem cél a megszállás, csak a csendes kontroll

A Fideszben a tavalyi önkormányzati választási bukta egyik okaként a Borkai-ügyet nevezték meg. Ebből azonban nem azt a következtetést vonták le, hogy vezető politikus ne kokainozzon és ne kurvázzon horvátországi jachtokon, hanem hogy a 

kormánytól független sajtó nagyon erősen képes felhangosítani az ilyen botrányokat, ezért esetükben szorosabb kontrollra van szükség. Az alapvető politikai cél - ezt a kormánypártban mozgó illetve a kormánypárti médiában jártas források is állítják - úgy fogalmazódott meg, hogy a következő választások előtt minél több országos elérésű csatorna, és honlap hírszerkesztését kell ellenőrzés alá vonni. 

Ez praktikusan annyit tesz, hogy az elsődleges szándék (jelenleg) nem a további felvásárlás, megszállás vagy megszüntetés, hanem a „soft eszközök” bevetése: lojális emberek elhelyezése a független szerkesztőségekben, vagy azok környékén, anyagi befolyásolás, vagy akár csak egyes műhelyek belső egységének megbontása – bármi, ami segíthet kialakítani valamilyen függőséget, vagy a függőségnek akár csak érzetét.

A Fidesz a Népszabadság bezáratását és az Origo felvásárlását is úgy próbálta intézni (strómanok bevonásával), hogy az lehetőleg minél kisebb botrányt keltsen; hogy elsőre ne legyen direkt módon köthető a politikához - és legalább a saját tábor számára hihetően lehessen állítani, hogy a pártnak vagy a kormánynak semmi köze az egészhez. Mindkét esetben figyeltek az időzítésre is - hogy egyik ügy se kampányhoz közeli időszakban bontakozzon ki. A botrányt, főleg a Népszabadság esetében, nem sikerült elkerülni, de mivel ciklus közepén zajlott a történet, a 2018-as kampányban már nem volt jelentősége. A látszat most is mindennél fontosabb. 

Gerényi tervét, amely végképp megbontotta volna a legnagyobb online hírlap szerkesztőségét, és felszámolta volna az ellenállóképességét, egyetlen dolog akadályozta meg: a nyilvánosság. Ezzel sikerült megakasztani a folyamatot, de senki sem gondolhatja a komolyan, hogy a történetnek itt vége. A kormányzati szándék nem változott, és eszközök még bőven vannak a tárban. Kérdés például, meddig bírja Bodolai. Egyelőre nem látszik engedni, de ha lemond, az Indamedia tehet majd a helyére embert (mivel az alapítványt alapító cég is hozzájuk tartozik). Márpedig Bodolai nem ura a helyzetnek, ezt Ződi Zsolt ötnapos igazgatósági karrierje elég pontosan jelzi. 

„…igyekszünk minél hamarabb tartós megoldást találni a fennálló cash-flow problémára, ugyanakkor szeretném megjegyezni azt is, hogy ez nincs hatással az Index napi szintű működésére, a lap független tartalomgyártására” - kommentálta - meglehetősen ellentmondásosan - Ződi gyors távozását Bodolai.

A szerkesztőség néhány tagja szerint a jelenlegi krízist épp azért idézték elő, hogy az így keletkező hirdetés- és bevételkiesésekre hivatkozva mozdíthassák el Dullt, vagy más vezetőket az Index környékén. Azt sem tudni, mit tartalmaznak a két cég közötti exkluzív szerződések, mennyiben képes az Indamedia fokozni a szerkesztőség anyagi függését, és ezáltal kikényszeríteni személyi változásokat. 

Ebben a játszmában biztos, hogy nem a szerkesztőség áll nyerésre. Elég volt némi sugalmazás, egy kis bátorítás egy messziről jött embernek, és kis híján kártyavárként omlott össze az ország legnagyobb lapja. A Gerényi-ügy megmutatta az Index kiszolgáltatottságát.

Cím feletti és címlapi montázs: Kiss Bence.